Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koronavírus-válság: sürgősen ki kell találni valami újat, különben összeomlik a gazdaság

2020.04.14

 Portfolio.hu

Koronavírus-válság: sürgősen ki kell találni valami újat, különben összeomlik a gazdaság

 

Madár István

Az utóbbi napok adatai alapján erősödik a bizalom, hogy ha lassan is, de kezdenek beérni a korlátozó intézkedések a világban: a koronavírus terjedése gyorsulásból egyenletessé kezd válni. Ez lehet az előjele annak, hogy a lassuló szakaszba érkezünk. Már a fenti helyzetleírás sugallja, hogy a koronavírus-járványnak még nem ma lesz vége, de sok közgazdász már a jövőre gondol – és nem lesznek tőle boldogok. Provokatív gondolatok a közeljövőről.

Hamis illúzió

A koronavírus-járvány elleni küzdelem a vírus okozta betegség sajátossága (az intenzív kórházi kezelést igénylők magas aránya) miatt főként arra koncentrál, hogy a terjedést lassítsa olyan szintre, hogy a betegszám ne haladja meg az egészségügyi ellátó rendszer kapacitásait. Képszerűbben fogalmazva a kezelés a „laposítsuk a görbét!” szlogennek megfelelően a járványnak erre a szakaszára koncentrált:

A remélhetőleg néhány héten belül karakteresebben megmutatkozó eredményt a társadalom szereplőinek látványos magatartásváltozása hozta el. A lakosság óvatosabbá (főképp „távolságtartóbbá”) vált, a világ kormányai pedig erőteljes korlátozó intézkedéseket hoztak. Az ár: recessziós kilátások, megugró munkanélküliség, óriási jóléti veszteség.

Az egyre rosszabb gazdasági kilátások alapján érthető, hogy a figyelem szép lassan a görbe magasságáról eltolódik a görbe szélességére.

jarvanygorbe2Forrás: https://twitter.com/CT_Bergstrom/status/1236426968444235777

Azzal, hogy a járványt fékeztük, egyben lassítottuk a társadalom átfertőződését, ami azt jelenti, hogy a lefutás hosszabban elnyúlik. Ebben az időszakban a korlátozások egy része végig velünk marad. Vagyis a rövidebb és kevésbé súlyos lefutásért cserébe hosszabb ideig velünk élő korlátozásokat kapunk.

Eddig erre viszonylag kevés figyelem fordítódott, mintha a fejekben továbbra is az élne, hogy néhány hét, hónap drákói szigora után valahogy csak-csak helyreáll a rend. Pedig olyannyira nem ez várható, hogy az Imperial College híres szimulációi egyenesen azt vetítik előre, hogy az intézkedések lazításakor az esetszámok megugrására kell számítani, és újbóli intézkedések bevezetésre lesz szükség, amelyek a vakcina megjelenéséig - kisebb szünetekkel - érvényben maradnak.

jarvanygorbe3

Súlyosabb az ár, mint gondoltuk

A fentiek miatt akár hosszú ideig velünk lehetnek még a korlátozások, ami a gazdasági sokkokat növeli. Ráadásul a kieső kereslet a szolgáltató szektor jelentős részében nemigen pótlódik: ha hullámszerűen ilyen bevételkiesések érik, még a legerősebb vállalkozások is megroppannak, csődbe mennek. Kimondhatjuk, hogy a járványról alkotott ismereteink alapján nem biztos, hogy a gazdaság elviseli a védekezés olyan formáját, amelyet jelenleg alkalmazunk. 

A tartósan elhúzódó, vagy a periodikusan visszatérő korlátozások olyan súlyos károkat okoznak, amelyek a gazdaságok összeomlásával fenyegetnek.

A JELENLEGI MEGOLDÁS NEM JÓ, LEGFELJEBB IDEIGLENESEN ELVISELHETŐ. KI KELL TEHÁT TALÁLNI VALAMI ÚJAT.

Az alábbiakban néhány lehetőséget villantunk fel vázlatosan, amelyek több sikerrel kecsegtetnek, mint az általános social distancing és a gyárbezárás.

Más megoldás kell

1. A csoda. Ha kiderül, hogy a hatékony vakcina nem jövőre, hanem néhány hónapon belül rendelkezésre áll, vagy esetleg a lakosság nagy része gyorsan rejtett immunitást szerzett/szerez, akkor a fenti fejtegetés értelmét veszti, és a világ sikeresen átesik az egész válságon egy hullámban.

Nehézség: az eddigi ismereteink alapján nagyon valószínűtlen.

2. El kell engedni a járványt. A korlátozások megszűnésével a gazdasági élet vérkeringése helyreáll. A betegségben ugyan többen halnak meg, de a gazdasági összeomlásnak még több áldozata lenne, mint egy kezeletlen járványnak.

