Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20 perc alatt meg lehet halni Fukhosímánál

2015.08.03

 20 perc alatt meg lehet halni Fukusimánál - tudomany.ma.hu

www.ma.hu/vilagvege/.../20_perc_alatt_meg_lehet_halni_Fukusimanal

2013. dec. 8. - Fukusimánál rekord sugárzási szintet mértek szabadtéren, amely ...Eddig soha nem látott szintet ért el a japán Fukusimánál mért sugárzás az eddig soha nem látott szintet ért el a japán Fukusimánál mért sugárzás az atomerőműn kívül - adott ki figyelmeztetést a TEPCO. Az eredményeket nem messze mérték az objektumtól, annál az acélcsőnél, mely a reaktorba vezet. A helyi média szerint a nyolc különböző ponton mért szintek közül kettő mutatott nagyon veszélyes értéket, amely akár 20 perc alatt halált okozhat.

A létesítményt üzemeltető és a mentesítésért felelős Tokyo Electric Power Company (TEPCO) a csővezeték és a reaktor épületének találkozásánál vizsgált sugárzást, két helyen 25 illetve 15 Sv/h-t mértek (közelítő sugárzási szintek a csernobili 4-es reaktor mellett, nem sokkal a csernobili atomkatasztrófa során bekövetkezett robbanás után: 10-300Sv/h). A szellőzőcsőben a veszélyes gázokat vezetik el, a TEPCO szerint ezekbe kerülhetett radioaktív anyag.

Két évvel ezelőtt, 2011. március 11-én 9-es erősségű földrengés érte Japán északkeleti részét, ahol ezt követően szökőár pusztított, az erőmű területére beomló víz elárasztotta az elektromos berendezéseket, leállt a hűtőrendszer vízellátása, aminek következtében az egyes és a hármas reaktor magja túlhevült és megolvadt.

A nagy dózisú sugárzás vagy az akut sugárterhelés rombolja az idegrendszert, tönkreteszi a vörösvértesteket és fehérvérsejteket, veszélyezteti az immunrendszert, ezáltal az áldozat képtelen megküzdeni a fertőzésekkel.

Például az egyszeri 1 sievert (1000 millisievert) dózis sugárbetegséget okoz - émelygéssel, hányással, vérzéssel -, de nem okoz halált. Egyszeri 5 sievert dózis az érintett sugárfertőzöttek felét ölné meg egy hónapon belül. ma.hu/vilagvege/195171

 

 

 

| 2013-12-18 07:00:42

Egyre több radioaktív szennyezésre bukkannak a világtengerekben, és óceánokban, melyek az atomerőmű katasztrófájához köthetők. A világ vizeinek egyharmada mérgezett?

Apokaliptikus vízmérgezés – így foglalta össze több környezetvédelemmel foglalkozó portál az elmúlt hónapokban azt a tanulmányt, mely a Fukusima erőmű katasztrófája után bekövetkezett radioaktív szennyezés terjedését, és annak hatását vizsgálta.

A Fukusima atomerőműben 2011. március 11-én, a helyi idő szerint 14 óra 46 perckor létrejövő tóhokui földrengés – és az azt követő szökőár – nukleáris üzemzavarok sorozatát indította el. A földrengést követőnapok kritikusak voltak, és folyamatosan romlott a helyzet. Három reaktorban zónaolvadás történt, négy reaktorblokk pedig súlyosan megrongálódott. Az erőmű környékén több tíz kilométeres térségben radioaktív anyagok keringtek. A médiapánik azonnal kitört, és a Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán a legsúlyosabb fokozatba sorolták be az erőműnél történteket.

A 2011-es tóhokui földrengés

Az események után, 2011 szeptemberében az ipari miniszter bejelentette, hogy az ország fokozatosan lemond az atomenergiáról, valamint elkezdik kikapcsolni az atomerőműveket. Enne hatására 2012 márciusában leállt a világ legnagyobb atomerőműve is, a Kasivazaki-Kariva. A teljes atommentesség azonban nem következett be végül, mert Júniusban áramhiány lépett fel az országban, emiatt a közel 50 leállított atomerőmű közül kettőt újra vissza kellett kapcsolni.

Az erőmű katasztrófája során a környezeti szennyezés hatalmas mértékű volt. Legnagyobb mértékben a környező területek talaja, talajvize, és a tenger szennyeződött. A levegőbe került radioaktív anyagokat a szelek a szárazföld és a tenger felett szétszórták. A levegőből ezek egy része így közvetlenül, illetve a csapadékkal a talajra és a felszíni vizekbe került. A reaktorból kikerült szennyezés mértéke nem volt teljes pontossággal mérhető, ezért a reaktor környékén elvégzett mérések alapján becsléssel állapították meg. Ezen becslések azt mutatták, hogy közel olyan mértékű pusztítást vitt végbe az atomerőműből kiszökő radioaktív anyag, mint az 1986-os csernobili katasztrófa során, de itt a szennyezés kiterjedése sokkal korlátoltabb volt.

 

Néhány hónappal később azonban kiderült, hogy a mért értékek kétszeresének megfelelő radioaktív anyag juthatott ki az erőműből, ugyanis a japán mérések nem számoltak a tengerbe elszökő radioaktív szennyeződéssel.

Azóta eltelt majdnem három év, de egy új tanulmány rámutatott arra, hogy az elmúlt évek, és hónapok különleges környezetszennyezéses esetei mind-mind a Fukusima erőmű katasztrófájának számlájára írható. És ami még ennél is megdöbbentőbb: a világ vizeinek egyharmada mérgező.

A fukusimai események után nem sokkal, 2011 augusztusában 15 csendes-óceáni kékúszójú tonhalból vettek szövetmintát, amelyeket San Diego partjainál fogtak pár hónappal az atomkatasztrófa után.  Mindegyik halban megemelkedett szintű cézium-134 és cézium-137 izotópot mértek. A cézium-137 izotóp az atomrobbantási kísérletek eredményeként van jelen a tengerekben, míg a cézium-134 biztosra vehetően Fukusimából származott. A cézium-koncentráció közel a tízszerese volt a normálishoz képest. Körülbelül másfél éve (2012 májusában) radioaktív szennyezést mértek Kalifornia partjainál, kékúszójú tonhalakban, melyek a katasztrófa helyszínéről származhattak. Ez az eset jól mutatta azt, hogy a vándorló élőlények milyen könnyen képesek elhordani a nukleáris szennyeződéseket a világ távoli pontjaira.

Tömeges halpusztulások a közelmúltban

Ez még nem minden, mert a kutatás arra is rámutat, hogy az óceáni élet egyik alapvető építőkövet, a fitoplanktonokat is beszennyezte a radioaktív anyag, illetve a vándorló állatok által széthordott sugárzás. Ezek a fitoplanktonok rengeteg állat táplálékául szolgálnak a világ vizeiben, azt lehet mondani, hogy az óceánok elsődleges táplálékforrásai, így ha ezek szennyeződnek, akkor minden szennyeződik. A Csendes-óceán teszi ki a világ vizeinek egyharmadát, valamint itt ment végbe a legnagyobb radioaktív szétszóródás.

Egyesek még ennél is messzebb mennek, és határozottan felhívják rá a figyelmet, hogy a radioaktív anyagok szétterjedése miatt már az egész Csendes-óceán haldoklik. A teljes ökoszisztémája összeomló félben van. A tápláléklánc meg fog bomlani, ahogy a fitoplanktonok szép lassan elhalnak a radioaktív hulladéktól. Egyre több a beszámoló milliós halpusztulásokról, és még mi, emberek sem vagyunk biztonságban, mert az óceáni körforgásnak köszönhetően az sem elképzelhetetlen, hogy a radioaktív anyagok még a télen lehulló hóban is jelen lehetnek.legendavadasz.hu/hirek/

 

 

Magas radioaktivitást mértek egy japán játszótéren

 

Magas radioaktivitási szintet észlelt egy lakos a japán főváros egyik játszóterén - számoltak be pénteken a hatóságok, miközben nyugalmuk megőrzésére szólították fel az aggódó környékbelieket.

A tokiói önkormányzat illetékesei közölték, hogy a zárt játszótér egyik csúszdája alatti talajban egy rendkívül apró területre korlátozódik az óránként 480 millisievert erősségű sugárzás, miközben a környékén a dózis csupán az óránkénti 0,23 millisievertet éri el.

A sugárzást sievertben mérik, amely az emberi szövetek által elnyelt sugárzás mennyiségét adja meg. Évi 100 millisievert az a dózis, amelynél már a rákkockázat növekedésével számolnak a szakértők.

EPA/KIMIMASA MAYAMA



"Rendkívül korlátozott az a terület, ahol a radioaktivitásnak ezt a magas szintjét érzékelték, a környékén semmiféle abnormális értéket nem mértek" - erősítette meg Takano Jukijo, a japán főváros északi részén fekvő Tosima kerület polgármestere.

"Azt gyanítjuk, hogy valamilyen radioaktív tárgyat temettek el a játszótéren. A környéken lakók egészségügyi kockázatai minimálisak, de megtisztítjuk a zónát a megnyugtatásukra" - ígérte Takano.

Az őrzött játszóteret két éve létesítettek egy olyan területen, ahol korábban kukásautók parkoltak.

A fukusimai atomerőmű 2011. márciusi balesete óta számos japán lakos szerzett be sugárzásmérőt, és többen - gyakorta a nukleáris katasztrófától függetlenül - teljesen meglepő helyszíneken is észleltek megnövekedett radioaktivitási szintet. /hirado.hu/2015/04/24

 

 

 

Fukusima: 28 bizonyíték arra, hogy a fukusimai rádioaktív kihullások (Fallout) az USA nyugati partjait veszélyeztetik

 

Azt hallhatjuk és olvashatjuk, hogy akár 40 évig is eltarthat, amíg a Fukusimában megsérült reaktorok miatti óvintézkedési munkálatokat befejezik. Ez idő alatt sajnos azonban nem kiszámítható nagyságban fognak az ott dolgozók és a távoli környéken élő lakosság közül rákban vagy a radioaktív anyagokkal történő érintkezésből kifolyólag megbetegedni, mert továbbra is magas sugárzási értékeknek vannak kitéve. Tehát egy példátlan atomkatasztrófa következményeiről beszélünk, amik egyre jelentősebbek lesznek.

Egy további földrengés esetén a kiégett fűtőelemekből kiinduló sugárzás pár nap alatt elérheti az USA nyugati partjait. Ezért Amerikának is nagy biztonsági problémát jelent a fűtőelemek november 18-án megkezdődött biztos mentése és az azutáni tárolása.

A több díjjal is kitüntetett David Suzuki természettudós hátborzongatónak tartja Fukusimát; Tepco és a Japán kormány a szó szoros értelmében meghazudtolja az egész világot, és Fukusimában rosszabb a helyzet, mint azt el tudnánk képzelni.

Suzuki állítása szerint a 4-es reaktor olyan sérült állapotban van, hogy az egy további 7-es nagyságú földrengés esetében összedőlhet. Hogy az elkövetkező három évben egy ilyen 7-es nagyságú földrengés lesz, annak több, mint 95 %-os az esélye.

Suzuki elmondta, hogy az akták között az egyik papíron azt olvashatta, hogy ha a reaktor valójában összedőlne, úgy Japánnak teljesen fel kellene adnia és Észak-Amerika nyugati partjának összes lakosságát evakuálni kellene. „Ha ez nem félelmetes, akkor nem tudom, mit jelent ez a szó”, fűzte hozzá.

Michael Snyder, az US-honlap “The Truth” működtetője, 28 bizonyítékot gyűjtött össze arra, hogy már most elérték Észak-Amerika teljes nyugati partját a fukusimai kihullások. Nap mint nap 300 tonna radioaktív anyagokkal szennyezett víz ömlik Fukusimában a Csendes-óceánba. Ami azt jelenti, hogy a Fukusimából kiinduló radioaktivitás egyre nagyobb lesz, ami ezáltal bekerül a táplálékláncunkba.

 

Az alábbi 28 példa bizonyítja, hogy Észak-Amerika teljes nyugati partját elérte a fukusimai kihullás elemei:

1. Alaszka partjain élő jegesmedvéken, fókákon és rozmárokon egyre gyakrabban látható kopasz bőrfelület és nyílt seb. [lásd még:http://usnews.nbcnews.com/_news/2012/04/08/11083494-fur-loss-open-sores-seen-in-polar-bears]

A vadon élő állatokat tanulmányozó és megfigyelő természettudósok most más területeken is megvizsgálják a már 9 jegesmedvén észlett bőrbetegséget, hogy ott fellépnek-e az ilyen és hasonló jelenségek, amiket a fókákon és a rozmárokon is észleltek.

[lsd még: http://www.usgs.gov/newsroom/article.asp?ID=3162]

 

2. A kaliforniai partoknál is rengeteg oroszlánfóka tetemet találtak, hogy már lassan egy járványról lehet beszélni.

[lsd.: http://www.zerohedge.com/contributed/2013-03-31/fukushima-radiation-causing-epidemic-dead-and-starving-sea-lions-california ]

 

Sharon Melin, a  “National Marine Fisheries Service” (Tengeri Halászat nemzeti Szolgálata, Seattle, lsd.: http://en.wikipedia.org/wiki/National_Marine_Fisheries_Service ) egyik állatbiológusának megfigyelése alapján a kaliforniai déli partok oroszlánfóka kolóniáján az oroszlánfókák kicsinyeinek 45 százaléke múlt ki most júniusban. Normális esetben kevesebb, mint egyharmaduk vesztik el fiatalon életüket. Az utóbbi két hét alatt azonban oly annyira megnőtt az elhullásuk, hogy a “National Oceanic and Atmospheric Administration (Nemzeti Tengeri- és Atmoszféra Hatóság is „szokatlan arányú elhullási nagyságról” beszél.

[lsd.: http://de.wikipedia.org

/wiki/National_Oceanic_and_Atmospheric_Administration]

 

3. Kanada és Alaszka Csendes-óceáni partjainál történelmi mélyre zuhant a vörös lazac populációja. Sokan Fukusimát tartják kiváltó oknak.

