Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lengyelország katonákat küldene Nyugat-Ukrajnába, hogy az országot két részre bontsák

 Nem érhető el leírás a fényképhez.

Hídfő Net

 

Lengyelország kidolgozta a „NATO békefenntartó missziója" tervezetét Ukrajnában

 

A napokban jelentek meg információk, miszerint Lengyelország katonákat szándékozik küldeni Nyugat-Ukrajnába azzal a céllal, hogy az országot két részre bontsák. A lengyel sajtóban kezdtek megjelenni olyan publikációk, amelyek megerősítik a lengyel fegyveres erők felkészülését bizonyos akciókra.

A lengyel sajtó beszámolt arról, hogy Lengyelország nemzetvédelmi minisztériuma a NATO ukrajnai „békefenntartó missziójának” tervezetét készíti elő. Ezt az információt ráadásul a lengyel katonai vezetés forrásai is megerősítik. Egyelőre tisztán békefenntartókról van szó, melyeket egy szomszédos ország területére terveznek beküldeni.

A katonaság által javasolt projekt azonban nem felel meg a lengyel politikai vezetésnek, komoly nézeteltérésekről számolnak be a kormány és a hadsereg között. Sajtóértesülések szerint Duda elnök fél attól, hogy engedélyt adjon a lengyel csapatok bevetésére, amíg meg nem kapja az Egyesült Államok jóváhagyását a hadművelethez. A helyzeten Biden európai látogatása változtathat, aki egy rendkívüli NATO-csúcsra érkezik Brüsszelbe. Az amerikaiak egyelőre kizárják részvételüket az Ukrajna területén zajló akciókban, de nem tiltják meg másoknak, hogy ezt megtegyék.

Mindeközben számos szakértő – köztük nyugatiak is – azzal érvelnek, hogy Lengyelország békefenntartó misszió leple alatt szeretné visszaszerezni az "eredetileg lengyel földeket", és Nyugat-Ukrajna négy régióját foglalnák el. Ebben az ügyben a lengyel vezérkar valójában a 18. gépesített hadosztály titkos mozgósítását hajtja végre. Ezeket az információkat számos Telegram-csatorna is terjeszti.

Megfigyelték a lengyel hadsereg egységeinek Ukrajna határaihoz közelítését is, és a Fehéroroszország határ menti térségében megjelentek a Lengyelországban állomásozó amerikai csapatok.

Nem világos, hogy maguk a lengyelek hogyan képzelik el egy „békefenntartó művelet” lebonyolítását Ukrajnában. A békefenntartók bevetéséhez Oroszország engedélye is kell, amit természetesen nem ad meg. Engedély nélkül pedig beavatkozást jelent a konfliktusba. Ahogy korábban Moszkvában figyelmeztettek, Oroszország kategorikusan ellenzi a nyugati beavatkozást az ukrajnai különleges műveletbe. Ha bármelyik ország beavatkozik a konfliktusba, intézkedéseket tesznek ennek a beavatkozásnak a megszüntetésére, tekintet nélkül bármilyen nyugati szövetségi rendszerre.

 

Oroszország elcserélheti Lengyelországgal Galíciát egy kalinyingrádi közlekedési folyosóra

 

Az Ukrajnában elindított különleges katonai művelet lehetővé teszi Oroszország számára, hogy ne csak egy veszélyes szomszédot demilitarizáljon, hanem egyidejűleg megoldja a két orosz enklávé problémáját békés úton is - Transznyisztria (formálisan Moldova része) és Kalinyingrád vonatkozásában.

Az első esetben elegendő lesz az ukrán fegyveres erőket és az ukrán nemzeti gárdát kiűzni a Fekete-tenger térségéből, a második esetben Lengyelország nemzeti érdekeivel kell szembenézni és kompromisszumot kell keresni.

Kalinyingrád blokádja

A második világháborút követően a Szovjetunió részévé vált kalinyingrádi régió a Szovjetunió összeomlása után Lengyelország és Litvánia közé szorult, és nem volt közös szárazföldi határa az Orosz Föderáció többi részével. Csak a Balti-tengeren, vagy Litvánián és Fehéroroszországon keresztül megközelíthető. Ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy az Orosz Föderáció balti flottája is Kalinyingrád térségében található, valamint a terület tele van rakva Kaliber cirkálórakétákkal és Iskander-M rakétákkal, amely alkalmasak a NATO kulcsfontosságú katonai infrastrukturális létesítményeinek megsemmisítésére, Kalinyingrád kiemelt cél a Nyugat számára az Oroszországgal való fegyveres konfliktusa esetén - azokból a katonai gyakorlatokból ítélve, amelyeket az észak-atlanti szövetség az elmúlt években folytatott az enklávé környékén.

 

Tehát Kalinyingrád de facto blokádja már megkezdődött.

Az egyik legelső nyugati szankció az ukrajnai különleges hadművelet megindítása után az volt, hogy megtiltották az orosz légitársaságoknak az Európai Unió légterének használatát. Ahhoz, hogy Moszkvából Kalinyingrádba repülhessen, a gépeknek egy nagy kanyart kell leírniuk az égbolton: át kell repülniük a Leningrádi régión és a Balti-tenger nemzetközi vizein. Az enklávé lakói a sokak számára megfizethetetlenné vált repülőjegyek drasztikusan megemelt árára panaszkodnak.

