Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vírusok és járványok evolúciós haszna

2020.04.12

 


Kardos Gábor

 

A vírusok és járványok evolúciós haszna

 

Milyen érdekes: a vírus szinte kizárólag olyan dolgokra kényszerítette rá a fogyasztói társadalmat, amit magunktól, pusztán belátásból már évtizedek óta meg kellett volna tennünk. A tök fölösleges, habókra ide-oda röpködés, utazgatás leállítása, közelebb kerülés a szeretteinkhez, kertjeink művelése, a valóban fontos és nélkülözhetetlen dolgokra fókuszáló élet a totál értelmetlen fogyasztói keménydrogos életforma helyett.

 

Ezek nem a karantén miatt, „jobb híján” hasznosak, hanem önmagukban jó irányú változások. Ha nem eleve rettegünk tőle, hanem próbáljuk megérteni, mi a szerepe a világban, a sorsban, akkor olyan ez a vírus, mint egy bölcs tanítómester, aki – miután belátta, hogy szabadon, belátásból nem hajlunk a jóra – végül kényszerít rá, hogy megtanuljuk.

 

Mert ugye a vírusoknak meghatározó evolúciós szerepük volt általában a biológiai szelekcióban, sőt: közelebbről a humán evolúcióban is. A csimpánzoktól eltérő emberi fehérjeadaptáció 30 százalékát például vírusok generálták az erre vonatkozó kutatások szerint

 

A járványok kulcsszerepet töltenek be a fajok túlszaporodásának szabályozásában is. Nem kell mondani, hogy ez miért fontos ma, amikor a döntéshozók sehol sem merik vállalni annak kimondását, hogy nem kéne törekedni az emberi túlnépesedés globális súlyosbítására, sőt. A sáskákkal se az a baj, hogy lerágják a füvet, hanem az okoz problémát, mikor túlszaporodnak és mindent csutkára lezabálnak.

 

Azt mondani, hogy a vírusok mint olyanok rosszak és haszontalanok lennének, elég gyerekes tudatlanságra vall a természettörvényeket illetően.

 

A koronavírus már eddig is sokkal többet tett a széndioxid-kibocsátás radikális csökkentéséért és általában a földi élet megvédéséért a civilizációs agresszióval szemben, mint az ENSZ illetékes intézményei vagy a tagországok kormányai.

 

Ennek konzekvenciáit vajon ki vonja le és mikor? Mert addig kár a járvány utáni jövőről beszélni, amíg ilyen alapvető kérdéseket illetően nem megy át civilizációnk az evolúciós érettségi vizsgán. 

 

A plázákat kéne bezárni, nem a parkokat

 

Van itt azonban egy egészen konkrét ügy is, aminek érdemes sürgősen a végére járni. Folyik egy nagyon furcsa kampány a szabadba kijárás és a szabadtéri (termelői) piacok ellen. Pedig már a spanyolnátha idején volt, ahol kivitték a betegágyakat a szabadba terápiás alapon, és kábé minden orvosi javallat ki szokott térni arra, hogy mennyire immunerősítő a szabadba, természetbe menni – persze nem egymás nyakába lihegve.

 

Vajon miért nincs hasonló ágálás a szupermarketbe és a plázába járás miatt, ami pedig egyértelműen sokkal veszélyesebb ebben a járványban? Hiába hivatkoznak arra, hogy az áruházakban fertőtlenítik a kosarakat és ilyesmik, mikor elsősorban a levegőben terjed ez a mizéria, és a levegőt ugyebár sehol se fertőtlenítik. A kisboltok persze kellenek, de a nagyobb áruházakban különösen nagy veszélyt jelent az, hogy sokan járnak oda – és nem ugyanaz a pártucat ember, mint egy falusi kisboltba. Hol itt a logika a védekezésben?

 

Pedig most végre a járvány miatt be lehetne zárni mindazokat a plázákat és hiper-szupermarketeket, melyek eddig is mérhetetlen károkat okoztak a helyi gazdaságnak,

 

és a minőségi élelmiszerellátás helyett ipari tömegtermékek megevésére, megivására és egy összességében bolygófogyasztó, sőt bolygópusztító rendszerre állítottak át minket. Nem mellesleg a plázák a városok élő szövetében is rákos sejtként terjedtek, tönkretéve nemcsak a hagyományos városképet, a helyi kisboltokat, de a városok organikus felépülését is leépülésbe fordították.

 

A plázák csak pár embernek hajtanak (rendkívül nagy) hasznot, de emberek százmillióinak okozott rendkívüli károk árán. Szóval itt lenne végre a történelmi alkalom mindezt kimondani és a pláza-urbanizációt törvényileg szanálni. Nem átmenetileg, hanem végleg.

 

Ehelyett egy csomóan a szabadba menés, illetve a termelői piacok ellen ágálnak, ezzel is a sokkal veszélyesebb plázákba terelve a népet vásárolni. Mintha az agyat és a szívet is támadná ez a kór.

 

Ja, hogy ma nem vagyunk képesek helyben termelt egészséges élelmiszerekkel ellátni a lakosságot Európa egyik legjobb adottságú agrárországában? Erről aligha a koronavírus tehet,

 

és aligha oldja meg a járvány által felszínre hozott alapvető rendszerproblémákat az, ha holnap találnak ellenszert a vírusra.

 

A tüneti kezelés nem oldja meg a válságot

 

Bizonyos szempontból azzal járunk jobban, ha még több gondolkodási időt ad nekünk ez a vészhelyzet, mert az alapvető konzekvenciák levonása még mindig nem nagyon megy a jelek szerint. A járvány gyors leállítása csak tüneti kezelése lenne a rendszerproblémának, mert a nagyrészt civilizációs tényezők által kialakult, illetve ezek miatt különösen súlyossá váló koronavírus-pandémia csupán a globális válság tünetrendszerének egyik fontos eleme, vagyis nem oka a fő bajunknak, hanem okozata. Amíg az okon nem változtatunk, a jövő ugyanilyen bizonytalan és fenyegető marad.

 

Ez a koronavírus-járvány mint egy szükséges radikális rendszerváltás kiváltója nem valami szörnyű rossz, hanem arra mutat rá, hogy 

 

ne tartsuk már soha többé „normális” életformának, hogy csutkára lezabáljuk a bolygót, mint valami sáskák, és hogy többszáz vagy többezer kilométerről hozzuk a legtöbb árucikket a boltokba!

 

Ez totális agyrém, amit nemrég még globalizáció néven oly sokan ünnepeltek. Szerencsére most vége van, mint a botnak.

 

Inkább csak az ebben a sztoriban a rossz, hogy nem magunktól, bölcs belátásból változtattunk az életmódunkon, a rendszer működésén, hanem csakis a járvány miatt, kényszerből. Ráadásul a többség még mindig nem látja be: nincs visszaút, és nem is kellene, hogy legyen. 

 

Most talán nem csak sorozatnézéssel és elhízással kéne elütni a ránk szakadt rengeteg szabadidőnket, hanem érdemes lenne arról beszélgetni, hogy mégis hogyan tovább, miként lehetne egy emberibb és fenntarthatóbb életformát kialakítani a fogyizombi életmód helyett, ami – valljuk be – nem éppen az emberi történelem kulturális csúcsteljesítménye volt. Nem is nagyon kéne visszasírnia senkinek.

 azonnali.hu/cikk/20200411_miert-veszelyesebb-a-vesztegzar-mint-maga-a-virus