A halálbüntetés kiszabásáról
Halálbüntetés kiszabásáról
Írta és összeállította Szabó Gábor
Az emberi élet kioltása bűncselekmény. A kérdés az, hogy ha valaki mégis ezt megteszi, akkor azt lehet e őt ugyanilyen módon büntetni? Meg lehet ölni egy embert, csak azért, mert ő megölt egy másikat? És az nem lesz gyilkos, aki részt vesz az ítélet végrehajtásában? Az nem öl?
Emberi Jogok Európai Egyezménye
Róma, 1950. november 4.
I. FEJEZET JOGOK ÉS SZABADSÁGOK
2. CIKK
1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.
2. Az élettől való megfosztást nem lehet e Cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered:
a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében;
b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében;
c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén.
Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyv
tekintettel arra, hogy az Európa Tanács több tagállamában végbement fejlemények a halálbüntetés eltörlésének irányába mutató általános tendenciát fejeznek ki, a következőkben állapodtak meg:
1. CIKK
Halálbüntetés eltörlése A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.
Halálbüntetés háború idején Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején; a halálbüntetést ez esetben is csak e törvényhozás által megszabott esetekben és előírt rendelkezéseknek megfelelően lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Főtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni.
Hatály felfüggesztésének tilalma E jegyzőkönyv előírásaitól az Egyezmény 15. Cikke alapján nem lehet eltérni. /www.echr.coe.int/
Fejezetek a halálbüntetés kiszabásáról
A reformáció elterjedésével kezdtek megfogalmazódni érvek a kivégzés szükségességével szemben is. A középkori társadalmakban a büntetés célja elsősorban a megtorlás volt. Ebből a szempontból nehéz cáfolni, hogy a kivégzés logikus és arányos válasz a gyilkosságra. Több vitalehetőséget kínált azonban a megelőzés kérdése. A halálbüntetés pártolói szerint egyértelmű, hogy a kivégzéseknek általános visszatartó ereje van. Emiatt sokáig a halálos ítéletek végrehajtása nyilvános esemény volt Európa-szerte. Az ellenzők egyik kedvenc anekdotája szerint - amelyet Kelemen László jogpszichológus idéz Miként vélekedünk a jogról? című könyvében - azonban nincs ilyen összefüggés.
A végrehajtott halálbüntetés természetesen az elkövető megjavítására nem alkalmas, sőt arra is volt példa, hogy egy látszólag sikeresen kivégzett tolvaj, akiről csak a boncolásnál vették észre, hogy él, meglopta azokat az orvosokat, akik őt befogadták.
A halálbüntetés-ellenes mozgalmak a 19. században lettek először széles körben népszerűek. Korábban európai filozófusok - például Morus Tamás, Montesquieu és Voltaire - írtak erről először, valamint hívő, elsősorban kvéker tudósok. Cesare Beccaria olasz filozófus fogalmazta meg azt az alapállítást, hogy az államnak nincs joga elvenni senkinek az életét. A Toszkán Nagyhercegség volt az első tartomány, ahol a felvilágosult II. Lipót nagyherceg (későbbi osztrák császár) megtiltotta a halálbüntetést. Ez a gondolat a 20. század második felére kizárólagossá vált Európában, ahol a halálbüntetést az élethez való jog és a kegyetlen büntetési módok tilalma alapján teljesen betiltották.
A világon jelenleg 97 ország törölte el teljesen a halálbüntetést. Emellett 8 olyan állam van, ahol csak rendkívüli körülmények között alkalmazzák (például Izrael, ahol az állam történetének egyetlen kivégzett bűnözője Adolf Eichmann náci háborús bűnös volt, 1961-ben). 36 országban van ugyan halálbüntetés, de már nem alkalmazták legalább tíz éve, míg 57 államban jelenleg is zajlanak kivégzések. Ez utóbbiak között Fehéroroszország az egyetlen európai állam (lásd mellékelt ábránkat).