Nehézség: a vírus elősorban nem a halálozási rátája miatt okoz óriási nehézséget (bár az is magas), hanem az intenzív ellátási igénye miatt. Ha a kapacitásokat meghaladja a járvány mérete, akkor a mostaninál akár tízszer több áldozata lehet, a túlterhelt egészségügy problémái pedig más területekre is kiterjednének. Egy szabadon engedett koronavírus járvány kára már valószínűleg jóval nagyobb lenne a gazdasági korlátozások negatív hatásainál. Már csak azért is, mert az emberek önmaguktól sokkal óvatosabbá válnának a járvány súlyossága miatt, ezért a gazdasági sokkok jó része nem tűnne el. Nem véletlen, hogy akik mégis fontolgatták ezt a megoldást, meglátva a lehetséges következményeit gyorsan visszahőköltek.

3. Költekezés kifulladásig. A kormányok ne csak a következő két-három hónapban, hanem ha kell, akár két éven keresztül vállalati támogatásokkal és lakossági transzferekkel tartsák életben a gazdaságot. Lehet abban bízni, hogy amennyiben a gazdaság kapacitásait bevetésre kész helyzetben tartjuk, akkor a járvány végével gyors felpattanás következik, és a költségvetések helyzete javulni fog.

Nehézség: Az óriási költségvetési hiányok az államadósság emelkedéséhez vezetnek, ami a jövőbeli mozgásteret korlátozza, a pénzügyi stabilitást rombolja, illetve a potenciális növekedést csökkentheti. Ráadásul a költekezés effektív keresleti hatása a sokk természete miatt a válság elején gyenge.

4. „Pénznyomtatás”, helikopterpénz, monetáris finanszírozás. Ezt nyíltan és nagy léptékben még nem alkalmazzák a világon, de kisebb programokat, ahol a jegybank által finanszírozott állami költekezések valósulnak meg, már láthattunk. (Arról megoszlanak a vélemények, hogy a jegybankok mára már rutinszerűen alkalmazott másodlagos piacon történő állampapír-vásárlásai mennyire jelentenek de facto monetáris finanszírozást.) Ezek a megoldások azt ígérik, hogy az állam költségvetési korlát nélkül nyújthat segítséget bajba jutott polgárainak, vállalkozásainak.

Nehézség: Amennyiben a gazdasági sokkok hosszú ideig tartanak, a fedezetlen pénzkibocsátás erős inflációs kockázatokat hordoz magában. Ráadásul éppen emiatt a monetáris finanszírozást sok helyen (például Magyarországon is) törvény tiltja.

5. Nagy egészségügyi kapacitásnövelés. A fenti megoldási elképzelések a járvány gazdasági hatásainak tompítását célozzák, láthatóan erős korlátokkal. Éppen ezért a valódi gazdasági megoldást az egészségügyi szakintézkedésekben kell keresni. Az óriási gazdasági károkhoz mérve talán nem okozna óriási költségeket az intenzív ellátási kapacitások erőltetett felduzzasztása. Akár egy háborúban, az erőforrások nagy részét lehetne ide irányítani, cserébe a korlátozások jó részét fel lehetne oldani, és kifejezetten a veszélyeztetett csoportok részére fenntartani. Így a járvány lefutását fel lehet gyorsítani.

Nehézség: Az egészségügyi kapacitásnövelés nem csak pénz, hanem humánerő kérdése is. Sok ország erre most is nagy erőket áldoz, de a becslések szerint ez kevés arra, hogy a járvány gyorsabb lefutását elősegítse

6. Más, célzottabb egészségügyi védekezési módszerek. A legtöbb reményt véleményem szerint ahhoz fűzhetjük, ha sikerül olyan technikákat kidolgozni és alkalmazni, amelyek a vírus terjedését hatékonyan és tartósan fékezni tudják anélkül, hogy ez a maihoz hasonló mértékű gazdasági lefagyást okoznának. Ebben egyszerűbb és bonyolultabb megoldások is elképzelhetők, egy részüket már használjuk, másokhoz még gyors fejlesztés szükséges.

·         Nagymintás tesztelések, sűrű egyedi tesztelések, amelyek alapján szűkebb korlátozásokkal is hatékonyan lehet fékezni a járványt.

·         Technológiai fejlesztések, például a járvány terjedésének mobilapplikációs nyomon követése és behatárolása.

·         A kockázatosabb csoportok (főként idősek) részére fenntartott korlátozások a súlyosabb lefutású esetek számának kordában tartása érdekében.

·         Maszkok általános használata, és/vagy a vírus terjedésének ismeretében részterületeken való kötelezővé tétel.

Természetesen nem tudjuk pontosan, hogy a fenti megoldások milyen mértékben, milyen kombinációban hatásosak. A mostani tudásunk alapján azonban szinte biztosra vehető, hogy ezekből, illetve hasonló eszközökből kell kikeverni egy olyan stratégiát, ami nem olyan árat kíván, mint a mostani védekezési mód: tartós gazdasági visszaesést, életszínvonalcsökkenést, munkanélküliséget, a társadalom egyes csoportjainak súlyos deprivációt, és végső soron olyan, emberi életekben mérhető károkat, melyek a koronavírus világjárványhoz mérhető.

·         Címkék:

 egészségügygazdaságinflációéletszínvonalköltségvetési hiányállamadósságbetegségjárványkoronavírus