Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Németország egyszer már imádta az iszlámot

 

Németország egyszer már imádta az iszlámot

Vincze Viktor Attila, 2016 december 30

 

Európa és kifejezetten Németország történetének volt már egy korszaka a 20 években, a weimari Németország idején amikor az iszlám a társadalmi érdeklődés középpontjában volt. A Foreign Policyösszeállítása arra emlékeztet, hogy a vesztes első világháború utáni német társadalmi elit, dekadens értelmiségi és arisztokrata köreiben divat volt az iszlám vallásra való áttérés, az ezzel járó muszlim névfelvétellel együtt.

Egy rövid ideig Németország és néhány más európai ország arisztokratáinak köreiben is divat volt az Abdullah és Muhammad nevek felvétele miközben trendinek számított a helyi mecsetek rendszeres látogatása is.

Erre a korszakra emlékeztet a Délnyugat-Berlinben levő Brienner utcai Wilmersdorf mecset mai napig álló magas minaretje és gumós mogul stílusú dómja, amely 1920-ban épült. Ma a mecset elsősorban információs központként szolgál. Iskolások látogatják leginkább tanulmányutakon és csak egy kis muszlim közösség használja a pénteki ima helyszíneként.

Azonban a 20-as években nem volt ilyen kihalt a hely mert, akkor a Wilmersdorf mecset a Weimari Köztársaság baloldali spirituális ellenkultúra mozgalmának az egyik nyüzsgő központja volt. A korabeli híradások szerint az Ahmadiyya misszionáriusok akik a Brit uralom alatt levő indiai Pandzsáb régióból érkezve építették fel a berlini mecsetet a templomba az érdeklődők nagy tömegeit vonzották előadásaikra és filozófiai vitáikra.

A mecset iránti érdeklődés legfőbb oka az volt, hogy a korszak német társadalma csalódottságot érzett a keresztény civilizációval kapcsolatban a vesztes I. világháborús tapasztalatok alapján. Sok német kimondottan azt kereste, hogy melyik idegen vallásban találhatja meg a kereszténység alternatíváját. A keresők közül pedig akkoriban sokan az iszlámra való áttérést választották.

A két világháború között, Berlinben jelentős muszlim értelmiségi réteg jöhetett létre részben a Dél-Ázsiából és a Közel-Keletről érkező migránsok révén, illetve az iszlám hitre áttért németeknek köszönhetően. Az iszlám, abban az időben a baloldali értelmiség egyik legnépszerűbb ellenkultúrájának számított, mint például ahogy a buddhizmus, az 1970-es évek Kaliforniájában.

Az első világháború utáni időszakban Európa érdeklődéssel fordult az iszlám felé, a weimari Németország pedig még presztízs kérdést is csinált abból, hogy kimutassa, jobban bánik a muszlimokkal, mint a gyarmattartó Franciaország és Britannia.

A korszak egyik emblematikus figurája Hugo Marcus volt, aki homoszexuális zsidó filozófusként tért át az iszlám hitre. A Wilmersdorf mecset működtetésében is részt vevő Marcus Berlinben tanulmányozta a filozófiát, majd 1925-ben, azt követően tért át a muszlim vallásra, hogy fiatal dél-ázsiai muzulmán bevándorlókat tanított.

Felvette a Hamid, muszlim nevet és cikkeket írt a mecset kiadványa, a Moslemische Revue számára, csatlakozva az akkoriban népszerű filozófusok - Goethe, Nietzsche, Spinoza és Kant -, azzal kapcsolatos okfejtéseihez hogy az iszlám lehet az egyik szükséges elem a kor " Új Embere” megalkotásához.

Az "új ember" akkoriban egy nagyon divatos filozófiai fogalom volt a jövő ideális polgárának meghatározására, amit a kor szocialistái és fasisztái is előszeretettel használtak. Marcus, az iszlámra, mint a judaizmus és a kereszténység olyan monoteista utódjára tekintett, amely megadja a „jövő embere” megteremtéséhez szükséges eddig hiányzó elemet.

Az Ahmadiyya iszlám misszionáriusoknak volt még egy másik mecsetük is Nyugat-Európában, a Jahan mecset az angliai Wokingban. Ennek a mecsetnek érdekes magyar vonatkozása is van, mivel 1889-ben, egy Gottlieb Wilhelm Leitner nevű angol-magyar orientalista kapott megbízást a templom vezetésére, mint olyan személy, aki, tolmácsként szolgált a krími háborúban, és sokat utazott szerte a muzulmán világban.

Ennek a londoni mecsetnek az egyik legendás hírű muszlim hitre áttért látogatója volt az ír peer Lord Headley, aki Rowland George Allanson Allanson-Winn néven született, mint Baron Headley 5. bárója. Ő 1913-ban tért át az iszlámra, a Shaikh Rahmatullah al-Farooq muzulmán nevet felvéve. Lord Headley lett Nagy-Britanniában a 20-as években az iszlám hitre áttérés reklám alakja.

A korszak angliai muszlim hitre való áttérései kapcsán mindenképpen említést érdemel Harry St. John Philby is, az a brit hírszerző tiszt, aki 1930-ban tért át az iszélámra Abdullahként és aki egyébként a későbbi hírhedt kettős ügynök, Kim Philby apja volt. Britanniában ebben az időszakban tért át még az iszlám vallásra, az ismert zsidó író, Leopold Weiss is, Muhammad Asad néven; akinek a fia, Talal Asad, híres antropológus lett.

888.hu/article-nemetorszag-egyszer-mar-imadta-az-iszlamot