Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Soros György nagybátyját kalapáccsal végezte ki egy algériai migráns, a Brüsszelbe tartó vonaton 1931-ben

2017.07.08

 Soros György nagybátyját kalapáccsal végezte ki egy algériai migráns, a Brüsszelbe tartó vonaton 1931-ben

n

VilágLátó2017-07-08Egyéb

Február 27-én a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon egy kalapáccsal  agyonverték és kirabolták Schwartz Viktor 27 éves magyarországi zsidó származású kereskedőt, aki Londonból utazott a lipcsei vásárra. 

Történetesen ez a Schwartz (azaz Soros) Viktor, George Schwartz, azaz Soros György nagybátyja volt.

Igaz, az eset, nem ma történt, hanem néhány évvel ezelőtt, 1931-ben. Azonban megdöbbentő, hogy George Soros, még a családi tragédiából sem tanul, hanem nagybátyja gyilkosának csoportját támogatja és telepíti be Európába.

A belga rendőrség már február 27-én „letartóztatta Muley Aldebuhey ben Ahmed algíri alattvalót, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő ölte meg a brüsszel-kölni gyorsvonaton Schwartz Viktort. Körülbelül két héttel ugyanezen a vonalon hasonló bűncselekményt követtek el s ezzel is a most letartóztatott algíri embert gyanúsítják”.

Borzalmas részletek derültek ki a vasúti rablógyilkosságról.

 

A Brüsszel és Liège közti vasútvonalon egy kalapáccsal verték agyon és rabolták ki Schwartz Viktor 27 éves magyar kereskedőt, aki Londonból utazott a lipcsei vásárra. A szerelvény átkutatása után más nyomok mellett megtalálták a gyilkos fegyvert is; nem sokkal később pedig a tettes is előkerült.

A lüttichi pályaudvaron szolgálatot teljesítő két titkosrendőr tegnap este egy embert figyelt meg, akire a körözött algiri személyleírása tökéletesen ráillett. Az algirit megszólították és bekísérték a rendőrségre.

Itt Muley Aldebuhey azt állította, hogy Párizsból munkát keresni jött Lüttichbe, itt egy kis hotelben megszállott, de mivel munkát nem kapott, aznap este vissza akart térni Franciaországba.

A szobáját ezután alaposan átkutatták és egy magyar újság egyik lapjának a felét találták meg, amelynek a másik fele vértől szennyesen abban a fülkében hevert, ahol a gyilkosságot elkövették. Az algiri azonban még ekkor is mindig tagadott.

Ekkor viszont jelentkezett a rendőrségen egy kávéház tulajdonosa, akinek az üzlete a pályaudvar közelében van. Előadta, hogy egy ismeretlen ember az elmúlt éjszaka egy bőröndöt hagyott nála megőrzés végett. Ez a bőrönd a meggyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt, amelynek kulcsát viszont az algiri szobájának egyik fiókjában megtalálták. A gyilkos most már belátta, hogy elveszett, megtört és mindent bevallott. Elmondta, hogy tettét egy kalapáccsal követte el, amelyet a brüsszeli bazárban vásárolt. A vonaton szándékosan olyan fülkét keresett ki, ahol csak egyetlen utas volt. Alvást színlelt és amikor észrevette, hogy utitársa elszunnyadt, a poggyászából leemelt kalapáccsal több ütést mért a fejére. Amikor már nem volt benne élet, magához vette az áldozat óráját és tárcáját, a holttestet pedig kidobta a sínekre. Schwartz feltört táskájából azután egy pizsamát és egy zsebkendőt vett elő. A padlóról feltörölte a vért, majd ezeket a tárgyakat is kidobta az ablakon.

Beismerve tettét „a 26 éves arab munkanélküli munkás” azt állította vallomásában: „– Éhes voltam, nem találtam munkát, pénzem nem volt, elhatároztam, hogy akármilyen úton pénzt szerzek”.

