Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VITA A SZABADKŐMŰVESSÉGRŐL ÉS ARRÓL, HOGY MIÉRT REKESZTIK KI AZT, AKI NEM ÁLL BE A SORBA

2020.06.21

Romsics szabadkőműves meséi/Részlet/

VIOREL DĂNACU: A ROMÁNOK 1918 UTÁN KEMÉNYEN KÜZDÖTTEK ERDÉLY ELSZAKÍTÁSÁÉRT
Szerző: Szakács Árpád

Több mint tíz éve ebbe az állott, bűzös mocsárba rondított bele Raffay Ernő egy kisebb Amazonas mennyiségű tiszta vízzel. Ő ugyanis odament az eredeti forráshoz, a Magyar Országos Levéltárba, ahol lefotózta a legfontosabb 11 ezer szabadkőműves dokumentumot.

Igen, pontosan azokat, amiket maguk a szabadkőművesek írtak, ugyanis minden tettükről jegyzőkönyvet vezettek. Ezekből pedig hajmeresztő kép bontakozott ki a pöfékelve művelődő urak köréről. Céljaik: a keresztény magyar állam megdöntése, a bolsevizmus térhódításának előkészítése, a Tanácsköztársaság terrorjának ideológiai megágyazása, és még egy olyan ifjúsági szervezetet is létrehoztak, a Galilei Kört, amely politikai gyilkosságok kitervelésével és kivitelezésével foglalkozott. Amikor Károlyi Mihályon keresztül átvették a hatalmat, tevékenységük egyenes következménye volt az idegen megszállás, ami Trianonhoz vezetett.

Raffay könyveinek megjelenése után a régi mocsár hangjai egy pillanatra elhalkultak, majd kortárs történészeink Gyurcsány Ferencet megszégyenítő arcátlansággal kezdtek az újabb kórusba: könyvek, cikkek garmadája „leplezte le” az ilyen „legendákat”, természetesen bármilyen érdemi cáfolat nélkül, és persze gúnyos és felsőbbrendű mosollyal „kezelték” a helyzetet. Sokáig úgy gondolták, sikerül az új kutatásokat elhallgatni és karanténban tartani. Ezzel kapcsolatban a „legendázó” történészek idén június 4-én már látták az alagút végén a fényt. Csakhogy mint kiderült: az a szembejövő vonat volt.

Ugyanis Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hosszas interjút adott a Magyar Távirati Irodának Trianon okairól, idézzük: „A politikus megítélése szerint két – a marxista–liberális történetírás és politika által elhallgatni próbált – ok van, amelynek tudása nélkül semmi sem érthető és semmilyen tanulság nem vonható le Trianonról, ez a Monarchia és Magyarország elleni szabadkőműves összeesküvés, valamint a Tisza István után vezető szerephez jutók részint alkalmatlan, részint hazaáruló volta. Ez a szabadkőműves hátterű propaganda hihetetlen intenzitással feketítette be az országot: rágalmazott, hamisított, lázította a nemzetiségeket és készítette elő a Monarchia és Magyarország lerombolását” – közölte, majd megjegyezte azt is: „Tragikus, hogy sem a bécsi, sem a budapesti vezetés nem ismerte fel a veszély nagyságát, a birodalom megsemmisítésére készülő tervet.”

Ugyancsak június 4-én Boross Péter volt miniszterelnök, hazánk egyik legbátrabb politikus-polihisztora a Magyar Nemzetben fejtette ki gondolatait: „A huszadik század első évtizedeiben hatalmas szabadkőműves hullám kerekedett Európában, és még a mozgalmon belül is uralomra kerültek a legszélsőségesebbek. Párizsból áramlott a harcos ateizmus szelleme. Államosították a templomokat Franciaországban, a hagyományos vallások ellen hadat viseltek. Nálunk ugyanezt akarták elérni, s hallatlanul agresszíven léptek föl. Most is hasonló folyamatok zajlanak. Sok egyetemi karon ugyanaz az álliberális, nihilista, bomlasztó szellem uralkodik, mint a Galilei Körben annak idején. A száz évvel ezelőtt megszületett pusztító felfogás mindig is itt lappangott körülöttünk, most pedig megint előretört.”