[lsd.: http://www.theglobeandmail.com/news/british-columbia/lake-babine-sockeye-fishery-at-risk-of-unprecedented-closure/article13715638/?service=print ]

 

4. Kanada teljes nyugati partján véreznek a halak a kopoltyúikból, a szemükből és a hasukból.

[lsd.: http://www.canada.com/investigating+reports+bleeding+herring/8795535/story.html]

 

5. Egy hatalmas, Kaliforna nagyságú radioaktív hulladékból összeállt úszó sziget közelít Észak-Amerika nyugati partjai felé.

[lsd.: http://www.washingtonsblog.com/2012/03/radioactive-debris-washing-up-on-pacific-coast.html ]

 

6. Az USA nyugati partjait veszélyeztető rádioaktívan szennyezett tengervíz radioaktivitása várhatóan megduplázódhat az elkövetkező öt-hat év folyamán.

[lsd.: http://environmentalresearchweb.org/cws/article/news/50176 ]

 

7. Hawai és a nyugati partok között nagy mennyiségű cézium 137-tel szennyezett planktonszigeteket találtak a szakemberek.

[lsd.: http://www.japantimes.co.jp/news/2013/05/22/national/researchers-find-high-cesium-in-some-pacific-plankton/#.UZu7-GfYGTc ]

 

8. Egy kaliforniai vizsgálatban 15-ből 15 kékszárnyú tonhalnál észlelték a fukusimai rádioaktív kihullásra visszavezethető fertőzést meg.

[lsd.: http://www.washingtonsblog.com/2012/05/absolutely-every-one-of-the-15-bluefin-tuna-tested-in-california-waters-contaminated-with-fukushima-radiation.html

 

9. A Vancouver Sun már 2012-ben jelentést adott arról, hogy a Japánból Kanadába exportált halak cézium 137-tel szennyezettek.

[lsd.: http://readersupportednews.org/news-section2/343-203/9463-canada-fish-eaters-threatened-by-fukushima-radiation ]:

Ezek a vizsgált

  • makrélák 73 %-a
  • óriás lepényhalak 91 %-a
  • szardíniák 92 %-a
  • tonhalak és angolnák 93 %-a
  • tőkehalak és szardellák 94 %-a
  • tengeri hínárok, pontyok, cápák és atlanti ördöghalak 100 %-a.

 

10. Bizonyos halaknál magas radioaktív szennyeződést állapítottak meg a kanadai hatóságok.

[lsd. még: http://canadaam.ctvnews.ca/report-raises-fresh-concerns-about-radiation-levels-in-japanese-fish-1.1486514 ]

Egyes megvizsgált halfajtában magas értékben találtak sugárzási szennyezést: a júliusban kifogott tengeri sügérekben például 1.000 Becquerelt mértek kilogrammonként, ami a céziumra vezethető vissza. (Elfogadható érték a 100 Bq/kg)

 

11. A nyugati partoknál megnövekvő rákbetegségeket a kontaminált halfogyasztásra vezetik vissza a szakemberek.

[lsd. még: http://www.nationaljournal.com/global-security-newswire/nuclear-power-industry-lawmakers-at-odds-over-epa-response-guide-20130923 ]

(továbbá: http://www.nti.org/gsn/ )

 

12. A BBC News-ban közölték nemrég, hogy a fukusimai radioaktivitás nagysága „18szor nagyobb”, mint azt előzőleg elvárták.

[lsd.: http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-23918882 ]

 

13. Egy az EU által támogatott tanulmány szerint a fukusimai katasztrófa által 210 milliárd Becquerel cézium 137 került a szabadba.

[s. http://www.atmos-chem-phys.net/13/1425/2013/acp-13-1425-2013.html ]

 

14. A 2011-ben Fukusimában kilépett rádiaktív részecskék néhány nap alatt elérték Amerika nyugati partjait.

[lsd.: http://news.discovery.com/earth/oceans/fukushima-radioactive-plume-reach-us-130901.htm ]

 

15. Jelenleg  300 tonna kontaminált víz folyik nap mint nap a Csendes-óceánba.

[lsd.: http://news.yahoo.com/japan-government-joining-efforts-contain-fukushima-toxic-water-033418884.html ]

 

16. A Japán Meteorológiai Hatóság egyik vezető kutatójának adatai szerint naponta kerül a Csendes-óceánba rádioaktív cézium és stroncium, amelyek egyenkénti aktivitása 30 milliárd Becquerel.

[további infók ehhez: http://ajw.asahi.com/article/0311disaster/fukushima/AJ201309200053]

 

17. Az üzemeltető Tepco adatai szerint, a fukusimai katasztrófa kezdetétől számítva, naponta 20 és 40 billió Becquerel aktivitású trícium ömlött bele a Csendes-óceánba.

[s.http://thetruthwins.com/archives/radioactive-water-from-fukushima-is-systematically-poisoning-the-entire-pacific-ocean ]

 

18. A Tokiói Egyetem egyik professzora szerint naponta 3 giga Becquerel aktivitású cézium 137 folyik el a fukusimai Dai-ichi kikötőjében.

[lsd.: http://enenews.com/mystery-tv-expert-says-oceans-radiation-levels-too-high-to-be-explained-by-only-groundwater-there-must-be-other-routes-for-contamination-thats-flowing-into-pacific-devastating-impact ]

 

19. Becslések szerint Fukusimában 100-szor nagyobb mennyiségben került radioaktív szennyeződés az óceánban, mint amit az 1986-os csernobili katasztrófa miatt összesen keletkezett.

[lsd.: http://readersupportednews.org/news-section2/343-203/9463-canada-fish-eaters-threatened-by-fukushima-radiation ]

 

20. Egy tanulmány szerint egy hatalmas, a Fukusimában cézium 137-tel szennyezett vízbuborék fogja elérni Amerika nyugati partjainak vizét 2014-ben.

[lsd.: dazu auchhttp://news.discovery.com/earth/oceans/fukushima-radioactive-plume-reach-us-130901.htm ]

A Pacifikus óceánban végrehajtott áramlattani szimuláció szerint a cézium 137-tel kontaminált víz 2014-ben fogja elérni az amerikai nyugati partokat és 2016-ig eléri majd maximális szintjét.

 

21. Várható, hogy a Csendes-óceán legtávolabbi része is nagyobb mennyiségű cézium 137-tel lesz megszennyezve 2020-ig.

[lsd.: http://www.whiotv.com/news/news/world/activist-warns-days-eating-pacific-ocean-fish-are-/nZjdK/ ]

 

22. Várható lesz, hogy az egész pacifik térsége hamarosan cézium szennyezett lesz, amely „5-ször és 10-szer nagyobb lesz”, mint annak idején a több évtizede az itteni szigeteken végrehajtott atombomba tesztek voltak.

[lsd. még: http://enenews.com/radio-fukushima-daiichi-has-contaminated-the-biggest-body-of-water-on-the-planet-whole-pacific-ocean-likely-to-have-cesium-levels-5-10-times-higher-than-at-peak-of-nuclear-bomb-tests-audio ]

 

23. A hatalmas mennyiségű radioaktív részecskék Csendes-óceán vizébe kerülése a következő figyelmeztetésre inspirálták az egyik környezetvédelmi aktivistát, Joe Martinot:

[lsd.: http://www.whiotv.com/news/news/world/activist-warns-days-eating-pacific-ocean-fish-are-/nZjdK/]

 

24. A jód 131, a cézium 137 és a stroncium 90, amik Fukusimában továbbra is szabadon eltávozhatnak, nagyon nagyon hosszú időre befolyásolják majd az északi félteke lakosságának egészségét.

[lsd.:http://www.economicpolicyjournal.com/2013/08/the-fukushima-nightmare-gets-worse.html ]

A jód 131-et például a pajzsmirigy veheti fel; ami ott béta-sugarakat emittál és megrongálja a testi szöveteket. A Fukusima környékén élő gyerekek 40 százalékánál már pajzsmirigy károsodást állapítottak meg. Ez az érték még emelkedni fog. A felnövésben lévőknél a testi és a szellemi növekedést tudja fékezni a jód 131. A felnőtteknél pedig különféle betegségeket idéz elő, többek között rákbetegséget. Cézium 137-et már a kaliforniai vizekben kifogott halakban is kimutattak. A cézium leginkább az emberi izomzatban raktározódik el. A stroncium 90 felezési ideje 29 év. Ugyanúgy viselkedik, mint a cézium és a csontokban raktározódik el.

 

25. A Planet Infowars minap közzétett tudósításában Kalifornia partvidéke „egy halálos zónává” fog átalakulni.

[lsd. még: http://planet.infowars.com/outdoors/california-coastline-becoming-like-dead-zone-fukushima-to-blame ]

 

26. Egy, az elmúlt évben végrehajtott tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a fukusimai katasztrófa által kibocsátott radioaktivitás Észak-Amerika egész nyugati partvidékére – Mexikótól Alaszkáig – „több évtizedre” kihatással lehet.

[lsd.:http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs11434-012-5171-6 ]

 

27. A Wall Street Journal egyik jelentésében az eltakarítási munkák akár 40 évig is eltarthatnak Fukusimában.

[lsd.: http://blogs.wsj.com/japanrealtime/2013/08/15/fukushima-watch-tepco-finally-gets-an-official-cleanup-plan/ ]

 

28. A Yale egyik professzora figyelmeztet, hogy amennyiben a fukusimai eltakarítási és biztonsági munkálatokat nem százszázalékos szaktudással és gondossággal hajtják végre, úgy az azutáni következmények „több ezer éven” át is fenyegethetik majd az emberiséget.

[lsd.: http://www.huffingtonpost.com/charles-perrow/fukushima-forever_b_3941589.html ]

 

 

Érthető lassan, hogy miért olyan aggódó az emberek többsége amiatt, ami jelenleg Fukusimában zajlik?

 

Ha mégsem, úgy tekintse meg feltétlenül az alábbi videót:

[http://www.youtube.com/watch?v=VH3AlPmavDk ].

 

2013.11.21. | Forrás: Netzfrauen.org 2013, fotó: © Fotolia.com | Michael Debreczeni

mnnsz.hu/

 

Fukushima ma:2014 január

 

A két éve tartó hírzárlat fenntarthatatlanná vált. Az üzemeltető – a hazai és nemzetközi nyomásnak engedve – 2013 Júliusában bevallotta, hogy 2011-ben még napi 300 tonna, ma pedig már napi 400 tonna radioaktív víz szivárog az erőműből, amit nyár óta ballonokban helyeznek el. 

 

Azaz, kettő éve szivárgott a radioaktív Cézium, Stroncium és Trícium az óceánba, és ezt fél évvel ezelőttig szimplán letagadták. (a céziumnak a legerősebb a sugárzása, de hajlamos lesűllyedni a fenékre, és abszorbálódni az óceán alatti talapzatba. A Stroncium, bár gyengébb, sokkal veszélyesebb ránk, mért képes a kalcium helyére bekötődni a csontokban, így hosszú ideig a szervezetben maradhat)

 

De a szivárgás még semmi, nem sokkal ezután Kazuhiko Yamashika, a Tepco „executive” szintű, azaz magas rangú vezetője szeptemberi sajtótájékoztatóján elszólta magát: „továbbra sem kontrolláljuk a helyzetet”. A miniszterelnök (Abe Shinzo) azonnal elkezdte magyarázni a vezető szavait, de nem sok sikerrel. Két év hazudozás után ez már nehezen megy.

Amit biztosan tudunk:

 

- A Japán sajtó több mint két éve, felső nyomásra, nem jelentet meg érdembeli információt Fukushimáról. Japán gazdasága éppúgy romokban áll, mint a világé, és a bizalmat minden áron fenn kell tartani. A helyzet 2013 nyarára kezelhetetlenné vált. A Japán kormány – a TEPCO vallomás (szivárgás) után – bejelentette, hogy 1-es szintről 3-as szintre változtatják a nukleáris „esemény” besorolását.

- Az üzemeltető (TEPCO) eddig is mindent megpróbált, hogy a szennyezés szivárgását csökkentse. A sugárzási szint azonban emelkedik a tengeri élővilágban és a szárazföldön is. A Huffington Postbemutatta képen azt a radioaktív halat, amit az erőmű közelében fogtak, és a sugárzási szintje 2500-szorosa az elfogadható felső limitnek!

Bármennyi akadályt tettek elé, a víz megtalálta útját az óceánba…

- Ma ott tartanak, hogy a vizet egyszerűen kiszivattyúzzák a reaktor alól, és hatalmas ballonokban az erőmű területén tárolják. Ezzel csak két gond van: a víz annyira radioaktív, hogy elég egy órát eltölteni a ballonok mellett és az ember végzetes sugárdózist kap. A másik, hogy minden tank, ballon, tároló szivárog, így ezek a ballonok is. Főleg, hogy nem hosszú-távú tárolásra találták ki őket. A Tepco napi szinten erejét megfeszítve cserélgeti a ballonokat erősebbekre.

(radióaktív hal (2500x a normál sugárzás.) Forrás: The Huffington Post)

 

2013 augusztus: A Wall Street Journal, a nagy nyugati orgánumok közül az első, aki megírja, hogy a japánok elveszítették a kontrolt a sérült erőmű felett.

De mit Jelent ELVESZTENI A KONTROLLT a nukleáris korban????

Fogalmunk sincs, de…ezeket a tényeket biztosan tudjuk:

 

-Minden nap 400 tonna radioaktív víznek kell helyet találni, és bár ballonból van elég, a „hely” fogyóban van. Emellett csak védőruhában lehet dolgozni és azt is csak rövid időre, mert 1 órás kitettség ruha nélkül, és a ballon mellett halálos sugárdózist kap a munkaerő.

-A ballonok rendszeresen eresztenek, mert nem hosszú-távra készültek, és a híres japán "víztisztító berendezés", ami majd elméletileg eltávolítja a sugárzó nukleotidokat a szennyezett vízből, még csak tesztfázisban van. Ennél már csak az lesz ijesztőbb, amikor elkészül, és elkezdik az elvileg tisztított vizet ismét visszaeregetni az óceánba.

