Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyre nyomasztóbb az orosz hadsereg tüzérségi fölénye

 

 

Diétás Magyar Múzsa

A napokban az ukrajnai hírek központi motívuma az, hogy az orosz hadsereg tüzérségi fölénye egyre nyomasztóbb. Az ukránok így is sikeresen többszörözték a tüzérségi képességeiket a háború során, de a nulla töbszörözése mindig nullát eredményez, vagyis ha nincs mivel lőni, nem lehet kihasználni a hálózatalapú tűzvezetést és a pontosan lövő, jó tüzérek képességeit.

Mi vezetett ide?

Az ukránok és az oroszok a háborúban eltérő célokra használják a tüzérséget. Az oroszok a gyalogság útjában álló akadályok (komplett városok…) lerombolására, az ukránok viszont értékes célpontok (high value target) semlegesítésére.

Az értékes célpontok:

maga az ellenséges tüzérség, nehéz harcjárművek, vezetési és kommunikációs pontok, lőszerraktárak). A háború jelenleg olyan kis helyen zajlik, hogy az orosz tüzérségi eszközök koncentrációja nagyon megnehezíti ezt a taktikát. Ez az érem másik oldala, vagy ha úgy tetszik trade-off az orosz haderő kis helyen blokkolásáért cserébe. Ha mindenhonnan, mindig lőnek, akkor az ilyen pontszerű ellencsapások nem tudják megállítani a támadást, ellenben felgyorsítják az anyag fogyását. Igenám, de a koncentráció miatt az anyag itt nem fogy el, miközben az ukránok kifogytak vagy nagyon hamarosan kifogynak a 152 mm-es tüzérségi “malacokból”.

Ezért az ukrán követelések, hogy kapjanak csöveket és bele lőszert is. A nyugati lőszernek ugyanis nyugati cső kell. A nagy háborús ellenfelek mindig eltérő kalibereket használnak, eltérő lőszereket, eltérő fegyvereket. Látszólag az a 3 mm eltérés nem a világ, de a két rendszer egyáltalán nem kompatibilis egymással és nem is tud az lenni (még akkor se lenne, ha a 152-es csöveket 3 mm-mel felfúrnák.) Valószínű egyébként hogy ilyen intenzív használat mellett a lövegek is erősen elhasználódtak. Az elhasználódás először a szórásképen látszik meg, csak ez ugye az oroszokat, ahol a célpont hektár-pontossággal van megjelölve, kevésbé érdekli, mint a precíziós tűzben érdekelt ukránokat. Végül a löveg használhatatlanná válik, erősen valószínű, hogy ezzel a problémával az oroszok is küzdenek, de a koncentráció itt is segít, hiszen kis helyen, kis mozgásigénynél annyira nem lényeg hogy a legmodernebb lövegek legyenek ott.

Az ukránok tehát követelnek, és ezzel kapcsolatban szokás a német kormányt szidni, amiért csak lassan ad fegyvert. Pedig sajnos van igazuk, még ha nem is teljesen. Nézzük meg, hogy lehet fegyvert adni Ukrajnának (vagy bárkinek).

Az egyik út mindenféle régi fegyver átadása.

Ezen belül van a régebbi könnyűfegyverzet, ennek átadása szinte folyamatos a háború elejétől kezdve. Itt a legnagyobb kockázat, hogy az ilyen helyekről (lásd kilencvenes évek Balkán) szoktak aztán feltűnni fegyverek párezer kilométerrel odébb valami helyi hadúrnál vagy ilyenkor szokott a környéken számolatlanul és kontrollálhatatlanul fegyverekből megerősödni a maffia, mint tette azt Szicíliában. Ez a helyiek baja, meg a harmadik világé, így ezzel a kockázattal nem is nagyon szokás foglalkozni.

A másik út a régi nehézfegyverzet, az új könnyű és nehéz fegyverzet átadása.

Itt nagyon jelentős kockázatok vannak.

