Dr. Egely György mérnök, parakutató évek óta saját bőrén tapasztalja azokat a – politika és tudomány összefonódásából eredő – hatásokat, melyek kutatói pályáján sokszor legyőzhetetlen akadályokat jelentenek.
Annak idején Galvanit – akiről a galvánelemet elnevezték – teljesen hülyének nézték békacomb kísérlete miatt. Számos kitalált történet, mint például a Titkok, látomások sorozatának példái alkalmasak arra, hogy lejárassák az UFO- és parakutatókat.
Ekkora nagyságban, így eltúlozva sohasem valósulnak meg para- vagy UFO-jelenségek, ez így tudománytalan. Ennek megjelenítésével még mélyebbre viszik azt a fajta hitet, hogy lám, ilyet mesterségesen is elő lehet állítani, tehát akkor valószínűleg a többi is szélhámosság, mint például az X-akták című filmsorozat alapelemei.
A tudomány rendkívül konzervatív. Előrehaladni, tanszéken dolgozni, kutatási pénzt kapni csak az általánosan elfogadott témákra lehet. Új, eretnek témára teljesen kizárt pénzt kapni, és még akkor sem lehetséges, ha hamar megtérülne a befektetett összeg.
Annak idején Pasteur és Koch kísérleteit sem támogatták, pedig azok gyorsan megtérültek. Fleming, aki a penicillint fedezte fel, szintén nem kapott támogatást, pedig az egész emberiség érdeke volt, hogy mielőbb hasznosíthassák felfedezését. Tíz évig a kutya nem törődött vele.
Neumann János, ma elismert ember, annak idején elsőként jósolta meg a lézer megalkotását. Vele sem törődött senki, nem segítették munkáját. A kutatás mai szervezése, struktúrája tökéletesen alkalmatlan az igazán új eredmények elérésére, mert kifejezetten a nyájat egyben tartani próbálja, és arra biztatja a kutatókat, hogy a Nagykörúton sétálva tegyenek meg új földrajzi felfedezéseket, és nehogy elmenjenek az ember nem lakta vidékre, mert ott még netán valami újat lehet találni.
Azt gondolnánk, hogy az AIDS-kutatás, ami nagyon fontos az emberiség jövője szempontjából, kivétel ez alól. Nem. A vírus felfedezése után az első tízezer áldozatig legyintettek, és csak utána kezdődött meg az intenzívebb kutatás.
A jelenség okának elsősorban a hatalmi és csoportérdekeket tartom.
Ezen keresztül vannak megfélemlítve az egyes kutatók, akik okkal félhetnek karrierjük derékba törésétől, állásvesztéstől. Emiatt nem nyúlnak bele a kellemetlen témákba.
Jól lehet látni, hogy a természettudományban bizonyos területek tabunak számítanak. Ilyen például a hidegfúzió, illetve a szabadenergia kutatása, mely az emberiség nagy érdeke lenne, de mindez egy évi háromszáztrillió dollár értékű üzlettel áll szemben.
Ilyen értékű energiát adnak el jelenleg a Földön egy év alatt. Ha megoldódna a hidegfúzió vagy a szabadenergia kinyerése, sokkal olcsóbban válna lehetségessé, mint a mai energiaárak, lecsökkenne a hagyományos energia értékesítéséből származó haszon. Ne higgye a tisztelt olvasó, hogy a tudósok önzetlenül és kifejezetten a polgárok érdekeit szem előtt tartva dolgoznak.
Azt kutatnak csak, amit a hatalom enged.
A szabad országokban is csak azt csinálnak, amit szabad. Az egész világon, de Magyarországon különösen áll, hogy a politika és a tudomány vezető régiója görcsösen összefonódik, kölcsönösen függ egymástól, s ez így nagyon jó hatásfokkal képes meggátolni az új, szokatlan témájú felfedezések karrierjét.
Sajnos még az igazán nagy kényszerhelyzeteknél, mint pl. a rákkutatás, illetve az energetika területein sincs jelentős változás a hozzáállásban. Egy űrből jövő támadás ellenlépésével is elkésnének a földiek a hierarchia csapdái miatt, mivel csak akkor hinnék el ennek lehetőségét, amikor már itt vannak az idegenek, amikor már nem lehetne tenni semmit.
A kapitalizmus rothadásának reklámja a múlt rendszerben az utolsó pillanatig tartotta magát, csak az utolsó félévben, amikor már itt volt a nyakunkon, akkor változtatták meg a hatalmi tényezők véleményüket, s fogadták el a többpártrendszer lehetőségét.
Igaz a feltételezés, hogy az ember csak kényszerhelyzetben képes optimálisan vagy ahhoz közel állóan működni, cselekedni. Az egyik volt izraeli külügyminiszter mondta egy alkalommal: Az ember rendkívül racionálisan tud gondolkozni akkor, ha már minden más lehetőséget kimerített. Ugyan az álmok világába tartozik, de
a megoldás az lehetne, ha a tudományos és politikai élet vezetői egójukat háttérbe szorítva tennék dolgukat a közösségekért.