Ami a részvények árát illeti, azok nőhetnek a profitnál gyorsabban, ha a befektetők kockázatvállalási kedve nő, vagy ha a kamatráták csökkennek.

De a modern kapitalizmus kritikusai egy merőben más narratívát mesélnek. Azt állítják, hogy a vállalatok értékteremtés helyett kiszívják az értéket a gazdaságból. A monopolhelyzetükkel visszaélve vagy a hasonló ideológiát valló törvényhozókkal kötött előnyös megállapodások révén ezek a nagy cégek megemelik az árakat, lenyomják a béreket és kizsigerelik a beszállítóikat, hogy a részvényeseiknek kedvezzenek. Az értéknek az ilyesfajta kiszipolyozását gazdasági járadéknak hívják a közgazdászok. (...)

A nagyvállalatok piaci erejüket lobbizással is képesek növelni, magyarán megtehetik, hogy politikusokat és törvényhozókat állítanak maguk mögé, és ha ezt meg is teszik, az nagyon rossz fényt vet a szabad piacra és a kapitalizmusra. A szocialista elnökjelölt, Bernie Sanders szenátor állításai, miszerint az amerikai dolgozók nyomorúságáért a vállalatok a felelősek, megerősítést nyernének. Hogy a nagyvállalatok és azok lobbistái pontosan miért tudják ilyen sikeresen torzítani a játékszabályokat, az már 2000 óta rejtély, amit jó lenne végre megfigyelni és felgöngyölíteni. Ugyanis a kapitalizmus jövője a tét.”