Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zeusz házasságtörése Európé királylánnyal, hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe?

2020.02.23

 

Zeusz házasságtörése Európé királylánnyal

 

Aphrodité, a szerelem istennője csodálatos álmot bocsátott egy éjszaka Európéra, a türoszi király leányára. Két világrész versengett érte, Ázsia és egy névtelen földrész asszonyi alakot öltve állottak az ágya fölött, és mindkettő magának követelte a királylányt.
- Az én földemen született, én neveltem őt, engem illet hát - mondta Ázsia, és átölelte a leányt.
- De énnekem rendelte őt Zeusz, az istenek királya, róla fognak elnevezni engem - válaszolta a másik, és ellenállhatatlan erővel szorította magához Európét. 


A királylány ekkor felriadt álmából, s hosszasan töprengett, hogy melyik isten küldhette szemére ezt az álmot, s vajon beteljesedik-e majd, amit az ismeretlen asszonytól hallott.
Másnap reggel Zeusz igencsak élénken fülelt olümposzi palotájából a lenti világ hangjaira. Az újjászülető tavasz zsongását hallotta, madarak csicsergését, méhek dongását, források morajlását. S nemsokára azt is, amire olyannyira várt: leányok vidám zsivaját, csengő kacagását. Zeusz minden ünnepek lelkes pártfogója, s a női bájak jeles hódolója, nagyon jól tudta, hogy Agénór király szépséges leányai, akik ugyanazon a napon jöttek világra, éppen ma ünneplik születésnapjukat. Közöttük Európé is, aki már korábban rabul ejtette az istenek királyának szívét.


Attól a pillanattól fogva, hogy Zeusz meglátta a türoszi királylány ragyogó szemét, hosszú, feketén fénylő haját, karcsú, hajlékony testét, elvesztette a nyugalmát, és egyfolytában azon törte a fejét, hogyan tehetné magáévá Európét. Rendkívül óvatosnak kellett lennie, nehogy féltékeny felesége, a tehénszemű Héra istennő bármit is megsejtsen. Végül csalafinta cselt eszelt ki. Megvárta, hogy születésnapjuk reggelén Európé és nővérei elinduljanak a tengerpartra virágot szedni. Amikor az istenek királya meglátta az éneklő, vadrózsát gyűjtő királylányokat, késedelem nélkül leszállt az Olümposzról.


Hamarosan erőtől duzzadó, aranyszőke szőrű, fenséges bika képében, nyugodt léptekkel közeledett a lányok felé a parti fövenyen. A homlokán ezüstkorong csillogott, szarvai a holdsarlót mintázták. Európé és társai mindjárt abbahagyták a rózsacsokrok kötözését, és ámulva nézték az állatot. Sohasem láttak még bikát ilyen szelíden néző szemekkel, s ilyen aranyló szőrrel, amely szikrázott a délelőtti napsütésben. Az állat azonnal bizalmat ébresztett bennük. Lelkendezve állták körül, meg-megsimogatták, magasztalták szépségét és kedvességét.


A bika letérdelt a királylány mellé a langyos homokra, s nagy, okos szemeivel mintha azt mondta volna Európénak:
"Mit se félj, széphajú leány, ülj csak fel a hátamra!" Európé így is tett. A bika abban a pillanatban talpra szökkent, és gyors galoppban egyenesen a tenger felé nyargalt.
A különös állat, meg sem rémülve attól, hogy elfogy a szárazföld a talpa alatt, egy ugrással a hullámok hátán termett, s játszi könnyedséggel futott a kék habokon. Európé csodálatos módon semmiféle félelmet nem érzett, jóllehet a bika még gyorsította is iramát, s mint a szélvész szállt ismeretlen célja felé.

