Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bíró a feleket és az esküdteket arra szorította, hogy a cselekményt ítéljék meg, ne a történelmi folyamatokat

 Csak egy büntetőügy

Irodalomból, ha a fogalmazásunk témája valami dráma elemzése, a cselekmény leírásával legfeljebb hármas osztályzatig lehet eljutni. Hiszen a drámák cselekménye rendszerint végtelenül primitív. Bár azért vannak kivételek, kedvenc példám Vivaldi: Farnace c. operája, amelynek cselekménye annyira szövevényes, hogy az angol Wikipédia-szócikk írója egy ponton abbahagyja a taglalását és ennyit ír: “Somehow it ends happily and everyone is spared” (Valahogy hepiend van és mindenki megússza). A legtöbb esetben azonban a gimnazista diáktól is elvárt, hogy a szereplőkben dúló lelki vívódásokat, nagyívű történelmi párhuzamokat lásson bele a drámába. Biztos ami biztos, a tankönyvben pontról-pontra benne van, hogy mit kell gondolni, de ez már a mi külön magyar nyomorunk.

Kyle Rittenhouse, a Wisconsin állambeli Kenosha városában három embert meglövő és ebből kettőt meg is ölő tinédzser esete ugyanilyen elemzésnek vetődik alá. Az ítéletről szinte csak olyan reakciót olvastam, ahol minden előjön, az amerikai politika törésvonalaitól a rasszizmuson át a fegyverviselés szabályaiig. Ezért aztán a bíró és az esküdtszék is a dráma szereplőjévé van téve.

Pedig nekik ez csak egy büntetőügy. És tetszik vagy nem, hoztak benne egy ítéletet, amivel kapcsolatban lehet dühösnek lenni, de a jogállami kultúra legfontosabb ismérvei közé tartozik, hogy a bíróság ítéletét tiszteletben tartják.

Az eljárás Magyarországról nézve érdekes, mert ellentétben az itteni eljárásokkal az ott tényleg egy jogvitás helyzet. Tényleg vitatkozik a vád és a védelem. Teljesen mások a szerepek, mint Magyarországon, ahol az egyik hivatalnok (az ügyész) beadja az iratokat a másik hivatalnoknak (a bírónak) és ezek gyanakodva néznek a külsősre (a védőre) hogy ez a hülye mégis mi a fenéért akarja hátráltatni a bölcs hivatalok munkáját. (mit fogok én ezért kapni…)

Az amerikai esküdtbíráskodás sokszor teátrális, ezt ebben az ügyben is láttuk. Ebben a rendszerben a bíró szerepe teljesen más, mint a magyarban. A magyar rendszerben a bíró a zenekar, a szólista és a karmester egyszerre. Ő állapítja meg a tényállást, ő kérdezi ki a vádlottat és a tanúkat, ő határozza meg ki és mikor szólalhat meg, ő dönt a bűnösségről és ő szabja ki a büntetést. Pár éve bizonyos ügyekben Magyarországon is bevezették a keresztkérdezést, vagyis hogy először a vád és a védelem kérdezi a tanút, de azért fennamaradt a bírói kérdezés is. Ha még láttak látványosan türelmetlenkedő embereket…tollukat és szemüket forgató, fészkelődő bírókról lehetett volna jobbnál jobb, a régimódi szilveszteri bakiparádékba illő képeket felvenni, ahogy várták hogy a két amatőr hagyja már abba a tanú faggatását, és ők végre rendesen kikérdezhessék.

Ehhez képest a most Wisconsinban is látott rendszerben a bíró nem beszélget a vádlottal és a tanúkkal. Nem a bíró bizonyít, hanem a bíró előtt bizonyítanak. Ellenben a bíró felelőssége az, hogy az ügyet a megfelelő mederben tartsa. Az esküdtszéki eljárás könnyen lesz teátrális és csap át karakterbíráskodásba, ahol nem a tettet ítélik meg, hanem a tettest.

Ennek a Rittenhouse ügyben is több jele volt. Az egyik pl. az, hogy a vád és a védelem is foglalkozott azzal, hogy Rittenhouse már az esemény előtti napokban is a városban volt (rokonai élnek ott) és fegyvert viselve járőrözött. Ezt a körülményt lehet úgy is beállítani, hogy ez egy ilyen magát szupermennek képzelő önkéntes Rambo, meg úgy is, hogy érdekes módon addig ameddig nem kellett a saját életét is féltenie, addig nem használta a fegyverét, nem lövöldözött össze-vissza. Az ügyész elindult abba az irányba, hogy amikor lőtt, akkor sem az életét hanem a helyiek tulajdonát (házát, autóját) védte, ami Wisconsinban is tilos. A bíró egy idő után leállította, amikor úgy ítélte meg, hogy a bizonyítás helyett sugalmazó kérdésekkel igyekszik az esküdtekre hatni.