Ezzel párhuzamosan az élelmiszerárak is emelkedni kezdetek. Az egész a Litvánia felől Fehéroroszországon áthaladó tranzittal kapcsolatos szankciók miatt kezdődött, amelyek a kalinyingrádi régiót is érintették. A kereskedőknek meg kellett kerülniük a Lettországon áthaladó útvonalat, de ott „váratlanul” a vámnál gondok adódtak a szoftverrel, ezért a lett határon sok kilométeres, kamionokból álló forgalmi dugó alakult ki.

Ezen túlmenően minap a lengyel szárazföldi erők egykori parancsnoka, Waldemar Skrzypczak tábornok a szomszédos Lengyelországnak az egykori Kelet-Poroszországgal szembeni esetleges követeléseiről azt mondta:

Most érdemes lenne megemlíteni ezeket a vidékeket egykor meghódítottként. A kalinyingrádi régió véleményem szerint a lengyel terület része. Jogunk van követelni az Oroszország által megszállt területet.

Vegyük figyelembe, hogy a tábornok természetesen a személyes álláspontját fejezi ki. Berlin kétségtelenül más álláspontot képvisel majd az egykori Kelet-Poroszország hovatartozásáról és a második világháború eredményeinek felülvizsgálatának lehetőségéről. A magas rangú lengyel katona és a hadsereg ilyen nyilatkozatai pedig semmiképpen sem javítják Varsó és Moszkva kapcsolatát.

Oroszország meg nem Ukrajna, és annak, hogy valaki büntetlenül behatoljon a területére csekély az esélye, és mint most is bebizonyította, kész fegyverrel megvédeni nemzeti érdekeit.

Az állami érdekeket azonban nem csak katonai módszerekkel lehet megvédeni és érvényesíteni. Lehetséges a területcsere.

Előző nap jelent meg egy publikáció , amelyben arról értekeztek, mennyire lehet elképzelhető a terület megosztása a kelet-európai szomszédokkal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Romániával és megállapították, általában több lenne a plusz, mint a mínusz következmény, különösen Galíciában és Volhíniában.

Tehát feltéve, hogy ez a régió a „krími forgatókönyv szerint” hivatalosan is csatlakozik a Lengyel Köztársasághoz, az orosz fegyveres erők megszabadulnak attól, hogy nagy vérontással katonai műveleteket hajtsanak végre Nyugat-Ukrajnában, majd megtartsák azt, folyamatosan „partizánokat” üldözve évtizedekig, akik kétségtelenül hátba lövik a katonáikat, kutakat mérgeznek és taposóaknákat tesznek járművek alá.

A rend helyreállítása, a területvédelem és egyéb fegyveres bandák lefegyverzése, Galícia és Volhínia helyreállítása és fenntartása már nem Moszkva, hanem Varsó gondja lesz. Elég lesz egy normális új határt kijelölni. Az sem kétséges, hogy a lengyelek a keleti részek valódi „debanderizálását” fogják végrehajtani, hiszen Banderát és ideológiai utódait még az oroszoknál is jobban utálják.

Általánosságban elmondható, hogy valóban több plusz van, amely gyorsan látható eredményt ad, mint mínusz. Tehát a területet el kell cserélni a kalinyingrádi régióba vezető szárazföldi közlekedési folyosóra.

Valójában a területek cseréje teljesen normális nemzetközi gyakorlat. Sőt, 1951-ben a Szovjetunió és Lengyelország valójában 480 négyzetkilométer összterületű területet cserélt. A probléma az, hogy Galícia és Volyn hivatalosan még mindig egy másik állam, a továbbra is szuverén Ukrajna része.

Moszkva egyszerűen nem cserélheti ki őket sajátjaként valami másra. Van azonban még egy reális lehetőség.

Oroszország elméletileg ideiglenesen becsukhatja a szemét a lengyel „békefenntartók” Galíciába és Volynba való behatolása előtt, feltéve, hogy lefegyverzik az ukrán fegyveres erőket és a területvédelmet, valamint elfogadják a térséget a Lengyel Köztársaság részeként. Cserébe egy szárazföldi közlekedési folyosót kell kialakítani a kalinyingrádi régióba Suvalkiján keresztül, ahol vasútvonal és területen kívüli státuszú autópálya épül. Egy ilyen forgatókönyv elfogadható lehet mind a keleti területeket kapó Varsó, mind az enklávéja közlekedési blokádjának problémáját megoldó Moszkva számára.

 

Nos, háborúzhatsz, zajjal, porral és vérrel, vagy megegyezhetsz mindenki számára elfogadhatóan. A legfontosabb az, lehetőséget adjunk az embereknek, népeknek és kormányoknak, hogy megalapozott döntést hozzanak. Általánosságban elmondható, hogy ami történik, valahogy nagyon emlékeztet arra, ami a második világháború kezdetét megelőzően zajlott.

www.facebook.com/hidfo.net/