Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A német külügyminiszter moszkvai látogatásánál kevés jelentősebb külpol hír van

 

Diétás Magyar Múzsa

 

Az új német kormányban vannak százéves rutinrókák, mint Olaf Scholz és újak, mint a külügyminiszter Annalena Baerbock. Mivel Európa leggazdagabb országát vezetik, most épp járják Európát, bemutatkozó látogatásokat téve minden fontos partnernél. Scholz nemrég volt Spanyolországban, de ennél fontosabb, hogy Baerbock ma Moszkvába utazik. (kíváncsi vagyok, hogy a közmédia híradójába belefér-e a szokásos “kormánytag azt mondta, hogy minden rendben van” típusú hírek közé…)

A német külügyminiszter moszkvai látogatásánál kevés jelentősebb külpol hír van. Moszkvában természetesen Szergej Lavrov fogja fogadni. Gondoltam azt írom, hogy sok évtizedes rutinja van neki, de aztán inkább utánanéztem. Nos, Szergej Viktorovics Lavrov (született Kalantarjan) idén pont ötven éve kezdett a Szovjetunió srí lankai-nagykövetségén, mivel jól beszél szingalézül. Nem tudom, hogy milyen a gondolkodása neki (millió dolláros pókerarca van ugyanis) de azért kb. sejtem mit gondol akkor, amikor Petikével vagy épp a nullkilométeres új német külügyérrel tárgyal. Tehát Annalenának fel kell kötnie az alsóneműt.

Már csak azért is, mert a német-orosz viszony egyébként is nagyon kényes. Mindenki a gázról beszél, ami érthető is, hiszen az Északi Áramlat az arrogáns német disznóságnak van akkora emlékműve, mint a Molotov-Ribbentropp paktum. Persze az Északi Áramlat kettős hatású dolog. Oroszországtól sokan és sok gázt vesznek, de az igazán szaftos piac a német. Mondhatjuk, hogy ezzel zsarolja az EU-t Oroszország, de visszafelé is igaz ez, a német piacra eladott gáz nélkül azért szegényebbek lennének. Ha egy szép nap eljönne a közel-keleti béke, és a kaszpi gáz utat találna Törökországon keresztül Európába, az oroszok teljes kikerülésével, a Lenthár Balázs cikkében emlegetett birodalmi álmok kapnának egy csúnya gyomrost.

Ugyanilyen kölcsönös függés van az iparban is. Az oroszok jó piac a németeknek és az oroszok birodalmi álmai német technológia nélkül mennek a levesbe. Persze nemcsak a német technikától függenek. A Kamaz például a múlt héten mutatott be új könnyű teherautócsaládot, amelynek alváza és kasztnija kínai licensz alapján készül és amerikai import Cummins dízelmotort tesznek bele…

Az oroszország elleni szankciók tehát fájnak az európai, de különösen a német iparnak, ezért folyamatos a lobbi azért, hogy azért a biznisz ha lehet maradjon fenn. Ez az oka annak is amúgy hogy a német kormány mindig csak félszívvel lép fel az orosz befolyásszerzési kísérletek ellen. A nagykoalícióban nem is volt ebből vita, az SPD és a CDU ebben egyetértett, viszont a zöldek (akiknek társelnöke Baerbock külügyminiszter) jobban konfrontálódnának. Kérdés, hogy Baerbock Moszkvában mennyire tudja a pártja álláspontját kormányálláspontként képviselni.

Annál is inkább, mert az oroszok mostani, egyelőre csak verbális offenzívája német birodalmi érdekeket veszélyeztet. A németek egyik legnagyobb vesztesége a II. VH végén a Kelet-Európa feletti befolyás elvesztése volt. A kontinens kb negyedéről beszélünk, ahol “man spricht deutsch”, amely történelme során vagy konkrétan német birodalom volt (mint Szilézia vagy a Baltikum) vagy csak nagyon erős német befolyás van ott (mint az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén). Ezek négy évtizeden át álltak szovjet ellenőrzés alatt, viszont a Merkel-érában kiteljesedett újra a német befolyás. A magyar jogrendben megjelentek egyértelmű német hatások. Az új Pp. és Ptk. kodifikációja során hattttttalmas jogtudósaink hosszas geistige Samenerguss-okat produkáltak a jogdogmatikáról, majd belevettek a magyar Ptk. és Pp. szerkezetébe olyan dolgokat, amelyeket a BGB-ből és a ZPO-ból (német ptk és pp) vettek át.