-Kontrollálni kellene a reaktoron átfolyó talajvizet, de erre semmilyen korábbi példa nincs. A japánok a talaj fagyasztásával, illetve talajkeményítő géllel próbálnak majd föld alatti falat építeni a talajvíz kirekesztésére. A kontroll hiánya kritikus, vallja Kathrin Higley, az oregoni egyetem nukleáris mérnöki karának vezetője, aki nemrég egy hetet töltött a sérült reaktorok helyszínén.

-A java azonban csak most jön, és nem mintha eddig vicc lett volna a történet. jelenleg nem teljesen tiszta, pontosan hol találhatóak a leolvadt üzemanyagrudak” – áll a Tepco közleményében.

 

Újrafogalmaznám: Valahol a reaktorház alatt a mélyben többszáz kilogramm olvadt uránium áll a vízben, de nem tudni pontosan hol. Azért nem, mert egyrészt a víz túlságosan szennyezett a kutatáshoz, másrészt túlságosan meleg van hozzá. A termelődő hő mellett aggasztó, hogy a reaktorház alatt az óceánba áramló radioaktív vízben olyan elemi részecskéket találtak, melyek maghasadási folyamatok során termelődnek. A Tepco közleményben jelezte, hogy 100%-ig biztos benne: a leolvadt magokban már nincs maghasadás.

Tényleg? És akkor vajon mit hűt a rengeteg víz? Miért túl forró, és túl radioaktív a magok kereséséhez a reaktorház „pincéje”, ami ma már egy hatalmas medence inkább?

Az, hogy „elveszítettük a kontrollt” – és most spekulálunk, tehát erre semmilyen közvetlen bizonyítékunk nincs – nem azt jelenti véletlenül, hogy valahol a reaktorház alatt kontrolálatlan maghasadás zajlik, ami –miután a reaktor fala már nincs jelen, tökéletesen megközelíthetetlen?

 

De maradjunk a tényeknél, és menjünk tovább!

-Egy kimondhatatlanul hosszú nevű intézet feje, Atsunao Marui (talajvíz kutatásáért felelős vezető) (na jó, a hitelesség kedvéért kimondjuk: National Institute of Industrial Science and Technology) szerint: „A jövőben előfordulhat, hogy az átfolyó víz még szennyezettebbé válik” és „érdemes elgondolkozni a legrosszabb kimeneteleken

Ezt meg vajon hogy kell érteni?

Mint kiderült Észak-Japán lakhatatlanná válásáról, és több millió, nagyjából teljesen informálatlan japán állampolgár sugárfertőzöttségéről van konkrétan szó. Már csak azon kellene elgondolkoznunk,hogy mi az, amit még elhallgatnak?

Figyelembe véve, hogy a Tepco nevű erőmű-üzemeltető már gyakorlatilag a kormány nevében nyilatkozik, és két évig tagadták a szivárgást… azaz: a szemünkbe hazudtak.

Mr. Marui szerint a mostani kapkodás oka leginkább az, hogy sem a kormány, sem a Tepco nem terveztek elég hosszan a jövőre, és késve reagáltak azonnali intézkedést igénylő problémákra.

 

Csak a kész tényekre reagáltak – és most sem gondolkoznak eléggé előre” – mondj Hajimu Yamana, a kiotói egyetem nukleáris mérnöki karának professzora. Yamana professzort egyébként néhány hónapja nevezték ki a vészhelyzet kezelésére létrehozott intézmény vezetőjévé. „Szakértőként nagyon frusztráló volt nézni, hogy mit művelnek” –nyilatkozta a szakember.

 

És mit mondott erre a Tepco? „Nagyon, nagyon sajnáljuk”- kommentálta a történteket Zengo Aizawa alelnök. Hát, ez is valami.

 

Mit tudunk akkor, összefoglalva?

Egyelőre Japán csak fut a szekér után, csak ötleteik vannak, hogyan lehetne kezelhetővé tenni a szivárgást. Senkinek nincs konkrét válasza arra, hogy visszanyerik-e valaha is a kontrollt a volt erőmű területéért zajló csatában.

Erre amúgy már Kína is rájött, mikor kifejezték „megdöbbenésüket, hogy a reaktor még mindig szivárog”, illetve kérték Japánt, hogy a jövőben „időben és pontosan” legyenek szívesek őket tájékoztatni a helyzet bármilyen nemű változásáról.

Megjegyzés: ami az egészben a legfurcsább – mintha a japán állampolgárt érdekelné legkevésbé az ügy. Két éve hazudoznak nekik, majd sajnálják? Na és, csak ennyi? Nem mintha nem lenne tele a kezük. Gondolok itt a 230% (!)-os államadóssági rátájukra, a zuhanó valutájukra, Abe miniszterelnök őrült pénznyomtatására.

Eddig - a történelem során - még egyetlen oszág sem "költekezte ki" magát egy adósságválságból, de hátha nekik sikerül. Az lesz ám a "japán csoda"!

 

Forrás:

The Wall Street Journal:

http://online.wsj.com/news/articles/SB10001424127887323980604579026751169006112

The Huffington Post:

http://www.huffingtonpost.com/2013/01/23/fukushima-fish-2500-times-radiation-limit-nuclear-disaster_n_2536775.html

Zero Hedge:

http://www.zerohedge.com/news/2013-08-17/radioactive-water-leaking-fukushima-what-we-know

http://www.zerohedge.com/news/2013-07-15/contaminated-water-has-been-leaking-ocean-two-years-fukushima

megagreen.hu/blog-vagy-amit-akartok

 

 

 

Brutális sugárzást mértek Fukusimában, mégse szóltak róla

2014. február 16., vasárnap, 13:30 Utolsó frissítés: 2014. február 16., vasárnap, 13:45

Szerző: hvg.hu

Címkék: sugárzásnukleáris balesetFukusimaTepco;

 

 

Literenként 30 egység a megengedett, de 5 milliót mértek - és nem jelezték. Igen, ismét a Tepco, és nem, nem most felejtettek el szólni erről, hanem tavaly szeptember óta.

Sokszor kiderült már a fukusimai atomkatasztrófa kapcsán, hogy az erőművet üzemeltető Tepco több mint erősen hadilábon áll a helyzetben tőle elvárható nyíétsággal és őszinteséggel. Kiderült már, hogy a sugárzó anyaggal telített hűtővíz egy része kikerült az ellenőrzésük alól, hogy valójában megrepedt egy nukleáris reaktor védőburka, és hogy a helyszínen a takarítást szakképzetlen szerecsétlenekkel végeztetik.

Most az derült ki, hogy 2013. szeptember óta visszatartották a stronciumszennyezés méréseinek eredményét. Csak a múlt héten publikálták, hogy 5 hónapja 5 millió becquerel/ liter radioaktív stroncium-90-es izotópértéket mértek a talajvízben - 25 méterre az óceántól. A stroncium-90 izotóp sokkal veszélyesebb anyag, mint a cézium-137, amely korábban, a katasztrófa kezdetén nagy mennyiségben jutott a légkörbe. A stroncium-90
megengedett értéke csupán harminc becquerel per liter.

e

Fotó: AP / Yoshikazu Tsuno

A Tepco a mintavétlezést két hónappal korábban is megtette, és bár a mért adatok már akkor is risztóak voltak, a cég úgy döntött, nem jelenti azt a japán nukleáris ügynökségének. A cég szóvivője ezt azzal indokolta, hogy nem voltak biztosak a mért adatok pontosságában, ezért inkább felülvizsgálták azokat.

A japán nukleáris ügynökség viszont azt állítja, hogy mostanáig semmilyen adatokat nem kaptak a szeptemberi mérésekkel kapcsolatban.
Ráadásul csütörtökön újabb szivárgás történt: a Fukusima–1 betonpadlóján két újabb repedés keletkezett, így az olvadó hóból származó szennyezett víz bejutott a talajba. /hvg.hu/gazdasag/

 

 

Radioaktív anyagot szállító drónt találtak a japán miniszterelnök irodájának tetején

 

Abe Sinzo épp Indonéziában tárgyalt. A lezuhant 50 centis drónt nem vették észre egyből. Japánban – ahol 250 méteres magasságig engedély nélkül is lehet drónt reptetni – egyre inkább tartanak egy esetleges drónnal végrehajtott terrortámadástól. (Mashable) /444.hu/2015/04/22/

 

 

ELÁRULT JAPÁN

 

Share on facebookShare on twitterShare on emailShare on pinterest_shareMore Sharing Services0

Tóhoku térségében – ahol Fukusima is van – 2011. március tizenegyedikén délután, kilences erősségű földrengés történt. Alig fél órával a pusztító erejű földrengés után óriási szökőár borította el több mint száz kilométer hosszan a szárazföldi településeket. Ma már ismert, hogy egy második földrengés a tengerben korábban nem tapasztalt tömegű tengervizet mozgatott meg. Emiatt a szökőár magassága néhol elérte a tizenhat métert. Települések tűntek el nyomtalanul, s az egykori falusi és városi közigazgatás épületei is a tengerár martalékaivá váltak. Szó szerint nyomtalanul eltűnt a partvidéken minden. (Az alábbi írás részlet a szerző – „Az elárult Japán – Út Fukusimáig” című –, most megjelent könyvéből.)

A szökőár a földrengés után olyan gyorsan jött, hogy rengeteg embernek már nem maradt ideje hova menekülnie. A szirénák a figyelmeztetések a szökőár rettenetes ereje miatt nagyon kevés helyen segítettek az emberek elmenekülésében. A szökőár kiterjedése és sebessége olyan óriási volt, hogy ezt lehetetlen volt megvalósítani. (A 2004-ben néhány délkelet-ázsiai országban pusztító szökőárban ezért halt meg több mint kétszázezer ember.) A természet kiszámíthatatlansága, pusztító ereje óriási rombolást végzett Japánban.
A földrengés mértéke, azaz a tektonikus mozgás olyan erejű volt, hogy Japán néhány centiméterrel elmozdult korábbi helyéről. (Közelebb került egy kicsivel a Csendes-óceán másik partjához.).
Tokió – mely kétszázhúsz kilométerre van Fukusimától – lakossága azonnal érzékelte a földrengést. Olyannyira, hogy a tömegközlekedés néhány perccel később leállt. Ha négyes erősségűnél nagyobb a földrengés, akkor a tokiói vasutak és metrók  egy automata relének köszönhetően biztonsági okok miatt leállnak. Ez a földrengés azonban nem Tokióban történt, de olyan erejű volt a tektonikus mozgás, hogy ettől  a főváros közlekedése is leállt.
Több mint húszezer ember vált áldozatává a földrengésnek és a szökőárnak. Az úgynevezett utórengések hetekig folytatódtak Tokióban is.
A földrengés és szökőár után néhány órával a fukusimai tengerparton működő hat nukleáris erőmű egyikében leálltak a hűtőberendezések. A kormány aznap este rendkívüli állapotot hirdetett ki az országban, mert a fukusimai atomerőmű hármas blokkja kigyulladt. Ez a hűtőberendezések leállása miatt történt, az erőmű ugyanis működött. Az erőmű legalsó szintjén levő hűtőberendezés azonban már a földrengés után leállt. Tartalék generátorok nem voltak, azaz a láncreakció elindult. Ennek következtében először a hármas blokkban történt úgynevezett teljes leolvadás. A hármas egység robbanása olyan erejű volt, hogy leszakította a mellette álló egyes blokk tetőszerkezetét.

Március 15-én további két robbanás rázta meg az erőműveket, melyeknek egyike a négyes blokkban történt.A négyes blokkban több mint 1500 használt plutóniumrúd tároltak.
(2014. december 20-án kiemelték innen az utolsó plutóniumrudakat is.)
A használt fűtőelemek tárolása közvetlenül az erőművek mellett minden létező biztonsági szabálynak ellentmondott. Április elején nyilvánvaló volt, hogy az egyes a kettes és a hármas blokk teljes egészében leolvadt, a négyes súlyosan megsérült, az ötös és a hatos szerencsére nem üzemelt a földrengés idején, azokban tehát nem keletkezett kár.. A hivatalos bejelentés szerint „Japánban nem történt atomkatasztrófa”, s a csernobili 1986-ban felrobbant atomerőmű utáni sugárszennyezettségnek Fukusimában a töredéke szabadult csak ki az erőművekből.
A fukusimai nukleáris erőművek tulajdonosa és üzemeltetője a TEPCO, azaz a Tokiói Elektromos Művek (angol nevének rövidítése TEPCO) az ország legnagyobb áramszolgáltatója. Március 11-én este, majd az azt követő néhány órában a a cég néhány szakembere már tudta, hogy a fukusimai nukleáris erőművek helyzete kritikus.

