Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Einstein ekvivalenciaelvének cáfolata

Cikkek

Át kell térni a statikus téridőről a dinamikusan áramló téridőre

2021.06.13

 Tételezzük fel, hogy a fénykvantum a téridő gerjesztése, amelyben nem foton halad, hanem a téridő kvantáltan adja tovább a gerjesztést. Úgy, ahogyan az elektromos áramban sem az elektron halad fénysebességgel, hanem az elektromos impulzus. A téridő a tömegek körül körbecsavarodva áramlik, és a fény gerjesztése követi a közvetítőközeg áramlásának útját.

 

Az állandó értékű fénysebesség következményeként, folyamatosan változik a fény által megtett út

2021.04.04

 A gravitációs tereken áthaladó fény sebességének értéke állandó. De mivel az adott gravitáló tömeg által lassított időben halad, ezért az általa adott idő alatt megtett távolság csökken. Ez az ára a fénysebesség állandóságának.

 

Modernfizika honlapja: Az éterről

2021.02.21

 Az éter szuperfolyékonyságával sokan egyetértenek, de mi van akkor, ha mégsem az? Ekkor az lehet a magyarázat, hogy a testek az éterben minden hullámokból állnak. Ez elképzelhető, hiszen minden részecskének van hullámtermészete, és a testek is részecskékből épülnek fel.

 

A tehetetlen tömeg nagysága megnő, ha energiát közlünk vele az abszolút inerciarendszerben

2021.02.05

 Einstein relativisztikus egyenlete, nem alkalmazható az álló alagútra, csak a mozgó vonatra. Amikor végrehajtjuk a Lorentz transzformációt a Minkowski-térbe, akkor a  gravitációs tér kikapcsolásakor (azaz lokálisan geodetikus rendszerben) az anyag Tik energia-impulzus-tenzorába megy át a vonat esetében. Az álló alagútra ez nem igaz, nem cserélhető fel, nem relatív a két rendszer egymással.

 

Gyorsabban öregszik, aki emeleten lakik

2020.12.21

 Einstein relativitáselmélete többek között kimondja, hogy az idő folyása nem állandó sebességű, az időt több dolog is képes lelassítani vagy felgyorsítani. Ilyen például a gyorsulás, amire a híres ikerparadoxon épül: 

 

Einstein relativitáselméletének tévedéseiről

2020.12.20

  A Michelson–Morley-kísérletnél nem volt áramló közeg, nem változott a fénysebesség, egy adott közeg azonos irányú áramoltatásával, túlléphető a nyugvó állapotú közegre vonatkoztatható fénysebesség.

 

Szabó Gábor: A LIGO RENDSZER MÉRÉSEI ALAPJÁN NINCSEN SEBESSÉGTŐL FÜGGŐ HOSSZKONTRAKCIÓ, EZÉRT VÁLTOZÓ A FÉNYSEBESSÉG

2020.03.25

 A Föld Nap körüli sebessége 30 km/s. Ebből a sebességből a LIGO rendszer 4 km hosszú karjainak 0,02 milliméter rövidülést kellene periodikusan érzékelnie a Lorentz-elv alapján, amikor valamelyik kar a mozgás irányába mutat. Feltételezem, hogy ezt a karrövidülést nem méri a rendszer. Következésképpen a Lorentz-elv és a belőle származtatott relativitáselmélet hosszkontrakció tétele nem felel meg a valóságnak.
Ha mégis érzékeli a rövidülést a LIGO rendszer, akkor az Einstein relativitáselvének végső bizonyítéka.

 

Kettős rendszerben keringő pulzár adja a relativitáselmélet újabb bizonyítékát

2020.02.02

 A fehér törpe gyors forgásával annyira ,,megpörgette” maga körül a téridőt, hogy megváltoztatta a pulzár pályájának helyzetét. A kutatók szerint a pálya mért megváltozása alapján a fehér törpe körülbelül óránként harmincszor fordulhat meg a tengelye körül.

 

„Semmiben nem nyújt új vagy más leírást a térről és az időről”

2020.01.13

 A laikus közönséget kifejezetten érdekli a relativitáselmélet. Ebben nyilván szerepet játszik az a bizsergető momentum, hogy az einsteini elmélet alapjaiban változ­tatja meg a térről és időről alkotott intuitív fogalmainkat. Ráadásul mindezt nagyon egyszerű matematikai eszközökkel teszi (ami miatt érthetetlen számomra, miért nem tanítják ezt a közép­iskolában). Nézzük a XIX. század végi helyzetet. A klasszikus fizika beszélgetésünk szempontjából (is) fontos eredményei a következők voltak: a klasszikus mechanikára érvényes a Galilei-féle relativitási elv – amely szerint az inerciális vonatkoztatási rendszerek fizikailag egyenértékűek –, az elektrodinamikát leíró Maxwell-egyenletek viszont egy adott inerciarendszerben érvényesek. 

 

Einstein tévedett, nem a helyi, hanem Newton általános inerciarendszere a valóságos tény

2019.09.24

 „Az SR ellen felhozott egyik érv az ún. „ikerparadoxon” volt, amelyik szerint egy űrhajóban utazó ember nem öregedhet lassabban, mint a Földön maradt ikertestvére. Az érvük az volt, hogy nemcsak az űrhajós mozog a földi megfigyelő szerint, hanem a Földön maradt ikertestvér is mozog, ha az űrhajót tekintjük vonatkozási rendszernek. A relativitás elve szerint tehát mindkettő a másikat tekinti fiatalabbnak.