Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Monopóliumok az amerikai kongresszus előtt

2020.08.01

 Monopóliumok a kongresszus előtt

DIÉTÁS MAGYAR MÚZSA·2020. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT·6 PERC

Ez egy egész jó összefoglaló a hét egyik legfontosabb amerikai történéséről, amelynek világméretű kihatásai vannak.

Az Alphabet (Google), az Amazon, az Apple és a Facebook vezérei kongresszus előtt feleltek monopolhelyzetüket firtató kérdésekre. Körülbelül egy éve folyik vizsgálat arról, hogy vajon ezek a cégek monopóliumok-e és szükséges-e a feladarabolásuk. Pár gondolat erről.

A kommunizmus-kritikára adott standard reakció, hogy az a kommunizmus, amelyet politikai-gazdasági elméleti művekben láthatunk, még soha nem valósult meg, mert mindegyik nagy kísérlet elhajolt az alapító atyáktól.

A kapitalizmust is szokás azzal kritizálni, hogy hiába fetisizálja valaki a piacot és a versenyt, ha olyan helyzet alakul ki, amikor a Facebook, az Amazon, a Google, az Apple és még pár cég uralja a piacot. Eljutottunk abba az állapotba, amikor ezekkel a cégekkel nem lehet versenyezni, és ez azt eredményezi, hogy mindenki azt veszi, amit ők adnak, és nem azt, ami tényleg a legjobb. A papíron létező szabadversenyes kapitalizmusban jön az ügyes új cég és kihívja az uralkodót. A "létező kapitalimusban" jön a Snapchat és az Instagram, kihívja az egyre inkább öregedő közönségű Facebookot, amely ahelyett, hogy menne a 10-20 éves internetes jelenségek temetőjébe, az AOL vagy a MySpace mellé, szépen felvásárolja a kihívókat.

Jó ez így?

Ez a kérdésfeltevés a magyarázata annak, hogy miért van tartósan működő kapitalista berendezkedés, és miért nincs tartósan működő kommunista. Ugyanis a kapitalista országokban észlelték azt a mindenki számára nyilvánvaló jelenséget, hogy a versenyben előnyt szerző vállalatok elkezdik a versenyt korlátozni. Ennek a módszerei az irodalomban annyira ismertek, hogy az alapozó közgazdaságtani könyvek (én a Samuelson- és a Mankiw-félét ismerem, azokban legalábbis benne van) részletesen foglalkoznak az oligopol és a monopol piacok viselkedésével. A harmatgyenge magyar jogi oktatásban is tanítanak egy félév versenyjogot, ahol meg lehet ismerni a monopólium és a kartell viselkedését.

Ellentétben tehát mondjuk a Szovjetunióval, ahol a kommunista ember nemeslelkűségének kellett volna megakadályozni, hogy ez egész egy szűk elit fegyverrel őrzött uralmává váljon, a kapitalista alapú berendezkedéseknek van immunrendszere. Amely, ha ránézünk a világ kapitalista berendezkedésű országaira, láthatóan elég beteges, kb. a működésképtelenség határáig. Az EU-ban az autóipari lobbi simán átnyom masszív piacvédő intézkedéseket, általában környezetvédelmi normáknak álcázva. Főleg Kelet-Európában, ahol kellően korrupt kormányok vannak, nyíltszíni kartellezés folyik például a kiskereskedelmi, pénzügyi szolgáltatási és a távközlési szektorban. (Amelynek eltűréséért cserébe a résztvevők röhögve fizetik ki pl. a különadókat Orbánnak.)

Amerikában is hasonló a helyzet, a szabályozók, ahogy a cikk is írja, “átaludták” a “tech giant” cégek óriásira növekedését. A könnyelműen engedélyezett fúziók és felvásárlások eredményeként ma már nagyon nehéz jót lépni. Alapvetően két érdek áll egymással szemben.

