Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Népszava: Nemzetközi sajtószemle, 2020. február 13.

2020.02.13

 Guardian A budapesti tudósító eltűnődik azon, vajon tényleg más lett-e a Jobbik, miután a zsidó származású Jakab Pétert választotta elnöknek, majd arra a következtetésre jut, hogy azért nem kell eltúlozni a változást. A párt korábban a legszélsőségesebbek közé tartozott egész Európában, de újabban azt hirdeti, hogy középre húzódott. Az új pártvezér első dolga az volt, hogy eltávolította Kulcsár Gergely, aki egy sor botrányos nyilatkozaton túl azzal vált közismertté, hogy beleköpött a Duna-parton a cipő emlékműbe. Jakab az riportban elmeséli, hogy 13-14 éves lehetett, amikor megtudta, hogy egyik dédapja Auschwitzban halt meg, sok más családtaggal együtt. A nagyanyja kikeresztelkedett, így menekült meg, majd hozzáment egy keresztényhez. Vona Gábor volt az, aki megkezdte a menetelést a középre, miközben a Fidesz a migránsválság után a szélsőjobbra húzódott. A Jobbikot azonban megosztotta a lépés, a legszélsőségesebb tagok kiváltak és egy nyíltan rasszista pártot alapítottak. Jakab szerint a többiek számára visszavonhatatlan az irányváltás. De korábban ő maga is tett antiszemita kijelentéseket. Másfelől viszont olyanokat is mondott, ami pár éve még elképzelhetetlen lett volna. Bírálta Orbánt, amiért az gyűlöletet kelt Soros ellen, továbbá, hogy a milliárdosnak szíve-joga úgy elkölteni a pénzét Magyarországon, ahogy a kedve tartja. Dicsérte Karácsony Gergelyt, az új főpolgármestert is. Elemzők őszintének tartják a Jobbik színeváltozását, de azért vannak fenntartásaik. A párt ugyanis nem mondott búcsút nacionalista és populista alapjainak. Krekó Péter szerint a fő különbség ott van a korábbiakhoz képest, hogy a tömörülés valóban szembehelyezkedik Orbánnal. Ugyanakkor jobbikos vezetők ragaszkodnak ahhoz, hogy módosult mind a stílus, mind a tartalom.  

FAZ Merkel távozását sürgeti a konzervatív újság, amikor arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi korszak hamarabb érhet véget, mint ahogyan azt egyesek szeretnék, mások pedig hinnék, ám a bizonytalan vezetési viszonyok Németország és ezzel Európa stabilitását veszélyeztetnék. A kancellárhoz évek óta nagy reményeket fűz a világnak az a része, amely a demokrácia híve, miközben Amerikában egy eltévedt elnök van hatalmon, Oroszország kikezdi az európai békét, Törökország diktatúrába megy át, a tekintélyelvű Kína pedig ráerősít arra az igényére, hogy világhatalom legyen. Továbbá a britek elhagyják az EU-t, a francia elnök az erős jobboldallal és a sárga mellényesekkel küszködik. Olaszország populistákkal kacérkodik, Magyarország és Lengyelország megszegi az unió alapnormáit. Ebben a helyzetben sokan mondogatják, milyen jó, hogy a nagy vihar közepette legalább Németország a stabilitás szigete, hála Merkelnek. Csakhogy ez a bizonyosság a türingiai választással és Kramp-Karrenbauer lemondásával már oda van. Meghiúsult a kormányfő terve, hogy a jövő őszig kormányoz, azután szépen, rendezetten átadja a hatalmát. Ám szó sincs arról, hogy weimari viszonyok álltak volna elő. A németek nagy többsége, minden kritika ellenére sem adja egykönnyen a demokráciát. A tét most az, hogy Németország marad-e olyan stabil, és lehet-e olyan jól kormányozni, mint az eltelt 7 évtizedben. Ebben a helyzetben a legfőbb kérdés nem az, ki lehet az utód, hanem, hogy a kancellár hajlandó-e idő előtt megválni tisztségétől. Az uniópártokon belül valószínűleg erősödhet a meggyőződés, hogy nem kellene kitöltenie mandátuma hátralévő részét. Németország és Európa érdekében.  

nepszava.hu/3066953_szabad-szemmel-az-illiberalis-szornyek-csupan-latszatra-oriasok-valojaban-felpumpalt-torpek