Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy lehetséges szupernovarobbanás

2015.01.03

 AZ ORION KÖD TALÁN HAMAROSAN FELVILLANÓ CSILLAGA

BETELGEUSE

 

 Galaktikában a szupernóvarobbanás rendszeresen előforduló jelenség, csillagok születnek és halnak meg. A Tejútrendszerünkben 50 – 100 évente van egy robbanás. Földünkről csak azért nem érzékeljük ezt a más galaktikákban is sűrűn előforduló égi jelenséget, mert egyrészt tőlünk nagyon távol zajlanak le a folyamatok, másrészt fényét a világűrben lévő sötét porködök eltakarják előlünk.

Robbanás előtt állhat a Világegyetem legnagyobb csillaga, a Betelgeuse

/Kereszturi Ákos|[origo]|2009. 06. 15

„Az Orion csillagkép bal felső "sarkát" (az égi vadász vállát) egy vöröses csillag, a Betelgeuse jelöli ki. Az égitest egy tőlünk 640 fényévre lévő, élete vége felé közeledő, Napunknál 15-20-szor nagyobb tömegű vörös szuperóriás csillag. Az átmérője alapján a Világegyetem legnagyobb ismert csillaga: ha a Nap helyére raknánk, felszíne nagyjából a Jupiter pályájánál húzódna.

Az ausztrál Charles Townes (University of California, Berkeley) és kollégái a csillagot több nagy felbontóképességű műszerrel vizsgálták. Egyik céljuk a csillag pontos méretének meghatározása volt. A több távcső összekapcsolásával kialakított interferométerek segítségével egyes távoli csillagok nem pontszerűnek, hanem apró korongnak mutatkoznak. Azonban a méréshez használt különféle hullámhosszak és módszerek függvényében korábban eltérő méreteket határoztak meg a Betelgesuse esetében. A kutatók az infravörös tartományban nyerték a legpontosabb adatokat. Eszerint az elmúlt másfél évtizedben a csillag mintegy 15%-nyit húzódott össze. Ez az égitest hatalmas mérete miatt jelentős érték - a Betelgeuse közel annyit zsugorodott, mint amekkora távolság a Vénuszt elválasztja a Naptól.

A jelenség oka egyelőre pontosan nem ismert. Az ilyen felfúvódott óriáscsillagok erős pulzációt mutatnak, alkalmanként tágulnak, máskor zsugorodnak. Eközben sajátos alaktorzulások is fellépnek rajtuk, ami erősen befolyásolja mért nagyságukat.

Elképzelhető tehát, hogy a jelentős méretváltozás a pulzáció része, de az is lehetséges, hogy mindez az égitest végnapjainak előjele. Az ilyen nagytömegű csillagok életüket hatalmas szupernóva-robbanás keretében fejezik be - ennek az előjele is lehet a tartós zsugorodás. Ha a Betelgeuse felrobbanna, azt látványos kifényesedésként lehetne bolygónkról megfigyelni, és nappal is látszana az égen, azonban az esemény nem lenne veszélyes ránk nézve.”

A Huffington Post amerikai online lap értesülései szerint az elmélet dr. Brad Carter, a University of Southern Queensland fizikusának a nevéhez fűződik. (HVG)

Az Orion csillagkép szinte minden ősi nép mondavilágában egy égi Óriást, Vadászt vagy Harcost jelképez; a középkori mohamedánoknál is az Ég Óriásának tartották. A legelfogadottabb névmagyarázat szerint a Betelgeuse megnevezés az arab Beit Algeuze vagy Bet Elgueze megnevezés "európaizált" rontása, de maga az arab megnevezés is egy korábbi név, talán az Ibt al Jauzah = az "Óriás hónalja" név elrontott formája. Szanszkrit neve is erre utal: a Bahu főnév egyszerűen emberi felsőkart jelent.