Először: nem biztos, hogy tényleg érnek bármit is. A fegyver mindig fegyverzeti kultúra része, amelyet meg kell tanulni. Akármennyire jók az ukrán tüzérek, egy-két hónap mire úgy betanulnak a NATO-lövegekre, hogy eredményesen alkalmazni tudják. A világpolitikai helyzet nem olyan hogy akár hivatalosan, akár valamelyik PMC (Private Military Company) kötelékében “tanácsadók” legyenek jelen, legalábbis nem tömegesen.

 

Másodszor: nagyon komoly garanciák kellenek arra, hogy a fegyvereket arra használják majd, amire az adományozó szánta őket. Egy 50 km-re GPS-vezérelt lövedékeket lődöző ágyú nem játék. Mi van, ha Zelenszkijt holnap megpuccsolják és az utódja elrendeli az oroszországi Belgorod terrorbombázását velük? Se a német, se az amerikai közvélemény nem venne jól egy ilyen dolgot, erre az ottani politikusoknak figyelni kell.

Harmadszor: információ-szivárgás. A régi fegyverek esetében a harceljárások szivároghatnak ki, de az újaknál komoly high-tech hadititkok kerülnek rossz kezekbe. Már eddig is látható képekből, hogy az oroszok nagyon komolyan vadásznak Javelinre, Stingerre, általában bármire, ami nyugati fegyver. Ha mondjuk Ukrajnában landol 50 Leopard 2 tank, és abból zsákmányolnak az oroszok hármat, akkor minden porcikáját elemezni fogják, és kifejlesztik ellene a leghatékonyabb harceljárásokat. Különösen a legmodernebb fegyverek tele vannak nagyon fejlett műszaki megoldásokkal. Fémötvözetek, szoftverek forráskódjai, szenzorok, csupa olyan dolog, amelynek az idegen kézbe kerülése óriási károkat okoz.

 

A fegyverszállítás ráadásul nagyon komoly világpolitikai lépés, legalább két okból:

Az egyik, hogy valamilyen fejlett fegyver használata azt jelenti, hogy a célország elkötelezi magát a forrásország katonai kultúrája mellett. Alapvetően átalakítja műszaki és harci kiképzését, tiszteket küld a forrásország katonai iskoláiba. Aki tankot választ, egyben szövetségest is választ.

A másik ok ezzel összefügg: a fegyverszállítások története tele van politikai játszmákkal. Erdogant is katonai embargóval fogják, ha kell, de Izrael is számolatlanul került olyan szituációkba, hogy egy-egy politikai patthelyzet megoldásához kötötték az amerikaiak a következő adag fegyvert. De ugyanilyen politikai megfontolás a helyi erőegynsúly, az amerikaiak és a szovjetek is kölcsönösen figyeltek erre mindigis. A közelmúltban pl. élt az a szabály, hogy aki orosz Sz-300 légvédelmi rakétát vett, nem kapott F-16 amerikai vadászgépet, illetve ha egy ország vett Sz-300-at, a szomszédja kapott F-16-ot.

Ezek a rendkívül kényes és hosszas diplomáciai pepecselést igénylő kérdések váltak most sürgőssé. Továbbra is jól látható, hogy a Nyugat szeretné a lehető legkevesebb fegyverszállítással megúszni a dolgot. Nem fogja, de szeretnének tényleg csak annyit adni, amennyi pont elég. A következő két-három hétben, ahogy a kiképzések befejeződnek, el fognak kezdődni mindenféle szállítások. Addig, ahogy sajnos eddig is, sok vér fog folyni.

Hozzászólásokból

László Harsányi

Az információ-szivárgás az elmúlt hónap nagy aggódás-témája, csak éppen a gyakorlatban kamu.