Tudnánk még másokat is idézni, de ez is elég arra, hogy lássuk, a Raffay Ernő által közzétett dokumentumok már régóta nem a szubkultúrát foglalkoztatják. A Politizáló szabadkőművesség és Harcoló szabadkőművesség című kötetekben közzétett információk a legfelsőbb szinten is a politikai közbeszéd tárgyai, ezeknek a megismerése pedig ma már alapműveltségi követelmény. Jelen korunk történéseinek sok szála ugyanis ide fut, innen ered.

Ezek után a mítoszrombolók csapatát még Romsics Ignác történész, akadémikus, korunk megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye próbálta játékban tartani. Néhány nappal később, június 6-án a Népszavában ezt írta a szabadkőművesek és Trianon kérdésköréről: „A nem várt és hatalmas sokk miatt évtizedekig burjánoztak a meseszerű és felelősségáthárító magyarázatok. Ezek egy része még ma is él. (…) A jobboldal pedig hagyományosan az 1918–19-es forradalmárokat, mindenekelőtt a hatékony fegyveres védelem megszervezését elmulasztó Károlyi Mihályt teszi meg bűnbakká. Újabban az is felmerült, hogy »hazánk szétzüllesztése két évtizedes államellenes összeesküvés eredménye volt, amelynek szálai a szabadkőműves páholyokba vezetnek«.”

Most megsemmisítő választ adhatnánk erre egy hamarosan megjelenő új könyvből idézve, de ennek is eljön az ideje. A lényeg: Romsics már nem legendának, hanem egyszerűen mesének tartja ezt a témát, így nyilván Semjén Zsolt és Boross Péter is csacskaságokkal szórakoztatta önöket.

És akkor most kegyelmezzünk meg korunk nagy történészének azzal, hogy nem lobogtatunk holmi megkérdőjelezhetetlen dokumentumokat Romsics Ignác orra előtt Trianon és a szabadkőművesség témaköré ben. Nézzük egy kicsit távolabbról, hogyan fejelte le a kapufát az akadémikus. Személyesen a románok fő szabadkőművese, Viorel Dănacu videós interjúban tett nyilatkozatát idézzük, ami a Libertatea című román napilapban jelent meg 2018. január 23-án. Ebben a páholyvezető azt fejtette ki, milyen komoly szerepe volt a szabadkőművességnek Nagy-Románia létrejöttében. (Kevésbé tájékozott balliberális olvasóinknak jelezzük, ez tekintélyesebb újság, mint hajdan a magyar polgárokat gyilkoló bolsevizmus szellemi keltetésében szerepet játszó Népszava.)

Viorel Dănacu elmondta: „A románok 1918 után keményen küzdöttek diplomáciai vonalon Erdély elszakításáért, a kulisszák mögött arra próbálták rávenni a nagyhatalmakat – Angliát, az USA-t, Franciaországot és Olaszországot –, hogy fogadják el a románok területi követeléseit. Ezeket a kulisszaharcokat szabadkőműves vonalon vívták.” Leírom románul is, hogy Romsics Ignác is megértse: „Aceste bătălii de culise au fost duse pe linie masonică.”

Majd Dănacu így folytatja: „A román delegáció tagjait Párizsba érkezésük után, 1919. január 18-án rögtön beavatták a francia Grand Orient Páholyba. Miért? Mert szükséges volt arra, hogy jogilag elismertessék és elfogadtassák a Nagy Egyesülést. (Nagy-Románia létrehozását – a szerk.) Ezért Ion Brătianu, aki a román küldöttséget vezette, utólag átadta a stafétát Alexandru Vaida-Voevodnak, hogy a román nagypáholy rangidőse lehessen, így egyenlő félként tárgyalhasson a többiekkel. Az erdélyi politikus, Alexandru Vaida-Voevod fáradságos munkája a trianoni békeszerződés aláírásában öltött testet.”

Értik? Ez nem holmi zavaró budapesti levéltári dokumentum, egy megcáfolhatatlan jegyzőkönyv, hanem magának az egyik fő román szabadkőművesnek a videós nyilatkozata. Nem csinálnak titkot belőle, büszkék rá, mert a román szabadkőművesek tevékenysége összekötődik a nemzeti nagysággal, ők hozzájárultak a román nemzet kiteljesedéséhez. Amíg a szabadkőműves hálózatrendszerben a román, cseh, szerb tagok igazi hazafiakként viselkedtek, addig a budapesti elvtársaik a leggaládabb internacionalista hazaárulók voltak, olyanok, mint a kádári kommunisták és a mai történészek legnagyobb része.