A TEPCO vezetősége azonban, annak ellenére, hogy minden eseményt kötelező dokumentálni a vezérlőteremben, eltitkolta mindazt, ami az erőművek blokkjaiban történt. Az első robbanás után a TEPCO és a Kabinetiroda szóvivői egyaránt azt állították, hogy kisebb tűzön kívül semmi komoly baj nincs az atomerőművekben. Ennek némileg ellentmondott a „rendkívüli állapot”kihirdetése az országban, melyet március 12-én reggel Kan Naoto, akkori japán miniszterelnök jelentett be.
Mivel az erőművekben nem voltak szűrőberendezések, a dolgozók többségének a robbanásokat követően el kellett hagyniuk az erőmű épületeit. (Az első áldozata a fukusimai atomkatasztrófának az erőmű egyik dolgozója volt, aki ellenőrizni akarta a berendezések egyikét.)
Kan Naoto miniszterelnök – tekintettel a helyzet rendkívüli súlyosságára és veszélyességére -, két nappal a földrengés után magából kikelve követelte a a TEPCO egyik vezetőjétől a tényleges helyzet ismertetését. A miniszterelnök nem tehetett mást, hiszen több millió ember élete került veszélybe. Egyúttal utasította az erőmű dolgozóit, hogy maradjanak az erőművekben, mivel a rendkívüli helyzet lehetetlenné tette, hogy a munkások elhagyják az erőművet. Végül ötven ember maradt az erőművek vezérlőtermeiben, akiknek vezetője két évvel később elhunyt. Betegsége és halála semmiféle összefüggésben nem volt azzal a ténnyel, hogy ő mindvégig az erőműben maradt, mégpedig a kritikus időszakban.
A japán újságolvasók így biztosak lehettek abban, hogy semmiféle, emberre veszélyes dolog nem történt az atomerőműben, legalábbis a média közleményei szerint.
Kan naponta kapott információt a TEPCO-tól, de a tényleges helyzet súlyossága csak egy héttel később vált számára is nyilvánvalóvá.  A TEPCO döntéshozói nem vállaltak felelősséget mindazért, ami az erőmű három (működő) egységében történt, s csaknem egy évig a természeti katasztrófát okolták a történtekért. Egy kilences erősségű földrengés, majd az azt követő szökőár pusztításai után ez magától értetődő érvelésnek tűnt szakembernek és laikusnak egyaránt. Ilyen erejű pusztításra nem lehet felkészülni, hangzott el szinte minden sajtótájékoztatón. Azt természetesen a TEPCO egyetlen szakembere  sem említette, hogy az erőművek biztonsági berendezéseiből jó néhány nem működött, vagy egyszerűen nem létezett. Az atomerőművek biztonságáért felelős intézmény vezetői hallgattak, a kereskedelmi és iparügyi felettes hatóság, azaz a minisztérium vezetői szintén.
Ilyen körülmények között érthető, hogy Kan Naoto a legrosszabbra felkészülve,  munkatársaival együtt elkészítette a főváros evakuálási tervét is. (Ez Tokió és agglomerációjának lakosságával együtt több mint harminc millió ember kitelepítési terve volt.) Az evakuációs terv elkészítése, annak kényszere csak hónapokkal később vált nyilvánossá. Hála azonban annak az ötven szakembernek, akik a rendkívüli helyzet ellenére az erőműben maradtak, és a sajtó az ötven hős szamuráj elnevezést adta nekik, Japán megmenekült  a legrosszabbtól. A szakemberek megakadályozták, hogy a már leolvadt három blokk mindegyike a levegőbe repüljön a hűtőberendezések leállása  és a teljes leolvadások miatt.
A nyilvánosság egészen április 12-ig, vagyis egy hónapig nem tudta, legfeljebb sejthette, hogy Japánban a csernobili katasztrófával azonos fokozatú atombaleset történt.
A katasztrófa azonnali intézkedéseket követelt, melyeket a kormány (elsősorban a miniszterelnök) páratlan gyorsasággal életbe is léptetett. Ez elsősorban a fedél nélkül maradtak ideiglenes elhelyezését, azonnali élelmiszer- és ivóvízellátást, valamint  orvosi ellátást jelentett. Tekintettel a földrengés és a szökőár csaknem egyidejű pusztításainak következményeire, ezek voltak a legsürgetőbb feladatok. Ezrek próbáltak a helyszínre eljutni, s önkéntesként segíteni. Segítség érkezett az ország minden részéből és külföldről is. Japán, a második világháború utolsó évét leszámítva, soha nem tapasztalt a fukusimai hármas katasztrófához hasonlítható károkat.
Ennek ellenére az atomerőművek biztonságát felügyelő intézmény, a Gazdasági Minisztériumés a TEPCO vezetése egyaránt saját érdekeit védte a lakosság biztonságával szemben.
Kan Naoto
Kan Naoto minden szempontból saját nyíltságának és következetességének áldozata lett, s emiatt fél évvel később lemondásra kényszerült. Feladatait rendkívül jól látta el, hihetetlen sebességgel intézkedett a történelmileg is páratlan hármas katasztrófa idején, de a vele szembeni előítéleteket így sem tudta legyőzni. Kan a maga módján kirekesztett volt, mert évekkel korábban egészségügyi és szociális miniszterként szembeszállt saját beosztottjaival. A szigetország tényleges irányítása ma is elsősorban a szakképzett minisztériumi bürokratákkezében van, s velük szembeszállni egyet jelent a (politikusi) pozícióban levő személy bukásával. A fukusimai nukleáris katasztrófa első hetei bebizonyították, hogy a bürokrácia képes akár egy miniszterelnök döntéseit és munkáját szabotálni, méghozzá teljes sikerrel.
Kan ugyanis miniszterként  szorgalmazója és végrehajtója volt az úgynevezett AIDS-botrány kirobbantásának és felgöngyölítésének, valamint a felelősségrevonásoknak. A minisztérium ugyanis évekig importált olcsó azaz szűretlen afrikai vért, s engedélyezte, hogy ebből a hemofíliásoknak nélkülözhetetlen gyógyszert állítson elő és forgalmazzon a Zöld Kereszt nevű gyógyszergyár. Több mint háromezer vérzékeny beteg kapta meg így az AIDS-t, s Kan szerint a minisztériumnak minden tekintetben vállalnia kellett ezért a felelősséget. A minisztériumi döntéshozók ugyanis tudták, hogy az importált vért szűrni kell, mert erről az amerikai hatóságok  Japánt is tájékoztatták az AIDS azonosítását követően.
A minisztérium vezető beosztású felelősei az ügyben némi fizetéscsökkentésen kívül semmiféle büntetést nem kaptak. Az akkori miniszter Kan még meg is fenyegette őket, ha a terhelő bizonyítékokat eltüntetik. Ez volt az oka annak, hogy a szakképzett bürokrácia nagy része nem bízott a miniszterelnökben, s így számos döntését nem hajtotta végre. Még azt is elterjesztették róla, hogy megakadályozta a tűz eloltását az egyik blokkban, holott ez egyszerűen nem volt igaz.
A japán miniszterelnök látva a hármas katasztrófa súlyosságát, Barack Obama segítségét kérte. Okinaváról és a dél-koreai partok közeléből amerikai hadihajókat vezényeltek a fukusimai partokhoz, s ez volt az első eset, hogy amerikai katonák a japán hadsereg egységeivel vettek részt a mentőakciók ezreiben. (Az akció elnevezése: Tomodacsi, azaz „Baráti Akció” volt). A hetvenezer amerikai katona három hónapig segített a katasztrófasújtotta területeken élő embereknek. Sajnálatos, hogy a hadihajók parancsnokai megérkezésük után néhány napig nem tudtak arról, hogy egységeik állandó és erős rádióaktív sugárzásban dolgoznak. (A hadihajók a tengervizet használják kivonva belőle a sót, de ez a tengervíz, azaz a Csendes-óceán. az első napokban már hatalmas mennyiségben rádióaktív vizelvezetőként szolgált.) Felettük egy rádióaktív felhő mozgott, mely az erőművek robbanása után keletkezett. A tengervíz pedig az egyetlen megoldás volt a TEPCO-nak és a kormány tanácsadóinak. Az erőműveket külsőleg hűtötték vízzel, s a több ezer tonna rádióaktív folyadékot a TEPCO utasítására a tengerbe zúdították. Május közepére Fukusima partjainál a tengerágy már rádióaktív volt. Másfél évvel később a Csendes-óceán élővilága Japán közelében kihalt, vagy torzult formában élt, Kalifornia partjainál pedig feltűntek az első vésztjósló élőlények.
A katasztrófa újabb katasztrófával súlyosbodott, mert a média egésze a gyakorlatban csődöt mondott a szigetországban. Japán sohasem a kritikus és szabad médiáról volt híres, csakúgy, mint kelet-ázsiai szomszédainak többsége. A média öncenzúrája azonban ebben a kritikus helyzetben súlyos következményekkel járt.

