Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A műanyag már az égből is hullik - Kutatók mikroszkopikus műanyag szálakat találtak az eső mintákban, Colorádóban

2019.06.06

  

A műanyag már az égből is hullik - Kutatók mikroszkopikus műanyag szálakat találtak az eső mintákban, Colorádóban

Greg Wetherbee a közelmúltban a mikroszkóp előtt ült és fém- vagy szénrészecskéket keresett, amelyek a levegőben lévő nitrogénszennyezés forrását jelezhetik a Sziklás-hegység Nemzeti Parkban. Ami azonban a szeme elé került és a legkevésbé számított rá, az a műanyag volt.

Az Amerikai Földtani Intézet kutatója nyolc helyszínről gyűjtött össze csapadékmintákat a colorádói Front Range hegység területén. Ezek a helyszínek az eső kémiai összetételének változásait figyelemmel kísérő nemzeti hálózat részét képezik.

A helyszínek közül hat a Boulder-Denver városi folyosón található. A másik kettő a hegyekben található nagyobb magasságban.

A monitoring hálózat célja, hogy nyomon követhessék a nitrogén trendeket, és Wetherbee kémikusként a nitrogén útját akarta meghatározni a levegőben, ami lerakódik a nemzeti parkban. A fémek vagy szerves anyagok, mint a szénszemcsék jelenléte a vidéki vagy városi nitrogénforrásokra utalhat.

 

Leszűrte a mintákat, majd a mikroszkóp alá helyezte a szűrőket, hogy jobban megnézhesse, milyen más anyagok halmozódtak fel. Meglepetésére sokkal több dolgot látott, mint amire először gondolt.

A minták 90 százalékában Wetherbee egy sor színes műanyagot fedezett fel, többnyire szálakat és túlnyomórészt kék színűeket. Ezek szintetikus ruhákból származhattak. De más alakúakat is talált, például gyöngyöket és szilánkokat.

A műanyagok aprók voltak, 20-40-szeres nagyításra volt szükség, hogy láthatóak legyenek, és nem voltak elég sűrűek ahhoz, hogy meg lehessen őket mérni. A városi területeken több rostot találtak, de a műanyagokat a Sziklás-hegység Nemzeti Parkban 3100 méteres tengerszint feletti helyszínen is kimutatták.

A vizsgálatok részletes eredményeit május 14-én hozták nyilvánosságra. (1)

De vajon honnan származnak a műanyag szálak? Helyben állították elő, vagy távoli államokból vagy országokból kerültek oda? Milyen hatást gyakorolnak a halakra és az egyéb vízi élővilágra, miután a műanyag az esővel együtt bekerül a természetes vizekbe? És mennyi műanyag lehet fent a magasban? Austin Baldwin, a tanulmány társszerzője ezekre a kérdésekre kereste a választ.

 

 "Jelenleg több kérdés van, mint amennyi válasz," - mondta Baldwin, a födltani intézet hidrológusa, aki a mikroműanyagokat tanulmányozza.

A műanyag szennyezés mindenütt jelen van, ami a jelenlegi fogyasztói kultúra szerencsétlen maradványa. Palackok, zacskók és dobozok lepik el a partokat és tömítik el a vízfolyások útját. A tengeri madarak és a bálnák megeszik a hulladékot, és olyan a gyomruk, mint egy szemetes konténer.

Ezek a még mélyebb probléma leglátványosabb jelei. A mikroműanyagok következményei, amelyek a sószem vagy az emberi hajszál méretéhez hasonlíthatók, kevésbé ismertek. Baldwin azt mondja, hogy eddig kevés tanulmány készült az esőben  található mikroműanyagokról. Két tanulmányt említett, az egyiket Párizsból, a másikat a Pireneusokból. "Ez bizonyos értelemben izgalmas," - mondta a tudományos felfedezésről.

A légkör a szennyezést és a vizet erős és fáradhatatlan módon tartja körforgásban. Az amerikai déli sivatagokból a szél és az eső a port a Sziklás-hegységbe szállítja, ami lerakódva gyorsabb olvadást okoz. A kínai hőerőművekből származó higany jelenlétét is kimutatták az Olympic és a Mount Rainier Nemzeti Parkban, ahol a távoli alpesi tavakban a mérgező vegyi anyagot a halak fogyasztják el.

 

Baldwin számos elméletet vázolt fel a colorádói mikroműanyagok forrását illetően. A szálak a szintetikus ruházatból származó maradékra utalnak. A lakosság által használt ruhaszárítók hulladékáramot juttatnak a levegőbe, mondta Baldwin. A mosodai víz is lehet a műanyag szennyezés forrása. A szennyvíztisztító telepre érkező szálak bekerülhetnek az iszapba, amelyet ezután műtrágyaként szórnak ki a mezőgazdasági területekre. Ahogy az iszap kiszárad, a szálakat felkaphatja a levegő. Egy másik lehetséges forrás az autógumik lassú lebomlása lehet.

A következő lépés az esőben lévő mikroműanyagok tömegének becslése, és annak kiderítése, hogy a jelenség más régiókban is jelen van-e. Wetherbee elmondta, hogy már folyamatban van a mikroszálak hószezonban történő lerakódásának értékelése a Sziklás-hegység területén Montanatól egészen Új-Mexikóig.

Bár az egyes mikroműanyagoknak saját alakja, mérete és kémiai összetétele van, Baldwin nem gondolja, hogy a colorádói helyszínek különösen egyediek lennének. A szálak jelentős távolságokra is eljuthatnak.

"Gyakorlatilag mindenhol láthatjuk a műanyagokat, ahová csak nézünk," - tette hozzá. (2)

ujvilagtudat.blogspot.com/2019/06/a-muanyag-mar-az-egbol-is-hullik.html

(1) - https://pubs.er.usgs.gov/publication/ofr20191048
(2) - https://www.circleofblue.org/2019/world/its-rain