Ha legközelebb Romsics Ignác akadémikust hallgatják, kedvesen mosolyogjanak egyet önök is. Így szoktuk a meséket hallgatni. A trianoni legendát cáfoló Romsics-tanítványok könyveit pedig nyugodtan vigyék be a papírgyűjtőbe.

Majdnem elfelejtettem egy érdekes epizódot. Viorel Dănacu beszél az 1990 utáni román szabadkőműves mozgalom tevékenységéről. Így fogalmaz: „Tony Blair (későbbi angol miniszterelnök) találkozott a román szabadkőművesekkel, és megígérte, hogy kinyitja nekik az Angol Nagypáholy kapuját. Ez a nyitás azt jelentette, hogy befolyásolni lehet a világvezetés magas szféráit, Románia NATO-tagságát és EU-tagságát. Ami meg is történt.”

Hát nem érdekes?

A szerző Lovas István-sajtódíjas újságíró

magyarnemzet.hu/velemeny/romsics-szabadkomuves-mesei-2-8236989/

 

Szakács Árpád mattot adott a liberális Ungváry Krisztián történésznek/Részlet/

 És akkor jöjjön a lényeg!

A probléma sarokpontja a nemzettudatot érintő identitás és a történelmi tudat értelmezésének kizárólagossága és ennek a hegemóniának a biztosítása. Pont attól rettegnek, hogy meggyengül ez a hálózatrendszer. A történelem oktatása, a történelmi tudat meghatározása nem önmagában egy szakma, ez a nemzeti létnek az egyik legfontosabb fundamentuma. Alapkérdés, hogy azok, akik ebben szerepet kapnak, milyen képet közvetítenek a jelenkornak. Mennyire tudatosítják a nemzeti identitást mint értékrendet, mennyire hatékony módszerekkel és hogyan alapozzák meg nemzeti érzésünk lényegét. Az identitás egyben közösség, azaz erő. Ha folyamatosan egy vesztes, bűnös nemzet karakterét próbálják ránk erőltetni, történelmi hőseink pedig csetlő-botló, öntudat nélküli figurák, akkor ezt a vesztes tudatot, életérzést át fogjuk örökíteni a következő generációkra.

Az ebben szerepet játszó történelmi tudatformáló hálózatrendszer piramis alakú, legtetején a kommunista diktatúra által átalakított Magyar Tudományos Akadémia áll. Alatta hálózatrendszer-szerűen épülnek be a különböző tudományos intézmények, egyetemek, kutatóhálózatok stb. A rendszer önkiválasztó. Maradjunk csak a társadalomtudományoknál: a kommunista nómenklatúra 1990-től folyamatosan megkapja azt a jogot és lehetőséget, hogy kontraszelekció révén maga válassza ki a saját utánpótlását. A diktatúrában ez a hálózatrendszer a pártirányításhoz tartozott, ahol maradéktalanul érvényesülni tudtak a kommunista érdekek. 1990 után az MTA viszont szuverén lett, állam az államban, egy kommunista csökevény a demokráciában. És társadalomtudományi vonalon a nemzeti létet jelentő identitásértelmezés kizárólagos meghatározója.

Erre a tudathasadásos helyzetre rakódott rá az elmúlt harminc év. Ez a hálózatrendszer az állammal, a nemzeti érdekkel szembemenve meghatározta és kifejlesztette a saját maga identitását, érdekrendszerét, a tudományos előmenetel kritériumait, az ehhez szükséges publikálást, hivatkozásokat, különböző indexeket, és a többi és a többi. És ezzel el is dőlt minden: a hálózatba belépő alapemberek akkor tudnak karriert építeni, ha a hálózat részei. Ha tiszteletben tartják a hálózat dogmáit, nem kérdőjelezik meg a hálózat lényegét: azt a hazugságot, amelyen valójában az egész hálózat áll. Olyan az egész, mint egy multinacionális vállalat, csak ennek a finanszírozója a magyar állam. És elérték azt, hogy a közbeszédben úgy jelennek meg a töréspontok, mintha azok a szakmaiság és a kontárkodás között húzódnának, nem pedig a világnézetek között. Akik azt gondolják, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat létrehozásával bármi megváltozott, azok súlyosan tévednek. A struktúra más lett, de a hálózat ugyanaz maradt.