A német gazdasági és politikai befolyásszerzés sokakat idegesít, Macron francia elnök is folyamatosan próbál kezdeni vele valamit. Meg most már Moszkva is. A NATO-val szembeni követeléseket, miszerint ne legyen NATO katonai jelenlét, nagyon könnyű úgy fordítani, hogy Kelet-Európában ne NATO jelenlét legyen, hanem az ottani gazdasági és politikai befolyás legyen megegyezés kérdése Oroszország és az EU, de valójában Németország között.

Ezek az orosz követelések az európai integráció legalapvetőbb lényegét támadják, és azt az Európát célozzák, amely a folyamatos egyensúlytalanság állapotában volt, amelyet folyamatosan a kontinens feletti dominanciáért vívott háborúk próbáltak valamelyik oldalra billenteni. Az EU ugyanis minden gyengesége ellenére egy olyan szervezet, amely az egykori római és frank birodalmak, és az utánuk maradó kontinentális nagyhatalmak közti egyensúlyt teremti meg. Konkrétan a német-francia rivalizálást folyamatos kompromisszumos alapokra helyezi. Ezért nézik el neki a brüsszeli bürokráciát a banángörbületet, meg az összes többit.

 

Az EU egyik legfontosabb gyengéje, hogy nincs katonai szárnya. Persze ez azt jelentené, hogy túllép az alapvetően kompromisszumokat teremtő jellegén. De jelenleg az a kényelmes helyzet van, hogy a NATO révén Európa katonai biztonsága kívül marad az EU politikáján, és ígéretként ott vannak Amerika stratégiai képességei, mint a nagy hatótávolságú fegyverek és logisztika. Ha az egyenletből hirtelen kivonjuk a NATO-t, akkor Németország a gazdasági-ipari erejéhez mérten fegyvertelen marad, és Oroszország minden gazdasági, politikai, demográfiai nyűgje ellenére hirtelen egyenrangú partnere lesz annak az országnak, amely nélkül kis túlzással egy egyenes vasrudat nem tudna kiesztergálni.

A német fegyverkezésnél kevés kényesebb világpolitikai téma van, hiszen mindenki emlékszik, hogy milyen volt legutóbb amikor a világ legfejlettebb iparát ráengedték a birodalmi álmokra. A német ipar tanult a leckéből, ráadásul Hitler céljait (most nem a zsidók irtására vagy a hagymázos álmokra gondolok Oroszország meghódításáról) nagyrészt megvalósították. Magyarországon és jó pár környező országban összeomlana a közellátás a német bolthálózatok nélkül. A magyar munkavállalók nagyjából harmada vagy közvetlen német cégtől kap fizetést vagy olyan helyről, amelyiknek kizárólagos megrendelője német cég. Hasonló a helyzet jó pár országban errefelé. Kivételek persze vannak, de a német gazdasági és politikai jelenlét majdnem olyan erős, mintha a Harmadik Birodalomban élnénk.

A német fegyverkezés azért kerül mégis elő újra meg újra, mert a végtelenségig nem lehet abban bízva, hogy az USA, anélkül hogy ehhez különösebb geopolitikai vagy anyagi érdeke fűződne, majd megvéd minket. Előbb-utóbb az EU-nak, ha nem is borzasztó stratégiai arzenál felépítésével, de ki kell alakítania azt a képet magáról, hogy ha az oroszok megindulnának, akkor nem jutnának messzire. Ez akkor is így van, ha nagyon erős kételyek fűződnek ahhoz, hogy az oroszok tényleg képesek annyi tankot és repülőt csatába küldeni, amennyi ténylegesen van nekik. Azt is tudjuk, hogy nincsenek már “annyian mint az oroszok” egy megszállás finanszírozása pedig egész biztosan túl nagy falat nekik.

A támadó lépéssel a sakktáblán viszont azt érték el, hogy mindenkinek nagyon észnél kell lennie, mert az egykori Vörös Hadsereg gőzhenger maradékával is lehet annyira fenyegetni, hogy arra megfelelően reagálni kelljen, és ne valamilyen kompromisszum irányába, ami egyébként az Annalena Baerbockot fogadó Lavrov fő célja. Nagyon kíváncsi vagyok a látogatás utáni nyilatkozatokra.

www.facebook.com/dmagyarmuzsa