 

Eltűnt már a türoszi part a messzeségben, amikor Tritonok csapata bukkant fel a habokból. Szigetnyi méretű kocsijukon állva örvendezve fújták kagylótrombitájukat. Később Nereidák közelítettek, delfinháton lovagolva kísérték egy darabon a száguldó bikát. Azután maga Poszeidón, a tenger istene emelkedett ki a hullámokból, s integetett háromágú szigonyával. Mindegyikük felismerte Zeuszt, az istenek királyát, s dicséreteket zengve üdvözölték.
Másnap a bika végre lassította futását, és a leány számára ismeretlen földön, Kréta szigetén finoman partra tette Európét. Vén platánfák árnyékos, hűs tövébe vezette a királylányt, kristálytiszta vízű, lágyan sustorgó patak partjára. Zeusz itt emberi alakot öltött, s feltárta szívét Európénak. Ő, az istenek királya alázatosan bocsánatot kért a földi király leányától, amiért csellel és erőszakkal ragadta el.


- Szeretlek - mondta -, ezért kellett megtennünk ezt a hosszú tengeri utat. Ez a sziget, ahol nevelkedtem, téged is befogad. Itt ülünk menyegzőt, széphajú kedvesem, és híres, nagy királyok származnak majd tőlünk.
Európé zavarodottan hallgatta a vallomást. Ám végül meghatotta, hogy Zeusz választása éppen őrá esett, s nem állott ellen az istenek királyának. Gortüna virágfürtös platánfái alatt Zeusz és Európé egymáséi lettek. Nászukból híres és hatalmas királyok születtek: Minósz, Szarpédón és Rhadamanthüsz.
 http://osregek.blogspot.com/2011/10/europe-elrablasa-gorogorszag.html

 

 

Európa elrablása

Grüll Tibor 1999. 03. 27. (III/12)

 

Sok teológus úgy tartja, az Antikrisztus fellépésének a Római Birodalom kulturális örökségét hordozó európai – illetve az ebből kinövő észak-amerikai – civilizáció lesz a szellemi háttere és talán helyszíne is. 

 

Köztudott, hogy Európa eredetét a görög mitológia egy romantikus kalandregénybe illő nőrabláshoz köti. Európé, a föníciai Türosz város királyának, Agénórnak lányaként született. A szépséges királykisasszony – szerencsétlenségére – annyira megtetszett a házastársi hűségéről nem éppen híres olümposzi főistennek,  Zeusznak, hogy az rózsaillatot árasztó, szelíd bika képében elrabolta, majd a hátára véve a tengeren át Krétára vitte. Nászukból született meg Minósz, a krétai civilizáció ősatyja. Európénak később nyoma veszett a szigeten, sohasem találták meg. A történet teljességéhez az is hozzátartozik, hogy az elrabolt hajadon bátyja,  Kadmosz, szülőhazájából szintén Görögországba költözött. A hagyomány szerint számos mesterséget, köztük a betűvetést is ő tanította meg az akkor még barbár görögöknek.[…]

Nézzük ezek után Európé történetét "történelmi kontextusban". A név ebben a formájában görögül "széles szeműt, széles arcút" jelent, amivel a történeti magyarázat nem sokat tud kezdeni. Ám annál érdekesebb, hogy egy bizánci lexikonban az Európé szónak ezt az értelmezését olvashatjuk: "napnyugati föld, naplemente földje". A görög szó gyökere ugyanis – csakúgy mint a "testvérbáty", Kadmosz esetében – sémi eredet?: erev annyi mint "lenyugodni, sötétnek lenni". Európa tehát azt jelenti: "Naplemente földje", vagyis "Nyugat" – s minden bizonnyal ugyanúgy föníciai eredetű, mint annyi más földrajzi név a Földközi-tenger vidékén: pl. Afrika, Hispánia,  Ibéria E névmagyarázathoz hozzátehetjük azt is, hogy a föníciaiból "nyugativá" lett titokzatos istennő, Erev/Európé, nem a föníciaiak képzeletében született. Ők csak közvetítői voltak annak a babilóni eredet? mítosznak, amelyben a királylány az "éjszaka istennője", illetve az "elfátyolozott menyasszony" nevet viselte. Európé kultusza pedig csak a görögöknél alakult ki. Ennek központja Kréta szigete volt,  ahol főistenségként tisztelték mint Zeusz "elfátyolozott" jegyesét. Az alakja köré fonódó hagyomány később Görögország más vidékein is elterjedt; gyakorta mint föld alatti, a sötétség erőivel összefüggő istenséget láttak benne. http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199903/europa_elrablasa

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199903/europa_elrablasa

Pergamon ősi titka és Európa sorsa

Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe?

