Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Chuck, Bill, Jerry: Honnan ered a rock and roll? A legnépszerűbb műfaj meglepő gyökerei

 

Chuck, Bill, Jerry: Honnan ered a rock and roll?

írta: eisen64

A legnépszerűbb műfaj meglepő gyökerei

 

 

Nem Bill Haley és nem is a most 90 évesen elhunyt Chuck Berry találta ki a rock and rollt, de még csak nem is a 20. század találmánya a legnépszerűbb zenei műfaj - állítja egy brit zenetörténész provokatív könyve. “A Rock and Roll titkos története - A modern zene misztikus gyökerei” című könyvében Christopher Knowles bemutatja, hogy az ókori misztérium-vallások hogyan születtek újjá szekuláris formában a rock ‘n’ rollban és a műfaj későbbi ágazataiban.

De kezdjük egy ki etimológiával, mielőtt tovább eveznénk az orfeuszi mélységekbe. Honnan ered a rock and roll, mint kifejezés? Nos, maga a fogalom is jóval korábbi, mint a modern zenei irányzat. A ‘roll’ (forgolódni, gördülni) szó a középkori angol szlengben egyértelműen a szexet, különösen az alkalmi szexet jelentette. “Let’s go for a roll in the hay” (Gurítsunk egyet a szénakazalban), “Rolling under the sheets” (Forgolódás a lepedők alatt) - ezek a 16-17. századi szókimondó szófordulatokat akár Chuck Berry is énekelhette volna. A kifejezést a tengerészek is használták, tengeren ringó hajók mozgására, és persze ők is felfedezték a kétértelmű jelentést: "Oh do, my Johnny Bowker/ Come rock and roll me over" - szólt egy népszerű hajósdal refrénje. 

 

 

Bill Haley and the Comets: elindították az éjjel-nappal rock'n'rollt

A kifejezés másik tagjának is kibővült a jelentése az idők során. A “rock” (szikla) szó kelta eredetű és az óangolban a férfi nemi szervet mintázó “obeliszk” jelentést hordozta, majd a 17. századtól kezdve “felráz, felforgat” értelemben is használták. Ehhez társult a 19-20. század fordulóján a spirituális “elragadtatás, révület” (rocked) jelentés. A szó a 20. század elején az amerikai fekete közösségekben vált először zenei szlenggé. Egy 1922-ben megjelent szlengszótár szerint a “rock” jelentése: “erőteljes zenei ritmussal mozgásba hoz”, ami egyaránt utalt a provokatív mozdulatokra, vagy akár a szexuális aktusra is. Egy korabeli dal címe - “My Man Rocks Me, with One Steady Roll” - kapcsolta először egybe Trixy Smith bluesénekes a két szót, egyértelműen a gyors, ritmikus szexre utalva.

A “rock and roll” feltűnik egy 1935-ös dal szövegében is. Benny Goodman zenekarával rögzítették New Yorkban Henry “Red” Allen szerzeményét, Get Rhythm in Your Feet and Music in Your Soul címmel. A szövegíró, J. Russel Robinson már pontosan a ma ismert formájában használta a kifejezést: “If Satan starts to hound you, commence to rock and roll. Get rhythm in your feet and music in your soul…” (Ha a Sátán hajszolni kezd, kezd el a rock and rollt, add a ritmust a lábadnak, és a zenét a lelkednek...”)

 

Benny Goodman nyomán más fehér zenészek is felkapták a korábban egyértelműen a feketék körében népszerű szlenget. Egy clevelandi disk jockey, Alan Freed “rock and roll” egyvelegeket kezdett játszani The Moondog Rock & Roll House Party című rádióműsorában. (Egy 1935-ös western swing felvétel címe: “Rock and Rolling Mama”) Zeneileg a fekete rhytm and bluest és a fehér country-t ötvözték ezek a felvételek. Az őstörténetről készült egy látványos prezi is. Freed érdemeit az utókor is elismerte, amikor az Ohio állambeli Clevelandet választották a műfaj hőseit bemutató Rock and Roll Hall of Fame helyszínének.