Az Amnesty International adatai szerint jelenleg több mint 18 700 ember ellen van érvényben halálos ítélet a világon. A legtöbb kivégzést Kínában hajtják végre (becslések szerint évente több mint négyezret), a második helyen Irán áll (360-400), míg a harmadik Szaúd-Arábia (68-100).”/Fejezetek a halálbüntetés történetéből/hetek.hu/
Tóth J. Zoltán
A halálbüntetés az ókorban
A római jogban a halálbüntetés ún. „rendes büntetés” („poena ordinaria”) volt, vagyis bűncselekmények kisebb-nagyobb csoportjára általános jelleggel alkalmazták ezt a szankciót. Kialakulására nézve a halálbüntetést a római jogban kettős eredetre: egyrészt a magánbosszú visszaszorításának igényére, másrészt szakrális gyökerekre vezethetjük vissza.
Ismerte a királyság-kori Róma joga a Tarpeii-szikláról való letaszítást („praecipitatio e saxo”) is. Ezzel sújtották a hamis tanút, a hamis bírót és a tolvaj rabszolgát. E büntetés közösségi jellegű szankció volt (egyfajta „népítélet”), melyet a közösség egésze maga hajtott végre.
Végül a halálbüntetés körében kell megemlíteni az archaikus korban egyedüli azon delictumot, melynek elkövetője – kilétének felderítése után – számíthatott a halálra: ez pedig a lopás (furtum). Elvileg – a sacer estóhoz és az aquae et igni interdictióhoz hasonlóan – ez sem tartozik a halálbüntetés körébe, mégis célszerű itt megemlítenünk. Az éjszaka tetten ért tolvajt ugyanis bárki szabadon megölhette, tehát a jog által felhatalmazottan annak halálát okozhatta. Ez tulajdonképpen a magánbosszúnak a jog által is szentesített formája, amely ebben az időben még egyébként is – minden tiltástól függetlenül – általánosan elterjedt gyakorlatnak számított, ám jelentősége fokról fokra csökkent, míg végül teljesen eltűnt. Érdekesség azonban, hogy a nappal tetten ért tolvajt már nem volt szabad megölni, azt a bíróság elé kellett állítani; ebben az esetben a büntetés megkorbácsolás és esetleg rabszolgaságba taszítás volt. A tetten nem ért tolvaj pedig mindössze az ellopott dolog kétszeresét (duplum) volt köteles megfizetni. Ez alól egyetlen kivétel volt: a rabszolga; ha ugyanis egy rabszolga követett el lopást, le kellett őt vetni a Tarpeii-szikláról.” /jesz.ajk.elte.hu/ jegyzetek az eredeti dokumentumban/
A házasságtörő nő története János evangéliumából
3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4 Mondának neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5 A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8 És újra lehajolván, írt vala a földre.
9 Azok pedig [ezt] hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged?
11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! /Ján 8, 3-11/
Jézus vajon elfogadhatatlannak tartotta a halálos ítéletet?
A történetben a bűnös asszony csak mellékszereplő. A farizeusok csapdát állítottak Názáreti Jézusnak: ha a bűnös asszonyra azt mondja, hogy ne végezzék ki kegyelemből, akkor Ő vétkezik Mózes törvénye ellen, ami ezt kötelezően elrendeli. Ha azt mondja, hogy a Törvény szerint végezzék ki, akkor szembekerül a messiási elhivatottságával, a szabadítással. Jézus Krisztus nem tiltotta meg a halálos ítélet végrehajtását, csak annyit mondott, hogy aki közülük nem bűnös, az vesse először rá a követ. Ezek után elkezdte a porba leírni sorra a vádlók bűneit. Azok megszégyenülve egymás után távoztak. Jézus, aki nem volt bűnös, Szabadítóként megbocsátott az asszonynak, de figyelmeztette, hogy többé ne vétkezzen.
Ezért a Názáreti Jézus nem eltörölte a halálbüntetést, hanem kegyelmet gyakorolt, feltételekkel, ami ugyebár nem ugyanaz.
