Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ukrán energiarendszer alapjai az atomerőművek

 Telex.hu - Home | FacebookVG.hu - Mediaworks

Az oroszok könnyen megbéníthatják az ukrán áramrendszert, és ezt alighanem meg is teszik

2022. március 08. – 08:13

Brückner Gergely

 

Az orosz villámháborús terveket Ukrajnában felváltotta egy pusztítóbb, sokkal több áldozatot követelő, szisztematikus küzdelem. Ha az ország megbénítása a cél, az oroszok az áramellátás megzavarásában könnyen érhetnek el sikereket azzal, ha elfoglalják az atomerőműveket, mivel Ukrajna gázt vagy szenet nehezen tud importálni. Ha pedig már valóban a teljes pusztítás a szándék, a vízi erőműveket is könnyű megrongálni.

Úgy tűnik, hogy Oroszország Ukrajnában viszonylag könnyen tud haladni és pusztítani, miközben képtelen az országot kontroll alá vonni, vagy valamilyen közigazgatást kialakítani, kollaboránsokat találni. Egy ilyen helyzetben a pontszerű elemekből (erőművek, vezeték-találkozások, szállítási útvonalak) is felépülő energetikai csomópontok támadása révén az energetika megbénítása egyszerűbb feladat a támadónak, mint egy bonyolult rendszer zavartalan működtetésének a fenntartása a védekező oldalnak.

Ukrajna nukleáris nagyhatalom, a szó legszebb értelmében: 13 000 MW beépített kapacitással, összes áramfogyasztásának kb. 60 százalékát termeli atomerőműben. A világon jelenleg csak Franciaországban nagyobb ez az arány.  Ehhez jön még 6300 MW vízerőmű (csak érdekesség: teljes magyar beépített hidrokapacitás kb. 55 MW).  Ezenkívül van még kb. 8000 MW megújuló erőmű is.  Tehát közel 28 000 MW zéró CO2-termelőkapacitás van Ukrajnában, ami részben zsinór (atom), részben csúcsra járatható (hidro).  A mai ultrazöld világban ez egy jó kiindulópontnak tűnik. De ezzel vége is a jó híreknek. A maradék erőművi kapacitás szén (éves áramfogyasztás kb. 45 százaléka), valamint gáz (kb. 7 százalék).  Ezzel a kettővel egy közös baj van: nincs elég tüzelőanyag. 

A szénellátás 2014 óta problémás: a két szakadár régió megszállásával a legjobb feketeszénbányák elvesztek. Ekkor a részben állami, részben magánkézben lévő ukrán szénerőművek elkezdtek feketeszenet importálni.  A múlt hét végére összesen csak kb. húsz napra elegendő szén maradt az országban (kb. 700 000 tonna).

Gáz lenne, csak nagyon drága. A háború kezdete óta folyamatosan három számjegyű a jegyzés, és reálisan csak a négy szomszédos EU-ország (lengyel, szlovák, magyar és román) határán tudnak az ukránok vásárolni – 2015 óta nem vesznek gázt közvetlenül az oroszoktól, hiába vannak ott a nagy nyomású vezetékek a keleti határon.

Az ukrán hálózat jelenleg le van kapcsolva az európai (Entso-e) rendszerről.  Az ukrán elektromos rendszer egyedül nagyobb, mint a szlovák–magyar–román együtt.

 

A szigetszerű (most más országokkal közvetlenül nem kapcsolódó) ukrán áramrendszer valóban nehéz helyzetben van.

  • Az atomerőműveket kezdik elfoglalni az oroszok, bár a négyből kettő azért az ország nyugati részén található.

  • Szene nincs elég az országnak, Lengyelország felől vasúton tud importálni, de ha Nyugat-Ukrajnára is átterjed a háború, ez a vonal is könnyen elvágható.

  • Gázt is próbál venni Ukrajna, most éppen leginkább Magyarország felől, de ez nagyon drága, eléggé sérülékeny és korlátozott áramtermelő kapacitás.

  • A vízi erőművek működnek, de már kezd elveszni a háborúban minden mértékletesség, és amikor csak a pusztítás számít, ezek sem lesznek biztonságban.

    Első szakasz

Az elemzők visszatérő gondolata, hogy bár talán Vlagyimir Putyin nem azt remélte, hogy kenyérrel és sóval fogadják a szomszéd államban, de egy viszonylag gyors, nagyobb ellenállás nélküli villámháborúban bízhatott, amellyel a Nyugat felé orientálódó ukrán vezetést megbuktatja, hadseregét gyengíti, saját befolyását fenntartja, megerősíti.

