Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Muszlimokat fogad be imádkozni egy berlini evangélikus templom

2020.05.24
 

Amikor a mandineren elrettentő példát akarnak bemutatni a Nyugat hanyatlásáról, de csak a keresztényi szeretetről és a civilizált együttélésről sikerül... (na meg a saját rajongótáboruk mérhetetlen bunkóságáról)

 

 

Muszlimokat fogad be imádkozni egy berlini evangélikus templom

2020. május 24. 12:32
 
 
 
Mivel nem férnek be saját mecsetjükbe, egy szomszédos evangélikus templom lelkésze fogadta be őket, hogy Allahhoz imádkozhassanak a keresztény templom falai között.
 

Reuters arról számol be: Berlin multikulturális Neukölln negyedében muszlimok százai szoktak péntekenként imádkozni a Dar Assalam mecsetben – most viszont csak ötvenen lehetnek bent a karantén-korlátozások miatt.

A közeli Márta templom evangélikus lelkésze segítséget nyújtott a mecseten kívül ragadt Allah-követőknek: az evangélikus templom falai között szerveznek Ramadán idején muszlim imádkozásokat arabul és németül. „Ez a járvány közösségé kovácsolt minket. A válság összehozza az embereket” – jelentette ki Mohamed Taha Sabry imám.

Egy muszlim hívő, Samer Hamdoun azt nyilatkozta a Reutersnek: „Furcsa érzés volt ott lenni a hangszerek és a képek miatt. De amikor elfeledkezel a kis részletekről, végül is ez is az Isten háza”.

A németországi Iszlám Tanács, amely 400 mecsetet fog össze, áprilisban azt közölte, hogy sok mecset csődbe fog menni, mert a korlátozások Ramadán idejére esnek, ami a jelentős adományozások időszaka is egyben.

Monika Matthias, a Márta templom evangélikus lelkésze elmondta: megindította őt a muszlimok imára hívása. „Részt vettem az imádkozásban. Beszédet mondtam németül. És imádkozás közben csak azt tudtam ondani: igen, igen, igen; mert ugyanazok az aggodalmaink, és tanulni akarunk egymástól. És gyönyörű így gondolni egymásra.”

 

Hozzászólásom

Gábor Szabó Tisztelem a Múzsa szerkesztőit és tisztában vagyok azzal, hogy a vallási világ ideológiáját nem nagyon ismerik. A lényeg, hogy az emberek világnézetében az Istenhez való viszony alapján hatalmas szakadékok vannak. A jelen korszakban ezeket az antagonisztikus ellentéteket igyekeznek felszámolni, a multikulturához hasonlóan a vallási világ egységét, az ökonumét hoznák létre. Mondván, Isten egy van, mármint annak aki egyáltalában hisz az ilyesmiben, olyan, mint egy nagy hegy, sokféle úton, vallással lehet eljutni hozzá a csúcsra. Békesség, nem kell egymást ölni emiatt. Ez így szépen hangzik, emberi szinten igaz. A problémát (az én világnézetem szerint) az okozza, hogy van Isten. Ő pedig( hitem szerint) kizárólag a Názáreti Jézuson keresztül fogadja el a közeledést Hozzá. Ennyi elég is a keresztény vallási propagandából ezen a fórumon. A muszlimok hite szerint Ábrahámtól nem a Sárától született izsáki vonalon jutnak el Istenhez, hanem Hágár, Ábrahám szolgálójától született fián, Izmaelen keresztül Allahhoz. Nem vizsgálnám a többi vallást most, de eközött a két út között, a két vallás szabályainak betartásával, lehetetlen közösséget létrehozni. Istentiszteletet nem lehet keverni, mert Ő szent. A szentség fogalma azt jelenti, hogy a világitól, a profántól elkülönített. Az evangélikus templom a keresztény vallási ideológia mentén, az Atya Istennek, a fiúnak, Jézus Krisztusnak és a Szentlélek Istennek tiszteletére emelték. A muszlim hit szerint Istennek nincsen fia. Talán a szellemvilág kavarodása ennyiből is kitetszik, hogy mondjuk egy ügyvéd nem képviselheti egyszerre a védelmet és a vádat.