A csillag neve az én olvasatomban mást jelenthet. Szembeötlő, hogy a csillagnév első tagja egy héber kifejezés: Bétel – Isten háza. A bét házat, Él pedig Isten egyik nevét jelenti héberül. Értelmes szó a második tag is, németül „geuse” szegényt jelent. Ebben a megközelítésben: a „Szegényistenháza”. A dolog azért rendkívül érdekes, mert a szegénység istene az ördög. Ha pedig az élő Isten netán jelet akar mutatni az emberiségnek, akkor erre a célra ez pont megfelelő csillag. Amikor ez a csillag szétrobban, akkor az jelzi az ördög fölötti ítéletet is.

 

BETELGEUSE

I.sz. 1054-ben történt egy szupernóva esemény amit a Kínaiak jegyeztek le. Ez a szupernóva 6500 fényévnyi távolságra volt tőlünk, és 23 napig volt megfigyelhető (Messier 1, or the Crab Nebula)

Ennek a szupernóvának a robbanása a földi életre számottevő hatást nem gyakorolt. Nagyon fontos tény, hogy ez 6500 fényévnél történt, szemben a Betelgeuse 400 - 600 fényévnyi távolságával. Ugyanis a szupernóvarobbanás energiahullámai közel fénysebességgel terjednek, és ennek fényében a 400 év rövid idő a csillagközi térben arra, hogy lecsillapodjon a lökéshullám.

Az emberiség hozzávetőlegesen 4000 éves írott történelmében nem rendelkezünk tapasztalattal ilyen rendkívüli méretű, naprendszerünktől ilyen, viszonylag kis távolságban létrejött csillagösszeomlás hatásairól.

Nincsen földi tapasztalatunk a kettes típusú szupernóvarobbanás energiakilökődése hogyan befolyásolja az élővilágot, amikor közelünkben vagy törpecsillaggá, vagy fekete lyukká omlik össze az óriáscsillag. Ugyanis ez is előfordulhat. Illetve előfordulhatott úgy négy- ötszázszáz évvel ezelőtt. Az esemény fénysebességgel közlekedő fénye viszont csak most ér el hozzánk. Amikor meglátjuk a robbanás fényét, akkor az már legalább négyszáz évvel ezelőtt megtörtént. Ma a Betelgeuse helyén könnyen elképzelhetően már csak egy fekete lyuk található, iszonyatosan erős gravitációval. Ha nem ismernénk János apostol Jelenések könyvében leírt kozmikus katasztrófasorozatot, akkor feltételezhetnénk, hogy az óriáscsillag felrobbanása talán csak évezredek múlva következik be. A csillagászok véleménye szerint különösebb veszélyt a Földre csak a 100 fényévnél közelebb létrejövő szupernóvarobbanások jelentenek. Viszont közismert, hogy a csillagászok nem éltek át az elmúlt több ezer évben 500 fényévnyi távolságban bekövetkezett csillagösszeomlást.

Az égboltozat 9. legnagyobb vörös óriás csillaga, a Betelgeuse 400-500 fényévnyi távolságra található Mivel változócsillag, ezért az is lehetséges, hogy az összehúzódás életciklusának eleme. /hajnalhasadas.hupont.hu/1/betelgeuse/palacsinta@c2.hu/  

 „Addig nem észleljük a felrobbanást, amíg a fény és masszív energia szint el nem ér minket. A robbanási hullám ezután fog megérkezni.

A szupernóva szétáramlásoknak olyannak kéne lennie, hogy az eltelt idő alatt kiterjedésükben lelassuljanak de egy legutóbbi eset (SN 1987 A és SN 1993J) szupernóvái nem azt mutatja, hogy lelassulnának.  

Ők vagyis mindkettő szintén a 2-es kategóriájú szupernóva változatok. Az ismert szupernóva maradékok közül néhány még mindig aránylag gyorsan terjed széjjel, és ezertől akár több millió évig is kitarthat.

Szupernóvákként ellenszegülnek a matematikának, és ezt annak ellenére teszik, hogy a fizikusok számításokat végeznek a Földön ennek ellentettjéről.

