Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hadgyakorlatok malőrökkel – egyre aktívabb az orosz haderő

2019.10.28

 neokohn.hu/2019/10/28/hadgyakorlatok-malorokkel-egyre-aktivabb-az-orosz-hadero/

Hadgyakorlatok malőrökkel – egyre aktívabb az orosz haderő

Egymást érik a hadgyakorlatok Oroszországban, amit arrafelé azzal magyaráznak, hogy a NATO egyre közelebb terjeszkedik a határaihoz. Az oroszok ugyanakkor maguk is „terjeszkednek”: az elmúlt napokban Fehéroroszországban és Szerbiában gyakorlatoztak, vagyis veszélyes közelségben a nyugati katonai szövetség tagállamaihoz.

Jószerivel az orosz elnök orra alatt mondott október közepén csütörtököt egy atommeghajtású tengeralattjáró, amely rakétákat bocsátott volna fel egy nagyszabású hadgyakorlaton Oroszország északi határainál – adta hírül a Vedomosztyi orosz lap.

A Rjazany jármű egyike volt annak az öt tengeralattjárónak, amely száz harci repülőgép és tizenkétezer katona társaságában részt vett a Mennydörgés 2019 fedőnevű hadgyakorlaton. A Rjazany azonban csak egy ballisztikus rakétát volt képes kilőni a Barents-tengeren lévő célpont irányában, pedig előzetesen két tesztet terveztek. A második rakéta azonban besült, nem volt képes elhagyni a silót – írtja a lap az orosz védelmi minisztérium két névtelen forrására hivatkozva.

A kudarc egyébként nem teljesen meglepő, miután a rakéta a szovjet időkből származik, még 1977-ben telepítették az elsőt.

Ez azonban csak a kezdet volt. Később ugyanis a szíriai háborúban alkalmazott Kalibr cirkálórakéták indításával is gondok adódtak. Kiszivárgott hírek szerint a rakétákat végül fellőtték ugyan, de nem elsőre, és csak a tartalék rendszerek aktiválásával, pedig a gyakorlat célja éppen az lett volna, hogy a kilövési előkészületeket három óráról negyedórára csökkentsék.

Oroszország az Amerika által hagyott űr betöltésével szilárdítaná hatalombróker szerepét Szíriában

A kurdok kétségbeesésükben az orosz támogatást élvező Aszaddal állapodtak meg, hogy védelmet biztosítson számukra a török erőkkel szemben.

Az orosz védelmi minisztérium később cáfolta ugyan, hogy bármiféle malőr történt volna, de megfigyelők szerint semmi meglepő nem lenne a kudarcokban, mivel az orosz tengeralattjárók és rakéták jelentős része ugyancsak elavult.

Az orosz hadsereg leglátványosabb felsülése azonban augusztusban történt, erről az egész világ értesülhetett, miután a Fehér-tenger körzetében megemelkedett a radioaktív sugárzás szintje.

Mint az amerikai külügyminisztérium ENSZ-nek készített jelentéséből kiderül, nukleáris láncreakció játszódott le Njonokszka orosz település közelében, miközben orosz mérnökök megpróbáltak kiemelni a tenger mélyéről egy atommeghajtású cirkálórakétát, amely még tavaly zuhant le egy elfuserált kísérlet következtében.

A balesetben hét mérnök meghalt. A rakéta továbbra is a tengerben van, veszélyes közelségben lakott területekhez. A baleset idején egyébként rejtélyes módon hirtelen négy sugárzásmérő is felmondta a szolgálatot a területen. Viszonylag sok idő eltelt, mire elrendelték a település lakosainak az evakuálását, amit végül lefújtak.

A radioaktív sugárzásnak kitett tudósokat ápoló orvosokkal elfelejtették közölni, hogy milyen veszélynek vannak kitéve, később pedig titoktartási kötelezettséget írattak velük alá.

Nyugati bennfentesek tudni vélik, hogy a lezuhant rakéta a titokzatos Burevesztnyik, vagyis Viharmadár volt, amely feljesztés alatt áll, és amely Vlagyimir Putyin szerint „végtelen hatótávolságú” lesz, mihelyt hadrendbe áll. Ráadásul alacsonyan képes repülni, ezáltal kijátszva a hagyományos rakétavédelmi rendszerek radarjait.

Orosz katonák. Fotó: Wikipedia

Az eddig leírtak rávilágítanak az orosz haderőt jellemző kettősségre: egyrészt fegyvereik között nagy arányban vannak elavultak, másrészt rohamléptekkel folynak a fejlesztések. A már említett légi és tengeri indítású Kalibr rakétáknak például megépítik a szárazföldi változatát. Ott van aztán a Cirkon nevű, önállóan manőverező, lopakodó, hiperszonikus robotrepülőgép, amely Putyin szerint kilencszeres hangsebességgel képes repülni, és már megkezdődött az Avangard hiperszonikus fegyverrendszer sorozatgyártása is.