1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3 Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
5 De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6 Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon./1Móz 9: 1-7/
Isten a maga képére teremtette az embert, ezért a gyilkosságot a bűnös kivégzésével toroltatta meg. Aki emberéletet kiolt, az Isten képmását támadja meg. A Miindenható, Örökkévaló Isten azonosul az áldozattal, aki az Ő képmása és ezért a saját maga ellen irányuló támadásnak értékeli a gyilkosságot. Ezért rendelte el a halálbüntetést. A gyilkosok megbüntetése az államszervezet, mint erőszakszervezetnek bibliai alapja. A magán bosszúállás helyett létrehozták a központi ítélethozatalt és végrehajtást. A kivégző személyzet ezért nem emberölő, hanem az isteni rendelés végrehajtója. A Noéval kötött szövetség minden népre vonatkozik, nem csak a zsidókra. Amikor az állam nem tesz eleget ennek az isteni rendelésnek, akkor magával a Teremtővel kerül szembe. Erre minden keresztény elkötelezettségű pártnak figyelnie kellene.
Nagypolitikai szempontból is fontos lenne a halálbüntetés visszaállítása. Jelenleg, ha egy állam, vagy szervezet felforgató tevékenységet, zűrzavart idéz elő, mondjuk gyilkosságokkal is, akkor az hivatalosan nem torolható meg, az elkövetőknek nem kell számolnia életük elvesztésével. Évek múltán, a helyzet megváltozásával reménykedhetnek a szabad életben a lefogott bűnözők.
Éhezne is a PS3-ért a norvég tömeggyilkos
Éhségsztrájkkal fenyeget Anders Behring Breivik, a norvég tömeggyilkos, ha nem javítanak fogva tartásának körülményein. A 2011. július 22-én a norvég fővárosban és Utoya szigetén 77 embert meggyilkoló férfi 21 éves börtönbüntetését tölti, de elégedetlen fogva tartásának a körülményeivel - jelentette az AFP francia hírügynökség.
Breivik kínzóként jellemezte helyzetét, és jobb sétálási körülményeket, a külvilággal való kapcsolattartás biztosítását, egy szófát vagy karosszéket, illetve PlayStation 2-esének 3-asra cserélését követeli. Meg jobb játékokat. „Hozzáférést felnőtt játékokhoz, amiket én választhatok ki” - írta egy, az AFP birtokába került levélben, amelyben követeléseinek 12 pontos listája is szerepel.
„Más (rab) játszhat felnőtt játékokkal, miközben nekem csak kevésbé érdekes, gyerekeknek valókkal szabad. Például a Rayman Revolution hároméveseknek való” – írta az írógépen gépelt levélben. Az írógép helyett is inkább egy számítógépet szeretne, és havi 300 koronás (11 ezer forint) ellátmányának megduplázását, hogy többet költhessen postaköltségre. Pokoli körülményekről, éhségsztrájkról, és egy hamarosan eljövendő norvég náci rezsimről is ír, ami szerinte majd bosszút áll érte a büntetés-végrehajtás felelősein.”/origo.hu/
PROPELLER ÁPRILIS 29., 16:07 61 HOZZÁSZÓLÁS 1796 MEGOSZTÁS
„A magyar miniszterelnök vissza akarja állítani a halálbüntetést és munkatáborokat akar építeni a bevándorlóknak – ilyen címmel írt cikket a The Guardian Orbán Viktorról. A brit lap kiemelte, hogy a halálbüntetés ellentétes az európai uniós joggal, az új nemzeti konzultáció pedig egy bevándorlásellenes manifesztum, ami egyenlőségjelet tesz a bevándorlók és a terroristák közé. Orbán a bevándorlókat arra is kényszerítené, hogy táborokban dolgozzanak – idézte a hvg.hu szemléje.”propeller.hu
Kiegészitő jkv.hatálya 1997.december 1-ével lejárt!!! Tehát a halálbüntetés vissza állitható! Ezzel a kormány élhetne az 1993.évi XXXI.tv. 3 & alapján!
Az EURÓPAI TANÁCS 32 TAGÁLLAMA KÖZÜL A HALÁLBÜNTETÉS ELTÖRLÉSÉT NEM IRTÁK ALÁ A KÖVETKEZŐ TAGÁLLAMOK: Belgium,Bulgária,Ciprus,Anglia,Észtország,Görögország,Lengyelország,Litvánia és Törökország.( 1994.október 15-i kimutatás az Emberi Jogok Európai Bizottsága által.) Tehát hazugság ,hogy M.o.tagállamként nem hozhat döntést a hallbüntetés visszaállitására!!! Köszönöm! /propeller.hu/nagyvilag/3097043-
1