A legtöbb szupernóva szétrobbant darabjai körülbelül 10,000 kilométer/másodperc alatt kezdik a szétterjedést, azután attól függ, hogy  hol vannak, kiterjedésük megváltozik 1000 - 3000 kilométer/másodpercre. Mindazonáltal néhány része a kiterjedésnek 200,000 kilométer/másodpercet is megtesz.

A maradék amit nem konvertáltak bele a számításokba, a termonukleáris robbanás energiája. A hatalmas energiahullámok a fény sebességével száguldanak. Ezen energiahullámok könnyen el is érhetik a Földet.”/www.tferi.hu/

Amikor egy óriáscsillag meghal…

Amikor néhány évmillió alatt elfogy egy óriáscsillag üzemanyaga, akkor a gravitációs erő befelé vonzza a csillag anyagát, a magban lezajló fúziós reakciók miatt fellépő sugárzási nyomás pedig felfújja a csillagot. Amikor a sugárzási nyomás már nem tudja kiegyensúlyozni a tömegvonzás hatását, a csillag magja összehúzódik neutroncsillaggá, a külső rétegek befelé zuhannak, majd egy gigászi robbanás során visszalökődnek az igen nagy sűrűségű magról: ezt nevezzük II típusú szupernóva-robbanásnak.

A magot részecskék, közöttük neutrínók hulláma hagyja el, amelyek magukkal viszik az összeroskadó csillag gravitációs energiáját. A befelé zuhanó külső rétegek sok neutrínót elnyelnek, amelynek következtében nagyon megnő a hőmérséklet – olyan magas értéket ér el, amely lehetővé teszi, hogy a fúzió során olyan nagy rendszámú elemek is keletkezzenek, mint például az arany és az urán (amint azt  Rebusco és társai leírják 2007)./Scienceinschool.org/

2 „Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”/Jer 10:2/

25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,

26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.(Luk 21,25-26)

Ne feledkezzünk meg azokról az idegen lények által lakott világokról sem, amelyek az óriáscsillag környezetében vannak. Vagy talán már csak voltak. Ők, ha tehetik, menekülnek onnan.

A szupernóva feketelyukká való alakulása által kiválthat egyfajta (EMP) elektromágneses impulzust is a kozmoszban. A Betelgeuse és az Antares csillagok tömege elegendő ahhoz, hogy feketelyukká alakuljon.

A gravitációs hullámot valószínűleg nem éreznénk a Földön a légkör, és a víz miatt, ami lecsillapítaná a zökkenést. Ha éreznénk, valószínűleg olyan volna, mint egy bolygó méretű enyhe földrengés. Lehet, hogy a víz kissé megremeg az üvegedben, de kint a Naprendszerünk terében ez olyan lehet, mint egy hatalmas buldózer.

Egy ilyen gravitációs hullámnak határozottan lenne hatása a Mars és Jupiter közötti aszteroida-övezetre, a Kuiper-övre és az Oort felhőre.

/en.wikipedia.org/wiki/Asteroid/

/sg.hu/cikkek/30040/

/hu.wikipedia.org/wiki/Oort-felh%C5%91/

Lehet, hogy szintén - elég erőteljesen - létrehoz egy kis oldalba lökést a bolygók pályáira, különösen a kisebb bolygókra, ám ezek nagyon katasztrofálisak lehetnének. Ha elég erős lenne, létre tud hozni egy ingást vagy vetemedést mind a kilenc bolygó pályájában és ez megszakítja az egyensúlyt.

Amennyiben feketelyukká alakul a két csillag közül valamelyik, akkor abból a két forgási pólusa felől két, nagy energiájú részecskékből álló plazmacsóva fog kiindulni. Ez a jetnek nevezett, közel fénysebességű anyagkilökődés forró gázokból áll.