Dr. Kulcsár Árpád 2019.08.16.(XXIII/33)

 

Mire a közel egymilliárd eurós fejlesztési program a tervek szerint 2025-re befejeződik, a német főváros a kontinens leglenyűgözőbb ókori kiállítását rendezheti meg. De hogyan válhat az ősi kisázsiai Pergamon a 21. századi Európa egyik szimbólumává? mit üzen a város az identitását kereső uniónak?

 

A sátán királyi széke

 

II. Eumenész építtette a pergamoni Zeusz oltárt, amelyet többen azonosítanak a Jelenések könyvében szereplő „Sátán királyi széké”-vel, amelynek helyét János apostol Pergamonra lokalizálta. A monumentális oltár eredetileg a pergamoni várhegy, azaz akropolisz egyik szélesebb (67 X 80 méter nagyságú) teraszán állt a szabad ég alatt. Zeusz Szótér, azaz „a megmentő, megváltó” Zeusz tiszteletére állították.

A kékesfehér márványból készült oltárépítmény több mint 35 méter hosszú és 33 méter széles. Hatalmas alsó részének magassága meghaladja az 5 métert. Ezen futott körbe a 113 méter hosszú fríz, amelyet a hellenisztikus szobrászat egyik remekművének tekintenek. E domborműsorozat 2 és fél méter magas, nagyjából egy méter széles és fél méter vastag monumentális faragott kőlapokból állt össze. A nyugati oldalon egy 20 méter széles grandiózus lépcsősor vezetett a hatalmas alépítmény felső szintjére, ahol a tulajdonképpeni márványoltár emelkedett, melynek magasságát mintegy 4 méterre becsülik. Ezen égették el az áldozati állatokat az istenség számára.

Az alépítmény felső szintjén az oltárt egy jón oszlopcsarnok zárta körül, melynek falán egy csaknem két méter magas másik domborműsorozat futott végig. Az alépítmény frízének témája a gigászok harca az olümposzi istenek ellen, az úgynevezett gigantomachia. A mítoszok szerint a gigászokat, e csúf óriásokat Gaia földistennő szülte és összesen huszonnégyen voltak. Azért indítottak elementáris erejű támadást az olümposziak ellen, mert azok főistene, Zeusz legyőzte testvéreiket, a szintén Gaiatól született titánokat, akiket büntetésből láncokba verve a Tartaroszba záratott. A gigászokkal vívott ádáz harc égre-földre kiterjedt. Végül az olümposziak diadalmaskodtak és mind egy szálig megölték a lázadó óriásokat.

A győztes isteneket dicsőítő domborműsorozat a gigantikus küzdelem számos epizódját bemutatja. Láthatjuk például, hogy Zeusz miként sújtja le hatalmas villámaival a lázadókat. Egy másik híres jelenetben Pallasz Athéné, Zeusz lánya hajánál fogva ragadja meg az egyik gigászt, miközben az istennő szent állata, a kígyó már körültekeredik az óriáson és éppen mellébe akar harapni. A gigász anyja, a földből felemelkedő Gaia hiába emeli fel karjait esdeklően, a győzelem istennője már Athéné fejére helyezi a győzelmi koszorút.

A gigantomachia egyik főhőse éppen az a Héraklész, akitől – mint a Pergamont alapító Télephosz atyjától – az Attalida uralkodók származtatták magukat. Héraklész kulcsszerepet játszott a gigászok legyőzésében, és ezzel az istenek uralmának megmentésében. Pergamon uralkodói az ő szerepének kiemelésével saját mítikus ősüket is dicsőítették. Héraklésztől való származásuk hangsúlyozásával pedig egyben a főistentől, Zeusztól való eredetüket is kifejezték, hiszen Héraklész Zeusz gyermeke volt.

Az oltárépítmény felső szintjén végighúzódó másik reliefen Pergamon legendás alapítójának, Télephosznak a mítoszát faragták kőbe. Különösen hangsúlyosan jelenítették meg Héraklész atyai szerepét, amellyel ismételten a pergamoni királyok Héraklésztől és Zeusztól való származására utaltak.