Az információk az első héten rendkívül ellentmondásosak voltak. Az erőművek környékén lakók nem tudtak az első négy napban szinte semmit arról a veszélyről, amelyben voltak.
Az erőművek közelében élő sok ezer ember információk nélkül maradt, vagy téves információkat kapott. Ezt elsősorban a földrengés és szökőár sújtotta területeken uralkodó káosz okozta, de nem elhanyagolható a felelőssége a japán média dolgozóinak sem, akik semmit sem tettek a tárgyilagos információk megszerzése és közzététele érdekében. Túlzás nélkül és nem titkolt keserűséggel állapította meg az egyik japán TV-riporter, hogy a japán média egésze csődöt mondott a fukusimai katasztrófa után.
Éppen a kaotikus viszonyok miatt, mely természetes következménye volt a pusztító földrengésnek és a szökőárnak, a média szerepe és fontossága a normális időszakhoz képest kiemelten fontossá vált. Ebben a helyzetben a média nemhogy segített volna a lakosságnak a lehető legkényesebb, vagyis a legfontosabb információk megszerzésében és azok azonnali közzétételével, hanem ennek ellenkezőjét tette. (Néhány kivétel volt, de a bátor, „radikális” sajtómunkásokat éppen merészségük miatt órákon belül elbocsátotta a munkahelyük, ami vagy egy napilap, vagy egy TV-csatorna volt.) Egyikőjük másfél évvel később Németországban tartott előadássorozatot az atombaleseteket követő sugárveszélyről, s annak terjedéséről Fukusima határain túl. A berlini előadása, melyhez a helyet a református egyház egyik kerületi szervezete biztosította, újra megerősített bennünket, Hirosit és engem abban, hogy sugárzás nem pusztán az atomerőművek környékén volt a robbanások után.
A média dolgozói mindent megtettek annak érdekében, hogy állásuk ne kerüljön veszélybe. A kormány és a kabinetiroda utasításait követve a TEPCO érdekeit védték pusztán azzal, hogy nem tettek fel „kínos” kérdéseket. Ezek között lehetett volna például annak tisztázása, hogy mennyi rádióaktív anyag szabadult el az erőművekből, vagy hogy hány ezer ember egészségére veszélyes mindez. Egyik sem hangzott el. A hivatalos sajtótájékoztatókon nem egyszer egymásnak ellentmondó információkat hallgattak az újságírók, de ezzel sem szembesítették a kabinetiroda, vagy a TEPCO sajtótitkárait. Ezzel egyrészt segítették a kormány legfontosabb célját, a pánik megakadályozását a lakosság körében, másrészt tízezrek egészségét veszélyeztették. A média szinte minden részét a TEPCO évente hatalmas összegekkel támogatta, így érthető, hogy a függetlenség valamint a tárgyilagos elemzés a külföldi tudósítókra maradt. (Volt olyan japán újságíró, aki a legfontosabb információkat az atomerőművek helyzetéről tőlük kapta, mert a TEPCO-tól és a kabinetirodától hiába kérte.)
A kormány kizárólagos célja a pánik elkerülése volt, s a kabinetiroda ennek érdekében nem közölte a legfontosabb információkat a fukusimai atombalesetről. Ez a taktika sikeres volt. (Nem is érdemes azt elemezni, micsoda propaganda anyagok láttak napvilágot a pánik elkerülése érdekében. Az erre kíváncsi olvasó megtalálja mindegyiket a Youtube-on, de sajnos ezek csak japán nyelven hozzáférhetőek.)
Az atomerőmű blokkok kigyulladása és robbanása miatt veszélyeztetett települések lakosait néhány bátor polgármester szinte azonnal az első robbanás után  saját hatáskörében evakuálta. Jó néhány helyi közigazgatási vezető hiába várt  felsőbb szintekről információkat és utasításokat. Volt falu, ahol a helyi buddhista szerzetes segített elhelyezni az erőmű közelében, azaz a veszélyzónában lakó családokat. A vidéki közösségek vezetőinek némelyike érzékelte, hogy nem lehet várni, ezért maga szerzett szállító eszközöket és utasított minden, a településén élőt, hogy hagyják el otthonaikat. Ez rendkívüli bátorságra vallott abban az országban, ahol felsőbb utasítás nélkül aligha születhet döntés. (Ez okozta elsősorban a kóbei földrengés utáni mentőakciók késedelmét.) Alig egy héttel az első robbanás után néhány település polgármestere jódtabletta szétosztása mellett döntött, de országosan erre nem volt szükség, legalábbis a hivatalos vélemények szerint.
Meteorológiai Szolgálat, mely a világ egyik legjobbja Japánban, kivételesen tévedett, mert nem sikerült a várható szélirányt  pontosan előre jeleznie (!). A rádióaktív felhő  ugyanis nem a tenger felé, hanem Tokió irányába haladt. Március második felében a Tokió körüli területekre is átterjedt a rádióaktivitás. Bár a média nem győzte ismételni, hogy minden rendben van Tokióban, csakúgy mint Japán többi településén, a fővárosban ellátási gondok voltak palackozott ásványvízben és néhány tartós élelmiszerben.
Gyerekek sugárfertőzöttség-ellenőrzése
A fővárosban és környékén megjelentek a rádióaktivitást mérő hivatalos szervek alkalmazottai, majd a mérések eredményeit közzétéve bizonyították, hogy Tokió és Szaitama megye egyaránt biztonságos. Nem volt az. Fukusimától távoli megyékben, így Csibában és Szaitamában az anyatejben is rádióaktív részecskék voltak.
Három hónappal később már a világhálón is hozzáférhető volt a mérések eredménye: mind a fővárosban, mind a környező megyékben egészségre veszélyes rádióaktív részecskék jelenlétét mérték.
A hármas katasztrófa a japán történelem eddigi legnagyobb rombolását hajtotta végre az érintett területeken élő emberek életében. A földrengést és szökőárat követően négy nap alatt három erőmű blokk, sorrendben a hármas a kettes és az egyes felrobbant és teljesen leolvadt.
Több mint százhatvanezer ember, akit kitelepítettek, vagy önként hagyta el lakhelyét, ma is ideiglenes szállásokon él.
Az első hetekben Japánban valóban rendkívüli állapotok uralkodtak. Csaknem háborús helyzet jellemezte először az egész országot, majd Fukusimát.
Egy időre leállt a légiközlekedés Japán és a világ között. A diplomáciai testületek és a nagy japán cégek tokiói székhelyeit alkalmazottaikkal együtt Oszakába telepítették. A tanévkezdést (mely hagyományosan április) májusra halasztotta az oktatási intézmények mindegyike, azOktatásügyi Minisztérium utasítására.
Április 12-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hivatalosan is bejelentette, hogy a fukusimai atombaleset súlyossági fokozata nem az addig becsült ötös súlyossági fokozatba tartozik  a saját skálájukon, ahogyan azt a japán intézmények többször is közzétették, hanem hetes. Ez a súlyossági fokozat megegyezik a csernobili katasztrófáéval. Ez a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IEA) közvetlen vizsgálatának köszönhető: a TEPCO vezetése és néhány szakembere kénytelen volt a Japánba utazó Atomenergia Ügynökség tagjainak részletesen beszámolni a valós helyzetről.
A kormány a súlyosan megrongálódott erőművek közelében két kitelepítési övezetet hozott létre. Az egyik a kötelező evakuációs zóna, húsz kilométerre az  erőművektől.
A másik az „önkéntes” evakuációs zóna, mely harminc kilométerre van a nukleáris reaktorok épületeitől. A két kitelepítési övezetnek egyúttal a kormány szakértői által megállapított sugárzási fokozatnak is eleget kell tennie. A kötelező és önkéntes kitelepítés, illetve kitelepülés között a TEPCO (és a japán kormány) kárpótlási kötelezettsége rejlik: a kötelezően kitelepítettek jogosultak a kártérítésre. A többiek nem.
Akinek menekülnie kellett az erőművek közeléből az mindent elvesztett. Az első hónap után sok kitelepített megpróbált visszatérni otthonába, hogy a legszükségesebb tárgyait magával vigye az ideiglenes szállására. Ez bármilyen furcsa egy kívülálló számára, de elég pontos látleletet nyújt az információk szűkösségéről. A hatóságok először súlyos pénzbüntetéssel fenyegettek mindenkit, aki a veszélyzónába visszatér, de aztán ezt gyorsan visszavonták.
Kan_visits_JSDF_and_service_members_at_Ishanomaki_High_School
A veszélyzónából kitelepítettek csak remélik, hogy később visszaköltözhetnek lakhelyeikre, holott erre szinte esélyük sincs.. A reményt csaknem három évig táplálta jónéhány hivatalos kormányzati kommüniké, a szóbeszédek, valamint az a természetes vágy, hogy a dolgok az idő múlásával „javulnak”. Ezt a (tév)hitet erősíti a jelenleg is folyó „tisztítási” (angolul decontamination) műveletsorozat, melynek keretében a föld felső rétegét hatalmas zsákokba csomagolva másik helyre szállítják. A rádióaktivitás azonban nem szállítható. A zónán kívül élők mindennapi használati tárgya lett a sugárzásmérő. Iskolák udvarain, anyukák zsebében és kisiskolások táskáján pittyeg, ha rádióaktivitás van a közelben. Ez bizonyára mindenkit megnyugtat, de a Geiger-Müller féle számlálók csak jelzik a sugárzást, megszüntetni azonban nem tudják.
Amikor a kitelepített családok, különösen az idős házaspárok megtudták, hogy nincs többé számukra hazatérés, sokuk befejezte életét. (Néhány hete egy, több mint százéves idős ember is ezt tette.)  Szakértők szerint több mint ezer idős ember távozott az élők sorából a kitelepítések után, nagyrészt a drámai vagyis kényszerű lakhelyváltoztatás után, többnyire betegség miatt. Hetven éves, vagy annál idősebb embereknek szinte lehetetlen megszokni egy új környezetet, különösen ha életük munkájának eredményei megsemmisültek. Voltak azonban fiatalabb emberek, akik életüket szintén befejezték, mert addigi megélhetésük az állattartás vagy a rizstermelés értelmetlenné vált, hiszen minden rádióaktivitással fertőződött.
A választható, vagyis önkéntes kitelepítési övezet lakói maguk dönthették el, hogy elmennek lakásaikból vagy maradnak.
Hetekkel a fukusimai katasztrófasorozat után néhány orosz és ukrán nukleáris szakértő (köztük fizikusok és orvosok), valamint francia és amerikai szakemberek egyaránt nagyobb tiltott zóna kijelölését javasolták a japán kormánynak, de erre nem került sor a mai napig. Néhány egykori, Csernobil (Pripjaty) közelében élő, kitelepített család az interneten üzent a fukusimaiaknak egyetlen mondattal: „Mindenki gyorsan meneküljön és nagyon messzire menjen, ha tud!”
2011 májusa sok tekintetben kritikus hónap volt a japán kormány és a fukusimai evakuált tízezrek számára. Megtörtént az atombaleset hivatalos besorolása, ezt közzé kellett tenni, s valójában ekkor kezdődött a lakosság egyre nagyobb hányadának aktív vagy passzív tiltakozása a kormány és a TEPCO nukleáris energiabarát politikájával szemben.  Nem könnyítette meg a kormány a saját helyzetét, amikor felemelte a még egészségre nem veszélyes sugárzás mértékének felső határát, mely különböző nemzetközi szervezetek által elfogadott maximum volt. E felett a sugárzás mértéke a gyerekek esetében veszélyes, és leukémiát okozhat.
A hatóságok  biztosítani akarták, hogy az elhalasztott iskolakezdéskor a szülők elküldik gyerekeiket az iskolába, akár 32 kilométer távolságban a fukusimai erőművektől. Hiába volt a nemzetközi tiltakozás, a kormány ezt az intézkedését sem vonta vissza.
Az országban a hatvanas évek óta nem tapasztalt tüntetéshullám söpört végig. Hirosima és Nagaszaki ezek szerint nem volt elég, állt az egyik tüntető tábláján. Nem kérünk sem a TEPCO-ból, sem az atomerőművekből többé, így sok ezer tüntető. Nobel-díjas író, nemzetközi hírű tudós és sok más értelmiségi támogatta az atomerőművek bezárását és az azokkal való végleges szakítást.
Szomorú, de egyértelmű volt, hogy a kormány nem enged a tiltakozóknak. 2011 nyarán a közvélemény-kutatások szerint a társadalom több mint nyolcvan százaléka nem kért többé az atomerőművekből. Egy évvel később a felmérések szerint ugyan nőtt az atomerőművek és az alternatív energiaforrások használatának támogatása, de a társadalom fele még mindig határozottan atomerőmű-ellenes volt.
Az elutasítók aránya azóta némileg csökkent, de ez inkább a szokásos kifárasztási kormánypropaganda következménye, mint az emberek véleményének drasztikus változása.
Sokak – különösen a külföldi megfigyelők – véleménye az volt, hogy a tömeges tiltakozások hatására a japán kormány bezáratta az összes atomerőművet a fukusimain kívül, szám szerint negyvennyolcat. Szomorú, de ez nem így történt. Nem kell ugyanis tartósan üzemen kívül helyezni ellenőrzés esetén a nukleáris atomerőművet. Az erőművek biztonságáért felelős japán szervezetek, a minisztérium, valamint a politikai pártok tagjai képtelenek voltak megegyezni a biztonság egységes feltételeiben, így csak az összes atomerőmű teljes leállítása oldotta meg a vitát. 2013-ra új, a nukleáris erőművek biztonságát előíró szabályok születtek, de ezek jelentős részének nem felelt meg az erőművek nagy része.
Kan Naoto volt miniszterelnöknek valószínűleg igaza volt, amikor azt mondta, Japánban a legnagyobb biztonságot az jelentené, ha egyetlen atomerőmű sem létezne az országban. Jellemző a volt miniszterelnök szemléletére, hogy lemondásának egyik feltételéül azt szabta, hogy szüntessék meg a csaknem büntető-jellegű magas vámtarifákat az alternatív energia termeléséhez szükséges berendezésekre. (Ez meg is történt 2011 őszén.)
A fukusimain kívül 48 atomerőművet érintett a bezárás. 2011 nyarán emiatt rendkívüli energiatakarékosságra szólította fel a kormány a lakosságot. Az erőművek biztonságát vizsgáló bizottságok munkájuk befejezése után közzétették jelentéseiket, melyek eredményei még a kormány néhány tagját is váratlanul érték.
TomodachiAz erőműveknek legalább egyharmada egyáltalán nem biztonságos, s talán négy vagy öt az, amely minden szempontból megfelel a nemzetközi és hazai biztonsági előírásoknak. Van olyan erőmű, mely nem messze épült egy vulkántól, s néhány hónapja e vulkán ki is tört, s kirándulókat temetett maga alá. Az erőművek közül jónéhány törésvonalra épült, így ezek esetében lehetetlen előre jelezni, mikor lesz a törésvonalak közelében nagyerejű földrengés.
2011 nyara óta leálltak az atomerőművek. Japán működőképes maradt atomerőművek nélkül is. Kétségtelen, hogy súlyos anyagi terhet jelent a gazdaságnak az importált nyersolaj, de arról szó sincs, hogy a japán gazdaság megbénult volna az atomerőművek nélkül. Jelenleg  legalább két atomerőmű újraindítása hivatalosan is vár a végleges kormánydöntésre.
2013-ban még csak egyetlen atomerőmű újraindítását kérvényezte a helybeli település lakóinak egy része és a polgármester is, de a bíróság alkotmányellenesnek ítélte az erőmű újraindítását. Az alkotmány ugyanis garantálja az állampolgárok biztonságát, s élethez való jogukat. Ez az atomerőmű egy szigeten van. Egy nagyerejű földrengés (s az azt követő esetleges szökőár) a sziget egész lakosságát elpusztítaná, ha az atomerőművet a természeti katasztrófa működés közben érné.
Csaknem négy évvel a katasztrófa után elemzések százai olvashatóak 2011. március 11-ről, s ami utána következett.
Japánul angolul és németül szinte mindent megírtak már a japán atomkatasztrófa okairól, intézményes hátteréről – a korrupciókról, melyek a biztonsági intézkedések elmaradásától a karbantartás csendes, de sorozatos szabotálásáig terjedtek. A szigetország kormánya is elvégezte feladatát: számos semleges, vagyis elfogulatlan szakértőt bízott meg, hogy tárják fel a fukusimai nukleáris erőművekben történtek okait. Többféle elemzés is készült a szakértők vizsgálatai alapján. Ezek között a legrészletesebb az a több száz oldalas jelentés, mely 2012 nyarán került nyilvánosságra, de teljes terjedelmében, tudomásom szerint, csak japánul jelent meg. (Angol nyelven egy kivonat készült el mindössze, de az sem a japán anyag fordítása.)
A bizottság munkáját összegző jelentés megállapítja, hogy emberi mulasztások sorozata okozta Fukusimában  három nukleáris erőmű robbanását és teljes leolvadását. A jelentés szerint a földrengés és a szökőár tönkretette az erőmű hűtőberendezéseit, melyek az erőművek legalacsonyabb szintjén voltak, azaz a legközelebb a tengerparthoz, s egyik erőmű sem rendelkezett  vészhelyzet esetén használható tartalék-generátorral. Ha a hűtőberendezések leállnak egy atomerőműben, az végzetes lehet. Végzetessé is vált, de nem az összes blokkban, csak háromban a hat közül. Emiatt történt teljes leolvadás.
Ráadásul az erőművek biztonságát szolgáló védőfalak magassága mindössze öt méter volt, s a szökőár magassága pedig  legalább tíz, de egyes helyeken a tizenhat métert is elérte. Az erőműveket kezelő TEPCO szakemberei természetesen az alacsony védőfalakat azzal indokolták, hogy soha senki nem számított egy kilences erősségű földrengésre, hiszen erre képtelenség lett volna számítani. Így a szökőár magasságát sem lehetett előre látni.  Az érvelés azonban sántít, hiszen Japán szenvedi el a világ súlyos földrengéseinek (ez a Richter skála szerinti 6.0 erősséget vagy annál erősebbet jelent) egyötödét. Ráadásul a fukusimai területen évekkel korábban több geológiai szakértő is példátlan erejű földrengés bekövetkezését valószínűsítette.
Mindennek írásos nyoma van, mely a Parlament Szakbizottságaihoz is eljutott. Senki sem vette komolyan a figyelmeztetést.

 prherald.hu/

 

 

 

  •  

A kettes reaktorban is leolvadt a blokk

  • MTI
  • 2015-03-20
  •  

Leolvadt a nukleáris fűtőanyag a Fukusima-1 atomerőmű kettes számú reaktorában is - közölték a Nagojai Egyetem szakemberei pénteken, egy nappal azután, hogy bejelentették, az egyes reaktorban leolvadt a fűtőanyag.

 

A szakértők erre a következtetésre a kozmikus sugárzásból származó, úgynevezett müon elemi részecskék segítségével végzett vizsgálat alapján jutottak.

A japán fővárostól mintegy 240 kilométerre északra fekvő létesítményt üzemeltető Tepco vállalat csütörtökön arról számolt be, hogy szinte az egész nukleáris fűtőanyag leolvadt, és a reaktortartály aljába hullott a Fukusima-1 atomerőmű egyes számú reaktorában.

A müonok elemi részecskék, amelyek az űrből a kozmikus sugárzás révén érkeznek a Földre. A müonok a legtöbb anyagba behatolnak, a fűtőanyagban található urániumba azonban nem képesek. A reaktor müonokkal történő átvilágításakor kirajzolódnak a fűtőelem körvonalai, amiből következtetni lehet arra, hogy hol találhatók a nukleáris anyag szétesett darabjai.

A Tepco azt tervezi, hogy felhasználja a mostani elemzést az atomerőművel kapcsolatos legnehezebb feladat végrehajtásához, a leolvadt fűtőanyag eltávolításához. Ez a munka várhatóan több évig tart majd.

A Japánban található fukusimai erőmű négy évvel ezelőtt (2011. március 11-én) súlyosan károsodott egy földrengés és az azt követő szökőár miatt, ez volt az 1986-os csernobili tragédia óta a legnagyobb atombaleset. A nukleáris szivárgás közvetlenül nem követelt áldozatokat, a természeti katasztrófában viszont több mint 18 ezer ember vesztette életét. /metropol.hu/

 

 

 

FrissHazaiEUNagyvilágTermészetvédelemVéleménySajtóközleményZöld portré

Kevesebb vérsejtje van a fukhusimai majmoknak

Fordította: Bilkei Bora, greenfo.hu - forrás: Scientific Reports

2014. július 28.

kép: SITS Girls

A fukusimai atomerőmű környékén élő majmok vére eltér az egészséges környezetben élő társaikétól. A Fukusima várost övező erdők is megsérültek és sugárszennyezetté váltak, amikor 2011 márciusában egy erős földrengés és az azt követő szökőár súlyos nukleáris üzemzavarokat és balesetek sorozatát okozta a Fukusima-Daiicsi atomerőműben.

