Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A viszkisdoboz, nokiásdoboz és egyéb hasonló ügyek hol álltak le?

2022.03.14

 

Diétás Magyar Múzsa

Az ügyvédi praxis egyik legérdekesebb tapasztalata az, hogy nincs okos bűnöző. Az okos bűnöző irodalmi konstrukció, a romantika terméke. Valójában minden bűnöző, a boltból piát lopó analfabéta tolvajtól fel a jachton napozó milliárdosig pont ugyanazt csinálja. Ezért van az, hogy a rossz útra téved atomfizikust le tudja leplezni egy hozzá képest nagyon képzetlen rendőr. Mert ahogy nincsen alantas és emelkedett pisilés, úgy a bűnözés is minden szinten alapjaiban ugyanaz. A magyarázkodás is a végén ugyanaz szokott lenni, csak a szókincs más.

 

Ennek fényében nem kellene meglepődnöm a 444 múlt heti nagy cikkén a NER-nagyvállalatokat is érintő sima számlagyáras áfacsaláson, amely csak a legyártott papír mennyiségében különbözik a bolti lopástól vagy a péntek esti ittasan garázdálkodástól, valójában ugyanolyan primkó bűncselekmény.

 

De nem is a bűnözői oldalról érdekes ez. Most az ukrán háború miatt alszik a Schadl-Völner botrány, ahol talán a legfontosabb tanulság az volt, hogy mennyire pitiáner, kisstílű dolog az az egész ügy. Olyanok miatt telefonálgatnak államtitkároknak, bírósági elnököknek, hogy az ember kétségbeesett arccal néz maga elé és azt mondja: nem az a baj, hogy gazemberek vagytok, illetve de, az is baj, de hogy ennyire piti gazemberek vagytok, az az igazán nagy baj.

És akkor jön Fuzik Zsolt és társai ügye. Ez már régóta rotyogott a nyomozás slow cookerében, majd a választási kampány okán némileg felgyorsult, mivel Fuzik elkezdett szoci politikusokra rábeszélni. Ne legyenek kétségeink, ezekből sose lesz vádemelés, ezt még az ügyészség épülete mögé rövid pórázon kikötött magyar bíróság se nyelné be, hogy egy darab, magát mentő gyanúsított vallomására ítéljenek el egy csomó embert, mindenki tudja, hogy ebből semmi se lesz, ez most egy-két szalagcímre lenne jó, ha közben Vlagyimir Vlagyimirovics nem bombázna szülészeteket Ukrajnában.

 

Fuzik és Schadl ügyében az igazi tanulság az, hogy teljesen megszűnt az üvegplafon a piti bűnözői szint és politikai elit között. A politika és a bűnözés minden országban összefonódik valamennyire, de mindenütt vannak olyan elintézőemberek, akiknek az a szerepe, hogy a politikus és a bűnöző ne találkozzon. Az elintézőember elviszi a balhét, adott esetben ül is egy-két évet, de gondoskodás történik arról, hogy vagyona és családja ne szenvedje meg a balhét. Befogja a száját, feltűnés nélkül szabadul két év után (miután a BV intézetben könyvtáros volt két évig, annyira, hogy a könyvtárban is aludt) és éli tovább életét a félretett pénzből.

 

A kétszázvalahány államtitkár, helyettes államtitkár, kormánybiztos és kormánymegbízott országában szükségszerű, hogy ez a vonal eltűnjön. Amikor azon gondolkozunk, hogy miért nem sikerül a régi szoci nagyágyúkat (akik közül Fuzik párra próbálja rátenni a balhét, némi kis enyhítésért cserébe) sorban börtönbe juttatni az óriási korrupcióért, itt az egyszerű válasz: nem érintkeztek bűnözőkkel. Ők még tudták az alap politikusi bölcsességet, amit Borkai pl. nem: ha nem akarod, hogy vadidegenek lefényképezzék a farkad, ne vedd elő vadidegenek jelenlétében a farkad. Az immár több mint tíz éves viszkisdoboz, nokiásdoboz és egyéb hasonló ügyek ott álltak le, amikor kiderült, hogy mindenki sejtette, sőt tudta, hogy a szoci politikusok kaptak sokmilliós kenőpénzeket, de olyan tanút, aki el is mondta, hogy igazán nehézsúlyú szoci politikus és sokmillió forint kenőpénz egyszerre egy helyen lett volna, már nem nagyon lehetett találni.

A NER viszont eljutott oda, hogy állami nagy cégek teljesen simán érintkeznek olyan vállalkozásokkal, amelyek teljesen nyilvánvalóan áfacsalás részesei. Nem ám közvetítők közvetítőin keresztül, hanem olyan alakokon keresztül, akik odatelefonálgatnak, hogy le kéne állítani a NAV-ot. Szegény ügyészség (ugye érezzük, mennyire sajnálom őket) meg nem győzi valahogy körbebalettozni azokat, akiket ezek az alakok felhívnak. Ilyen nyomozások közben szokott féltucat okos és önérzetes ügyész felállni és lelépni, miután a folyosón a kávéautomata mellett elmondják neki, hogy XY gyanúsítására ne tegyen előterjesztést, és az előző előterjesztését tévedésnek tekintik és NEM lesz az iratok között.

 

Csak aztán valamennyit csak muszáj bennehagyni a nyomozati anyagban mert különben jön a klasszikus “a vádlott ismeretlen helyen és időben, ismeretlen társaival, ismeretlen bűncselekmények elkövetésében állapodott meg” vádirat. Ami persze zeneszóval-dobpergéssel végződik elítélésben, de azért na, valami szakmai önérzet legyen már.

 

Csak egy gondolatkísérlet a végére: ha ezek ennyire pitiánerek, akkor vajon hányezer hasonló üggyel zsarolható a NER és ki zsarolja? Miért van az, hogy a Miniszterelnök Úr reggel bejelent valamit (pl. nem engedünk be NATO csapatokat) aztán délutánra más az álláspont? Ki tudja.