Az egyik az, hogy a Nyugat gazdasági sikereinek egyik alapja a szabad vállalkozás, amelyet mindenáron támogatni kell. Márpedig a szabad vállalkozás sérül akkor, ha valami új dolgot kitalálok, de azt egy monopolcég kitépi a kezemből. Persze mondhatjuk, hogy de ezért egyébként ajánl egy tisztességes összeget. Az összeg olyan szempontból tisztességes, hogy ha az egészet kurvákra és kokainra költöm, akkor is még az unokáknak is marad. Viszont ha belegondolunk ez nem sokban különbözik a “Mészáros Lőrinc” képviseletében megjelenő táskás emberek világától. Ellentétes a szabad vállalkozással az, hogy valakit, akiből lehetne egy Zuckerberg vagy Bezos, akár százmillió dolláros áron is, de kiiktatnak a versenyből. Védelmi pénz ez, főleg Bezos azon elismerését figyelembe véve, hogy csinálnak olyat, hogy kívülállók számára nem elérhető, nem nyílt adatok elemzésével fejtik meg, hogy egy-egy termék hol és hogyan (és miért) sikeres, és indítanak vele szemben versenyzőt. Ez a versenyző pedig, mivel a multimilliárdos Amazon áll mögötte, általában jó eséllyel indul az eredeti termék ellen.

Mondhatni persze, hogy az Amazon egy ilyen példában versenyelőnyt használ ki, hiszen épített egy hatalmas informatikai rendszert, amely ezeket az adatokat kiadja neki. Igenám, de ez azt jelenti, hogy aki az Amazonnál keresekedik, az veszélybe sodorja a termékét, vagy elfogadja az Amazon feltételeit, amelyben a monopólium extraprofitja is helyet kap. Ez az extraprofit persze töredék centekben mérhető tranzakciónként, de már naponta is dollármilliókban.Az Amazon ezért vigyáz arra, hogy ha valaki hasonló online kereskedelmi teret építene, azt nagyon gyorsan felvásárolja, akár tíz- és százmilliókat (az extraprofit kis részét) áldozva erre. Hasonlóan végig lehet játszani ezt a Facebookra vagy a többi óriásra is.

Karthágót tehát le kell rombolni, de valamiért ez mégsem történik meg olyan könnyen. Ennek két oka van. Az egyik a nyilvánvaló politikai korrupció, amely a népharag egész magas szintjéig teszi süketté és vakká a politikusokat a monopóliummal szemben. Persze van az a szint, amikor már muszáj beleállni, de a jó helyre menő milliók azért ekkor is tudnak tompítani a következményeken.

A másik ok bonyolultabb, és szintén a kapitalizmus működésével áll összefüggésben. A szabad vállalkozással egyenértékű alapelv ugyanis a magántulajdon szentsége. Jeff Bezosnak nem a jótündér hozta az Amazont, hanem ő azt felépítette. Az rengeteg hardver, a rengeteg szoftver pénzbe került, és nem csak Jeff Bezos pénzébe. Nagy és kisbefektetők milliárdjai vannak ott, akik kölcsönt adtak az Amazonnak, vagy megvették a részvényeit. Az Amazonnal szerződésben álló vállalatok, a FB és Google hirdetéseket, kampányokat használó vállalatok, az Androidra, Windowsra, Macre fejlesztő tech cégek mind-mind a saját sok pénzüket ölték bele ezekbe a monopóliumokba és nekik is vannak hitelezőik és befektetőik.

Vagyis ezeket az óriásokat nem lehet egyszerűen csak szétrúgni, mert azzal nagyon nagy gazdasági bajokat idéznének elő. Ilyenkor már csak a feldarabolás marad, amelynek a hatásossága kétséges, de más módszer nincs. Az, hogy ez egyáltalán szóba került, nagy lépés előre, az eredmény pedig még odébb van, addig pedig milliárdok fognak megmozdulni annak érdekében, hogy azért a kongresszus elé idézett uraknak olyan nagyon mégse kelljen aggódnia. A másik oldalon meg szavazók milliói azért, hogy talán mégis. Érdekes meccs, érdemes követni.

 www.facebook.com/notes/di%C3%A9t%C3%A1s-magyar-m%C3%BAzsa/monop%C3%B3liumok-a-kongresszus-el%C5%91tt/10159095067497922/