Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pilótahullámok által vezethetnénk gyorsabban a jövő űrhajóit?

 

A pilótahullámok által vezethetnénk gyorsabban a jövő űrhajóit? - A kvantumelmélet egy modelljével érvényesítenék tudományosan az elektromágneses hajtómű elméletbeli működési lehetőségét

Csábítónak tűnik az a gondolat, hogy kvázi-fénysebességgel tudnánk beutazni az űrhajóinkkal a galaxisunkat - újabb és újabb világokat, exobolygókat felfedezve. A filmek világában a Star Trek vagy a Star Wars részeibe belegabalyodva könnyen meg tudnánk barátkozni a látott science fiction technológiával, sajnos azonban még nagyon gyerekcipőben járunk egy ilyen űrjármű kifejlesztése kapcsán. Több probléma is felmerül, mint a kozmikus sugárzás elleni teljes védelem, és persze az energiafelhasználást illetően hiperhatékony, szupersebességre képes hajtómű. Jelenleg a térhajtómű teljesen utópisztikus elképzelésnek tűnik, az ún. EM-, vagyis elektromágneses (ElectroMagnetic) hajtóműben több fantázia látszik a kivitelezés terén, ám egyelőre egy-két értékelhető kísérletet leszámítva ez is inkább (még) egy elméleti kidolgozás. Viszont mindenképp izgalmas elképzelés, hiszen a számítások szerint csak kb. 70 napig tartana vele a Marsra utazás, és csupán 92 esztendeig a Proxima Centauri csillag rendszere. A fő kérdés továbbra is az, hogy ez valóban működőképes lehet-e, vagy a fizika törvényei keresztezik-e a számításainkat?

Az EM-hajtómű egy elektromágneses elven működő hajtómű, ami zárt térben ütköztetett mikrohullámok segítségével mozgatná az űrhajókat, műholdakat. Ez a működésmód viszont elméletben ellentmond a klasszikus fizikai hatás-ellenhatás szabályának, azaz Newton harmadik törvényének, mely szerint szükség lenne valamire, ami kijön abból az üregből, hogy a hajtómű a másik irányba tudjon haladni. Minden reakciónak egyenértékű ellentétes reakciót kéne kiváltania. Mivel az elektromágneses hajtómű nem használ üzemanyagot, nincs mit kibocsátania. A most használt, elégethető üzemanyaggal működő rakéták ez alapján épültek, az üzemanyagot kilökik magukból hátra, a rakéta maga viszont ennek hatására pont ellentétes irányba, előre mozdul.

A nyár elején finn tudósok a Helsinki Egyetemen, a Jyväskylä Egyetemen és a Cosmol nevű vállalatnál teórikusan kidolgoztak egy megoldást: egy olyan hajtóműre, ami fényt bocsát ki [1]. Erre azért nem jöttek reá korábban, mert a kutatók szerint a kibocsátott fotonok párban állnak és kioltják egymást. Pontosan úgy, mint midőn a vízben a hullám egy hullámvölggyel találkozik. Bár két hullám is ott van, mi mégsem látunk belőlük semmit, a víztükör fodrozatlan marad, mert kioltották egymást.

Rengeteg digitális tintát használtak már el az EM-hajtóműről folytatott viták során. Nyilvánvalóan nem a szokványos, standard alapokon alapulna a működése, mint amiket eddig elfogadtunk, láthatólag ez alaposan ki is fog rajtunk, mert nem nagyon tudjuk, hogyan is oldjuk meg a hirtelen keletkező elméleti problémákat ezzel kapcsolatban [2]. Sokak szerint a tolóhatás az ún. Unruh sugárzás [3] eredménye lehetne, más tanulmány pedig arra hivatkozik, hogy a kvantumelmélet ún. pilótahullám modellje lehet a megoldás.

Fő jellemzője a kvantumelméletnek, hogy ellenkezik a józan, hétköznapi gondolkodásunkkal, főleg a kettős részecske-hullám viselkedése miatt [4]. Helyzettől függően mindkét állapot jellemzőit felvehetik a kvantumos objektumok, ami a Heisenberg-féle határozatlansági reláció [5] megkötésére vezethető vissza. A koppenhágai interpretáció szerint a testet a hullámtermészet határozza meg. A hullámfüggvény a részecske egy adott ponton történő megtalálásának az esélyét, valószínűségét írja le. A kvantumos test meghatározhatatlan, valószínűségi állapotban van, amit a hullámfüggvény ír le, egészen addig, amíg ”meg nem figyelik”. Ekkor a hullámfüggvény állapota összeomlik és felvesz egy meghatározott értéket.