 

Japán kutatók vizsgálatai alapján a vadon élő majmok vértesztje fura eredményt mutatott, mivel a vérsejtek száma mindegyiküknél sokkal kevesebb, mint egészséges társaikéban. A Scientific Reports-ban közzétett kutatás egyelőre csak a majmok állapotáról számol be, az még bizonyításra vár, hogy a főemlősök vérében történt változás valóban a fukusimai nukleáris baleset következménye.

Shin-ichi Hajam és kollégái 61 majmot gyűjtöttek be az erőmű körüli 70 kilométeres erdős térségben, valamint 31 majmot a Shimokita félszigeten, amely 400 kilométerre van a katasztrófa helyszínétől . A tudósok a majmok vörös és fehér vértestjeit,a hemoglobinokat és a hematokritokat is összehasonlították és így derült ki, hogy a nukleáris fertőzött területen élő főemlősök vörös és fehérvérsejt száma jelentősen alacsonyabb, mint a Shimokita félszigeten élő majmoké.

Az izomban mérhető radicézium szint igencsak változó a fukusimai majmoknál, attól függően, hogy az élőhelyükön a talaj mennyire fertőzött. Mindeközben a shimokitai majmoknál nem volt mérhető a radiocézium szint. A fiatalabb főemlősöknél a fehér vérsejtek mennyisége úgy tűnik, szoros negatív kapcsolatban van a radiocézium koncentrációval, amely arra enged utalni, hogy a növendék majmok sokkal érzékenyebbek a radioaktív anyagokra – vélekednek a kutatók. Feltételezik, hogy az alacsony vérsejt szint egyfajta jel lehet arra, hogy az immunrendszer veszélyben van, így a majmok sokkal érzékenyebben reagálnak a fertőző betegségekre. A kutatók kizárták azt a lehetőséget, hogy esetleg egy fertőző betegség, vagy alultápláltság okozza a majmoknál az alacsony vérsejtszámot, azonban jelezték, hogy további vizsgálatokra van szükség, hogy egyértelműen bizonyítsák a vérsejt szám és a káros radioaktivitás közötti kapcsolatot. /greenfo.hu/hirek

 

   

Hülye halál Fukushimából (6)



blogika|2014. szept. 28. 0:00|1 komment 
civilizációkülpolitikapolitikai kultúraadathamisításatomiparBqcézium 137Fukushima,Fumio KyumaGregory JaczkohazugságKashiwazaki KariwakatasztrófavédelemKyle CleavelandmSvPacifikumprofitradioaktivitásstroncium 90sugárszennyezésTEPCO,USS Ronald Reagan

Share on emailShare on printShare on facebookShare on twitter|More Sharing ServicesEgyéb

Darwin-díjas emberiség...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fikciós napló megtörtént események alapján a szerzők enegedélyével

 

Fokozni a fokozhatatlant

 

(előzmények)

 

2014

A japán kormány egy külön 10 éves megállapodást köt a TEPCO-val, amelyben további 86 millió $ támogatást kap a TEPCO és ismét beindíthatja a legnagyobb, Kashiwazaki-Kariwa erőművet. A szerződést egy hónapig titkolják.

 

január 14.: Az oroszok magyar bábkormánya és az orosz kormány aláírja a paksi atomerőmű bővítésére vontakozó szerződést. A súlyos környezetszennyezési és ipari katasztrófa kockázatán túl a szerződéshez kapcsolódóan felvett hitel nagysága, törlesztése és garanciája egyoldalúan előnytelen a magyar fél számára. A nukleáris hulladék végleges elhelyezéséről a magyar félnek kell gondoskodnia. (Az erőmű drágasága és beláthatatlan költségei miatt az ott termelt energia fajlagosan a legdrágább energia lesz a magyarok számára. A magyar bábkormány ezzel a kötelezettségvállalásal és bőkezű ajándékkal nyíltan a saját katonai szövetségével szemben foglal pozíciót az orosz-ukrán/NATO konfliktusban és az orosz kormány mellé áll, amelyik az ő javára buktatta meg korábban az amerikaiak magyar bábkormányát és hatalomba segítette őt.) Eredetileg a japán atomipart is be akarják vonni az "eurázsiai" építkezésbe, de az ukrajnai konfliktusal kapcsolatban Japán az USA oldalán marad és eltávolodik az orosz érdekektől.

Az atomerőművek választása és építése világszerte lelassul a fukushimai tragédia után, de 2014-re már egyre több állam tolja félre a kétségeket és a globális katasztrófák kockázatát (pl. Magyarország is). Máris 30 ország tervez új atomerőművet (köztük 4 atomenergiában újonc ország) és már 2030-ra megduplázódhat a világ atomenergia-kapacitása. Főleg Ázsiában (Kínában és Indiában) terveznek sok atomerőmű építést.

Steve Fetter amerikai kutató szerint, a világon termelt nukleáris villanyenergia (2,8 milliárd kWh) nagyobb része "könnyű atomerőművek" "alacsonyan dúsított" (10 tonnából 1 tonna) fűtőanyagából származik. A napjainkban jellemző reaktorok éves fűtőanyag szükséglete 70 000 tonna dúsítatlan uránium. Jelenleg és globálisan kb. 5,5 millió tonna az ismert és becsült uránium-készlet, további kb. 10,5 millió tonna a feltételezett és becsült uránium-készlet, illetve további 4,5 millió tonna a feltételezett és becsült uránium a tengerek vizében. Mindez kb. 230 évre elegendő a mai felhasználási ütem szerint, de a technológiai fejlődés (pl. a fűtőanyag újrahasznosító reaktorok elterjedése vagy a thóriumra is kiterjesztett reaktorok bevezetése) megduplázhatja ezt az időt akár 500 vagy akár 30 000 évre. A világ legnagyobb uránlelőhelye Ausztráliában van, a legdúsabb minőségű urán Namíbiában, Nigerben és az USA-ban, a legnagyobb uránbányászat pedig Kazahsztánban.

 

január 15.: Újabb 38,3 milliárd $-t ad a japán kormány a fukushimai kármentés és újjáépítés munkálataira (a yakuzáknak).

"Fukushima" óta maguk a japán atomerőművek is 1300 milliárd jent (kb, 2860 milliárd forintot) költöttek csak az újabb biztonsági intézkedésekre és még nem látni a költségeik végét.

 

február 6.: A Japán Atomenergia Felügyelet jelentéséből kiderült, hogy a TEPCO eltitkolta a 2013 júliusi talajvíz-szennyezettség minták valódi adatait. Valójában 5 millió Bq/liter stroncium-90-es sugárzás szabadult ki, ami a megengedett érték 160 000-szerese.

A Japán Atomenergia Felügyelet elnöke (Shunichi Tanaka) bejelenti, hogy az idei (március 31-ig tartó) költségvetési évben már nincs lehetőségük befejezni egyetlen atomerőmű átvilágítását sem - [mert nem arra költik el a pénzt] -  tehát szakmailag megalapozott információ sem lesz arról, hogy melyik erőmű mikor és milyen feltételekkel indulhat újra, ennek ellenére és a szakértőktől függetlenül, a kormány már egy hónappal ezelőtt, 2014 januárban egy külön 10 éves megállapodást kötött a TEPCO-val, amelyben további 86 millió $ támogatást kap a TEPCO és ismét beindíthatja a legnagyobb, Kashiwazaki-Kariwa erőművet. Az 53 db leállított japán atomerőműből eddig csak 16 db kérte az újraindítását és csak 10 db átvilágítása van viszonylag előrehaladott állapotban, de egyik átvilágítás sem készült el.

Az USA kaliforniai partvidékén váratlanul 500-szorosára nőtt a radioaktivitás. Amatőrök vették észre, de a kormány már 2013 novembere óta kampányszerűen bagatellizálja a pacifikumi  nukleáris szennyezés problémáját és igyekeznek elkerülni a pánikot, miközben a Pentagon bevásárolt gyorsan 14 millió adag sugárszennyezést enyhítő jód-készítményt. A Csendes-óceánban valójában irgalmatlan pusztítást végez a táplálékláncot szennyező radioaktív anyag. A szakértők (pl. különböző országok tengerbiológusai) szerint 2014 január óta a teljes ökoszisztémánk a totális összeomlás határára került. A japán partmenti halászat gyakorlatilag teljesen megszűnt. Kanada halászati és óceonográfiai kutatóintézete is arról tájékoztat, hogy legalább hat hónapja elérte amerika nyugati partjait a japán sugárszennyezés úgy a felszíni vizekben, mint a légkörben. A szennyezés becslései szélsőségesen eltérők a szakmán belül is, de mára egyértelműnek látszik a sugárszennyezettség minimum ötszörös növekedése. Az észak-amerikai lakosság viszonylag sokára, de egyre komolyabb figyelemmel fordul a probléma felé, ezért egyre több a hivatalos megnyugtatás és a nyilvánosan hivatalos mérés. A Csendes-óceán egy esetlegesen megvizsgált régiójában a tengerfenék 98%-át borították az elhullott tengeri előlények tetemei (a "detritus"-nak nevezett biomasza), ugyanott, ahol korábban csak a fenék 1%-át borították elpusztult állatok és a maradékaik. Sajnos olyan mértékben és ütemben haldoklanak a világtengerek, hogy nehéz belátni abban Fukushima szerepét. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint, a helyszíni vizsgálatok alapján még így is (!) az összes radiokatív víz ócánba eresztése okozná a legkisebb sugárterhelést (legnagyobb és leggyorsabb hígitást) és a legkisebb globális katasztrófát. A TEPCO tagadja a felelősségét és adathamisítással vádolja a külföldi ellenőröket.

 

február 11.: Két nagyobb (egy 12 méteres és egy 8 méteres) repedést találtak a sugárszennyezett vizet tároló tartályok betontalapzatában. Még nem tudható, hogy a téli fagyok okozták a repedéseket, vagy egyszerűen megsüllyedt a föld az elszivárgó víz és a nagy súly miatt, de az biztos, hogy bármikor szétszakadhatnak a tartályok. A gyorsminták alapján a környező hóban a stroncium sugárzás megengedett maximumának a 70-szeresét mérték (30 Bq helyett 2100 Bq).

A tervek szerint 40 év alatt takarítják el a fukushimai erőművet. 2014 végéig csak a 4-es reaktor 1533 db fűtőelemét tervezik "kimenteni", de már ezzel is késésben vannak (a teljesítési idő 22%-nál - 2013 novembere óta - a munkálatok 9%-át végezték el). Az 1-es, 2-es és 3-as rekatorokhoz be sem tudnak menni. Az eltávolított és sugárszennyező hulladékot - 28 millió köbméter és 100 000 Bq/kg - a környékbeli városkák (Futaba, Okuma, Naraha) mellett kezdik raktározni. Naraha városka mellett eközben elképesztően magasan szennyező - valószínűleg a 3-as reaktor környékéről származó - hulladékot találnak (7 300 000 000 Bq/kg).

február 13.: A TEPCO bejelenti, hogy a legfrisebb talajvízminták minden eddiginél magasabb sugárzást mutatnak, amely ráadásul 24 órán belül ugrott a hatszorosára és a természetes érték 500-szorosára - minden valószínűég szerint az alapozások és a tartályok új repedései miatt.

37 000 Bq/liter cézium-134
93 000 Bq/liter cézium-137
260 000 Bq/liter stroncium-90

Az óceánba szivárgó (napi kb. 300 tonna) talajvíz radioaktivitása 90 000-szer magasabb a tragédia után egyébként is önkényesen magasabbra emelt, hatóságilag megengedett határnál.

Mochizuki ("Fukushima Diary") szerint a TEPCO adathamisítás kiderülése miatt a nemzetközi szervek rájöttek, hogy alábecsülték a fukushimai katasztrófa méreteit és további 3 rész-fokozatot rendeltek az eredetileg 7 fokozatú atomipari balesetekhez, hogy a nemzetközi "besorolás" képes legyen kifejezni a fukushimai baleset szintjét.

 

március 9.: Többezren tüntetnek az Abe-kormány atom-politikája ellen és a teljes "leszerlést" követelik. Szinte minden korosztályból és sok társadalmi osztályból csatlakoznak a demonstrációhoz, amelyen napelemekkel oldották meg a hangosítást még a viszonylag ötletszerűen megindult koncerten is. Az egyik felszólaló, egy 80 éves nénike szerint Japán legfőbb prioritásának a jövőnek kellene lennie és az atomipar felszámolásáról szóló közös gondolkodásnak, illetve a katasztrófát szenvedett vidékek újjáépítésére kellene koncentrálni.

 

március 11.: Csak három évvel a baleset után derül ki az államtitok, hogy az első három blokk mindegyikében végbement a magleolvadás és a TEPCO-nak azóta sincs fogalma se, hogy mi a helyzet a leolvadt rekatorok romjai között. A baleset óta egyszer sem tudtak bejutni az első három reaktor egyikébe sem. A 2-es blokkban ráadásul már csak egyetlen hőmérő működik a kilencből, mert egymás után mentek tönkre. Még robotokat sem tudnak beküldeni a romok közé, mert elakadnak a törmelékben.

