Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Orbán-kormány megdöntheti a nyílt társadalom liberális koncepcióját

2019.04.17

 

Az Orbán-kormány megdöntheti a nyílt társadalom liberális koncepcióját

A brüsszeli bürokraták a most zajló kulturális és civilizációs küzdelemben attól félnek, hogy annyira ragadós lesz a magyar kormány „brüsszelizációval” szembeni alternatívája, hogy az megdöntheti a nyílt társadalom liberális koncepcióját – hívta fel rá a figyelmet Szánthó Miklós a 888-nak adott interjújában, arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy miért érik egyre durvább támadások a magyar kormányt az európai parlamenti (EP) választási kampányban. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a magyarországi ellenzéket a zsigeri Orbán-fóbián, illetve a hatalom akarásán kívül már nem tartja össze semmi, és morálisan végképp elértéktelenedett, miután összefogott a szélsőséges Jobbikkal.

Szánthó Miklós elmondta: ez az EP-választás egy nagyon fontos csata lesz egy hosszúra nyúló háborúban.

Véleménye alapjána harc a felszínen valamennyi uniós tagállamban részben vagy egészben a bevándorlás kérdése körül zajlik,az eltérések az ügy megközelítésében érhetőek igazán tetten.

Szánthó MiklósFORRÁS: ORIGO

Valójában ugyanis többről van itt szó, mint ami elsőre látható, nevezetesen arról, hogy az EU jövőjét milyen politikai elvek alapján és kik határozhatják majd meg.Ez egy kulturális és civilizációs küzdelem, a bevándorlás pedig csak felszínre hozta azokat a világnézeti törésvonalakat Európában, amelyek már hosszú évtizedek óta ott repedeznek a mélyben– fűzte hozzá.

Szeritne egy paradox helyzet állt elő, aholegymás szövetségeseiként tűnnek fel az elméletileg laikus, szekuláris liberálisok és a döntően muszlim migránsok– velük szemben pedig az Európa keresztény hagyományát megóvni szándékozó, a nemzeti identitás mellett kiálló szuverenista erők állnak.

A politikai üzenetek tartalmi különbözőségei abban ragadhatóak meg, hogy a liberális elit, a brüsszeli bürokraták és „civil társszerveik” technikai szinten akarják tartani a diskurzust, eszközvitákat akarnak folytatni a bevándorlás kapcsán – például hogy hogyan lehet az illegális migrációt legálissá transzformálni jogi eszközökkel –, míg a másik oldal nyíltan és őszintén célvitát folytat.

Azaz fel meri tenni a kérdést, hogy jó-e Európának ez az egész bevándorlás, egyáltalán kívánatos-e az a multikulturális modell, ami az elmúlt évtizedek során Nyugat-Európában kialakult?

– hangsúlyozta Szánthó.

Ezt a célvitát nem meri egy az egyben felvállalni a „progresszív” oldal, mert kitenni az ablakba, hogy „mi itt egy liberális multikultiban feloldódott Egyesült Európai Államokatszeretnénk”, még mindig csak egy relatíve szűk választói bázis számára szimpatikus üzenet, mely ráadásul egy halom más értékvitát is kinyit a nemzeti identitásról, a szuverenitásról, a keresztény gyökerekről, de az abortuszról, az eutanáziáról, a drogliberalizációról, a homoszexuálisok házasságáról vagy a genderelméletről is.

Ezeket a liberális dogma szerint már kanonizált kérdéseket azonban nem engedik megnyitni, a politikai korrektség (PC) nevében, ezért blokkolják a szólásszabadságot,

és jogi-technikai ügyekként tüntetnek fel nagyon is politikai, világnézeti dolgokat, érzéketlen populistának állítják be az „új tabudöntögetőket”, vagy bagatellizálják e kérdéseket – tette hozzá az Alapjogokért Központ igazgatója.

Miközben nyilvánvaló például, hogy

a kibocsátó térségek demográfiai dinamikáját elnézve a mostani migrációs hullám az elkövetkezőknek még csak egy enyhe előszele; hogy a szabadságjogi mázba burkolt halálkultusznak igenis súlyos és negatív hatása volt az európai népszaporulatra,

vagy, hogy a demokrácia liberális válfajának igenis van alternatívája.

A politikai korrektséggel – véleménye alapján – tehát nem pusztán az a baj, hogy gátolja a közügyek szabad megvitatását, hanem hogy az maga a legnagyobb „fake news”, hírhamisítás.

Arra kérdésre válaszolva, hogy a magyarországi balliberális ellenzéknek miért nincs egyetlen értékelhető politikai üzenete, mondanivalója az EP-választásról, Szánthó közölte: „az a legnagyobb különbség a jelenlegi kormányzó erők és hazai ellenfelei között, hogy a magyar kormány rendelkezik egy társadalmi vízióval és stratégiával az ország ügyeivel összefüggésben.”