Ebben a kezdeti fázisban az orosz fél még mintha vigyázott volna a civilekre, nem vetette volna be teljes fegyverarzenálját, és úgy tűnt, hogy lehetőségeihez képest visszafogott az infrastruktúrák pusztításában. Vagyis, nem úgy viselkedett, mint egy modern kori várostrom idején, amikor a vízrendszer, az áramellátás, a polgári távközlés vagy az internetelérés korlátozása is cél lehet az ellenfél kizsigerelése miatt.

Az újabb szakasz

A villámháború azonban nem sikerült, és amikor a hódító egyre idegesebb lett, az előre tervezettnél több „partizánakcióval” szembesült, amikor nőtt az orosz emberveszteség, illetve a vártnál talán egységesebb és keményebb volt a nyugati reakció is, egyre inkább feltételezhető, hogy nagyobb hangsúly lesz a pusztításon.

Vagyis Oroszország az ukrán vezetést a több emberáldozattal, a még nagyobb okozott szenvedéssel és a reménytelen ukrán életkörülményekkel bírná valamire: feladásra, menekülésre, összeomlásra.

Ha mindez a nagy kép valós, akkor az eszköztárban benne lehet az energetikai rendszerek megbénítása is. Áram nélkül élni, ellenállni, kommunikálni fokozottan nehéz. 

Az ukrán atomerőművek

Ukrajnának jelenleg négy atomerőműve működik, a zaporizzsjai 5000 MW-os, a dél-ukrajnai (Mikolajiv környékén) 3000 MW-os, a rivnei (vagy Rovno) Varashnál 2819 MW-os és a hmelnickiji 2000 MW-os.

Az itthon talán kevésbé ismert városok (Rivne, Hmelnickij nyugat-ukrán települések, a két város külön-külön is nagyobb, mint Debrecen, ott egyelőre még nincsenek harcok. Összességében amúgy az ukrán erőművi rendszer nagyon erősen keleti súlyú, ott igazán nagyvárosok is vannak, illetve a nehézipar miatt is telepítettek ide több erőművet.

 

Az ukrán áramrendszer többi erőműve is sajnos elég könnyen ellehetetleníthető. A vízi erőműveket (óriási ez a hálózat is, a most a hírekben hallható folyókon, a Dnyeperen, a Dnyeszteren is vannak erőművek) nagyon könnyű megrongálni, mert az infrastruktúra látványos és méretes, gondoljunk egy zsilipre, duzzasztógátra, vagy tározóra.

 

Oroszországnak minden hódító terjeszkedési kísérlete mellett alapélménye a védekezés is, vagyis, hogy Lengyelország és Ukrajna egy nagy, könnyű, sík terep, ahol mindig (értsd 50-100 évente) támad valaki, jönnek a lengyelek, a franciák, a németek, a svédek.

Ráadásul – emlékeztet egy forrásunk – Putyin csak a Nyugat felől szélsőségesen agresszív, hódító politikus. Oroszországban nemcsak nyugati értelemben vett demokratikus kritikusai vannak, sőt, ez egy kisebb városi réteg, hanem egy csomó szélsőbaloldali és szélsőjobboldali kritikusa is, akik éppen azért támadták évekig, hogy miképpen lehetett nyolc éven át ennyire tutyi-mutyi Ukrajna kérdésében.

Az érvelés valahogy úgy szólt, hogy, ha már „átaludtuk” a NATO keleti terjeszkedését, amikor még nem Putyin volt az elnök, akkor legalább most lépjünk fel Oroszország védelmében, és állítsuk meg a NATO további keleti terjeszkedését. Ismét fontos hangsúlyozni, forrásaink véleménye, csak az általuk elmesélt orosz gondolkodás leírása.

Putyin máris sokat vesztett. Ukrajna bizalmát vélhetően már végleg elvesztette, hiszen eddig a legnagyobb csapást éppen a vélt szövetségeseire, vagyis az ország keleti felében élő, javarészt orosz anyanyelvű emberekre mérte, és nem lehet úgy megnyerni egy helyzetet, hogy bárkit is tud esetleg Volodimir Zelenszkij helyére ültetni.
telex.hu/gazdasag/2022/03/08/az-oroszok-konnyen-megbenithatjak-az-ukran-aramrendszert-es-ezt-alighanem-meg-is-teszik
www.vg.hu/velemeny/2022/03/segitseg-es-kihivas-az-ukran-elektromos-iparban