Csak háromév múltán lett köztudottá, hogy kezdettől fogva mostanáig és belátható ideig fogalma sincs senkinek a katasztrófa kiterjedtségéről és súlyosságáról. Yoichi Funabashi "Countdown to Meltdown" című könyvének mostani, a harmadik évfordulóra időzített tokiói bemutatóján Gregory Jaczko meghívott vendég - aki az USA Atomenergia Felügyelet Bizottságának (U.S. NRC) az igazgatója volt a fukushimai katasztrófa idején és az azt követő időkben - elmondja, hogy a szerencsétlenség első pillanataitól kezdve, tragikus módon egyetlen a katasztrófamentesítésben közreműködő irányító sem tudta még a legfontosabb információkat sem és egyikük sem tudott megbízhatóan kommunikálni a többiekkel. "A hármas magolvadást követő krízis kirobbanását követően mind a TEPCO-n, mind pedig a japán kormányon gyakorlatilag a teljes káosz uralkodott." Az amerikai vezetők kénytelenek voltak majdnem teljesen vakon intézkedni. (Ezért is rendelték Fukushima partjaihoz a USS Ronald Reagan anyahajót.) "A balesetet követően kialakult helyzet fő jellemzője a zavaros, egymásnak ellentmondó hírek, illetve sokszor az alapvető információ teljes hiánya volt. A szakemberek-döntéshozók közötti kommunikáció vagy rendkívül nehézkes, vagy teljességgel lehetetlen volt. Sem az események, sem az intézkedések nem álltak összhangban a rendelkezésre álló katasztrófatervekkel és katasztrófagyakorlatokkal," A japán vezetők kezdettől fogva bagatellizálták a problémákat és az amerikaiak rendre súlyosabb és határozottabb intézkedéseket követeltek, de ekkor még lényegében elhitték a japán vezetésnek, hogy úrrá tud lenni a problémán. Ehhez képest három nap múltán robbanás következett be a 3-as reaktornál és egy újabb nap múltán egy újabb robbanás a 4-es reaktornál. Egy újságíró kérdésére Gregory Jaczko hangsúlyozta, hogy az egyik legdöbbenetesebb az, hogy viszonylag sok idő állt a rendelkezésre ahhoz, hogy ellenőrzésük alá vonják a 2-es és a 3-as reatoroknál uralkodó helyzetet, mielőtt teljesen elveszett az irányítás lehetősége. Gregory Jaczkonak meggyőződése, hogy a 4-es hűtőmedencéből már nem sokkal a baleset bekövetkezése után elfolyt a hűtővíz (ahogyan ezt utólag az akkor a helyszínen dolgozó munkások is megerősítették) és ezt már 2011 március 16-án így jelentette a kongresszus bizottsága előtt, amikor a japánok még hallgattak vagy egyenesen hazudtak róla. Jaczko jelentése után rendelte el az amerikai kormány a 80 km-es veszélyzónát az amerikai állampolgárok számára, amire a TEPCO azzal reagált, hogy "van víz a 4-es medencében" (de nem volt hajlandó megmondani mennyi víz van benne és mit csinálnak a 4-es medencével egyáltalán). A U.S. NRC a maga részéről biztos volt benne, hogy a TEPCO információja nem igaz. Ráadásul az amerikai kormány hiába küldött szakembereket és más segítséget Japánba, a TEPCO és a japán kormány titkolódzása és ködösítése miatt a "sötétben tapogatództak". A fukushimai tragédia és káosz - a saját bevallása szerint - gyökeresen megváltoztatta Gregory Jaczko nézeteit az atomipari biztonságról. Véleménye szerint a jelenleg jellemző atomipari technológiát biztosan meg kell szüntetni és az is kérdéses, hogy lehetséges egyáltalán elfogadhatóan biztonságos atomipari technológia. Jaczko szerint valószínűleg most épülnek az utolsó atomerőművek és az elkészülésük után fél évszázaddal bezárják őket az egész világon.

Kyle Cleaveland, a japán Temple University Ázsia Tanszékének az igazgatója egy kormányhivatalnokokkal, katonai vezetőkkel és atomipari szakértőkkel folytatott szakmai beszélgetést publikál az Asia-Pacific Journalban. Cleveland szerint a balesetet követő időszakban nagyon komoly ellentét volt az amerikai és a japán helyzetértékelések között. A japán kormány a TEPCO-jelentésekre hivatkozott, míg az amerikaiak a saját haditengerészetük (pl. a USS Ronald Reagan) jelentéseit vette alapul. Cleveland (az amerikai Freedom of Information Act alapján hozzáférhetővé tett adatok nyomán) bizonyítottnak látja, hogy a japán kormány tudta és elhallgatta az igazságot. Az amerikai haditengerészet adatai alapján már közvetlenül a baleset utáni napokban és még 100 tengeri mérföddel (185 km-el) a fukushimai partoktól is 30-szorosa lett a tengervíz sugárzása a megengedettnek, ami pl. 10 órán belül akár pajzsmirigy-rákot is okozhatott. (A hivatalos propaganda - legfőképpen a saját katonáit odakényszerítő és a saját felelősségét elhárító amerikai! -  átlátszó cinizmussal,  egyenesen és egybehangzóan tagadja még a lehetőségét is, hogy a tragédia után a helyszínre vezényelt USS Ronald Reagan anyahajó katonái rákkeltő sugárzásnak lettek volna kitéve a fukushimai partoknál. De az amerikai haditengerészet és az amerikai kormány nem értenek egyet ebben ügyben és a haditengerészet támogatja a katonáit a kártérítési perekben és a szennyezés-bizonyítási adatok összegyűjtésében. A helyszín közelébe küldött amerikai repülőgépek személyzete még a gépek fémtestén keresztül is jelentékeny dózist kapott, utólag a lábbelin és a ruházaton is magas sugárzásértékeket mértek, pedig szándékosan nem mentek túl közel és csak rövid ideig tartózkodtak a környéken. A nemzetközi sajtó beszámolóit mind a két kormány elítélte, mint szenzációhajhászást, pedig mostanra kiderült, hogy nemcsak nem túloztak, hanem a valódi tragédiát (amit nem ismerhettek teljesen) még a legdurvább hírek is jelentősen alábecsülték és kifejezett visszafogottsággal tájékoztattak. (A bizonyítottan 300 km sugarú és Tokiót is lefedő, elsődlegesen szennyezett zónát a japán kormány 20 km sugarúnak, az "óvatosabb" amerikai 80 km sugarúnak határozta meg.) Cleveland szerint az amerikai vezetésben súlyos belső vita volt a katasztrófa valódi méreteiről és bár az amerikai diplomácia is bagatellizálta a bajt, titokban és valójában távozásra riasztották a Japánban szolgáló amerikaiakat, továbbá az összes amerikai túristát eltanácsolták a Japánba utazástól. A katonai hírszerzés adatai alapján, titokban komolyan felvetődött az amerikai katonák kivonása Japánból és a két legközelebbi amerikai légibázis teljes kiürítése, de az elnök tudományos tanácsadója (John Holdren) politikai megfontolásból nem javasolta (és megakadályozta) ezeket a biztonsági intézkedéseket. Cleveland szerint nemcsak diplomáciai okokból kockáztatta az amerikai kormány a saját embereit, hanem azért is, mert féltek, hogy egy feltűnő evakuálási akció már az amerikai atomipar érdekeit is sértené, mert a felszínre hozná és a társadalmi viták középpontjába állítaná az atomipar veszélyességét és megbízhatatlanságát. Cleveland adatai alapján az amerikai haditengerészet hírszerzése szinte kétségbeesve magyarázta és próbálta megértetni a heyzet súlyosságát, de mindhiába.)

Három év múltán bizonyítottan többen haltak meg a baleset miatt a baleset óta, mint a baleset bekövetkezésének az óráiban. Az első napon 1607-en haltak meg, de azóta közel kétszer annyian hunytak el a testi-lelki stressz miatt. Bár az elhunytak nagy része 66 évnél idősebb, a halálukat egy "szokatlan halálesetek" számára felállított külön bizottság vizsgálta ki a családtagok kérésére. A japán Közegészségügyi Minisztérium szerint alapesetben a katasztrófákat követő egy hónap után jelentősen lecsökken a katasztrófával kapcsolatos halálesetek száma [kivéve a lappangó megbetegedéseket], ezért a japán kormány mélyen elégedetlen azokkal a bizottsági vizsgálatokkal, amelyek szerint három éve nincs változás a katasztrófával kapcsolatos elhalálozások gyakoriságát és számosságát illetően, és felülvizsgáltatják a bizottsági vizsgálatoknál alkalmazott "halált kiváltó, közvetett tényezők" kritériumait.

Az interneten terjednek a fukushimai tragédiát ostobán eltúlzó "szörnyűségek" és kompromittálni-hitelteleníteni igyekeznek a katasztrófa minden kritikáját.

 

március 24.: A Fukushimai Halászati Cégek Tartományi Szövetsége hivatalosan hozzájárult, hogy a TEPCO óceánba engedje a nukleáris szennyvizet.

 

március 25.: A japán Munkaügyi Minisztérium bejelenti, hogy a TEPCO a valóságosnál lényegesen alacsonyabb sugárszennyezettséget állapított meg a dolgozóinál. A katasztrófa utáni első két hónapban a vállalatnak mintegy 7500 munkását érte radioaktív sugárzás, de legalább 594 dolgozó esetében súlyosan alulértékelték a dózis mértékét. Az egyébként is önkényesen (10-ről 100-ra) megemelt biztonsági határértékeket is messze túllépő sugárszennyeződések között olyan is előfordult, hogy a TEPCO a 100 mSv-en belül maradó 90mSv értéket állapította meg a valódi 180 mSv helyett. A japán atomipari egyik legnagyobb cége, a TEPCO szerint "ez csak véletlenül történhetett, mert nem volt elegendő dózismérő". Ezek után a Munkaügyi Minisztérium beérte azzal, hogy felszólította a TEPCO-t az adatkezelés javítására.

Naponta 400 tonna erősen radioaktív víz gyűlik össze az erőmű területén és 300 tonna ömlik a tengerbe. A TEPCO bejelentette, hogy rövidesen az egészet beleengedik az óceánba. 12 db kutat fúrtak a reaktorok környékén és a mélyebb rétegekből tiszta talajvizet szivattyúznak a radioaktív víz higítására, hogy "a szennyezettségi sztenderdeknek megfelelő" minőségben ereszthessék az óceánba. A kutak már egy éve készen vannak, de eddig a helyi lakosok tiltakozása miatt állítólag nem használták azokat. Bejelentik, hogy a TEPCO 2014 júniusában kezdi meg a reaktorok körüli talaj lefagyasztását, hogy megállítsa az erőmű alatti talajvízáramlást (az újabb talajvíz beérkezését és szennyezett talajvíz távozását).

A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) jelentése szerint már 2035-re 85%-kal fog nőni a világ édesvízfogyasztása a 2010-es 66 milliárd köbméterről. Az ugrásszerű növekedést a tervezett és üzembeállított atomerőművek okozzák majd elsősorban. A jelenlegi és a tervezett atomerőművek elképesztő mennyiségű édesvizet fogyasztanak. Az USA és Európa édesvízfogyasztásának közel 50%-a az erőművek hűtőrendszerében folyik el. 2035-re a világ energiaéhsége 70%-al fog megnőni és ennek az éhség növekedésnek több mint a fele Kínában és Indiában jön létre, ott, ahol a világon a legtöbb atomerőművet állítják üzembe. A Víz Világnapja (március 22.) alkalmából kiadott ENSZ jelentés szerint a világ természetes édesvíztározóinak a 20%-a máris kiürült. 3,5 milliárd embernek nincs elegendő ivóvize, 2,5 milliárd ember iszik szennyezett vizet és legalább 768 millió embernek minden nap harcolnia kell az édesvízért. 2050-re 55%-al nő a világ édesvíz igénye, elsősorban az ipari fogyasztás növekedése miatt és a világ lakosságának kb. a 40%-át súlytja majd a katasztrófális vízhiány. Az ázsiai óceánpartok városainál lesz a legrosszabb a helyzet és csak ezeken a nagy kiterjedésű területeken több százmillió ember kényszerűl elvándorolni a szárazságok-áradások és a növekvő tengerszint miatt. A nukleáris szennyezéssel párhuzamosan, de nem mellesleg a földi élővilág teljes történetének a leggyorsabb (6.) nagy kihalási hullámát okozzuk és az óránként egy faj eltűntetésével máris kiírtottuk a fajok 52%-át csupán a legutolsó 40 év alatt (1970 és 2010 között), illetve Texas állam területének megfelelő szeméttömeg foltjai úszkálnak az óceánokban.

 

április 9-14.: A TEPCO titkos szennyvíz-akciója, amit csak májusban jelentenek be (lásd: május 21.)

 

április 30.: A tavalyi 6,8 milliárd dolláros veszteség után, a valamennyi atomerőművét lekapcsolt és a kizárólag kormánytámogatásból működő TEPCO a fukushimai baleset óta először "profitot termelt", azaz a 2013/14-es adóévre 4,3 milliárd dolláros netto profitot jelentett és könyvelt a saját zsebére. (Még 2014 július közepén is kikapcsolva várja a korszerűsítést vagy a végleges bezárást Japán valamennyi atomerőműve. A fukushimai tragédia óta 22 milliárd dollárt adott a japán kormány a szolgáltató cégeknek csupán az erőművek korszerűsítésére. A kormány több reaktort is szeretne újraindítani, leghamarabb éppen a TEPCO Kashizawaki-Kariwa erőművének két blokkját indítanák be az év végéig.)

 

május 20.: A japán baloldalról (Asahi Shimbun) kiszivárogtatnak egy titkosított kormánydokumentumot, amelyben Josida Maszao (a fukushimai atomerőmű volt igazgatója, aki hősiesen szervezte a mentést és nyelőcső rákban elhunyt) egy kormányzati kihallgatáson azt nyilatkozta, hogy a 2011 március 15-i atommag-olvadás idejen arra utasította az erőmű 720 dolgozóját, hogy az 1-es blokk területén belül maradva kezeljék a problémát. Ennek ellenére 650 dolgozó szabályosan elmenekült a 2-es blokk területére. Teljes volt a tanácstalanság, a szervezetlenség és a fejetlenség. A kormány kabinetminisztere (Yoshihide Suga) nem kivánt reagálni az Asahi-cikkre, mondván, hogy "nem tudjuk milyen jelentést szerzett meg az Asahi, ezért azt sem tudjuk, hogy az azonos-e a kormány jelentésével". Yoichi Funabashi, az Építsük Újra Japant Alapítvány elnöke szerint "ez az ország úgy üzemeltette az atomerőműveit, hogy nem volt megfelelő katasztrófa-terve és ez azóta sem változott".

