Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párbeszéd Magyarországért: Alapjövedelem állampolgári jogon

2015.05.09

 Szabó Gábor: Az alapjövedelem ötlete elé

 

A Párbeszéd Magyarországért Párt ötletét Szaúd-Arábiában megvalósították, az olajból származó bevételt osztják újra a törzslakosoknak. Ezenkívül Alaszkában is van hasonló rendszer. Ezek alapja az olajjövedelemből származó haszon újraelosztása.

„Az Alaska Permanent Fund már 1982-ben elkezdett osztalékot fizetni minden alaszkai lakosnak, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Volt olyan ötlet, hogy az államban leélt évek száma alapján tegyenek különbséget, de ezt végül elvetették, és mindenki ugyanannyit kap.  

Az alaszkai osztalék évről évre változik, az összeget az aktuális és az előző négy év bevétele határozza meg. A számokat addig osztják, hogy az évente egyszer kiosztott pénzből megélni ne lehessen. A legmagasabb osztalék 2008-ban volt, fejenként 3269 dollár, ebben azonban benne van egy kivételes, plusz 1200 dolláros bónusz is, amit az állami költségvetésből finanszíroztak. Az elmúlt években azonban csak 1000-1500 dollár körüli volt az éves osztalék.

 

Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy Alaszkában mindenki évente tud venni magának egy új laptopot, vagy ha egy négytagú családot veszünk alapul, akkor az állam pénzén néhány évente vehetnek maguknak egy autót.”/Tóth Balázs: Minden alaszkai lakos éves osztalékot kap/ index.hu

Magyarország nem rendelkezik ilyen anyagi háttérrel. Az tény, hogy egy család 150 ezer forintos alapjövedelme nem mozgósítana a munkára. De jelen korszakunkban kik termelik meg az értéktöbbletet? Nyilvánvaló, a gépek. Azt, hogy a gépesítés csökkenti a munkahelyek számát, már a korai kapitalizmusban is észrevették. Ezért kezdték el rombolni a gépeket. Ma már ezzel sokra nem mennénk. De az elektronizálás, automatizálás ma is folyamatosan csökkenti a munkahelyek számát. Az így megtermelt értéktöbblet a gépek tulajdonosát, a tőkést illeti.

 Nem azért élünk, hogy dolgozzunk. Az élet főcélja a Mindenható Isten teremtett világában az Ő munkájának felismerése. Ennek előfeltétele az, hogy az egyén túl tudjon látni a mindennapok gondjain. Ezt a zsidóság életében úgy valósította meg az Úr, hogy a Törvény szerint minden ötvenedik évben mindenki visszakapta a földjét, eltörölték az össze adósságát, és újra kezdhette tiszta lappal, egzisztenciával az életet. Olyan volt, mintha most eltörölnének hirtelen minden deviza és egyébb adósságot.

 Az eleinket ezen a földön sorra érték a sorscsapások, újra és újra kellett az elpusztult országot felépíteni. Ma ennél sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk. A gazdag embereknek is az az érdeke, hogy ne éljenek nyomor és éhséglázadások országában. A mindennapok kenyérhiányából felszabaduló mélyszegény rétegből alkotó energia szabadulhatna fel. De ha nem, és csak a vegetációs szintjük válik emberibbé, akkor is elviselhetőbb, örömtelibb lesz az élet. Ezt már a régi rómaiak is felismerték, hiszen a jelszó: „Kenyeret és cirkuszt a népnek!” Az állami vezetőknek elemi érdeke az, hogy ne kelljen foglalkozniuk a nyomorszinten élő proletárok mindennapjaival. Jobban járnak, ha a mindennapi kenyeret megadják a nép legaljának is. A társadalom érdeke, hogy ne alakuljanak ki a bűnözés alapjait biztosító bádogvárosok a nagyvárosok körül. Szemléletes példa erre Budapesten az elegáns Tóváros lakópark közvetlen környezetében tengődő hajléktalanok viskói. És ez csak a kezdet. Egyszer–egyszer el lehet takarítani őket, de újra fog termelődni. A végeredmény látható a brazil nyomortelepeken.

 Szerencsére sokaknak nincsen szüksége erre az ingyenkenyérre. Ha ők egyszerűen csak lemondhatnák az alapjövedelmet, akkor a történelmi tapasztalatok alapján ezt az adóhivatal figyelemfelhívásnak értékelhetné, ezért kénytelenek lennének felvenni, számukra szükségtelenül, ezt az összeget is. De például ha felajánlhatnák azoknak a szervezeteknek, akik az államilag elismert 1%-os felajánlásban amúgy is résztvesznek, akkor nem lenne kockázat, hiszen a szegény ember könnyebben jótékonykodik, ők a gazdagok elvegyülve, rejtve maradhatnának. Az állam pedig, ha valamely szervezet nem megfelelően használja fel az adományokat, akkor azt kizárhatja a rendszerből. 

