Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brrrr Exit

2019.12.13

 A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás és szöveg

Annamária Varga " Mi az ára a kenyérnek"...............szünet.......".a pezsgőt, azt tudom mibe kerül." Mondta bele a kamerába.

 

Ma már több helyen (többek között itteni kommentekben) olvastam azt, hogy a toryk a brit választásokat azért tudták megnyerni, mert a választók figyelmét el tudták terelni a valódi problémákról. A buta választók pedig megették ezt, és a Sensible Party helyett a Silly Partyra szavaztak.

Mert itt vannak ezek a derék okos progresszív baloldali momentumosok (most nem a hazai, még slimfitzakós fázisban levő pártra, hanem Corbyn platformjára gondolok, amelyet így hívnak) akiknek van egy nagyon okos és jó elképzelésük a szociális angol államról, meg egészségügyről, minden hasonlóról, azonban az angolok nem tudják, mi a jó nekik, inkább a további megszorítást csináló Johnsonra szavaztak.

Ezért ha jól értem két tényező a hibás: az egyik Johnson populizmusa, a másik pedig, izé, az hogy a választók nem látják be, hogy mi a jó nekik. Kevésbé finoman fogalmazva a választók hülyék.

Ezt mind értjük, dehát az a helyzet, hogy egyik sem újdonság. Populisták már a mindenféle hellén városállamokban is voltak. Azt meg minden római vezér tudta, hogy a népet mérsékelten érdeklik a részletek, arra szavaz, aki a legszebben ígér. Vannak erről mindenféle államelméleti traktátusok is, hogy akkor most ez jól van, vagy nincs jól. Szerintünk sincs jól, viszont minden más megoldás, amelyet eddig próbáltak helyette, rosszabb.

Nem akarjuk bagatellizálni a populizmust. A handabandázó ígérgetés, a gyűlölet szítása komoly probléma.

Viszont az, hogy ez ekkora probléma, nem utolsó sorban azért van, mert volt pár olyan évtized, amikor a politikai elit és a hozzá lazán vagy szorosabban kapcsolódó kulturális elit elhitte magáról, hogy sokkal okosabb a választóinál, és ha a választó ezt nem látja be, az a választó hibája.

Ameddig demokrácia van, addig meg kell tanulni a sok okosságot kellő mennyiségű édességgel megetetni a néppel. A populisták semmi mást nem csinálnak, mint kihasználják azt, hogy a nép kiábrándult a kormányzó elitből, amikor az nem tudott választ adni a századforduló kihívásaira.

Ha akár Angliában, akár itt a baloldal keresni akar valamit, ahhoz csak az az út vezet, hogy megtanulnak annak a népnek a nyelvén beszélni, amelyiknek épp jót akarnak. A nép akarata ellenére jót akarásból eddig mindig vérontás lett. Az elméleti kommunizmus városi értelmiségi műfaj, közönsége ezért szociológiai okokból limitált. Ha pedig nem reflektál arra, hogy a választóit esetleg az osztályharcnál jobban érdeklik más dolgok, akkor marad is a duzzogó kispárti lét, azokat a kivételes eseteket leszámítva, amikor valami politikai zavar közepette a hatalmat megragadni és megpróbálni csinálni egy rendes falansztert.

Ja, igen, a jobber nacionalisták pedig háborút szoktak csinálni. Az európai demokráciák meg arra vannak kitalálva, hogy ehelyett a két szélsőség helyett lehetőleg mérsékelt pártok kormányozzanak. Johnson vizsgafeladata pont az, hogy a nagyhangú brexitezés közben tudja-e konszolidálni a pártját. Esetleg járhatja a Trump-i utat és megpróbálhatja a hatalma útjában álló intézményrendszert lebontani. De azt azért ő is tudja, hogy ez még egy sérthetetlen szuperhatalom vezéreként se könnyű, hát még egy kutyaszorítóban levő középhatalom esetében...

 

www.facebook.com/dmagyarmuzsa/posts/740843499747708