Éjjel robbanás történik a fukushimai romoknál, de a TEPCO tagadja, hogy rendkívüli esemény történt volna.

 

május 21.: Reggel a TEPCO megkezdi a tartályokban tárolt radioaktív hűtővíz tengerbe engedését. Hivatalosan és a terv szerint naponta 80 tonna "nem túlságosan sugárzó" vizet engednek közvetlenül az óceánba (de ez hazugság, a művelet sokkal nagyobb). A bejelentéssel egyszerre az is kiderült utólag, hogy április 9. és 14. között már végeztek egy "próba-eresztést" és akkor 5 nap alatt 560 tonna (napi 112 tonna) radioaktívan szennyezett vizet töltöttek a part menti vizekbe.

Június végére már 146 000 tonna hulladék gyűlt össze és vár tartós elhelyezésre, kilogrammonként min. 8000 becquerel radioaktív céziummal.

 

július 29.: A TEPCO bejelenti, hogy a talajvíz-fagyasztásos védekezés nem működik. Az erőmű területére naponta beszivárgó kb. 400 tonna talajvízből továbbra is napi kb. 300 tonna jut át folyamatosan a "jégfalon". Ennek ellenére a bontástól-betemetéstől elzárkózó TEPCO ötlettelenül folytatja a 1,5 km hosszú és szerinte is hatástalan, jégfalas talajfagyasztást. Eddig 400 tonna jeget süllyesztettek a földbe, hangsúlyozottan "eredménytelenül". A kudarc sajtótájékoztatóján a TEPCO egyik vezetője utólag és mellesleg közli, hogy május 21. és július 20. között valójában az elfogadott tervektől eltérően és azt messze meghaladó mértékben 15 828 tonna radioaktív vizet (napi 264 tonnát) engedtek az óceánba.

A TEPCO szerint az erőmű területén, a szabad ég alatti nyílt árkokban kb. 11 000 tonna "súlyosan mérgező" (nem a "radioaktív" szót használják) folyadék halmozódott fel, ami főleg a 2. és a 3. blokkból szivárgott ki.

Július közepén a japán atomenergiahivatal előzetesen jóváhagyja egy másik atomerőmű (a kagoshimai Sendai) újraindítási engedélyét, majd 30 napos "társadalmi konzultációra" bocsátja. A civil szervezetek és kritikusok (pl. Kanna Mitsuta) ellenzik az újraindítást, mert súlyosan hiányosak a katasztrófa-tervek. A tervezett intézkedések feltűnően nincsenek tekintettel pl. a konkrét domborzati viszonyokra, a menekülési útvonalak kapacitására, de nem törődnek a népesség eloszlással és az olyan speciális, de közismert körülményekkel sem, mint az idős emberek különösen nagy száma. A tervek elve csak 10 km sugarú körzetre vonatkoznak, holott a katasztrófa valószínűleg több száz km sugarú kört érint. A környékbeliek már egy 30 km sugarú felkészültséget is elfogadnának, de a kormányzó (Yuichiro Ito) "időpocsékolásnak" nevezte és megtagadta a kidolgozását (viszont a kormányzóság utasította a 30 km-en belüli összes kórházat és szociális ellátó intézményt, hogy készítsék el a saját katasztrófa tervüket). A Sendai erőmű ellen a mindössze 5 km-re elterülő, 30 000 fős város (Ichikikushikino) tiltakozik a leginkább és a lakosoknak több mint a fele aláírta a kormányzósághoz beadott kérvényt.

A japán lakosság többsége határozottan nem akarja az atomenergiát, de a kormány csak az atomerőművek újraindításának a mikéntjét hajlandó nagyon korlátozott mértékben megvitatni és szóba sem hozható az atomerőműveket kiváltó, alternatív energia-termelés.

 

július 30.: Július végén, a japán kormány a Tokiótól 150 km-re északra található Shioya várost jelöli ki a fukushimai "atomhulladék" egyik végső tározóhelyének. Shioya több mint száz, felháborodott lakosa vonult a városháza elé tiltakozni. A polgármester (Kazuhisa Mikata) a saját bevallása szerint azonnal jelezte a környeztvédelmi miniszterhelyettesnek (Shinji Inoue), hogy a városa elvileg hajlandó elfogadni az "atomhulladékot", de előbb szeretnék látni a részletesen kidolgozott terveket.

A tüntetéssel egyidőben a japán Atomenergia Hivatal elnöke, Shunichi Tanaka bejelenti, hogy a leendő  atombalesetek esetére felemelik az atomipari dolgozók 100 mSv besugárzási limitjét 500 mSv-re, mert "nem zárható ki, hogy majd erősebb szennyezés éri őket". (!) A fukushimai baleset után a Hivatal azonnal több mint a tizenkétszeresére, 250 mSv-re emelte az erdeti, atomipari 20 mSv-es limitet, majd 2011 decemberében visszacsökkentette 100 mSv-re, ami a nemzetközi szakma szerint is a megnövekedett (komoly) rákosodás-kockázat belépő szintje. (A politikailag és adminisztratívan meghatározott 500 mSv egyenlő 5000 db mellkasi röntgenvizsgálati sugárterheléssel és minden felelős és szakmai ajánlásnak ellentmond.) Mindemellett megszigorították az atomipari előírásokat és ezért lehetséges, hogy az összes japán atomerőműnek (48 db és mindegyiket "kikapcsolták") csak az 1/3-át fogják újra üzembe helyezni.

A kormány azt tervezi, hogy mind a 12 sugárszennyezettségben érintett prefekturában kijelöl egy-egy helyet a végső tárolásra. Tokió is a kijelölt prefektúrák között van. Csakhogy már a legelső kijelölést (Tochi prefektúra, Yaita település) vissza kellett vonniuk a heves tiltakozás miatt. Shioya környékén most egy állami tulajdonú területet választottak, de az ellenállás természetesen nem az "atomtemető" tulajdonjoga miatt robbant ki.

 

július 31.: A Tokiói Ötös Bizottság megtámadja  a Tokiói Területi Bíróság 2013 szeptemberi döntését, ami felmentette a TEPCO csúcsvezetőit a felelősség alól. A bírósági beleszólási joggal rendelkező, civil testület, a Tokiói Ötös Bizottság elmarasztalta mindhárom vezetőt. A Tokiói Területi Bíróságnak újra kell tárgyalnia az ügyet. Ha bíróság később megint a csúcsvezetők felmentése mellett dönt, akkor az ügy ismét a Tokiói Ötös Bizottság elé kerülhet, akik ismét elutsíthatják a TEPCO vezetők bírósági tárgyalásától mentesítő döntést. Ebben az esetben már kötelező a vádemelés és a tárgyalás. Az elő-tárgyalásokon egyértelmű lett, hogy a TEPCO vezetését időben figyelmeztették egy 15.7 méteres, fukushimai cunami reális lehetőségére is, mégsem tettek semmit, mégis félresöpörték az ajánlott biztonsági intézkedéseket. (Ráadásul (1) nem a cunamival kezdődött a baj, hanem a földrengésekkel nem törődő építési-infrastuktúrális-épületgépészeti megoldásokkal. Ráadásul (2) már a 2012-es japán kormány és parlament közös vizsgálóbizottsága is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a fukushimai baleset "egyértelműen ember által okozott katasztrófa" volt és emberi mulasztások tették lehetővé.)

 

augusztus 2.: Letartóztatják Kazuaki Shindo-t, a TEPCO-val szemben kártérítésekért pereskedő, non-profit cég alkalmazottját egy "kb. 27 millió forintos csalás" ("hamis kárigény") miatt. A céget nem nevezi meg a japán sajtó, de köztudott, hogy a volt japán védelmi mniszter (hadügyminiszter) Fumio Kyuma az elnöke. A 2011-es katasztrófa után a TEPCO közel 5 milliárd dollár támogatást kapott 2014-ig és 6,8 milliárd dollár veszteséget könyvelt el, majd 2014-ben egy újabb 38,3 milliárd dolláros kármentési összeget különített el számára a japán kormány és azonnal 4,3 milliárdos netto profitot jelentett a cég. A TEPCO további 86 millió dollárt kapott a legnagyobb erőműve újraindítására és eddig csak összesen kb. 1 millió dollárt fizetett ki az összes károsultjának.

 

augusztus 25.: A TEPCO felmentésére irányuló előtárgyalások megbuktatásával szinte egyidőben perecedens értékű döntést hoz egy polgári peres eljárásban a Fukushimai Területi Bíróság és megálapítja, hogy egyértelműen a TEPCO felelőtlensége vezetett egy nő öngyilkosságához és 49 millió yen (kb. 112 millió Ft) kártérítésre kötelezi a TEPCO-t (vagyis az eddigi összes TEPCO-ra terhelt kártérítésnek majdnem a felével felérő összegre büntetik a céget). A szakértők szerint a valódi (nem mismásoló) és súlyos kártésítési perek egész sora indulhat ezután. Ráadásul a kormányfői kabinetiroda is elismeri a sajtó kérdéseivel kapcsolatban (első esetben), hogy a Fukushima környéki kiugróan magas öngyilkossági arány "minden bizonnyal" az atomkatasztrófához köthető. (Az ingyenesen hívható segélyszámot az országos átlagnál 2,5-szer többen hívják öngyilkossági szándék miatt. Három és fél évvel a tragédia után még mindig több, mint 90 000 ember tengődik ideiglenes szállásokon Fukushima, Iwate és Miyagi prefekturákban.) Szintén ugyanekkor az egyik minisztérium (az Oktatási és Tudományos Minisztérium) 81 millió dollárnak megfelelő rendkívüli segítséget kért a költségvetésből egy "Nemzetközi Kutatócentrum az Atomerőművek Leszerelésére" intézmény létrehozására Fukushima Daiichi közvetlen közelében.

Közel három év után, augusztus végén ismeri be a TEPCO, hogy 2011 novemberében kedvezőbb képet közölt a helyzetről a valóságosnál, mert a 3-as blokk fűtőelemeinek nemcsak a 63%-a olvadt le, hanem az összes és kivétel nélkül mind lesüllyedt a 3-as blokk nyomáskamrájának az aljába, a betontalapzatba, ahol napokon át zajlott a 68 cm vastag olvadék kontrollálatlan maghasadása. A 3-as blokk hűtése valójában 6 órával korábban összeomlott és a leolvadás 5 órával korábban bekövetkezett annál, mint amit a hivatalos verzió idáig állított. A TEPCO most a pozitív hozzáállás szükségességét hangsúlyozza, hiszen a nyomáskamrát burkoló betontömb talán mégsem repedt...

 

szeptember 7.: A TEPCO közli, hogy 2011 májusa és 2013 augusztusa között (15 hónap alatt) közel 10 000 milliárd Bq stroncium-90 és 20 000 milliárd Bq cézium-137 izotóp ömlött az óceánba. Ez csak akkor "megnyugtató" adat, ha feltételezzük, hogy legalább napi 300 tonna víz higította és szállította az izotópokat. A TEPCO-nak muszáj azt állítania, hogy sok radioaktív víz folyik a tengerbe, hogy a szennyezettség koncentrációját veszélytelenre becsülhesse. Mivel a felszínen megmozgatott vizek menyisége kiszámíthatóan kevés az alacsony koncentrációhoz, ezért egy elképesztő (önmagában napi 300 tonna) talajvíz-áradattal számolnak és a talajfagyasztás "öngólja" sem sikerülhet, mert ha leállítanák vele a beszámított higítást, veszélyesen magasra kellene miatta becsülniük a sugárterhelés koncentrációját. A TEPCO által és nagy mennyiségű talajvízzel együtt számolt higítás éppen és pontosan a normális (épületben mérhető) 100 Bq/m3 terhelést eredményezi. A TEPCO szerint tehát több mint két évvel a baleset után, 2013 augusztus és 2014 május között (a radioaktív szennyvíz szándékos és tömeges óceába eresztésének megkezdéséig  és a 2014 árilisi titkos műveletet nem számolva), tíz hónap alatt közel 2000 milliárd Bq radioaktív anyag (1460 Bq stroncium-90, 610 Bq cézium-137) szivárgott az erőmű területéről a tengerbe. (Ez a szivárgás egyébként még a TEPCO által önkényesen meghatározott és szakszerűtlenül felemelt szennyezési határértéknek is a tízszerese.)

Nem halad jól a radioaktív hulladékok és a sugárszennyeződések eltakarítása. Eredetileg 2013 márciusára kellett volna befejezni a mentesítést. 2014 szeptember közepén 2017-re módosítják a határidőt. A zsákokba rakott veszélyes hulladék több száz ideiglenes lerakóhelyet töltött már meg csupán Fukushima prefektúrában (összesen 660 ideiglenes tárolóhelyet alakítottak ki eddig). A prefektúrában főleg az iskolákat és a lakóházakat próbálják megtisztítani (eddig mintegy 53 000 kertet és épületet), de azok közül is csak azokat az objektumokat, amelyeknek a sugárzása nagyobb mint 20 mSv/év (ez a nemzetközi egészségügyi határ felső széle, mert a természetes és átlagos terhelés 2 mSv/év körül van). Az iskolák, műhelyek és farmok 70%-a mentesített, a lakóházak 50%-a, míg az utaknak és az erdőknek csak a 30%-át takarították (a japán Környezetvédelmi Minisztérium adatai). A mentesítés teljes költségét 23 milliárd dollárra becsülik most, de a Nemzeti Ipari Tudomány és Technológia Intézet szerint ez inkább a duplája lesz. Összesen kb. 22 millió m3 radioaktív hulladék elhelyezéséről van szó, de több szakember is figyelmeztetett már a hibásan számított (alábecsült) értékekre, mert pl. a japán hatóságok kizárólag a stroncium-90 és a cézium-137 izotópokat ellenőrzi, miközben nagyjából 2000 különböző radioaktív szennyező anyag szabadult ki a baleset során, amelyeket nem figyel senki. A japán kormány azzal próbálja csökkenteni a kritikák ránehezedő nyomását, hogy most külön törvényt hoz az amerikai cégek bevonásáról a kármentesítési munkálatokba és az amerikai cégek megfizetésére.

És folytatódik...