 

A piramis hazug életműi

A rendszer hibátlanul működik, ám az elmúlt években számos olyan kutatás jelent meg, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az egész XX. századi történelem értelmezését abban a formában, ahogy azt az eddigi hálózat dogmatikusan láttatta. A XX. század esetében már nem egyszerűen értelmezési kérdéssé vált egyes események megítélése, hanem sok mindenről kiderül, egyszerűen hazug képet mutattak be a társadalomnak. Ilyen a Trianon előtti évtizedek története, ilyenek Trianon okai, de ide sorolhatjuk Borvendég Zsuzsanna kutatásai alapján a Kádár-korszakot, és még folytathatnánk a sort a honfoglalásig és a nyelvrokonsági elméletekig.

Itt van tehát a hálózat piramisa. Azok, akik évek, évtizedek óta dolgoznak a piramisban, maguk is a rendszer részei lettek és a hálózat foglyává váltak. A piramis hazug alapján életművek, életpályák, doktori disszertációk, akadémiai székfoglalók, cikkek, hivatkozások tömege válhat porrá, lehet semmissé, ha megkérdőjeleződik a rendszer. Pont attól rettegnek, hogy szétesik az a konstrukció, amiben élnek, ami szakmai pályafutásuk keretét adja. Pont ezért nem lehet diskurzust folytatni szinte semmiről, ami felülírhatja a hálózatrendszer dogmáit.

Ezért rekesztenek ki mindenkit, aki nem áll be a sorba. Ez Ungváry Krisztián írásának lényege és üzenete. Ez a háttere annak, amikor megpróbálják mindenféle rágalmakkal tönkretenni azt, aki zavaró tényező a számukra, most éppen Raffay Ernőt.

Ha már Ungváry megemlítette „Semjén egyetlen emlékezetes, tudománnyal kapcsolatos tevékenységét”, levezetésként hadd meséljek el önöknek egy történetet. 2011. szeptember 26-án az ATV-ben a Trianonnal kapcsolatos tévhiteket leplezte le Ormos Mária. Elmesélte: kevesen tudják, hogy „Clemenceau utálta a románokat. Elment Párizsba az anyakirályné, Mária, és nem volt hajlandó fogadni, írt neki egy levelet, hogy nem hajlandó vele tárgyalni.” Ez pedig nagy sértés volt a románoknak – tette hozzá.

 

Mária királyné lobbiereje

Lássuk, miként ír erről a „legendáról” naplójában maga Mária királyné, amit Koszta István közölt a Mária román királyné párizsi követsége című könyvében: „[1919. március 7.] Nem tudom már felsorolni azokat, akiket fogadtam napközben, de fél 12-kor elmentem Clemenceau-hoz. […] Együtt mentünk föl sok katonatiszt kíséretével, aztán csak ketten bementünk a dolgozószobájába, és sokáig beszélgettünk. […]. Hogy sikerült-e a szíve közelébe jutnom az én országom dolgai­val, azt nem tudom megítélni, de hogy mosolyommal a legjobb színben láttattam az országomat, az biztos.” Egy hónappal későbbi bejegyzés: „Meglátogatott Clemenceau. Kellemes beszélgetésünk volt anélkül, hogy belemerültünk volna a politikai témákba. […]. Igyekeztem nem untatni, de kicsikartam belőle az ígéretét, hogy támogatni fog bennünket.”

Látják? Az akadémikus történésznek, egyetemi tanárnak, professzornak, Trianon-szakértőnek fogalma sem volt arról a témáról, amiről beszélt. És ezeknek van gondja Semjén Zsolt diplomájával? Na ne vicceljünk már…

A szerző Lovas István-sajtódíjas újságíró

 (Szakács Árpád, magyarnemzet.hu)

A teljes írás: mindenszo.hu/szakacs-arpad-mattot-adott-a-liberalis-ungvary-krisztian-tortenesznek/