De leállította az ügyészt akkor is, amikor következetesen és sokszor a “victim” szót használta az elhunytakra. Ezt azért tette, mert ha az esküdtek által eldöntendő kérdés az, hogy az a fegyver azért sült el mert a használója úgy vélte, hogy joggal félti az életét XY-tól (és XY támadó) vagy ellenkezőleg nem kellett félnie XY-tól és csak úgy lelőtte és (XY áldozat) akkor az áldozat szó következetes használata félreviheti az esküdteket.

A védelmet kevesebbszer kellett fegyelmezni, de ez azért is volt, mert a védelemnek nem kell ártatlanságot bizonyítani, és a körülmények (meg Wisconsin fegyverekkel kapcsolatos joga) eléggé a védelemnek kedveztek. De a felek mint látható minden hangszeren játszottak, és a bíró feladata ennek kontrollja volt.

Az ítéletre a videókat megnézve számítani lehetett. Mint ahogy arra is, hogy sok, elsősorban a demokratákhoz húzó véleményvezérnek baja lesz az ítélettel. De a bíró és az esküdtek előtt csak egy büntetőügy volt, amelyet a hatályos jog szerint el kellett dönteni.A bíró ezért figyelmeztette őket, hogy hagyjanak figyelmen kívül pár dolgot, amelyeket megbecsült kommentelőink kommentjeiből szemezgetve én is megpróbálok megmagyarázni. Mármint hogy miért tette jól, hogy az esküdteket erre figyelmeztette a bíró.

AR-15 volt nála, és nem lehetett volna. Ehhez tudni kell, hogy az AR-15-nél vegyesebb megítélésű fegyver kevés van a világon. Eugene Stoner tervezte valamikor az ötvenes években, katonai változatai az M16 és az M4 gépkarabélyok. A másik legendás fegyverhez, a Kalasnyikovhoz hasonlóan “select fire” fegyverek, amelyeken kapcsolóval lehet váltani az egyes- és a sorozatlövés között. Mindkét fegyver - részleteiben teljesen eltérő módon, de - úgy működik, hogy a csőben gyorsuló lövedék mögött levő nagnyomású gázból vezetnek ki egy keveset, és ez löki vissza a zárszerkezetet újra tűzkész pozícióba.

A vegyes megítélés egyik oka a korai változatok pár problémája (amelyet rég megoldottak) és az, hogy az AR-15 széles körben elérhető polgári használatra. Persze nem korlátlanul, több jogszabállyal próbálták azt elérni, hogy ne legyen az amerikai lakosság katonai fegyverekkel felfegyeverezve. A polgári AR-15-ök kapcsolóján nincs ott a sorozatlövés opció. Ezt több megoldással igyekeztek megkerülni, emlékezetes például a las vegas-i tömeggyilkos által használt “bump stock” amelyet azóta be is tiltottak. A másik pedig a csőhossz, a 16 hüvelyknél rövidebb csövű (a katonai változatok közül az M4 ilyen) változatok illegálisak. Rittenhouse fegyvere szabályos volt.

Az AR-15 széles körben elérhető, mivel a szabadalmak rég lejártak, van belőle olcsó külföldi gyárakban gyártott párszáz dolláros kópia ugyanúgy, mint titán és más hasonló alkatrészekkel tuningolt többezer dolláros kézműves csoda. De fontosabb, hogy az AR-15 az “evil weapon” a nagy fekete puska, amivel a bad guy-ok a bad thingeket csinálják. Teljesen hasonló képességű fegyverek (pl. a régi M1 Garand öntöltő puska zárszerkezetének modernizált változatát használók) full legálisak ott, ahol az AR-15 minden változatát igyekeznek egyre bonyolultabb és groteszkebb szabályokkal betiltani. Aki az amerikai gun culture ezen sajátosságával tisztában van, az tudja, hogy az AR-15-ön lovaglás pont félrevitte volna az eset megítélését. Egy Mini-14 vagy akár egy Winchester 1892 pont ugyanazt csinálta volna Rittenhouse kezében.

Illegálisan volt nála fegyver. Nem. Az ügyész ejtette ezt a vádat, mivel kiderült, hogy az ezzel kapcsolatos wisconsini jogszabályt többféleképpen is lehet értelmezni. Ez megint csak amerikai gun culture: az Egyesült Államok jó részében az Alkotmány 2. kiegészítését komolyan veszik, és a fegyverviselés széles körben elfogadott jog. Az egész kultúra és a rendőrség is ehhez idomul. Vannak olyan államok, ahol nem lehet fegyvert viselni (de ettől még simán lehet a kocsiban pl) van ahol nem lehet nyíltan viselni, de nálam lehet (concealed carry) és van ahol nyíltan lehet viselni (open carry).

