Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A helikopterpénz ötletéről

2020.06.13

 

Portfolio.hu

A helikopterpénz ötletéről

 

 Soós Károly Attila Részlet/

Napjainkban a világ közgazdászai sokat vitatkoznak az úgynevezett – Milton Friedman magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász egy gondolatkísérletéből származó – „helikopter-pénzről”. A koronavírus-válsággal csökkennek az állami bevételek, ugyanakkor elkerülhetetlen a kiadások növelése, ezzel növekednek az állami deficitek. Ezeket hitelfölvétellel, tehát az államadósság növelésével szokták fedezni, de a magas – a legtöbb országban az egy évtizeddel ezelőtti pénzügyi és gazdasági válságban alaposan megnövekedett és például az EU-tagországok átlagában a GDP 92 százalékára rúgó – államadósságok alternatív megoldások keresésére sarkallnak. Ilyen alternatívaként merül föl a helikopterpénz, amelyet a központi bank teremtene a semmiből az állami deficit fedezésére. A Portfolio-n megjelent cikkében Bihari Péter éppen ezt – mint szerinte az államadósságot nem növelő megoldást – javasolja. Ugyanitt másnap megjelent írásukban Lehmann Kristóf és Vonnák Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói vitatják Bihari nézetét, hangsúlyozva, hogy a helikopterpénz megteremtése és kormánynak való átadása igenis államadósságot (államadósság-növekedést) jelentene.

"a helikopterpénz-kibocsátás inkább rontaná, mintsem javítaná az állam hitelképességét. A központi bankok alaptőkéje általában inkább csak jelképesnek mondható nagyságú. Helikopterpénzt nyilvánvalóan csakis azt messze meghaladó összegben bocsátanának ki, amivel az érintett központi bank nettó értéke messze negatívvá válna. Az IMF és a Bank of International Settlements szakértői óvnak attól, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsunk a központi bankok ilyen mérlegeinek. Egy ilyen intézmény nem lehet fizetésképtelen, mert korlátlanul tud pénzt teremteni, ráadásul mögötte van az állam implicit vagy explicit garanciája.

AZONBAN A NEGATÍV NETTÓ ÉRTÉK MAGÁRA AZ ÁLLAMRA VETHETNE ÁRNYÉKOT, KÜLÖNÖSEN AZZAL, HOGY HELIKOPTERPÉNZ-KIBOCSÁTÁSBÓL – NEM PEDIG PÉLDÁUL VALUTAÁRFOLYAM-VÁLTOZÁSBÓL – SZÁRMAZNA.

Ez gyanakvást kelthet: ha egyszer végrehajtották, máskor is megismételhetik. Maga az a tény is gyanakvást keltő, hogy egyáltalán végrehajtottak egy ilyen, a központi bank önállóságát súlyosan sértő akciót. Az, hogy lenne-e gyanakvás a hitelezők körében, és az milyen (kamat-) következményekkel járna, erősen függene a központi bank és általában a gazdaságpolitika korábbi tevékenységétől, eredményeitől.

Következtetésünk az lehet, hogy a helikopterpénz nem csodaszer, nem eleve nyilvánvaló, hogy előnyösebb akár a hagyományos hitelfölvételnél (kötvénynél), akár az örökjáradék kötvénynél. A közülük való választást a mindenkori kamatok és más fontos föltételek körültekintő mérlegelésére kell alapozni.

www.portfolio.hu/gazdasag/20200518/a-helikopterpenz-otleterol-432140

 

 

A tisztánlátás igényével a helikopterpénzről

Németh György vendégszerző/ Részlet

A helikopterpénzről szóló diskurzus átpolitizálódásának oka véleményem szerint az, hogy a nem tisztán normatív megoldás választása esetén politikai döntést kell hozni. A mennyiségi lazítás jelentését és szükségességét kevesen értik, az ezzel kapcsolatos szakpolitikai döntés szűk körben meghozható. Ám Parkinson-törvénye szerint az értők száma megsokszorozódik, ha arról kell dönteni, hogy kiknek és mekkora összeg kerüljön a számlájára. A politika joggal tart attól is, hogy az egyszeri keresletélénkítő helikopterpénz okán felerősödnek azok a törekvések, melyek azt állampolgári jogon járó alapjövedelemmé kívánják „fejleszteni”. És joggal tarthatunk magától a politikától, hogy a mindenkori kormány kedvet kap ahhoz, hogy a választások közeledtével vagy csupán „időközi” hangulatjavító intézkedésként a gazdaság élénkítésére hivatkozva elindítsa a helikoptereket.

A kulcskérdés tehát, hogy kik hozzák meg a helikopter indításáról szóló döntést. Létrehozható-e Magyarországon olyan testület, melynek tagjai bármely irányból érkező befolyásolási kísérletnek képesek ellenállni és ezt mind a választók, mind a piac el is hiszi? Tehát adott a helikopterpénz, mint olyan mennyiségi lazítás-konstrukció, mely hatékonyabbnak ígérkezik, mint a közvetett mennyiségi lazítás, ám a vele kapcsolatos döntések meghozatala számos, megnyugtatóan nehezen rendezhető problémát vett fel. Sokan gondolják úgy, hogy jobb a szellemet ki nem engedni a palackból, mint visszatuszkolásával vesződni.

2008 után, majd 2020-ban a mennyiségi lazítás, majd annak technikájaként a helikopterpénz azért kerülhetett elő – tabukat döntve –, mert a „tradicionális”, legfőképpen a kamatokkal a hitelezésre ható monetáris politika már nem igazán működőképes. Korunk nagy kérdése, hogy mi ennek az oka. Hajlok arra, hogy a legfőbb ok a tőke és a munka közötti jövedelemelosztás arányának a tőke javára történt erőteljes eltolódása. Ezzel szinte kiiktatódott az, hogy a béremelkedések legyenek az áremelkedések okai, így a deflációs veszély, a likviditási csapdába kerülés veszélye állandósul.

Róka fogta csuka helyzetben vagyunk. A vállalatoknak profitot kell termelniük, mert ez igazolja és bizonyítja – minél magasabb, annál inkább – működésük létjogosultságát, profit hiányában (hosszabb távon) megszűnnek. De profit csak akkor érhető el, ha a vállalat által előállított termékek és/vagy szolgáltatások értékesíthetők, ha van rájuk piaci kereslet. A piaci kereslet forrása viszont döntően – modellszinten kizárólagosan – a munkajövedelem. Mivel a vállalat által előállított hozzáadott érték a tőkejövedelem és a munkajövedelem együttese, az előbbi csak az utóbbi rovására növelhető. Ám a vállalatok összessége – a nemzetgazdaság – szintjén nem ez a helyzet, mert azzal a piaci kereslet csökken, ami idővel a tőkejövedelmeket is csökkenteni fogja[..].

A tőkejövedelmek megadóztatásának, s az így beszedett adók fogyasztási célú újraelosztásának is vannak korlátai. Ám arról talán érdemes elgondolkodni, hogy a munkajövedelmek arányát közvetlen monetáris enyhítéssel – vagyis helikopterpénzzel – növeljek. Ez úgy is felfogható, hogy a seignorage – a pénzkibocsátás haszna – nem a jegybankot, s végső soron nem az államot, hanem az ország alacsonyabb jövedelmű polgárait illetné. Ez nem alapjövedelem, nem jogosultság alapján jár, hanem eseti makrogazdasági meggondolások alapján, ám nem csupán válsághelyzetben.

www.portfolio.hu/gazdasag/20200613/a-tisztanlatas-igenyevel-a-helikopterpenzrol-436310