A már korábban említett Burevesztnyik nukleáris hajtóművel felszerelt interkontinentális robotrepülőgép is a nemrég bejelentett, új fejlesztésű csodafegyverek között van. Az újdonsága abban van, hogy a szokásos hajtóanyag helyett nukleáris energiából nyerik a hajtáshoz szükséges hőforrást, így lényegében „végtelen” a hatótávolsága.

Ez azt jelenti, hogy az orosz hadsereg képes nemcsak egész Európát, hanem az amerikai nagyvárosokat is elérni új fejlesztésű rakétáival.

A legriasztóbb új fegyver azonban alighanem a Poszejdon önállóan manőverező, óriási víz alatti drón lesz, amely nagy mélységben is képes haladni, és állítólag kétszáz megatonnás termonukleáris bomba hordozására lesz majd alkalmas.

A Poszejdont nem véletlenül nevezik az utolsó ítélet fegyverének. Ha valamelyik nyugati ország tengerpartja közelében felrobbanna, gigantikus cunamit gerjesztene, több száz kilométer mélyen elpusztítva a településeket. Putyin korábban bejelentette, hogy hamarosan vízre bocsátják a Poszejdon hordozására alkalmas tengeralattjárókat.

Miért életveszélyes fegyver a Poszejdon? Amerikai elemzés:

Az újjáéledő orosz katonai erővel kapcsolatos döntéseket több fontos nemzetközi esemény alakította az elmúlt években. Az első jelentős mérföldkő az volt, amikor amerikai nyomásra az európai országok nagy része elismerte a 2008-ban az oroszok „védelme” alatt álló Szerbiától elszakadó, önálló Koszovót, amit Moszkva azóta sem tud megbocsátani.

A következő fontos momentumok a különböző színes forradalmak voltak, főleg a két egykori szovjet tagköztársaság: Grúzia és Ukrajna nyugati szövetségekhez történő közeledése. Az, hogy az oroszok fenyegetésnek tartják, hogy közvetlen szomszédaik a NATO-ba igyekeznek, egyrészt a hidegháború öröksége, másrészt pedig az a történelmi tapasztalat diktálja, hogy az elmúlt évszázadokban két európai ország is (Franciaország, illetve Németország) súlyos katonai támadást intézett Oroszország ellen.

Az oroszok emellett továbbra is (vagy újfent) igényt tartanak a befolyásra azokban az országokban, amelyeket annak idején a szovjet hadsereg szabadított fel a náci uralom alól. (A napokban erre utalt az orosz külügyminiszter Norvégiában tett látogatása, ahol azt ünnepelték, hogy éppen 75 éve szabadította fel a szovjet hadsereg az első norvég települést.)

Az utolsó csepp a pohárban pedig (vagy talán inkább ürügy) az volt Moszkva számára, hogy az Egyesült Államok nemrég felmondta a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról rendelkező INF-szerződést arra hivatkozva, hogy az oroszok már egyébként is évek óta megsértik azt. Oroszország bejelentette, hogy válaszul közepes és rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat fejleszt.

A Kreml fenyegetésnek tartja azt is, hogy az Egyesült Államok légvédelmi rakétarendszereket telepít Lengyelországba, illetve Romániába.

Arra is érdemes figyelni, hogy a jó ideje egymást érő orosz hadgyakorlatokat egyre közelebb viszik a NATO határaihoz, amellett, hogy szinte napi rendszerességgel gyakorlatoznak az Ukrajnától 2014-ben egyoldalúan elcsatolt Krím-félszigeten.

Éppen emiatt az agresszív orosz lépés miatt döntöttek úgy a NATO-ban, hogy Lengyelország és Románia védelmét megerősítik. Itt érdemes megjegyezni, hogy Bukarestben – közös szövetségi rendszer ide vagy oda – biztonsági fenyegetésként értékelik, hogy Budapest egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Moszkvával.

Az utóbbi hetekben pedig Fehéroroszországban voltak az oroszokkal közös rendezésű hadgyakorlatok (például tüzérségi gyakorlat Bresztben, a NATO-tag Lengyelország határán), de Moszkva most először külföldre, egészen pontosan Szerbiába küldte legfejlettebb Sz-400-as légvédelmi rendszerét, ugyancsak egy közös gyakorlatra.

Szerbia nemcsak azért érdemel külön figyelmet, mert szomszédos ország és az egykori Jugoszláviának volt az egyik legerősebb hadserege Európában, hanem azért is, mert Belgrád 2015 óta részt vesz a NATO Partnerség a békéért programjában. Hadseregét azonban az utóbbi időben orosz fegyverekkel fejleszti, és deklaráltan mélyül a titkosszolgálati együttműködés is Belgrád és Moszkva között.

Mindebből kitűnik, hogy bár az orosz hadsereg fő célja a hivatalos doktrína alapján a védelem, Moszkva egyre inkább a támadó fegyverek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Ráadásul több volt szovjet tagköztársaság hadseregeivel, sőt a kínai, a pakisztáni, a szerb haderővel, a szíriai háború kapcsán pedig Iránnal és Törökországgal is egyre mélyíti az együttműködést.