Noha a koppenhágai interpretáció nem a leghatékonyabb leírása a kvantumelmélet értelmezésének a pontosság szempontjából, mégis az alapötlete, hogy a kvantumos test helyhez köthető (lokális), egyúttal meghatározatlan állapotban van, kielégítőnek bizonyul egyelőre számunkra. Ebben térnek el a kvantumos objektumok a klasszikus, newtoni elemektől, amik lokálisak és meghatározhatóak. Megtudhatjuk, hogy egy mérkőzésen milyen utat jár be az elrúgott focilabda, és hogy mit csinál éppen egy adott pillanatban.

A vezérhullám (vagy hivatalosabban: pilótahullám) [6] modell más módon kezeli a kvantumos határozatlanságot. Eszerint egyetlen egyszerű hullámfüggvény helyett a részecskék egy fő hullám által vannak vezérelve, melynek állapotegyenlete irányítja a részecskék kapcsolatát, és aminek időbeli viselkedését a Schrödinger-egyenlet határozza meg. Mivel a részecske helyzetét ez a vezérhullám szabja, ezért mutathat hullámtulajdonságokat, midőn megvizsgáljuk. Ebben a modellben a részecskék meghatározottak, azonban nem lokálisak. Mivel a pilótahullám és a koppenhágai interpretáció is ugyanazt az eredményt adja, így a választás a kettő között lehetne akár egyéni preferencia kérdése is. Helyhez köthetőség és meghatározatlanság, vagy meghatározottság és nemlokalitás. De van itt még valami.

Ugyanolyannak tűnik a két megközelítés, ám nagyon más a valóság természetéről alkotott felvetésük. A klasszikus kvantummechanika amellett érvel, hogy a kvantumelmélet határa a fizika határa is egyben, tehát lényegében a kvantumelmélet mindent elmond a kvantumos rendszerekről. A vezérhullám elmélete viszont azt állítja, hogy a kvantumelmélet nem árul el mindent, és léteznek rejtett változók a rendszeren belül, amiket kvantumos kísérletekkel se találhatunk meg. A kvantumelmélet korai időszakában volt némi vita erről a témáról és a kérdéseiről, viszont az elméleti érvek és az EPR-kísérlethez [7] hasonló történések is azt mutatták, hogy nincsenek rejtett variánsok. Szóval néhány, David Bohmhoz (aki egyébként egy remek elméleti fizikus) hasonló támogatót leszámítva a pilótahullám elmélet kikopottnak tekinthető egy ideje a tudomány köztudatából. Viszont újabban kiderült, hogy a rejtett változókat kizáró érvek mégse olyan erősek, mint hittük, és ez, a vezérhullám tulajdonságokat mutató, apró szilikonolaj cseppekkel végzett kísérletekkel [8] együtt újra teret adott az elméletnek.

Hogy kapcsolódik mindez a legújabb EM-hajtómű kutatáshoz? Kétségbeesésükben, hogy bebizonyítsák, az EM-hajtómű nem sértené a fizika szabályait, a kutatók amellett kezdtek érvelni, hogy mindez a pilótahullám hatása. Szóval nem csak azt állítják, hogy a vezérhullám elmélet is hiteles és érvényre jutódik a kvantummechanikában, hanem azt is, hogy a pilótahullámok a nullponti energia nevű kvantumos háttérfluktuációból származnak. Tehát a vezérhullámokon keresztül a hajtómű képes a Világmindenség vákuumos energiájára csatlakozni és így kikerülni a fizikával történő pepecselést? Nos, ez egyértelműen inkább fantazmagória, mint érvelés. A pilótahullám modell érdekes és érdemes vizsgálni, de áltudományos célokra használni olcsó vásári mutatvány és nem túl kielégítő tudományos szempontból. Annak lenne értelme, ha kísérletileg bizonyítanák, amire eddig sajnos nem igazán volt példa.

