Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valami nincs sehol – a szorongás képekben

2019.11.14

 

Valami nincs sehol – a szorongás képekben

 

 

A félelemnek pontos külső oka van. A szorongás belülről fakad. Parttalan, nem köthető semmihez. Mindenre kihat és nincs sehol.  Beszűkíti a tudatot, az ember úgy érzi, hogy semmiféle befolyással sincs a körülötte lévő világra. Önmagunkba zár. Erre az állapotra reflektálnak a fotósorozat képei. 

A szorongás nehezen meghatározható, mivel számtalan formában jelenhet meg. Gyakran a személy közvetlen környezete számára is sokáig észrevétlen maradhat. Ennek talán legfőbb oka, hogy a szorongás, önmagában normális jelenség. Olyannyira

természetes velejárója az emberi létnek,

hogy teljes hiánya a pszichopátia egyik jele lehet. De a fokozott szorongás, ami az élet minden területére kiterjed, szintén kóros. Majdnem minden pszichiátriai kórképben kimutatható.

Bár a hétköznapokban gyakran összekeverjük a félelemmel, pszichológiai értelemben különbséget kell tennünk. Evolúciós szempontból a félelem egy adaptív jelzés, ami menekülésre késztet a testi-lelki épségünket veszélyeztető helyzetekben. Ezzel szemben a szorongásnak

nincs közvetlen kiváltó oka, belülről fakad

és állandósult jellemzőnek tekinthető. Emocionális és testi tünetek is kísérik. Ilyen lehet a szívdobogás, a mellkasi fájdalom, a szédülés, a nyugtalanság vagy az álmatlanság.

A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Világszerte a népesség legalább huszonöt százaléka él meg valamilyen szorongásos betegséget élete során. Magyarországon a lakosság öt százaléka, vagyis mindegy félmillió ember szorong.

     

Felhasznált szakirodalom:

Atkinson, R., & Atkinson, C. Hilgard et al.(2005). Pszichológia. Budapest: Osiris tankönyvkiadó

Kerekes, Zs. (2013). A szorongás, mint adaptív viselkedés. A szorongásérzékenység mérésének tapasztalatai különböző csoportoknál.

Ranschburg, J. (1977). Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó.