Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy tajvani válság esetén veszélybe kerül a chipgyártás

 

Portfolio.hu

 Globál 2021. február 22. 13:00

Hát mi baj lehet?! Például egy tajvani válság

Az alapprobléma

A majdani tajvani válság lényege természetesen az, hogy a Kínai Népköztársaság, a „nagy” Kína vissza akarja kapni 23 millió hűtlen gyermekét és a szigetüket, a hűtlen szigetlakók pedig ezt nem akarják. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg és a célja között nem csak a 180 kilométer széles tajvani szoros áll, hanem egy viszonylag jól felkészült, bár jelenleg nem a legjobb formájában lévő tajvani haderőrendszer, és – elvileg – az Egyesült Államok biztonsági garanciája.

Kína, Xi elnök nem tréfál, és nem blöfföl, hanem várja a kedvező alkalmat. A kínai haderőfejlesztés egyik legfontosabb mozgatórugója egy tajvani invázió sikeres végrehajtására való felkészülés, ami rohamléptekben halad. Kína hosszú időn keresztül a répa és a bot nyelvén beszélt egyszerre, gazdaságát, piacát megnyitotta Tajvan előtt, irányított, barátságos turizmussal, egyre szorosabb hivatalos kapcsolatokkal kecsegtette Tajvant a közeledést bátorítandó,

A tajvani vezérkar szerint ha az eddigi hadműveleti koncepciók keretében kell ezt megítélni, akkor még legalább öt évig nem jön el ez a pont, de a csapásmérő robotrepülőgépek fejlesztése és tömeges rendszeresítése az ő véleményük szerint is új megvilágításba helyezi a problémát. Azerbajdzsán tavaly őszi, a török fegyveres erők által előkészített és koordinált, sikeres támadása Örményország ellen állítólag nagy figyelmet kapott és komoly aggodalmat váltott ki Tajvanon. A robotrepülőgépek ottani tömeges alkalmazása olyan forgatókönyveket tehet valószerűvé, amelyekben a tajvani fegyveres erők az ellenállásra való képességük jelentős részét elveszíthetik még azelőtt, hogy az első kínai tengerészgyalogos hajóra szállt volna.

A tajvani politikai és katonai vezetés megteszi, amit tud, és egyelőre az Egyesült Államok sem maradt adós az elkötelezettsége kinyilvánításával. Joe Biden elnök beiktatására meghívták a hivatalosan államként nem elismert Tajvan diplomáciai képviselőjét – ez soha korábban nem fordult elő. Az új adminisztráció az első megszólalásai között „sziklaszilárdnak” nevezte az USA és a Tajvan közötti biztonsági együttműködést. A Biden beiktatása után éppen soron következő, légtérsértéssel egybekötött, a behatoló kötelék tajvani harci repülőgépek általi elfogásával végződő, szimulált kínai légitámadás után órákkal az amerikai külügyminisztérium nyilvánosan utasította rendre Kínát, a „szomszédai és szövetségesei” elleni zaklatás következményeire figyelmeztetve, egyben Tajvan közelébe irányította a VII. flotta egyik, a Theodore Roosevelt repülőgép-hordozó által vezetett harccsoportját. Ezt követően Lloyd J. Austin tábornok, az új amerikai védelmi miniszter hivatala közleményt adott ki arról, hogy a védelmi tárca új vezetője elsőként a NATO-központot, majd a brit védelmi minisztert hívta fel telefonon, majd rögtön utána sorban a japán, a dél-koreai, és az ausztrál kollégáját.

AZ AMERIKAI-KÍNAI KATONAI FESZÜLTSÉGEK TALÁN MÉG SOSEM VOLTAK ILYEN NYILVÁNVALÓAK.

Egy különleges adalék: a chipek

Miközben a világunk tökéletesen elképzelhetetlenné és működésképtelenné vált hálózatban kötött számítógépek és így chipek nélkül, ami a gyártókapacitások földrajzi eloszlását illeti, egy egészen perverz koncentráció alakult ki. A világ chipgyártása Tajvanra és Dél-Koreára összpontosul – és még e kettő közül is Tajvan a fontosabb játékos, különösen ami a bérgyártást, tehát a mások által fejlesztett chipek gyártását illeti. Ebben a szegmensben a Taiwan Semiconductor nevű óriásvállalat önmagában a világpiac 55 százalékát fedi le. A legkisebb, legfejlettebb chipek gyártására való képessége pedig lényegében megkerülhetetlen szereplővé teszi a világgazdaságnak ezt az új „stratégiai nyersanyagát” tekintve, még a volumenektől függetlenül is.

A chipellátás természetes piaci zavarai is jelentős hullámokat tudnak vetni, gondoljunk hát bele abba, mi történne,

HA EGY KATONAI KONFLIKTUS KÖVETKEZMÉNYEIVEL KELLENE SZÁMOLNI A CHIPEK PIACÁN.

Az világos, hogy egy háborús küszöb feletti konfliktus azon a néhány száz négyzetkilométeren még akkor is lényegében satuféket jelentene a világgazdaságnak, ha nem lenne belőle közvetlen amerikai-kínai fegyveres összeütközés. De nem kell idáig eljutni, a világgazdasági katasztrófához éppen elegendő lehet az is, ha még messzebbre hatolnak be a kínai gépek a tajvani légtérbe, és előbb-utóbb elindul egy rakéta, vagy ha akárcsak robotrepülőgépeket semmisít meg a tajvani légvédelem. Ez szinte garantáltan a chipek árának elszállását, ész nélküli készletezést tartalékolást eredményezne, számtalan büntető intézkedést indukálna minden irányban, Kína leállítaná a ritkaföldfémek amerikai exportját, a tőkepiacok leginkább kifeszített árazású termékeiben alakulna ki nyilvánvalóan továbbgyűrűző pánik.

Ha pedig a válság eszkalálódna akár „csak” egy tengeri blokádig – amelyben az amerikai és a tajvani politikai vezetésnek döntenie kellene, hogy használjon-e fegyvert a blokád megtörésére, vagy tűrjön, ameddig tűrhet, fenyegessen, blöfföljön, más eszközökkel büntessen – ahogy telnének az idegőrlő napok és hetek, szinte biztosa vehető, hogy egyetlen rakéta, egyetlen robotrepülőgép elindítása nélkül is a pánik lenne az úr a szervezett piacokon és a gazdaságban általában.

A teljes írás olvasható:www.portfolio.hu/global/20210222/hat-mi-baj-lehet-peldaul-egy-tajvani-valsag-470698