Mire 1954-ben Bill Haley elénekelte a műfaj első önálló darabjának tekintett Rock Around the Clock című dalt, a rock and roll kifejezés már széles körben elterjedt. A kettős értelmezés miatt persze mindenki tudta, hogy a dal a szexről is szól, ahogy a  címe mondja, “éjjel és nappal”

 

Kétségtelen, hogy a rock and roll zenei gyökerei között - a swing, a blues, a jazz és a ragtime mellett - a jellemzően fekete közösségek által énekelt spirituális gospel is megtalálható, a műfaj a generációs lázadás jelképe és hordozója lett. A korai rock and roll előadók - Chuck Berrytől Jerry Lee Lewisen át Elvisig - a ritmus mellett jellegzetes csípőmozgásukkal is egyértelműen jelezték, hogy ez a műfaj a korábban szalonképtelennek tartott szexuálisan túlfűtött zenés partikat emeli át a fehér, öltönyös, jólfésült tömegkultúrába

“Ostoba kretének” kontra “Vén szamarak”

It’s only rock and roll but I like it - tett vallomást Mick Jagger a műfaj mellett a hetvenes években, de a kezdeteknél nem mindenki osztotta ezt a lelkesedést. 

Pablo Casals gordonka-virtuóz, kora egyik legnagyobb klasszikus zenésze 1956-ban egy interjúban így tiltakozott:

“Tudja, mit gondolok erről az utálatosságról, a rock and rollról? Szerintem szégyen! Méreg, amit zenévé formáltak. Nagyon szomorú vagyok, amikor hallom, nem csak a zene miatt, hanem azok miatt az emberek miatt is, akiket függővé tett. És nagyon szomorú vagyok Amerika miatt is”

A sajtóban nagyon sokan gúnyolták Casalst ezekért a mondataiért - “Féltékeny Elvisre”, “Nem érti a modern világot”, “Bigott” - ő azonban soha nem vonta vissza a véleményét (pedig 97 éves korában, 1973-ban hunyt el).

Az ötvenes években mások is tiltakoztak a RNR miatt, ami megdöbbentette az háború utáni konzervatív, patrióta Amerikát

“Ha nem tudjuk megállítani a rock and roll áradását, és hagyjuk, hogy a ritmikus narkózis hullámai és a mesterséges őrület elborítsanak bennünket, akkor magunk ássuk a sírunkat, amibe ez a haláltánc bele fog majd lökni bennünket” - mondta Dr. A. M. Meerio, a Columbia Egyetem professzora.

Frank Sinatra még keményebben fogalmazott: “A rock dalok mocskos szövegeit ostoba kretének adják elő ... számomra igazi csapás rock and rollt hallgatni, ami a legbrutálisabb, utálatos, iszonyú és erőszakos kifejezési forma”. 

 

 

Az Amerikai Zeneművészek és Zeneszerzők Szövetségének (ASCAP) elnöke, BIlly Rose a rock and roll dalokat “obszcén szemétnek” nevezte, amelyek “nagyjából a szennyes képregény füzetek szintjén állnak”.

Chuck Berry erre azt üzenete vissza a fiataloknak, hogy ne hallgassanak “a vén szamarakra”, mert “mi azért jöttünk, hogy megszabadítsunk titeket mindentől, ami régi”.

 

 

Amikor kiderült, hogy a közvélemény jeletős részét megbotránkoztatja a túlfűtött imitált színpadi szexmozgás, a producerek igyekeztek új - vidám, felszabadult, polgáribb - imázst szabni az irányzatnak. A Beatles 1961-62-ben Hamburgban a nightclubbokban még a féktelen ős rock and rollt játszotta, de amikor befutottak Angliában, már a gombafejű kedves srácok lettek, visszafogott mozgással. Ez azonban nem tartott sokáig: a rockzene a hatvanas évek közepétől szakított a polgári külsővel, és különböző irányzatai egyre pontosabban kezdték leképezni az ősi misztériumvallások rítusait. 

vigyazo.blog.hu/2017/03/19/chuck_bill_jerry_honnan_ered_a_rock_and_roll#more7291381