Úgy vélem, hogy valóban nagyobb terhet ró a költségvetésre, de ennek függetlennek kell lennie bármilyen munkabértől. Ez nem munkabér, nem kell érte megdolgozni. Ez ingyen, grátisz, az elmúlt eleink által megtermelt értékből ajándék a jelen generációnak. Semmivel sem érdemeltük ki. Alapvető oka az, hogy nem a patikus keveri ki a gyógyszert, hanem hatalmas haszonnal a gyógyszergyár, a kocsik nem a műhelyben készülnek, hanem automata gépsorokon, a gödröket nem kézzel kubikolják ki, hanem markológépekkel, aratni, csépelni a kombájnt hívják, a szerszámokat nem a kovács üti kalapáccsal, hanem üzemekben gyártják le. Könyvelni a gépek könyvelnek, számolni a gépek számolnak, levelet emailban küldenek, nem postással, tervező programok rajzolják meg a házakat, aztán nem ott keverik , hanem nagyteljesítményű szivattyúkkal nyomják a hozott betont az épülő házakba. Az embert meg lombikbébi programmal segítik nemzeni. A gépesítés, elektronizálás rendkívüli hasznot hajt tulajdonosaiknak. A gépek már ma is pusztítják az embert, elveszik a megélhetést előle, jelzik feleslegességét előre, A kapitalizmus rendszere deklaráltan a kevesebb munkaerőt célozza meg, értéknek hirdeti, ha egy feladatot kevesebb emberi munkaerővel oldanak meg.  De nem tud mit kezdeni a felszabadult munkaerővel, akinek csak a fogyasztás lenne a feladata.

 Legalább érezzük egy kicsit jól magunkat, mielőtt ez a folyamat a végéhez ér, és a gépek eltakatítják ezt a feleslegessé vált fehérjecsomagot!

 

 Alanyi jogon járó alapjövedelmet vezetne be minden magyar állampolgár számára a Párbeszéd Magyarországért.

 

Forrás: Hír TV
2015. február 16.

Szabó Tímea társelnök azt mondta: 25 ezer forint járna a gyerekeknek, 50 ezer a felnőtteknek, míg a kismamák 75 ezer forintot kapnának havonta. A politikus hozzátette: az alapjövedelem a jelenlegi szociális segélyrendszert váltaná ki, így nem terhelné a költségvetést, ráadásul gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő hatással is járna. „Ez az egész koncepció kiváltana más jelenlegi segélyeket. Ezért mondtuk azt, hogy az adórendszer átalakításával, a segélyezési rendszer átalakításával és a bürokrácia teljes átalakításával történne meg ennek az alapjövedelemnek a bevezetése, például olyan általános juttatásokat, mint a gyes, családi pótlék, különböző segélyeket kiváltana” – mondta Szabó Tímea.

 

 Miért támogathatja az alapjövedelmet egy liberális/ libertárius?

2015. május 08., 12:48
Szerző: Kapitalizmus blog


Címkék: alapjövedelembaloldali ellenzékfeltétel nélküli alapjövedelemméltóságPárbeszéd Magyarországértszegénység

 

A feltétel nélküli alapjövedelemről az elmúlt időszakban megjelent írásainkkal vitázik vendégposztunk szerzője, dr. Erőss Gábor szociológus, a Párbeszéd Magyarországért (PM) elnökségi tagja, Budapest 8. kerületének önkormányzati képviselője:

A közelmúltban több olyan cikk is megjelent a Kapitalizmus blogon (ittitt és itt), amely az alapjövedelem témájával foglalkozott. Jelen írásban 1-2 félreértésre szeretnék reagálni, és kifejteni, hogy milyen liberális, illetve libertárius elvek alapján támogatható az alapjövedelem. Mert bár mi, PM-esek, zöld baloldaliként határozzuk meg magunkat, az alapjövedelem messze túlmutat ezen az ideológiai pozíción. Nem véletlen, hogy a mostani finnországi választásokat megnyert Centrumpárttól kezdve Friedrich Hayeken át Surányi Györgyig nagyon sokan támogatják az alapjövedelem elvét.

Az alapjövedelem munkavállalókat érintő része lényegét tekintve megegyezik a Milton Friedman által bevezetni javasolt negatív adóval. Mindenestre a PM/MMAA vitairatában javasolt koncepció is negatív adó révén juttatná alapjövedelemhez a minimálbéreseket és alacsony jövedelműeket (lásd: 11-12. o.). Márpedig Friedmant aligha lehet baloldalisággal „vádolni”, vagy azzal, hogy ne lett volna híve a kapitalizmusnak.

És itt gyorsan egy félreértést is eloszlatnék: a blogon közölt írásában Ansinn amiatt aggódik, hogy „A minimálbér most javasolt megemelése mindenkit kiszorít, aki nem képes a 100 000 forint + terheinek megfelelő összeget a munkájával előállítani.” Csakhogy nincs szó tehernövekedésről. Javaslatunk lényege, hogy csak a nettó minimálbér nőjön, annak terhei ne nőjenek, tehát a munkaadók számára egyetlen fillérrel sem drágul egyetlen munkavállaló foglalkoztatása sem.