- legkorszerűbb, über-hitech cuccok: ezek egy részéből Ukrajna eleve nem kap. Nem kapja meg a lézergiroszkópos GPS-t az M777-hez, nem kap Excalibur lőszert, nem kapja meg az ATACAMS rakétákat a HIMARS-hoz, nem kap Patriotot, Vaskupolát, stb. A másik része a könnyűfegyverzet, az, amit szakasz szintre kell szétosztani. Javelin, Switchblade, hasonlók. Ezekből talán a Switchblade az, ami Ukrajnában debütált a harcmezőn, az összes többit már bevetették olyan helyeken, ahol mondjuk úgy, hogy nem a puritán kálvinista morál a jellemző. Ha akár csak egy nem robbant fel valamiért (150%, hogy volt ilyen), azt már másnap eladták jó pénzért a legtöbbet ígérőnek.

A másik, hogy a világ leghazafibb, legképzettebb katonája is hajlamos dekoncentrálttá válni egy húsz perces aknazápor után. Ez nemzetiségtől függetlenül igaz bármelyik hadsereg katonájára. Lehet, hogy egy újságírót el lehet borzasztani azzal, hogy úristen, még a végén megszerzik a Veszett Fejsze gyalogsági mindenromboló egy példányát, de a valóságban minden olyan fegyvert, amit kiadnak frontvonalban lévő csapatoknak, IQ 10 fölött az ellenségnek átadottnak kell tekinteni.

- viszonylag korszerű, de 1-2-3 generációval korábbi cuccok: Tipikusan ilyen a Leo2A4, vagy az M-109, de az MLRS is. Ezek 15-30 éve rendszerben álló eszközök, a hozzájuk való lőszerekkel. Lehet, hogy én vagyok túl pesszimista/optimista, de meggyőződésem, hogy ha BÁRMELYIK nagyhatalom két évtized alatt nem szerezte meg az őt érdeklő információkat bármelyik másik nagyhatalom cuccairól, akkor azok az információk nem is érdekelték. (A török Leókból pl. volt bőven veszteség is, alaposan át lehetett tanulmányozni őket.)

- Ezek ráadásul a harctéri zsákmányolásra vonatkoznak, pedig sokkal egyszerűbb a forrástól, garantáltan ép állapotban beszerezni a dolgokat. Komplett tankot persze nehéz így, de optikát, elektronikát simán. Korrupt raktárosok nem csak oroszországban léteznek.

- A "mi lesz, ha holnap megpuccsolják" aggályokra pedig van egy borzasztóan egyszerű megoldás: már ma kellene győzni, de kurva gyorsan!

Ha még egy ideig csiszolgatjuk ezt a "100 legszebb ígéret a fegyverszállításról" topikot, akkor VALÓBAN meglesz a kockázata Zelenszkij bukásának. Akkor valóban belefuthat a NATO egy orosz mozgósításba (aminek a hiánya nagyon visszafogja az oroszok képességeit). Akkor valóban nagyon komoly esély van arra, hogy a megfelelően korrupt ukrán tiszteken keresztül ha csak öt új cuccot kapnak, akkor abból négy előbb-utóbb érdekes helyeken kössön ki.

Ezzel szemben minél gyorsabban verik ki az oroszokat, annál kisebb az esélye a mostani kormány bukásának. Annál könnyebb követni, hogy a tegnap átadott 18 tarack még megvan-e, vagy ha nincs, hol a roncs? Annál nagyobb az esélye annak, hogy az ukránok elfogadnak egy fegyverzetellenőrzési záradékot (amit az oroszok sicher, hogy amúgy is akarnának), hiszen látják, hogy ha megint szar kerül a palacsintába, akkor számíthatnak a szövetségeseikre. Ja, mellékesen annál kevesebb várost lőnének rommá, annál kevesebb civil és katona halna meg.


Kovács Attila

Véleményem szerint a kérdés most az, hogy csak a Donbaszt pusztítják el, az orkok, vagy továbbmennek Kijev felè. Az ukránok sajnos veszítenek, úgy tûnik.