Egész egyszerűenvan egy kerettörténet az országról, melynek sarokkövei az „Isten, haza, család és munka” szavakkal írható körül– fűzte hozzá.

Azon most lehet vitázni, hogy ez kinek szimpatikus, és kinek nem, de hogya politikai kreativitás és innováció képessége ma Magyarországon a jobboldalon van, az tagadhatatlan.Ehhez társul még a nyugati receptúrák ellenében megteremtett gazdasági stabilitás, mely a politikai stabilitással együtt erős legitimációs alapot ad a jelenlegi kormányzatnak.

Ezzel szemben – Szánthó szerint – ezek a képességek a „szakértelemre” szavakban folyamatosan hivatkozó ellenzék soraiban nincsenek meg, a kormányváltás egyébként minden realitást nélkülöző ígéretén túl nincs releváns mondanivalójuk a körülöttünk zajló világ folyamatairól.

Itt talánegyedüliként Gyurcsány Ferenc és a DK a kivétel,csak felettük meg egy olyan áthatolhatatlan morális üvegplafon van, ami egy adott, elég szűk választói bázis elérésén túl lehetetlenné teszi a politikai növekedést – nyomatékosította álláspontját.

Szánthó Miklós kijelentette, hogy az európai színtéren a politikai, filozófiai és világnézeti különbségeket a magyar és a globalista brüsszeli tervek között – filozofikus téren – az Élethez való hozzáállás határozza meg. 

Alapvetően a konzervatív habitus tisztában van azzal, elfogadja azt, hogy az embert és a körülöttünk levő világot Isten teremtette.Ebből kifolyólag az isteni, morális törvények alapján jut el a „természetes igazságossághoz”, ami azt jelenti, hogy a dolgok természetes rendjében minden a helyén van, vagy a helyére kerül.

Szerinte

Alapvetően a konzervatív habitus tisztában van azzal, elfogadja azt, hogy az embert és a körülöttünk levő világot Isten teremtette.

A másik oldal – a liberális és a szocialisztikus ideológiák – viszont alapvetően tagadja a transzcendenst, a természetes rend legyőzésén, átalakításán keresztül akar eljutni az igazsághoz: ennek alappján a külső környezet kedvünk szerint megváltoztatható, a természeti törvények helyét az emberi törvények átvehetik.

Ebből következik aztán a „társadalmi mérnökösködés”, a valóság elutasítása és annak utópisztikus kívánalma, hogy a „mennyországot” már a Földön létre lehet hozni.Ezen felfogás korlátossága abból is fakad, hogy az emberi létet végesnek fogják fel: tagadják a megváltást, azt, hogy a halál után is van élet – tehát mindent, minden vágyat, kívánalmat ebben a földi életben kell elérni, megvalósítani – fűzte hozzá.

Mindennek pedig nagyon is komoly politikai következményei vannak: például, hogy a „legjobb világok legjobbikát”,a totális egyenlőségen alapuló globális multikulti társadalmát kell elérni.Az emberi önmegvalósítást minden eddig ismertnél magasabb szintre kell emelni, az emberi vágyaknak szabad folyást kell engedni – ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy abból jogokat szükséges formálni.

Ebből a logikából pedig már következik, hogyha valakinek nem tetszik az „aktuális identitása”, akkor az megváltoztatható, ha valaki jobb életre vágyik, akkor bátran keljen útra, hiszen ahhoz joga van.

Szánthó Miklós szerint a liberális politikai rendszerből és annak az ideológiai logikájából az következik, hogy

nemzeteket multikulturális társadalmakra cserélni akaró uniós politikusok mindenképpen folytatják majd a tagállami jogokat csorbító, lopakodó törvényalkotást a választások után is.

Ehhez társul egy politikai-pénzügyi ideológia is, mely alapvetően a globalizációban, a nemzeti-lokális identitások és kulturális hagyományok eltörlésében látja minden baj megoldását.

Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, nehéz megmondani, deaz bizonyosnak tűnik mára, hogy a multikulturális „értékek” és a multinacionális érdekek kéz a kézben járnak.Tehát például az eddigi gyakorlatnak megfelelően ezentúl is majd az „uniós alapértékekre” fognak hivatkozni a migráció és a multikulturalizmus támogatói a legszélsőségesebb liberális dogmák megvalósításához is – hangsúlyozta.

A primer politikai szint mellett ehhez társul természetesen a fogyasztói vagy a populáris kultúra, a „civil szféra”, a PR- és marketingvilág közbeszéd-érzékenyítő hadjárata, amely finomhangolt, apolitikus üzenetekkel neveli a társadalmat arra, hogy a multikulturalizmus jó dolog.

