Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A forrongó hangulat elérte Közép-Ázsiát is: Kirgiz-tádzsik határvita

 

A forrongó hangulat elérte Közép-Ázsiát is: Kirgiz-tádzsik határvita geopolitikai aspektusból
 Részlet az elemzésből

Mind az oroszok, mind a kínaiak együttes érdeke, hogy ezen politikailag ugyan nem túl fajsúlyos, ám biztonsági és kereskedelmi szempontból lényeges közép-ázsiai országokban rend és stabilitás legyen. Nem véletlen, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjainak javarészét ők adják (Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán). A szervezettel próbálja Moszkva és Peking fenntartani az ellenőrzést a közép-ázsiai országok fölött, illetve garantálni a stabilitást is.

Az oroszok álláspontja a kérdésről egyébként az, hogy a belső tényezők mellett külső tényezők is növelik az eszkalációt Közép-Ázsiában. Szerintük az elmúlt években a nyugati országok aktivitása jelentősen megnőtt a térségben, főként az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és számos EU ország, köztük leginkább Németország van jelen.

A jelenlegi határmenti konfliktusnak és Közép-Ázsia általánosságban elmondható instabilitásának több oka is van. A népsűrűség radikális változása, ezáltal a különböző nemzetiségek fölénybe kerülése, vagy éppen megfogyatkozása az elvándorlás miatt fontos faktora a problémáknak. (Megfogyatkozó kazahok helyére üzbégek, csökkenő számú kirgizek helyére pedig tádzsikok jönnek.) Emellett az erőforrások hiánya - elsősorban a víz és termőföld - illetve a nem megfelelő szociális hálózat is súlyos szegénységet eredményez. Az ingatag belpolitika, a korrupció és az elszabadult bűnözés megoldása is komoly feladatot jelent, de az is egyértelmű, hogy önmagában a két állam nem képes felszámolni ezeket a veszélyforrásokat, szükségük lenne külső segítségre. Itt szóba jöhet természetesen Oroszország, de a térségben egyre aktívabb Kína is, illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió is.

Közép-Ázsia összességében problematikus térség – Afganisztán és Pakisztán közelsége, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, csempészet, és a radikális iszlamisták mind fenyegetik a régiót. Ilyen veszélyek közepette, a mostanihoz hasonló konfliktusok csak növelik a bizonytalanságot a térségben, ami pedig már nem csak ezen országok belső problémáivá válnak. Elég, ha csak a terrorizmus növekedésében és térfoglalásában rejlő világszintű kihívásokra gondolunk.

Hozzászólás

Gábor Tanács

A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy az Amu-Darja folyó, mely a térség legnagyobb lakosságú (30 milliós), jellemzően mezőgazdaságból élő népességével rendelkező Üzbegisztán legfontosabb folyója - Tádzsikisztán területéről érkezik Üzbegisztánba. A Tádzsikok hatalmas víztározót építettek a folyón, és csak annyi vizet engednek tovább Üzbegisztánba, amennyi már nekik nem kell - egyre kevesebbet, és ezt egyre jobban megsínyli Üzbegisztán.

Kiszáradóban vannak a Kizil-Kum sivatagból a szovjet időkben öntözéssel művelésbe vont gyapot-és gyümölcs földjei. Melyek ráadásul a Krím orosz visszacsatolása után az Oroszország ellen bevezetett embargók orosz kontra intézkedései (az oroszok nem vesznek pl. magyar gyümölcsöt sem) miatt Oroszország legfontosabb zöldség-gyümölcs-gyapot ellátói. Ez is súlyos katonai konfliktust vetít előre, és még áttételesen Oroszország is érintett ebben.

 E mellett a tádzsik nép az egyetlen, amelyik kilóg genetikailag ebből a térségből, mert ők perzsa eredetűek, Nagy Sándor görögjeinek -máig jól látható- erőteljes genetikai beütéseivel fűszerezve. Mindenki más türk nép. Ugyanúgy egyedül vannak mint mi, magyarok a Kárpát-medencében a szláv tenger közepén. Üzbegisztán legnagyobb múlttal és hagyományokkal rendelkező városa, a legendás Samarkand is tádzsik többségű - ezért lett helyette az üzbég többségű Tashkent Üzbegisztán fővárosa a Szovjetúnió szétesése után.

De hasonló a helyzet a mesés Bukhara városával is. Továbbá a letelepült, földművelő életmódot folytató üzbégek népszaporulata még mindig nagy, így ők folyamatosan erősödőben vannak a környező, jellemzően nomád népekre épülő országokkal szemben. A határaikon belül élő, nomád életmódok folytató kazah és türkmén népesség legeltető állattartó életmódja folyamatosan ütközik a kiparcellázott, öntözéses földművelést folytató üzbégekével.

Az itt létező országok közben erőteljesen egyensúlyoznak Oroszország, a siíta iszlám Irán és a gazdaságilag egyre inkább beékelődő Dél-Korea és Kína között, amit egy erőteljes (de átütő sikertől mentes) török gazdasági, és egy türk népek szövetségére épülő kulturális nyomás is fűszerez. Az USA jelenléte ingadozó és provizórikus, stabilan pozíciókat még nem tudott fogni. Jelentős népesség (üzbég) dolgozik még mindig ingázva Oroszországban, ami tovább bonyolítja a képet. Nagyon törékeny a status quo. De izgalmas és elképesztő erővel fejlődő, emelkedő térség ez....