Diétás Magyar Múzsa Tapasztalatból mondom, hogy az átlag muszlim ezt magasról lesz...ja. Leginkább az a nézet terjed, hogy aki hisz Istenben az hívő, oszt jól van az úgy. Az ateizmust mondjuk nem tudják könnyen megemészteni, szóval ha vízum kérelemnél meg kell jelölni a vallást, akkor tanácsos ideiglenesen megtérni kereszténynek. Persze kibontva nem ilyen egyszerű a helyzet, zsidónak pl. nem érdemes lenni, de ennek se annyira vallási, mint történelmi okai vannak.
Illetve azért a fiatalabb generációk, illetve az értelmiség jelentős része a saját Istenhez való viszonyát nagyon hasonlóan fogalmazza meg, mint az európai keresztényeknél az ennek megfelelő réteg. Azt mondja, hogy hisz Allahban, de napi töbszöri bukfencezést és a külsőségek többségét kényelmetlennek tartja és el is blicceli.
Persze nem arról van szó, mint nálunk, hogy az időközben tízszeresére nőt lélekszám ellenére a városban ugyanabban a templomban szellősen elférnek a misére járók, mint 100 éve, de azért érezhetően szorul vissza a vallás az emberek életében. A vallást pedig leginkább a hívők alakítják, pláne egy olyan vallás esetében, mint a muszlim.

Szóval a globális folyamatok meg a társadalmi változások okán is inkább kevesebb balhét szeretnének, ha lehetséges, ehhez meg kompromisszumok kellenek. (KT) 

 

Gábor Szabó Péter Szigeti A Biblia szerint a földi élet egy per tárgya. Az ügyész a Sátán, a védőügyvéd a Szentlélek és Jézus a mennyben. Az ember hisz, amit hisz, tesz amit tesz. Különböző szimulált eseményeken megy keresztül, amiben valamilyen döntéseket hoz.

Alapból megkapja szívében a normál emberi élethez szükséges ítélőképességet, a jó és rossz tudását. Magamat és a másikat bántani rossz, adni jó, szeretni jó, elvenni rossz, etetni jó, meg ilyesmi. Közben a mennyei bíróság előtt áll, amely szituációs gyakorlatokon vezeti át. Cél, hogy vajon természetesnek veszi a földi létet, amely után talán semmi sincsen, vagy keresi az őt körülvevő és életsorsát igazgató szellemei kapcsolt legfelsőbb szintjével a kapcsolatot, mondjuk imádkozik a zuhanó repülőn és felismeri, hogy utána van csak igazán élet.

A dzsungelben lakó természeti népeknél mindenkinek van egy ösvénye, amelyen csak ő vadászik. Az életben is van egy ösvény, amelyen Názáreti Jézus jár. Van aki megtalálja ezt az ösvényt, azon jár, felmentik és babérkoszorúval végzi, van akinek ez nem adatik meg, vagy eltéved, más ösvényre jut.

A földön nincsen egyenlőség, a mennyben sincsen. A kereszténység a mennyei elitbe hívja a híveit. A többi vallás is felkínál valamilyen békességet, örömöt a halál után. Azt, hogy melyiknek van igaza, azt majd csak odaát tudjuk meg, vagy az ateisták szerint soha.

Ámde kétezer év óta tartja magát az a hit, hogy Názáreti Jézus feltámadt ugyan abban a testében a fizikai halálból, és elhagyta a földet a mennybe ment. Ez tudományos eszközökkel bizonyíthatatlan, minden földi megtapasztalás ellene szól, tömegek állítják az ellenkezőjét, marad a hit.