Ez a szekunder, a tudatalattira ható, egyébként profi propaganda talán még veszélyesebb, mint a lopakodó uniós jogalkotás:a mindennapi életünket körbevevő reklámok, plakátok, zenék, művészeti alkotások tömkelege sugallja ugyanis rejtjelezve a liberális „értékeket” a sokszínűség és tolerancia korlátlan tiszteletétől kezdve a „valósítsd meg önmagad” jelszaván át a társadalmi devianciák leplezetlen népszerűsítéséig. 

Az Alapjogokért Központ igazgatója beszélt a Brüsszel által tanúsított kettős mércéről a határon túli magyarok ügyében is.

Szerinte azt látjuk, hogy

a legkülönfélébb kreált vagy bornírt módon képzett kisebbségek ügyei azonnal felkeltik a nyugati közvélemény figyelmét, míg a határainkon túl élő őshonos magyar kisebbségek egyéni és közösségi jogvédelmére kikényszeríthető uniós mechanizmus nem létezik.

Ennek a legfőbb oka – véleménye alapján – az, hogy – Németországot leszámítva persze – az első, majd második világháborút lezáró békerendszereket, így a trianoni békediktátumot is lényegében az unió jelenlegi magállamai alkották meg, és végső soron ezen szerződéses rezsimek képezik a mai európai politikai konstelláció alapját.

Ha kinyitnák a határon túli magyarok jogvédelmének ügyét, nyilván felmerülne a kérdés, hogy mennyiben volt igazságos Magyarországgal szemben az 1920-as trianoni, majd 1947-es párizsi „békeszerződés”.A másik lényeges dolog azonban, amit látni kell, hogy ezen szerződések alapvetően nemcsak a történelmi Magyarországgal bántak el igazságtalanul, de

szántszándékkal egy olyan rendszert alkottak meg Közép-Európában, mellyel a régió országai könnyűszerrel egymásnak ugraszthatóak – nehogy egységesen tudjanak bármilyen történelmi helyzetben fellépni a „Nyugattal” szemben

– jelentette ki Szánthó.

Tehát az utóbbi időszakban az elszakított magyarlakta területeken – akár a Felvidéken, akár Erdélyben – megtapasztalt jogsértésekkel összefüggésben a jogorvoslatok és a szükséges anyaországi támogatások biztosítása mellett mindig a lehető legnagyobb körültekintéssel érdemes csak reagálni, mert az eseményeknek van egy olyan olvasata is, mely szerintegyes ebben érdekelt politikai erők szándékosan egymásnak akarják ugrasztani például a V4-es országokat.

Szánthó Miklós kérdésre válaszolva elmondta, hogy a mostani belpolitikai helyzet olyan, mintha a húszas évek végén Bethlen István ellen összefogtak volna az akkori protonyilas erők az illegális kommunistákkal, és azt mondták volna, hogy ők a centrista, demokrata blokk.

Véleménye alapján a jelenlegi helyzetben történelmi kontextusban arról van szó, hogy a körben a nemzeti és a nemzetközi szocialista vonalak találkoznak, a Terror Házából is ismert „átöltözőszoba” a mai gyakorlatban is működik.

Ezeket az erőket a puszta, zsigeri Orbán-fóbián és a hatalom akarásán kívül nem tartja össze semmi.Utóbbi kategória a politikában persze érthető, de a közkeletű vélekedéssel ellentétben a politikában is van erkölcs, morál; és ennek határát az ellenzéki erők kölcsönösen átlépték.

A hiteltelenségből pedig politikai siker még sosem született

– nyomatékosította.

Alapjogokért Központ vezetője a nyugatiak által sokat kritizált bevándorlásellenes magyar álláspontról is beszélt. 

Látható, hogy az európai uniós politikai színtéren minden nézeteltérést felülír az, ha szembe kell menni egy olyan politikai erővel, képességgel és kreativitással rendelkező kormányzattal, amely ellentmond a brüsszeli bürokraták által erőltetett trendeknek.

A hazánkkal szemben indított, jogállamiságinak leplezett eljárást vígan szavazták meg együtt liberálisok, néppártiak, szocialisták, zöldek és kommunisták– közölte.

Teljesen egyértelmű, hogy úgy félnek attól, hogy a „magyar példa” ragadóssá válik, mint ördög a szenteltvíztől:

A szocialista kormányok által az államcsőd szélére navigált országot az EU-s gazdaságpolitikai receptet megtagadva rántotta vissza az Orbán-kormány, most pedig világnézetileg is szembeszegül a nyílt társadalom liberális koncepciójával – és valamennyi manőver eddig sikeres is volt.

Szánthó Miklós szerint ez azt mutatja, hogy kizárólagosnak tételezett „brüsszelizációval” szemben igenis van alternatíva, és ennek dominóhatása alapjaiban rengetheti meg a hatályos liberális politikai paradigmát.

www.origo.hu/itthon/20190416-hazank-megdontheti-az-eu-altal-eroltetett-nyilt-tarsadalom-koncepciojat.html