Ez nagyon egyszerűen hangzik, a valóság azonban az, hogy a rendszer sokkal bonyolultabb, mert kiegészül a viselési engedély (permit), a regisztráció szabályaival, aztán azzal, hogy mi vonatkozik ebből a helyi lakosságra és mi vonatkozik mindenkire, vannak fajta és terület szerinti megkötések… Persze lehetne egységes és egyértelmű szabályokat csinálni, csak az meg a fegyverviselési jog általános korlátozása lenne, abba pedig néhány partvidéki államot leszámítva a politikusok bele szoktak bukni, és alkotmányossági kérdések is felmerülnek. Nem csoda tehát, hogy az ügyész kihátrált ebből a vádpontból.

A másik államban (Illinois) biztosan nem lehetett volna nála az a fegyver. És? Amerika egy föderális állam, ahol ha a gyilkos átmenekül abba az államba, ahol nincs kivégzés, megússza a kivégzést. Ha az abortuszt akaró nő elutazik egy olyan államba, ahol az abortusz legális, akkor legálisan élhet alapvető önrendelkezési jogával. Ha az egyik államban van alacsonyabb a sales tax, akkor az államhatárnak azon az oldalán lesz a bolt, ha másik oldalon legális a szerencsejáték, akkor a másik oldalon lesz a kaszinó.

Az anyukája vitte oda. Erre egyrészt az eljárásban nem került elő bizonyíték, plusz mégis mit módosít a cselekmény megítélésén, ha az anyukája, egy óriási sün aki Dinsdale-nek hívnak, vagy a MÁV S70 zónázó vonata vitte a helyszínre?

Egy feketét tuti elítéltek volna. Egy másik ügyben. Ez meg ez az ügy. Csak egy büntetőügy.

Talán ennyiből világos, hogy miért nem tudja egy büntetőügy megoldani a világ összes problémáját, de még Amerika problémáit sem. Szerintem a bíró teljesen jól járt el, amikor a feleket és az esküdteket is arra szorította, hogy a cselekményt ítéljék meg, ne pedig azokat a történelmi folyamatokat, amelyeknek során a cselekményt elkövették. Bárkinek, aki a vádlottak padjára kerül, joga van ehhez. Ha tetszik az ítélet, ha nem.

A Rittenhouse ítélete után ideje megkérdőjelezni a törvényt

 

Nem volt könnyű dolga az esküdtszéknek, hogy Rittenhouse önvédelmi állítását a két párbaj-elbeszélés közepette próbálja mérlegelni. Ésszerűen lehet vitatkozni azzal, hogy Rittenhouse azzal provokálta ki a támadásokat, hogy nyíltan, fenyegetően hordta fegyverét, és hogy megvolt a lehetősége a visszavonulásra vagy más módon elkerülni a halálos erő alkalmazását, még ha védekezett is. Ha az esküdtszék ezek közül bármelyiket igaznak találta volna, akkor az önvédelmi keresetet legyőzte volna . De arra is voltak bizonyítékok – köztük a kérdéses eseményekről készült kritikus videók és maga Rittenhouse vallomása –, hogy a kulcsfontosságú pillanatokban, közvetlenül a ravasz meghúzása előtt, Rittenhouse reagált a személyes biztonságát fenyegető közvetlen veszélyekre, mert úgy vélte, veszélyben volt .

A törvények és az alkalmazandó jogi normák is kemény utat nyitottak az itt elmarasztaló ügyészek számára. Büntető igazságszolgáltatási rendszerünk általában a vádlottat részesíti előnyben, mivel alapvető meggyőződésünk, hogy jobb egy bűnös embert szabadon látni, mint egy ártatlant elítélni. Így a büntetőügyekben az ügyészekre hárul a jogrendszerünk által ismert legmagasabb bizonyítási teher: a minden kétséget kizáró bizonyítást.

 

Sok más államhoz hasonlóan a wisconsini törvények is szimpatizálnak az önvédelemre hivatkozó gyilkosság vádlottjaival . Ha a vádlott felveti az önvédelem kérdését, akkor az ügyészeknek minden kétséget kizáróan bizonyítania kell, hogy a vádlott nem önvédelemből járt el.

us.cnn.com/2021/11/20/opinions/kyle-rittenhouse-acquitted-rodgers/index.html