A pergamoni oltár szerepének megfelelő értékeléséhez fontos kiemelni, hogy az ókori politeista népek – így a görögök és rómaiak egyaránt – vallási kultusztárgyak, szobrok, oltárok, templomok készítésével korántsem csupán művészeti, esztétikai célokat kívántak követni. Felfogásuk szerint az istenségek ábrázolásai elősegítik az adott természetfölötti lénynek a helyszínen történő jelenvalóságát, erejének és hatásának az érvényesülését. Mágikus hitük volt arra, hogy a képmások, szobrok és egyéb jelképek segítségével természetfölötti személyek és erők mozgósíthatók. Azt is fontos figyelembe venni, hogy az antik istenségek a Biblia

fogalmai szerint nem mások, mint bukott angyalok.

Ebben az értelmezésben a pergamoni Zeusz oltár tehát nemcsak a főisten szolgálatát célozta az égőáldozatok bemutatásával, hanem az ábrázolások mágikus segítségével a különböző bukott szellemi lények természetfölötti erejének, hatásának mozgósítását is. http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201908/pergamon_osi_titka_es_europa_sorsa

Az első világháborút megelőző években Berlinben diadalmaskodott az úgynevezett Architektúra Múzeum gondolata, amely az egyes épületdíszítő elemeket az eredeti épülettel együtt kívánta bemutatni. Ennek jegyében készült el 1930-ra az újabb Pergamon Múzeum, amelyben a hatalmas oltár számára egy 47 méter hosszú, 30 méter széles és 18 méter magas, felülvilágító üvegtetővel ellátott  csarnokot építettek.

Szintén 1930-ban nyílt meg a Pergamon Múzeum tőszomszédságában az Elő-Ázsiai Múzeum, melynek két fő látványossága a babiloni Istár-kapu és a Felvonulási út volt. Mindkettőt német régészek tárták fel Robert Koldewey vezetésével 1899–1917 között. Mindkét építményt színes mázzal bevont kerámialapok sokasága borította. A feltárt leleteket folyamatosan küldték a német fővárosba, ahol zajlott a rekonstrukció aprólékos munkája.

Az Istár-kapu és a Felvonulási út eredetileg elsősorban mágikus céllal készült. A kapu és annak minden díszítménye Istárt, a szerelem, az érzékiség és a háború istennőjét dicsőítette, és a neki tulajdonított erőt kívánta mozgósítani az Újbabiloni Birodalom érdekében. Ezt voltak hivatva segíteni a kapun megjelenített mitikus állatalakok, bikák, illetve a jellegzetes kígyósárkányok, a mushussuk. A Felvonulási út mázas cserepei mitikus oroszlánokat ábrázolnak, melyek szintén szellemi lényeket jelképeznek.

A két építmény mágikus célját jól mutatja elkészítési módjuk. Az Istár- kaput egymás fölött két példányban építették meg. Az egyik a járószint felett mázas kerámiákkal borítva készült el, a másik a járószint alatt a földbe temetve mázatlan kerámiával, de ugyanolyan mitikus lények ábrázolásai díszítik azt is. A Felvonulási út hasonlóképpen két példányban készült, egy járószint feletti, mázas díszítményekkel és egy föld alá temetett, mázatlan ábrázolásokkal. A babiloniak ugyanis olyan utat és kaput akartak építeni – miként a Felvonulási út korabeli neve is mutatta – „amelyen az ellenség soha nem vonulhat végig”. A helyzet különössége, hogy e kifejezetten mágikus céllal készült építmények fölső mázas része a német ásatások következtében az 1890-es évek végétől Berlinben kapott helyet, míg e szorosan egybetartozó mágikus épületegyüttes alsó, mázatlan része továbbra is Babilonban található, ami így már több mint száz éve sajátos szellemi kapcsolatot jelent Berlin és Babilon között.

