Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sz. Bíró Zoltán: Nem aratott tapsvihart Biden Moszkvában

2020.11.15

 

Kentaurbeszéd – Sz. Bíró Zoltán: Nem aratott tapsvihart Biden Moszkvában/Részlet

Annak ellenére, hogy amerikai részről ezúttal is elhangzott az a vád, hogy Moszkva Biden lejáratásával megpróbált beavatkozni az amerikai elnökválasztásba, orosz oldalon jóval visszafogottabban várták a küzdelem kimenetelét. Ezúttal az orosz politikai elitnek nem volt favoritja. Bizonyosnak tűnt, hogy bármelyik jelölt is győz, nem fognak pezsgőt bontani a Dumában, mint ahogy azt 2016-ban a Zsirinovszkij vezette frakció tette, és tapsvihar sem tör ki az eredmény hallatán a parlament alsóházában, mint ahogy az történt négy éve. És afelől se lehetett kétsége senkinek, hogy az orosz propagandatévé, az RT vezetője se fog senkit arra biztatni, hogy amerikai zászlót lengetve autózzon fel-alá Moszkva utcáin. Ezek az idők elmúltak. És bár az orosz politikai eliten belül továbbra is maradtak szép számmal olyanok, akik szerint „Trump nas”, vagyis „Trump a miénk”, de ez a nézet ma már messze nem kizárólagos, sőt már nem is domináns. Négy éve a Kreml és a politikai osztály hozzá közelálló része vérmes reményekkel várta Trump győzelmét, ami ugyanakkor némiképp meg is lepte. Az orosz elit több dologban is bízott. Egyrészt azt remélte, hogy az amerikai politika világában kívülállónak számító republikánus elnök a maga tájékozatlanságával és önfejűségével komoly problémákat okoz mind az amerikai belpolitikában, mind a transzatlanti kapcsolatokban. Sokan úgy gondolták, hogy ha másért nem, már ezért is megéri, hogy egy destruktív politikus lesz az Egyesült Államok elnöke. De voltak ennél ambiciózusabb várakozások is. Putyin és környezete egy ideig bízott abban, hogy Trumppal meg lehet egyezni, hogy megszülethet a „nagy alku”, ami számos vonatkozásban rendezi majd az orosz-amerikai kapcsolatokat, ráadásul úgy, hogy az messzemenően figyelembe veszi Moszkva érdekeit. Ennek reménye 2018 nyaráig – a két elnök Helsinkiben tartott találkozójáig – erősen élt az orosz elit körében. Ám, ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább világossá vált, hogy nem lesz semmiféle „nagy alku”, mert még ha ezt Trump szeretné is, a Kongresszusban uralkodó kétpárti egyetértés megakadályozza majd ebben. Az amerikai elnök kezéből mandátumidejének felénél lényegében kivették az Oroszországgal kapcsolatos politika felügyeletét. Trump elnökségének négy éve sokakat kijózanított az orosz elitben. Ennek ellenére továbbra is maradtak olyanok, akik változatlanul Trumpot látták volna szívesebben az elnöki székben, mert még mindig bíznak a „nagy alku” lehetőségében. Ma már ezt a véleményt leginkább csak azok osztják, akik a putyini rendszer hazai és külföldi információs politikáját irányítják, vagyis a rezsim propagandistái. Hangjuk és befolyásuk azonban – ahogyan ezt a moszkvai Carnegie Központ vezető kutatója, Tatjana Sztanovaja egy nemrég publikált cikkében írja – mára jelentősen lecsökkent. Szerinte Trump megmaradt orosz hívei között azok kerültek többségbe, akik a republikánus elnökben a destrukció eszközét látják. Szerintük hatalmon maradása tovább gyengíthette volna és a korábbiaknál sebezhetőbbé tette volna az Egyesült Államokat. A moszkvai elemző szerint ez az álláspont leginkább a katonák és az ország biztonságpolitikájáért felelős vezetők körében népszerű. Ugyanakkor az elit egy része már jó ideje több kockázatot lát Trumpban, mint potenciális előnyt. Főként a diplomaták és az elitet tanácsokkal ellátó külpolitikai szakértők gondolkodnak így. Szerintük Trump túlságosan kiszámíthatatlan volt, tevékenysége nélkülözte a professzionalizmust, ami nemcsak az amerikai állam intézményeire gyakorolt pusztító hatást, de a globális folyamatokra is, amelyek Oroszországot is érintették. Állítólag az Egyesült Államokkal foglalkozó orosz diplomaták egy része már kifejezetten sajnálja, hogy négy éve nem Hillary Clinton lett az elnök, mert vele – még ha több konfliktusa is lett volna Moszkvával – felelősségteljesebb lett volna az amerikai politika, és az Oroszországot sújtó szankciók is valószínűleg enyhébbek lettek volna. Ez az elitbeli csoport alighanem megkönnyebbülten fogadta Biden megválasztását, mert tőle – a Szenátus külügyi bizottságának többszöri elnökétől – szakszerű, racionális, következetes és kiszámítható politikát remél. És ez az eddiginél még akkor is jobb és bizonyos tekintetben kényelmesebb helyzet lesz, ha a demokrata elnöknek sikerül helyreállítania a Nyugat egységét és ezzel korlátoznia Moszkva mozgásterét. Lehet, hogy az orosz mozgástér szűkebb lesz, de a kapcsolatok mégis kiszámíthatóbbá válnak, ami kevesebb előre nem látható kockázattal jár.

Az írás folytatása: nepszava.hu/3099157_kentaurbeszed--sz-biro-zoltan-nem-aratott-tapsvihart-biden-moszkvaban