Másik kérdés, hogy milyen következmények lesznek. Ma sokan olvasták Snyder elemzését az “èhsèghàborùról”. Putyin elsô körben az ukrán államot éhezteti ki. Màsodik körben a migránsokat szabadítja rá Európára. A harmadik körben az EU egységet fogja szétbomlasztani, mert a lakossàg egy idô után ráun majd a saját èletszínvonalának csökkenèsère. Putyin a szankciók eltörlèsèt fogja elèrni, ès Orbán sajnos ennek vezère lesz.

 

László Harsányi

Kovács Attila mondok optimista híreket. Azzal a kezdő fenntartással, hogy Ukrajna akkor fog tudni bármit elérni, ha "csak" harcolnia kell. Ha számolgatni kell, hogy arra a szép zsíros 40-50 darabos járműparkra 6 vagy 7 lőszert lehet ellőni (és nem addig lőni, amíg nem lesz az egészből roncskupac), akkor nyilván orbitális szopás lesz a vége, fegyver nélkül nem lehet harcolni.

- az oroszok bármilyen hihetetlen is, de emberhiánnyal küzdenek, éppen azért, mert ez csak "különleges hadművelet" és nem háború. Ez a gyakorlatban azt jelenti (erről már több helyen írtak is, még az oroszoknál is), hogy A) sorállományúakat nem visznek a frontra és B) a szerződésesek közül amíg nem vezénylik oda, bárki veheti a kalapját. Az orosz szárazföldi erők létszáma a háború előtt HIVATALOSAN 800 ezer fő volt. Ebből kb. 400 ezer volt szerződéses. Ezeknek viszont a döntő része "szakmunkás", harckocsizó, légvédelmis, etc., akiknek a kiképzésébe időt kell ölni. A mezei gyalogságot a sorozottak adnák - de ők nincsenek. Őket próbálták pótolni a szintén hivatásos elit egységekkel (ejtőernyős, tengerészgyalogos), de emiatt azok aránytalanul nagy veszteségeket szenvedtek az elmúlt hónapokban. A donbaszban volt egyedül teljes mozgósítás, most ők az ágyútöltelékek Szeverodonyeck környékén. Amíg el nem rendelik a teljes mozgósítást Oroszországban, addig ez így is marad, illetve rosszabb lesz. területet elfoglalni a mai napig csak gyalogsággal lehet.

- a hivatásosok fogyása viszont mostanra azt a területet is érinti, ami a mozgósításhoz kellene: a kiképző zászlóaljakat. Most már onnan is szipkáznak a frontra komplett egységeket, de ez az uzsorakölcsönből törlesztem a cetelem tartozást kategória.

- Putyin valószínűleg szeretne már kiszállni ebből a trutyiból, de ehhez legalább a donbasszt el kell foglalja. Utána végre mondhatná, hogy mindent elértünk, amit akartunk, mostantól az agresszív ukrán kismalacok bűne minden további áldozat. Ezért küldik húsdarálóba egy egyébként teljesen érdektelen városért a csapatokat úgy, hogy más frontokat is meggyengítenek miatta és ezért akarják az ukránok minden áron megtartani Szeverodonyecket.

- Közben viszont az ottani csatazaj szó szerint elnyomja az egyéb híreket. Északon már a saját régi tüzérségük hatósugarában van Vovcsanszk és Vilcsa, ezzel el tudják vágni az egyik legfontosabb vasúti utánpótlási vonalat. (ha lesz lőszerük...)

- Délen már egy jó hete folyamatosan nyomulnak előre Herszon felé nyugatról és északról is. Kis lépésekkel (kb. olyanokkal, mint az oroszok keleten), de minden nap.

- a kérdés az az, hogy tudnak-e annyi utánpótlást kapni, hogy az oroszoknak muszáj legyen feladni az elfoglalt területeket? Ez megint csak matek: az ukrán fegyveres erők létszámát a mozgósítással együtt kb. 600 ezerre teszik. Ennek mondjuk a fele-kétharmada az, ami most ténylegesen hadműveletben vesz részt, a többi őrzi az északi határt. Vagyis a NATO-nak egy nagyjából 400 ezres szárazföldi erőt kellene ellátnia hadianyaggal.