Az EM-hajtóműről szóló vita arról szólna, hogy működhet-e avagy sem, szóval a kutatóknak az lenne a legjobb, ha megpróbálnák bebizonyítani, hogy a hatás valódi. Bár néhány érdekes lépést már tettek ebbe az irányba, az előttük álló út még rettentően hosszú, hisz gyerekcipőben sem járunk még. Pelenkában totyogni pedig ennél is óvatosabban érdemes.

Kép: Egy jövőbeli földi, EM-hajtőműves technológiával rendelkező űrhajó fantáziarajza.
Hívatkozások:
1. Patrick Grahn, Arto Annila, Erkki Kolehmainen - On the exhaust of electromagnetic drive. 2016.06.07. Link: http://scitation.aip.org/…/journ…/adva/6/6/10.1063/1.4953807
2. Angol Wiki – Unruh-effect: https://en.wikipedia.org/wiki/Unruh_effect
3. SG – hírek: https://sg.hu/…/sikerrel-teszteltek-az-elektromagneses-megh…
4. Koncz H. Attila: A valóság illúziója – A fizikában nem minden az, aminek először látszik. 2016. 12.04. Link: https://www.facebook.com/koncz1987/photos/a.1773252212900233.1073741829.1772024769689644/2178277319064385/?type=3&theater
5. Koncz H. Attila: Heisenberg tükre. 2016.02.05. Link: https://www.facebook.com/koncz1987/photos/a.1773252212900233.1073741829.1772024769689644/1974167769475342/?type=3&theater
6. Angol Wiki – Pilótahullám: https://en.wikipedia.org/wiki/Pilot_wave
7. Koncz H. Attila: Kvantumösszefonódás - az EPR-párok kísérteties kölcsönhatása. 2016.02.14. Link: https://www.facebook.com/koncz1987/photos/a.1773252212900233.1073741829.1772024769689644/1979158665642919/?type=3&theater
8. Is this what quantum mechanics looks like? (Silicone oil droplets provide a physical realization of pilot wave theories.) Videolink: https://www.youtube.com/watch?v=WIyTZDHuarQ

Forrás: Daniel M. Harris - Visualization of hydrodynamic pilot-wave phenomena. (J Vis) 2016.06.02. Link: http://math.mit.edu/…/wp-co…/uploads/2016/09/JOVI-S-2016.pdf
Szöveg: Koncz H. Attila

 
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
1 hozzászólás
Hozzászólások
Gábor Szabó Az űrutazás eszközrendszere nem a hajtóművekben rejlik. Feltettem egy "Csillagkapu" a Boszporusz fölött videót. Lehet, hogy trükk videó az egész, lehet, hogy csak videógrafika, nem kell elhinniük. Mindennek ellenére, ha a fényévnyi távolságokat le lehe...Bővebben
Imre Vera Úgy hallottam, kb. egy nagyobb neutroncsillagnyi negatív energia kellene ahhoz a (kétirányú ) féregjárathoz. Hogy lehetne mindezt befogni? Lasszóval?
Gábor Szabó Feltehetőleg, és elnézést kérek Akelától, és minden közreműködőtől, hogy egy tudományos oldalon a hivatalos csillagászoktól eltérő véleményt merek megfogalmazni. Mentségemre legyen mondva, hogy ezzel sok, a tudományos gondolkodástól amúgy távol álló olvasó figyelmét keltem fel, akik el is elolvashatják a kitűnő, valódi szakavatott látásmóddal megírt cikkeket. Szóval tételezzük fel, a csillagkapuk lehetősége eleve az Univerzumhoz tartozó fizikai valóságok. Működésük a tér negyedik dimenziójának felhasználásával jöhet létre. Azért nem lehet igaza Einsteinnek a téridőnek nevezett fogalommal, mert a tér három dimenziójában képesek vagyunk előre-hátra mozogni, míg az időben kizárólag előre. Ezen kívül a három térdimenzió stabilan áll. Adott vonatkozási rendszerben a tér mindhárom irányában állandó a hosszmérték. Nem így az idő! Az idő a gravitációtól és a sebességtől függően gyorsul, vagy lassul. Mivel a gravitációs tér a testek körül folyamatosan változik, ezért az idő atomórával kimutathatóan egy lépcsőfoknyi magasságkülönbségben is már változik. Hogyan lehetne dimenziónak elfogadni egy ennyire instabil, megfoghatatlan tényezőt? Azt, hogy a jelen fizikai világról alkotott képünk valahol hibádzik, az bizonyítja, hogy Az IDŐ, amelynek tőlem teljesen függetlenül, stabilan kellene múlnia, legalább egy vonatkozási rendszeren belül, ennek ellenére állandóan változik. Ha az idő ennyire függ a gravitációtól és ráadásul még a sebességtől is, akkor rendszerhiba van valahol. Feltehetőleg a negyedik térdimenzió léte okozhatja ezt. Vagy más. A fentiek alapján a csillagkapuk létét az indokolhatja, hogy nélkülük nem lenne lehetséges a sok fényévnyi távolságra való utazás, rendkívül rövid idő alatt. Márpedig az idegenek itt röpködnek felettünk láthatatlanul, vagy előlünk eltitkolva, ahogyan az honlapomhttps://negyedik-dimenzio.eoldal.hu/cikkek/ufo/ ki nem törölt videói bizonyítják. Valahogyan ők is közlekednek!!
NEGYEDIK-DIMENZIO.EOLDAL.HU|FORRÁS: WWW.NEGYEDIK-DIMENZIO.EOLDAL.HU
 
