Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kell-e Magyarországnak az euró?

2020.01.09

 

Kell-e Magyarországnak az euró?

2020. január 8. 20:43
 
 
 
Az euróövezeti tagság kérdése a magyar politika élet, de a szakma régi vitatémája is. Tíz évvel ezelőtt még arról volt szó, hogy mára, 2020-ra tagok leszünk, a lelkesedés azonban idővel elveszett, és ennek nyomós okai vannak. Erről tartott vitaestet az Eötvös Csoport a Társadalmi Reflexió Intézettel együttműködésben a budapesti Párbeszéd Házában. Tudósításunk.
 

Miért nem tagja az euróövezetnek és miért nem szándékozik oda tartozni Magyarország? – szólt az alapkérdés, amelyet az Eötvös Csoport egyik moderátora, Urbán László közgazdász úgy módosított bevezető előadásában, hogy

kell-e nekünk a forintnál stabilabb, kevésbé manipulálható deviza?

Urbán szerint indokolt lehetne, mégis több európai állam könnyebbnek látja saját gazdasági-politikai céljainak megvalósítását, ha a zónán kívül maradnak.

A válságokat ugyanis saját devizával, az infláción keresztül, nem látványos megszorításokkal könnyebb kezelni, mint az euróövezet által felülről diktált módszerekkel. Ha a jegybank nincs eurózóna-beli kontroll alatt, akkor monetáris támogatását az adott kormányok hatékonyan ki tudják használni gazdaságpolitikai céljaik elérésében, a jegybankon keresztül könnyebb a pénzügyi folyamatok manipulálása, és a kereskedelmi bankok által is könnyebb bujtatott tranzakciókat lebonyolítani, ha azok nem állnak a valutazóna ellenőrzése alatt.

Emellett a valutaunió elképzelésével, illetve gyakorlatával szemben mind a baloldalon, mind a jobboldalon elvi ellenállás, kemény kritika tapasztalható – folytatta Urbán. A baloldali bírálat szerint az euróövezet a pénzügyi baj fő okát a túlzott állami kiadásokban látja, és emiatt túlzó költségvetési megszorításokat kényszerít a tagokra, ezzel elinflálja az adósságot, de a megtakarításokat is.

A jobboldali kritika szerint pedig a közös pénznem bevezetése a szuverenitás csorbítását jelentené,

márpedig a saját deviza megtartása nemzeti büszkeség – zárta a közgazdász.

 

 

MTI/Kovács Attila

„A devizaövezet működtetéséhez szuverén fiskális politika kell” – tette meg alapvetését az első előadást tartó vendég, Hamecz István. Az OTP Alapkezelő volt vezetője szerint

a nemzeti devizák mindig jobban menedzselhetőek, mint a közös pénznem,

az euró pedig látványosan túlszabályozott. „Ha van optimális valutaövezet, akkor Magyarország az, a magyar megyék között az évszázadok alatt kialakult a kiegyenlítődés, kiigazítás” – vélekedett. Mégis, az elmúlt évtizedek azt bizonyítják, hogy bár az euróval valóban lehet probléma, és az eurózóna rosszul van menedzselve, az európai valutaövezet mégis működik, nem esett szét, vagyis fenntartható.

De újra: jó lenne-e Magyarországnak, ha valutaövezeti tag lenne? Hamecz emlékeztetett, hogy 2002-ben készült erről egy átfogó tanulmány, amely kimutatta: a csatlakozás rövid- és hosszabb távon is emelte volna a magyar gazdaságot, 0,6-0,9 százalékkal tolta volna meg a növekedést.

Az önálló monetáris politika veszélyeit jól mutatta ezen kívül a válság előtti devizahitelezés drámája, de a helyzet azóta változott, ugyanis például a fizetési mérlegben bekövetkezett pozitív változások miatt mára kisebbek lettek a csatlakozási előnyök. „Minél hamarabb lett volna a belépés, annál kedvezőbb árfolyamon történt volna” – magyarázta a közgazdász, hozzátéve, hogy

a mai gazdasági helyzet nem teszi egyértelművé a csatlakozás egyértelmű előnyét.

Ugyanakkor a mérleg másik oldalán egy gazdasági mítoszt is eloszlatni kívánt Hamecz István, konkrétan azt a tézist cáfolta, hogy az euróövezeten belül kisebb a növekedés lehetősége. Szerinte a német gazdaság az egyik ellenpélda: a válság óta, 2009 óta is töretlenül, dinamikusan növekszik. De ott van Észtország esete is, amely már belépésekor gazdagabb volt, mint Magyarország, de az euróövezetben is gyorsan tudott növekedni, vagy a szlovák gazdaság, amelyet a magyar gazdaság nem tudott beérni, hiába van nagyobb mozgástér az övezeten kívül.

„Az euróövezetet nem tartom optimális valutaövezetnek” – kezdte mondandóját a másik előadó, Orbán Gábor. A volt adóügyi államtitkár, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója – aki előre leszögezte, hogy magánvéleményét mondja, nem cége álláspontját – úgy vélte, hogy jelenlegi európai valutaövezet nem tud olyan, a kereskedelem által integrált övezetként működni, ahol a négy szabad mozgás elve érvényesül, és amely ezzel az árfolyammozgást ki tudná egyenlíteni. Tapasztalata szerint ugyanis az uniós elvek nem működnek megfelelően, az áruk szabad mozgása az iparban nem valósul meg, nincs egységes belső piac a gyakorlatban, a nemzeti szabályozásokon fennakadnak a kereskedelmi ügyletek. A tőkemobilitás terén ugyan jogilag nincsenek akadályok, de itt sem valósul meg a teljes mobilitás a gyakorlatban.

 
MTI/EPA/Daniel Bockwoldt

 

Orbán Gábor ehhez az övezethez csatlakozni jelenleg nem jó perspektíva, mert

az euróövezet versenyképessége nagyon rosszul áll a globális versenyben.

Példaként említette, hogy míg a távol-keleti államokban óriási állami támogatást kapnak az ipari vállalatok, addig az uniós szabályozás ezt korlátozza a tagországok számára, így az európai versenyképesség gyenge marad.

A magyar kormányzati gyakorlatot, a magyar valuta folyamatosan leértékelését egy sajátos nemzeti megoldásnak tartották a résztvevők. Urbán László szerint a magyar gazdaságpolitika az exportnövekedést segíti ezzel, hiszen az uniós támogatásokon kívül ezzel tudja csak feltornászni a növekedési adatokat.

Hamecz István úgy vélte, hogy

a kulcs a hatékony gazdaságpolitika, akár az eurózónán belül, akár kívül.

Egy nézői kérdésre válaszolva Hamecz és Orbán abban egyetértettek, hogy az euroövezetből való kimaradás nem csökkenti egy adott ország érdekérvényesítő képességét, az leginkább gazdasági potenciáljától függ. „A jelenlegi európai tendencia nem az egységesülés” – fogalmazott Orbán Gábor, felhívva a figyelmet arra, hogy a valutaövezet nehezen értelmezhető azért is, mert az integráció szlogenje mögött a konkrét ügyekben az integrációt hangoztató európai államok is saját nemzeti érdekeiket követik, „minden nemzetállam protekcionista”.