A germán fordulat

Az eredeti készítőik által nagy természetfeletti hatásúnak szánt Zeusz- oltár, Istár-kapu és Felvonulási út Berlinbe kerülése, majd újbóli felállításuk úgy tűnik, mintha nem maradt volna hatástalan az 1880-as évektől kezdve Németország történetére. Természetesen a különböző eseményeknek gyakran számos különböző befolyásoló tényezője lehet, ugyanakkor a kiemelt jelentőségű mágikus tárgyak, építmények hatását a Bibliában szereplő kijelentések alapján nem lehet semmisnek tekinteni. Ha gondolatkísérletként párhuzamba állítjuk az említett három építmény berlini pályafutását és a német történelem váratlan újkori fordulatait, különös egybeeséseket figyelhetünk meg.

Az egységes Német Császárság megteremtője, Otto von Bismarck kezdettől következetesen azt az alapelvet képviselte, hogy Németországot Európa vezető hatalmává kell tenni, de óva intett világuralmi célok követésétől. A pergamoni oltár Berlinbe érkezését (1886) követően, 1888-ban II. Vilmos trónra lépésével azonban váratlan fordulat következett be. Az új császár szakított a már több évtizede sikeres bismarcki politikai irányvonallal, és egy hatalmas gyarmatbirodalom kiépítésén keresztül világuralmi szerepet kívánt megszerezni Németországnak. Olyan eltökélten ragaszkodott e fordulat véghezviteléhez, hogy kész volt meneszteni az addig megkérdőjelezhetetlen tekintélyű és vitathatatlan hatalmú Bismarckot.

Az első Pergamoni Múzeum megnyitását (1902) követően a német polgárok arról is értesülhettek, hogy Németország elutasította az Anglia által felajánlott hatalmi kompromisszumot, majd ennek következtében Anglia az addigi évszázados ellenségével, Franciaországgal kötött katonai szövetséget, és az így létrejött antant megalakulásától már egyenes út vezetett a minden addiginál nagyobb és pusztítóbb első világháború kitöréséhez.

A három építmény eredeti formájukhoz közelítő 1930-as helyreállítását követően rövid időn belül hatalmas és radikális változás következett be Németországban a nácik hatalomra kerülésével. A birodalomépítés központi kérdéssé vált. Minden addiginál nagyobb német birodalmat akartak megteremteni, és Hitler már a Mein Kampfban világossá tette, hogy a végső cél a világuralom megszerzése. Mintha az Újbabiloni Birodalom hatása érződött volna, mert Németország hirtelen az antiszemitizmus, a zsidóüldözés élharcosa lett.  Megdöbbentő, hogy miként sikerült rövid időn belül teljesen hatástalanítaniuk a több évszázados gyökerekkel rendelkező német filoszemitizmust, amit például a 18. századtól a pietista mozgalom is képviselt. Amiként Nabukodonozor babiloni uralkodó elhurcolta, deportálta Babilonba a zsidókat, a náci Harmadik Birodalom a világtörténelem legkegyetlenebb deportáló hatalmává vált.

A monumentális formában helyreállított pergamoni oltár egyértelműen bizonyítható hatást gyakorolt Hitler Németországára. Az oltár látványa nagyon megragadta a náci párt fiatal főépítészét, Albert Speert, aki szoros munkakapcsolatban állt a Führerrel. Minden fontosabb birodalmi épületet együttesen terveztek. 1934-ben Hitler őt bízta meg, hogy készítse el a náci párt évenkénti nagyszabású rendezvényének, a nürnbergi Birodalmi Pártnapoknak az építészeti keretét. A nürnbergi Zeppelin-mezőn felépült létesítmény rendezvénytere kétszázezer ember befogadására volt alkalmas, lelátóin hetvenezren fértek el.

A Zeppelin Tribün építészeti megjelenésén egyértelműen kimutatható a pergamoni oltár hatása. A főtribünről mondta el Hitler az igéző hatású beszédeit, innen hirdette ki a németországi zsidókat teljes jogfosztással sújtó faji törvényeket és a zsidósággal szembeni végső megoldás gondolatát. Nürnbergben tehát szinte teljes összhang valósult meg a beszédek és rendezvények szellemisége, valamint a pergamoni oltár, azaz „a Sátán királyi széke” formáját követő építészeti keret között.

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201908/a_sotetseg_hidveroje