 
 
Adrienn Baranyai Nem vagyok fizikus, mérnök vagyok  Tehát alap szintű fizikát tanultam, ami épp elég ahhoz, hogy értelmezni tudjak tudományos ismeretterjesztő szövegeket. De ahhoz, hogy a véleménykülönbséget feloldjam, csak józan ész szükséges  Adott egy nagy hegy, az egyik oldalának a közelében van a kiindulási pont, a másik oldalánál a cél. Adott egy alagút, ami összeköti a kiindulási pontot a céllal. Tegyük fel azt is, hogy az alagútban futószalag van, tehát nem szükséges benne meghajtást használni. Mennyiben hasonlít ez a problémára? Átkelhetünk a hegyen is, azaz utazhatunk a valós térben. Ehhez jó hajtómű kell, ez nem vitás. Mehetünk az alagúton is. És akkor nem kell hajtómű? Dehogynem. Oda kell jutni a bejárathoz. A kijárattól el kell jutni a célig. Arról nem is szólva, hogy mi van, ha beomlik, vagy üzemen kívül van, és másikat kell keresni? Esetleg egy olyat, aminek nem optimális az elhelyezkedése? Igaz, hogy utazni a csillagközi térben jóval egyszerűbb kapuk segítségével, de aki jó hajtómű nélkül merészkedik ki oda, az legalábbis felelőtlen  (Még a Stargate - sorozatban is vannak hajtóművel felszerelt űrhajók  )
Gábor Szabó Teljesen igaza van Baranyai Adriennek. Bejegyzésem alapja nem az űrhajók létének megkérdőjelezése, hanem az, hogy fényévnyi távolságokat nem a hajtóművek tökéletesítésével, hanem dimenzionális térugrásokkal lehet áthidalni. Magában az alagútban töltött idő alatt is biztosítani kell az űrhajósok létfeltételeit. Az áthaladás ideje viszont nem a hajtóműveken múlik. Bár itt a tudományos alapon közlő csillagászok között ez teljesen megalapozatlan és tudományos alapon elvetendő feltételezés, hiszen semmi sem támasztja alá, merő hipotézis a térugrás. A Csillagkapuk feltételezésének alapja az, hogy az Univerzumban kialakuló létformák hibernáció, vagy egyéb életfunkció felfüggesztés nélkül, a hatalmas távolságok miatt soha sem találkozhatnának. A következő bibliai idézet idegen létformák földi megjelenését bizonyítja: Mózes I. könyve:32:2 "1- 2
"Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak." A tábor szó azok sátoraira, űrhajóira utalhat. Az angyalok valamilyen távoli helyről érkeztek, mivel jelen ismereteink szerint a közelben nincsen lakott bolygó, ezért tételezhető fel a térugrás lehetőségének megléte.