Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bogár László: Valósággyárak

 

 

 

Valósággyárak

 

Magyar Hírlap logo

Bogár László

Korunk a társadalmi valóság végső összeomlásának és a narratívák permanens világháborújának korszaka

2021. JANUÁR 20. SZERDA. 4:45

Mindaz, amit George Orwell még horrorisztikus disztópiaként mutatott be az 1984 című korszakos művében mára nemcsak, hogy megvalósult, hanem az is kiderült, hogy nincs és nem is lehet már szabadulás ebből a sötét örvénylésből. És azért nincs szabadulás, mert ez az elmúlt háromezer év során mindent meghatározó létmód végső fázisának kezdete. Hogy ez az agónia milyen forgatókönyvek mentén zajlik majd le, és meddig fog tartani, azt a dolog természetéből adódóan senki nem tudja megmondani. Nincs ugyanis olyan koherens történelmi emlékezet, amely valamilyen előzetes mintaként bármilyen prognózis alapjául szolgálhatna.

Oswald Spengler jóslatai hatalomdinamikai értelemben mindeddig pontosnak bizonyultak, de ő még semmiképpen nem láthatta előre azt, hogy a technoevolúció, és azon belül, az elektronika, infor­matika, hálózati média egyetlen planetáris dimenziójú világhatalmi komplexummá válása milyen lehetőségeket nyújt az általa egyébként pontosan leírt degeneratív folyamatok nyomán létrejövő hatalmi struktúrák számára. Oswald Spengler még abból a logikus feltételezésből indult ki, hogy a hatalom soha nem lehet egészen korlátlan, mert valamilyen szintig kénytelen tiszteletben tartani a társadalmi valóságot. Abból az egyébként logikus megfontolásból adódóan is, amelynek lényege, hogy fajlagosan energia és költségtakarékosabb megoldás az alávetettek elemi szükségleteinek legalább egy minimális szinten való kielégítése, mert az emberi világ üzemeltetési költségeit így lehet optimalizálni.

Mára azonban világossá vált, hogy elkezdődött a társadalmi valóság végső, történelmi összeomlása, pontosabban talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy végső felszámolása. A nem létező globális hatalmi szuperstruktúra ugyanis felismerte, hogy megfelelő gépezetek segítségével tetszés szerint legyártható bármilyen társadalmi valóság, és aztán már csak arra van szükség, hogy a felszámolt valóság helyére kellően nagy teljesítményű masinéria vetítse oda ezeket a legyártott mesterséges valóságokat. És akkor már nem kell vesződni a valóságos valóság legalább a látszatok szintjéig való alakítgatásával, mert hisz nincs is többé valóság.

Az elmúlt hónapok során Amerikában lejátszódó történések látványosan és drámai módon gyorsították fel ezt a folyamatot. Donald Trump történelmi érdeme, hogy áttörve az uralkodó birodalmi elbeszélési módok falát, belekezdett egy olyan narratíva felépítésébe, ami lehetőséget adhatott volna az amerikai társadalom vesztes többségének arra, hogy legalább enyhítse annak a kikerülhetetlen összeomlásnak a pusztító következményeit, ami egy-két évtizeden belül bekövetkezni látszik. A széthulló amerikai birodalom globális hatalmi rendszerének uralmi struktúrája, amit deep state-ként, vagyis mélyállamként szokás megnevezni, ezt próbálta a szó szoros értelmében minden létező módon és eszközzel megakadályozni.

E globális háborúvá szélesedő törekvése során eddig értelmezhetetlen brutalitással mutatta meg magát az a valami, amit Big Tech néven szokás említeni. Azok a gigantikus kommunikációs technológiai cégek, az Amazon, az Apple, az Alphabet (ez utóbbi a Google „fedőszervezete” benne például a YouTube-bal) a Facebook, a Twitter, a Netflix és a Microsoft az elmúlt néhány nap során tökéletesen összehangolt stratégiájukkal egy eddig értelmezhetetlen dimenziójú globális hatalmi komplexummá szerveződtek. Egyértelművé tették, hogy egyetlen közös döntésükkel bármikor „kikapcsolhatják” azt, amit társadalmi valóságnak hittünk eddig. Hogy mi a valóság azt én mondom meg, jelentették ki Goebbels után szabadon a világ immár nyilvánvaló urai. Globális diktatórikus hatalomként (amelyet senki nem választ és nem ellenőriz, hiszen „nincs”) bármikor bárki létezését felszámolhatják, hisz a társadalmi valóságnak hitt térbe való bármilyen belépés mostantól kezdve kizárólag az ő engedélyükkel és jóváhagyásukkal történhet. És hogy a világdiktatúra terrorgépezete komoly szándékai­nak nyomatékot adjanak, hát tartottak egy kis bemutatót azzal kapcsolatban is, hogy mi történik, ha valaki abban az illúzióban ringatja magát, hogy jó, akkor ezt a globális hatalmi struktúrát megkerülve akar a társadalmi valóság tereibe belépni, szóval, ha alternatív hálózatot kívánna felépíteni. Nos, akkor egyszerűen „áramtalanítják” az egész rendszert, világossá téve, hogy akinek a létezését egyszer felszámolják, az ettől kezdve fel van számolva.

Teszik mindezt nyilván a liberális világdemokrácia nagyobb dicsőségére. Mindezen semmit nem változtat az, hogy radikális lépéseik a világ „hivatalos” urait is megdöbbentették, mert a német kancellár s a francia elnök is felemelték szavukat, no nem a világdiktatúra ellen, hanem az ellen, hogy miért kellett ezt ilyen brutálisan nyilvánvalóvá tenni. Tiltakozásuk persze hamis, álságos és cinikus, hisz pontosan tudták eddig is, hogy a világban lezajló folyamatok logikusan vezetnek mind ahhoz, ami most bekövetkezett. Valójában hálásak lehetünk e globális hatalmi szuperstruktúrának azért, hisz ezzel a rövid kis oktatófilmmel minden illúziót eloszlattak a globális hatalmi rendszer valóságos működésével kapcsolatban.

Talán annyit tehetnénk hozzá kesernyés öniróniával, hogy innen szép győzni. Például a 2022-es választásokon, mert nem nagyon lehet kétségünk afelől, hogy a világ nem létező urai hatalomtechnikai lőtérként fogják használni a 2022-es magyar választásokat, ahol legújabb tömegpusztító médiafegyvereiket kipróbálják.

(A szerző közgazdász)