Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NE ÚSSZ ODA A FULDOKLÓHOZ! LABDÁT, GUMIMATRACOT, BÁRMIT, AMIBEN KAPASZKODNI TUD DOBJÁL

NE ÚSSZ ODA A FULDOKLÓHOZ! /Részletek/

 

Fenyvesi Zsófi 

 

Egy strandoló fekszik a vízben, csak az arca látszik ki, szeme csukva. Vajon csak lebegve pihen, esetleg játszik, vagy fuldoklik? Nem is olyan könnyű eldönteni, ugyanis a fulladásnak cseppet sem azok a jelei, amelyeket a filmekből ismerünk.

Hogy vesszük észre, ha valaki fuldoklik?

Nagyon nehezen. Nincsenek egyértelmű jelei, sőt azok a jelek amikre gondolnánk, például csapkod, segítségért kiabál, nem feltétlenül fulladásra utalnak. Az illető lehet persze bajban, és szorulhat segítségre, de magának a fuldoklásnak sokszor nincsenek feltűnő és távolról érzékelhető jelei. A bajba jutottnak már nincs ereje, levegője is alig, nem tud kiabálni, sem a karjaival élénken integetni. Ha egy strandon néhány száz ember között valaki lemerül, akkor nem lehet megmondani, hogy az illető játszik, búvárkodik, vagy éppen fuldoklik és nem képes a fejét a víz fölött tartani, maximum pillanatokra. Amire érdemes odafigyelni: ha valaki nem úszó mozdulatokat tesz, hanem úgy tűnik, mintha egy létrára mászna fel. További intő jel, ha a feje hátra van hajtva, és az arcát próbálja kint tartani a vízből. Ez nem ugyanaz, mint amikor valaki háton fekve lebeg, ott látjuk a végtagjait, ahogy fenntartja magát a vízen. 

Mit csináljunk, ha valaki bajban van mellettünk a vízben?

Ha az illető a közelünkben van, akkor kiabáljunk oda neki, és figyeljük, reagál-e valamit. Ha válaszol, hogy semmi gond, akkor nincsen baj. Ha a bajba jutott távolabb van, akkor az első dolgunk a segítségkérés. Valaki szaladjon el a vízimentőért, de az a valaki ne mi legyünk, mi maradjunk ott, és tartsuk szemmel az illetőt. Ha a telefon a kezünk ügyében van, hívjuk a 112-t, a vízimentőket, vagy használjuk az ingyenes BalatonHelp applikációt. Az alkalmazás egyetlen gombnyomással összeköt a vízimentők központjával, elküldi nekik a GPS-adatainkat, így a szakemberek pontosan látják, honnan kérünk segítséget, valamint telefonon is felveszik velünk a kapcsolatot.

Egyvalamit nem szabad tennünk, ha fuldokló van a közelünkben: odaúszni. Aki az életéért küzd, az már nem ura a cselekedeteinek. Van esély arra, hogy a felé úszó emberben nem a megmentőjét látja, hanem egy kapaszkodót, aminek segítségével a felszínen maradhat. Hatalmas erők tudnak ilyenkor felszabadulni az emberi testben, olyan blokkok oldódnak fel a túlélés érdekében, amelyek azt eredményezhetik, hogy a segítségnyújtó komoly bajba kerülhet. A bajbajutott minden erejével próbálja magát a felszínen tartani, és erre eszközként használja azt, aki a közelébe kerül. Nem véletlenül tanítanak a vízimentőknek különböző technikákat, szabadulófogásokat, arra is felkészítik őket, hogy a bajbajutott lenyomhatja őket a víz alá. A mentők körében is alaptétel, hogy minden körülmények között meg kell próbálnunk eszközzel menteni, azaz elkerülni a közvetlen fizikai kapcsolatot. A vízimentő is csak a legvégső esetben kezdi eszköz nélkül a mentést.

Ha van nálunk eszköz, mi is segíthetünk?

Egyértelműen igen. Ha van esélyünk arra, hogy a fuldokló keze ügyébe juttassunk valamit, ami fenntartja a víz felett, tegyük meg. Lökjük oda a gumimatracot, az úszógumit, vagy akár egy labdát, amibe bele tud kapaszkodni. Van olyan távolság, ahonnan tudok beszélni az illetővel és oda tudom lendíteni az adott tárgyat anélkül, hogy én veszélybe kerülnék, vagy oda tudok navigálni a vízibiciklivel. Ám ha a fuldokló megkapaszkodott, akkor sem feltétlenül érdemes azonnal odamenni hozzá, ugyanis nem tudhatjuk, milyen a mentális állapota. A segítségnyújtás kötelessége mindenkinek, de az már nem, hogy a saját életét veszélyeztesse. Amit tilos: odaúszni. Amit kötelező: szemmel tartani és segítséget hívni. Amit érdemes: eszközt a fuldokló keze ügyébe juttatni.

Mi a helyzet a gyerekekkel?

Alapszabály, hogy gyerek soha ne menjen be szülő nélkül a vízbe. Még az úszni kiválóan tudó sem. Gyakran látom, hogy óvodáskorú gyerekek játszanak bent a vízben, a szülő pedig a parton olvas. Ez azért veszélyes, mert ha a gyerek elmerül, az apa vagy az anya nem fogja időben észrevenni, megtalálni. Még ha figyeli is a partról a gyerekét, nem biztos, hogy tud szólni, ha baj van, lehet, hogy csak elmerül. Ráadásul mások a tájékozódási pontok a partról, s minden megint másképp látszik, ha már a vízben vagyunk. Elmerülés esetén hosszú percek telhetnek el, mire a szülő a partról bemegy és megtalálja a gyereket. Ha viszont a vízben ott van mellette, azonnal tud segíteni.

divany.hu/vilagom/2020/08/19/balaton-baleset-fulladas-veszely-vizimento/