Az ügy további pikantériája, hogy a meggyilkolt Soros Viktor testvére, Soros Tivadar, nagyon migráns barát, de mégis nagyon realista személy volt. Egyik hangoztatott életfilozófiája ez volt:

„segélykérőnek ne mondjak nemet”

Azonban ezt nem elvakulva tette. Ahogyan azt az alábbiakban bővebben így fejtette ki:

Már csak azért is segítőkésznek mutattam magam, hogy a bajban levőnek ne csorbuljon az emberekbe vetett hite. Úgy éreztem, egy kicsit mindenkiért felelősséggel tartozom. Őszintén segíteni akartam, de józan eszem határt szabott jóindulatomnak. […] Mindig a realitások talaján álltam.

Fiával is meg akarta ismertetni ezt az elvet. Meghatározása így hangzott:

Akkor kell segítenünk, ha az eredmény felülmúlja a befektetett energiát vagy egyéb áldozatot. Ne sajnáljunk semmit, ha a megsegített ember többet nyer, mint amennyit mi vesztünk.

Sajnos Soros György, a Viktorral történt eset nem tántorította el a migráns-befogadástól, sőt, Tivadar szemléletét tette magáévá.

 

magyarkozosseg.net/soros-gyorgy-nagybatyjat-kalapaccsal-vegezte-ki-egy-algeriai-migrans-a-brusszelbe-tarto-vonaton/

 Arab gyilkos végzett Soros György nagybátyjával

 A középtermetű, szőke, göndörhajú Viktornak mindig az volt a vágya, hogy külföldön nagy export-import vállalatot vezessen és a külföldről segítse elő a magyar kivitelt. Egész fiatalon kerül Párisba, ahol első üzletét bonyolította le, három év múlva már Londonban nagystílben folytatta vállalatát. Nőtlen ember volt és jómódú, aki ilyen utazásai alkalmával mindig jelentős összegeket tartott magánál.

Hogy miért utazott harmadik osztályon, azt a hozzátartozók azzal magyarázták, hogy öccsüket sohasem kapatta el a nagy jövedelem és sokszor hangoztatta, hogy

egy londoni-budapesti út olyan drága, hogy abból családok hónapokig élhetnének.

 

Nagy külföldi expressvonatokon mindig harmadik osztályon utazott s csak az osztrák, német és magyar vonatokon váltott magasabb kocsiosztályra jegyet.”[...]

 

 

1932. február 28-i számában, egy évvel az esettel kapcsolatos első híradások után a Népszava az alábbi rövidhírt közli:

Halálra ítélték Schwartz Viktor gyilkosát. A mult év februárjában történt, hogy a páris-brüsszeli gyorsvonaton Mullein ben Ahmed nevű arab ember meggyilkolta, majd a robogó vonatból kidobta Schwartz Viktor budapesti származású, de évek óta Angliában élt kereskedőt. A gyilkos fölött most ítélkezett a bíróság és halálra ítélte.

Hogy az 1931. február 27-én előre megfontolt szándékkal és nyereségvágyból elkövetett emberölés elkövetője történetesen egy rossz anyagi körülmények között élő, algériai munkanélküli volt, az áldozat pedig egy tehetős magyar kereskedő, a büntetés kiszabásánál nem számított: a bűnös így is elnyerte méltó büntetését.

Schwartz (Soros) Tivadar: „segélykérőnek ne mondjak nemet”

Schwartz Viktor bátyjának, Schwartz Tivadar ügyvédnek nevével korábban már találkozhattunk: ő az, aki – miután az első világháborúban önkéntesként bevonul, majd később szibériai hadifogságában megtanul eszperantóul, hazatérve – 1922-ben megalapítja a Literatura Mondo című eszperantó irodalmi folyóiratot, melynek 1924-ig a szerkesztője. A Budapesti Közlöny 1922. szeptember 8-i számából megtudjuk, hogy Schwartz Tivadar ügyvédet (lakóhelye ekkor a Teréz körút 6. szám) a Budapesti Ügyvédi Kamara lajstromába bejegyezték. A későbbi évtizedekben számos sajtótermékben találkozhatunk a nevével, majd ugyancsak a Budapesti Közlöny 1937. december 4-i számából arról értesülhetünk, hogy Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya elrendelte „dr. Schwartz Tivadar budapesti ügyvéd családi nevének a m. kir. belügyminiszter ur 74.742/1936-III. a. számu rendelete alapján ’Soros’-ra történt megváltoztatását.”

