Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Néró késői utódjai a szabadkőművesek

2020.07.13

  

Néró késői utódjai a szabadkőművesek

A KERESZTÉNYELLENES IDEOLÓGIA FRANCIA GYÖKEREI A SZÁZADFORDULÓRA HAZÁNKAT IS BEHÁLÓZTÁK
 

Az elmúlt hónapokban az újra fellángoló keresztényellenes megnyilvánulások brutalitása sokakban értetlenséget váltott ki. Vajon mi az oka annak, hogy ismét a keresztény jelképeket, a keresztény egyházakat gyalázó baloldali-anarchista megmozdulások még mindig ezt tartják gyűlöletük tárgyának? Van rá magyarázat.

 

A modern korunkra hatással lévő keresztényellenes ideológia a felvilágosodás és a kultúra sokak által nagyra tartott Franciaországában alakult ki az 1700-as évek második felében. Magára talált akkor az Enciklopédia köteteit megalkotó értelmiség és az angol, keresztény alapokon nyugvó szabadkőművességtől az ateista világfölfogás felé elmozduló, egyre radikálisabban materialista francia (úgynevezett latin típusú) szabadkőművesség, főleg a Francia Nagyoriens Nagypáholy.

Tapossátok el a gyalázatost!

1789 előtt és után is a keresztény királyság elleni harc vezetője a Kilenc Nővér (Les Neuf Soeurs) Páholy volt, amelynek tagjai közé tartoztak a francia „felvilágosodás” legnagyobb nevei. Voltaire jelszava: Tapossátok el a gyalázatost! (tudniillik az egyházat). A nagy francia szabadkőműves forradalom során a jakobinus diktatúra végéig a legfontosabb stratégiai cselekedetek: meggyilkolják a királyt és a királysághű arisztokrácia legjobbjait – „természetesen” feleségekkel és gyerekekkel együtt. 1791 szeptemberében kivégeznek Párizsban 1400 rabot, köztük majdnem háromszáz papot és három püspököt. Európa történetében ez volt az első (ha nem is az utolsó) eset, amikor az állam elüldözi saját papjait, kimondottan politikai-ideológiai megfontolások alapján. Az új francia forradalmi vezetők nagy része szabadkőműves volt, akik meg akarták teremteni a laikus, világi ateista francia államot, s ehhez bármilyen durva módszert megengedhetőnek tartottak.

Így aztán a későbbiekben Néró császár korát idéző kegyetlenkedések kezdődtek. 1793. november 7-én a kereszténységet és vele az alkotmányos egyházat törvénnyel megszüntetve, az ész és a természet új vallását vezették be. Sok templomból raktárt vagy istállót csináltak. Az egyház szervezete csaknem teljesen felbomlott. Meszlényi Antal így mutatja be: „Imakönyv, rózsafüzér, szentkép, ereklye mind olyan tilos tárgy lett, amely tulajdonosát könnyen a halálra juttatta. Hitvány élcelődést űztek a kereszténység szent szertartásaiból: mise, áldozás, körmenet stb., mind olcsó élceknek lett a középpontja. Szamarakra főpapi infulát raktak, kazulába öltöztették, előttük keresztet és misekönyveket vittek s így jártak-keltek a maskarás körmenetek.”

Mészárlás a nyílt tengeren

A csőcselék ezt nem merte volna megtenni, ha a francia szabadkőműves állam vezetői nem szorgalmazzák e durva keresztényellenes támadásokat. A bűnös fővárosból, Párizsból vidékre is kiterjedt a keresztényellenesség legdurvább formája: Nantes-ban az egyik forradalmi biztos a Washington nevű szállítóhajóra rakatott 825 papot, a Deus-Associés nevűre pedig 542 papot és szerzetest. Kihajóztak velük a nyílt tengerre, és elsüllyesztették a hajókat. 1795-ben pedig törvényt alkottak az állam és egyház szétválasztásáról, amit újabb kegyetlenkedések követtek. Az 1789 előtti és utána következő években, Európában először létrejött a kereszténységet megszüntetni akaró értelmiségi és politikusi populáció, amely a XIX. század végére átvette a francia állam vezetését, mind a parlamentben, a kormányokban, az egyetemi- és tudományos életben, mind a kultúra területén.[...]

Fontos tudnunk, hogy Pichon testvér, Georges Clemenceau fiatalkori barátja és páholytársa majd 1919-ben, amikor újra külügyminiszter, a magyar határok tárgyalásakor kijelenti, hogy „magyar nemzet nem létezik, csak 15 ezer nagybirtokos”.[...]

Martinovics Páholy vezetői (Jászi mellett Várady Zsigmond) alakítják ki a hazai radikális szabadkőművesség társadalomátalakító célrendszerét. Ennek lényegesebb elemei: először is meg kell támadni, le kell járatni, s ha lehet, meg kell semmisíteni a legerősebbnek tartott ellenségüket, a katolikus egyházat. Másodszor: be kell vezetni az általános, titkos, községenkénti választójogot. Ezzel a politikai főhatalom megszerzése volt a céljuk, tekintet nélkül arra, hogy az általános választójognak milyen hatása lehetett volna a magyar képviselőház etnikai összetételére. Harmadszor: Jászi javaslatára újra kellett volna írni a magyar történelmet.

A célok megvalósítására létrehoztak számos civil szervezetet, a választójogi ligát, amely nagygyűléseket rendezett az országban. Ráadásul Jászi, aki tudta, hogy nyugati szövetségesek nélkül semmi esélyük kormányra kerülni, nemcsak a magyargyűlölő Scotus Viatorral, a brit külügy munkatársával vette föl a kapcsolatot, hanem – s ez nincs benne a hazai történetírásban – jelentős nyugati, keresztényellenes szabadkőműveseket hívott meg Budapestre.

Importált felforgatók

Ennek a szellemében érkezett többször is Budapestre az európai hírű belga szabadkőműves, Léon Furnémont. Furnémont először 1903 őszén járt Budapesten, amikor szeptember 13-án beszédet mondott egy budapesti munkásgyűlésen, amit a szociáldemokrata párt szervezett. A nagyobb nyilvánosságot úgy érte el, hogy saját kezdeményezésére cikket írt a Budapesti Naplóba. A sajtó túlnyomó része mindig a szabadkőművesek rendelkezésére állt. [...]

Összességében pedig kijelenthető, mert a források ezt bizonyítják, hogy az 1908 körüli évekre a Magyar Királyságban is kialakult a keresztényellenesség személyi állománya. Jöhettek a székesfővárosba a politikailag „nehéz súlyú” nyugati szabadkőművesek, akik hazájukban már bizonyítottak a királyság és a kereszténység ellen. A cél a keresztény magyar nemzetállam (nem szétdarabolása, hanem) átalakítása, francia minta szerinti szabadkőműves köztársasággá.

Jásziban ekkoriban fogalmazódhatott meg a titkos szabadkőműves politikai párt megszervezése, ami alkotmányellenes volt ugyan, de a magyar liberális mintaállam vezetőitől nem kellett félniük. A Martinovics Páholy iratai szerint 1913 őszétől kezdik szervezni az Országos Polgári Radikális Pártot, amely 1918 október végén Károlyi rózsaszín gróf hármas kormánykoalíciójának egyik tagja lesz.

A teljes írás itt olvasható: magyarnemzet.hu/velemeny/nero-kesoi-utodai-a-szabadkomuvesek-8362386/