21 „És nagy jégeső, mint egy-egy tálentum, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.(Jel 16:21) 

 Bármilyen külső hatás, mint pl. egy gravitációs hullám az események egyfajta láncolatát tudja előidézni. Aszteroidok és űrjegek nagy-nagy darabjai zúdulhatnak a bolygónkra.

Hamarosan követni fogják az első eseményt olyan élénk energiahullámok, mint UV, gamma, és röntgensugár. Amíg meg nem érkezik a Földhöz nem fogjuk tudni, hogy melyik zúdul a nyakunkba, mint azt se, hogy milyen hatásai lesznek az élő szervezetre.

A robbanás hatása a Földre

BetelhauseMilyen hatással lehet a Földre egy közeli szupernóva-robbanás? A szupernóvák hatalmas mennyiségű gamma-sugárzást és részecskéket, például protonokat és elektronokat bocsátanak ki. Ezeknek nagy az energiájuk és ezért tönkretehetik a Föld légkörét azáltal, hogy csökkkentik az ózon-molekulák éa atomos oxigén mennyiségét. A nitrogén molekulák (N2) a gamma sugárzás hatására elbomlanak és belőlük nitrogén-monoxid (NO) és egyéb nitrogén-oxid (NOx) molekulák képződhetnek, amelyek katalizálják az ózon-molekulák lebomlását.

A védő ózonréteg nélkül a Nap által kibocsátott ultraibolya-sugárzás gyengítetlenül érné el a Föld felszínét és károsítaná a fitoplanktonokat (mikroszkopikus növények, amelyek a felszíni vízrétegekben élnek). A fitoplanktonok a tápláléklánc alapját képezik, ezért a pusztulásuk a többi élőlényre is komoly hatással lenne. A nagyenergiájú sugárzás a nagy-dózisú Röntgen-sugárzásnál is nagyobb mértékben  károsítaná az élőlények sejtjeit is, ami miatt több esetben alakulna ki rákos megbetegedés illetve genetikai mutáció. Egy másik következményként veszélyes mértékben megnövekedhetne a légkörben a radioaktív izotópok mennyisége is.

Egy szupernóva-robbanás okozhatta a hatalmas Ordovicium-szilur kihalást körülbelül 450 millió évvel ezelőtt. Ekkor a tengerben élő fajoknak több mint a fele eltűnt, úgy gondolják, hogy ez volt a második legnagyobb méretű fajkihalás a Földön. A hatalmas pusztulást részben a fitoplankton pusztulása, részben pedig a földi átlaghőmérséklet csökkenése okozhatta, amely azért következett be, mert a levegő opálossá vált a keletkezett nitrogén-dioxidtól (NO2).

Az is lehetséges, hogy mindössze 2,8 millió évvel ezelőtt is történt egy közeli szupernóva-robbanás. A robbanás során a haldokló csillag nagy mennyiségű radioaktív anyagot bocsátott ki, amely lerakódott a Föld felszínén. Megtaláltak néhány jellemző radioaktív izotópot, például a vas-60-at azokban a mintákban, amelyeket a tengerfenéken elvégzett mély-fúrással nyertek. Ezeknek az izotópoknak a jelenléte a szupernóva robbanást bizonyíthatja, de még vitatkoznak a kérdésről. Erősebb bizonyíték egy időben és térben is közeli szupernóva-robbanás mellett a „helyi buborék”, amely egy 300 fényév átmérőjű képződmény a csillagközi anyagban. Ebben helyezkedik el a Naprendszerünk is. Ezt a buborékot szupernóva-robbanások hozták létre, amelyek kifelé lökték a ritka csillagközi anyagot.

Szerencsére a szupernóva-robbanásoknak jótékony hatásuk is van. A szupernóvából kiinduló lökéshullám összepréseli a környező csillagközi anyagot – egy atomokból és molekulákból álló, hatalmas kiterjedésű de ritka porfelhőt – és ezzel elindítja a csillagképződés folyamatát./scienceinschool.org/