Az immáron Soros Tivadarként működő ügyvéd nevével ilyen minőségében – egy ideig legalábbis – utoljára 1944 tavaszán találkozunk. A Budapesti Közlöny 1944. május 28-i száma arról tájékoztat, hogy a „Budapesti Ügyvédi Kamara közhírré teszi, hogy a Kamara választmánya 1944. évi április hó 14. napján tartott teljes ülésében a zsidók ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában kiadott 1.210/1944 M. E. számu rendelet 5. és 6. §-a alapján” dr. Soros Tivadart a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédeinek névjegyzékéből jogerősen törölte (sok más ügyvéddel egyetemben).

 

Schwartz Viktor portéja a Tolnai Világlapja 1931. március 11-i számában
Schwartz Viktor portéja a Tolnai Világlapja 1931. március 11-i számában

Különösen érdekes megfigyelni, hogy míg 1931-ben Schwartz Viktor halála kapcsán a korabeli sajtó a „magyar kereskedő”, „magyar ügynök”, „magyar kereskedőcsalád” kifejezéseket használja az áldozattal (és családjával) kapcsolatban, akiről azt is olvashatjuk, hogy a „magyar kivitelt” szerette volna támogatni Londonból – 1944-ben a fiatalon elhunyt Schwartz Viktor ügyvéd fivérét már zsidó mivolta miatt törlik az ügyvédi kamara tagjai közül.

A második világháború utolsó, német megszállás jegyében telt hónapjait Soros Tivadar Álarcban. Nácivilág Magyarországon című, eredetileg eszperantó nyelven megjelent kötetében örökítette meg. Különösen izgalmas egy, a német megszállás előtt gyakorló ügyvédtől azt olvasni, hogy:

Számomra a hatályos törvények a németek bevonulása napján erkölcsi alapjukat veszítették, s így aztán habozás nélkül vettem semmibe őket. Csakis az számított, hogyan vészeljük át a következő néhány hetet. Azt egy pillanatig sem gondoltam, hogy a német megszállás ennél tovább is tarthat.

A kötetből az is kiderül, hogy Soros Tivadar és családja az 1944. március 19. és 1945. január 12. közötti időszakot igen nehéz körülmények között, bujkálva tudta csupán túlélni – mégis, ezen időszakban is, ahol tudott, lehetőségeihez képest segített sorstársain. Így ír művében:

Életemben az az alapelv vezetett, hogy segélykérőnek ne mondjak nemet. Már csak azért is segítőkésznek mutattam magam, hogy a bajban levőnek ne csorbuljon az emberekbe vetett hite. Úgy éreztem, egy kicsit mindenkiért felelősséggel tartozom. Őszintén segíteni akartam, de józan eszem határt szabott jóindulatomnak. [...] Mindig a realitások talaján álltam.

Fiaimmal is meg akartam ismertetni ezt az elvet. Meghatározásom így hangzott:

– Akkor kell segítenünk, ha az eredmény felülmúlja a befektetett energiát vagy egyéb áldozatot. Ne sajnáljunk semmit, ha a megsegített ember többet nyer, mint amennyit mi vesztünk.

A kötet egy pontján, a háborús megpróbáltatásokat túlélt szerző így nyilatkozik:

Soha nem uralkodott el rajtam a gyűlölet. Bár a hitlerizmus áldozata lett sok kedves barátom és két testvérem, mégsem azonosítottam Hitlert és rendszerét a német néppel. Fiaimat is ebben a szellemben próbáltam nevelni.

 

A fentiekben Schwartz (Soros) Tivadar által a második világháborút követően született kötetében megfogalmazott alapelvek igazi jelentőségüket akkor nyerik el, ha egyrészt feltételezzük, hogy a jog alapelveit alaposan ismerő Schwartz Tivadar ügyvéd már 1931-ben sem azonosította fivére, Schwartz Viktor gyilkosát a az algériai bevándorlók összességével; másrészt tudjuk, hogy Schwartz Viktor, az 1931-ben algériai bevándorló által meggyilkolt magyar kereskedő Soros György nagybátyja.www.nyest.hu/hirek/bestialis-arab-gyilkos-vegzett-soros-gyorgy-nagybatyjaval