A Kapitalizmus blog másik „ikonját” is hadd idézzem! Hayek kifejezetten kiállt az alapjövedelemért:

„A mindenki számára biztosított alapjövedelem, avagy egyfajta küszöb [az eredetiben: ’floor’] ami alá senki sem kerülhet, még akkor sem, ha nem képes gondoskodni magáról (…) egy a mindenkit fenyegető kockázatok elleni teljesen legitim védekezés (…)”.

A másik érve, hogy az alapjövedelem az egyént felszabadítja annak a csoportnak az uralma alól, amelybe beleszületett. Szabaddá teszi.

 

Az alapjövedelem megvalósítja a libertáriusok legfőbb célkitűzését: véget vet a paternalista állam korszakának. Libertárius szempontból az alapjövedelem (vagy valamely ahhoz hasonló konstrukció) előnyei kézenfekvőek: a rendszer egyszerűsödése csökkenti az adminisztrációt, az állami bürokráciát. Friedman azzal érvel, hogy a rászorulók a leghasznosabb formában kapják a segítséget: készpénzben. Bár Friedman azt is mondja, bármilyen intézkedés, amely a szegénység csökkentésére irányul, csökkenti az ösztönzést arra, hogy az emberek segítsenek magukon, ám rögtön hozzáteszi: ha a támogatási szint ésszerű, nem szünteti meg egészen, hiszen minden megkeresett extra dollárral nő a fogyasztásra fordítható összeg.”

 

SzG megjegyzésem:

Közbevetném, a paternalista, gondoskodó állam korszakának egyáltalában nem vetne véget az alapjövedelem, sőt totálissá tenné az állam szerepét. Ugyanis nem nehéz belátni, hogy az alapjövedelmet maga az állam szolgáltatja. Ezért bármikor hozhat olyan törvényt, rendelkezést, amely kirekesztheti az alapjövedelemből a számára kényelmetlen állampolgárokat. Például jelen helyzetben, már bevezetett alapjövedelmet feltételezve, állampolgári alapkötelességnek állíthatná be a nemzeti konzultáción való részvételt. Ebben az esetben, aki nem vesz rajta részt, az nem részesülhet az alapjövedelemben. A törvényhozó államnak széles lehetőségei vannak az állampolgárok megrendszabályozására, amennyiben azok kiszolgáltatottak az állami juttatásoknak. De ezzel nem az alapjövedelem ellen szólok, csak ténymegállapítás, kormányfüggő az eset.

 

„A PM által támogatott alapjövedelem-koncepcióbanszereplő összeg havi 50 ezer forint – ez az, ami reálisan megvalósítható. Ez semmiképp nem mondható olyan összegnek, amelynél már megszűnne az ösztönzés további elkölthető forintok megszerzésére, hiszen nem éri el a hivatalos létminimumot sem. A munkával megszerezhető jövedelem továbbra is fontos ösztönző maradna, sőt. Nőne a különbség a munkát nem végzők és a munkavállalók jövedelme között. Ez ma jellemzően kb. 46 ezer forint (ami az aktív korúak 22 800 Ft-os ellátásának és a 69 ezer forintos nettó minimálbérnek a különbözete), ami az Alapjövedelem bevezetésével 50 ezerre nőne, mivel a minimálbér is 100 ezerre emelkedne a jelenlegi nettó 69 ezerről (anélkül, hogy a bruttó minimálbér, vagyis a foglalkoztatás költsége emelkedne).

Ha valaki hisz a kapitalizmusban, akkor aligha lehet annyira szkeptikus a pénz ösztönző hatását illetően, hogy azt higgye, elég egy kevés belőle, s már el is veszti minden vonzerejét. Az alapjövedelem ráadásul nem a munkavállalás ellen hatna, hanem éppen segítséget jelentene a munkapiacra lépéshez, hiszen a munkakereséshez (utazás, telefonálás stb.) magához is anyagi források kellenek. Sokan bele sem gondolnak, hogy például egy zsákfaluból eljutni egy gazdaságilag viszonylag prosperáló megyeszékhelyre milyen tetemes költséget jelenthet. És – mint azt már másutt megírtam, hivatkozva Szalai Júlia adataira – a valóság az, hogy az emberek szeretnek dolgozni. Éppen ezért az alapjövedelem bevezetésétől inkább a munkakínálat bővülését, mint szűkülését lehet várni.

 

A Kapitalizmus blogon mostanában megjelent posztok azonban nem is a munkakínálatra koncentrálnak, hanem morális kérdésekre. Olyannyira, hogy bell posztjának már a címében „morális atombombáról” ír, s azt írja: „különböző teljesítmény szerinti jövedelemkülönbség jogos. Abba erőszakkal belenyúlni rablás”, Ansinn pedig azt kérdezi: „mindenkinek joga van arra, hogy a társadalom többi tagja eltartsa őt?” Lényegében mindkét szerző – különböző stílusban – azt az elvet fejezi ki, hogy teljesítmény, azaz piacon értékesíthető munka nélkül ne járhasson pénz (természetesen ebbe nem értik bele a tőke- és földtulajdonosokat).

 

Aki azonban hisz a kapitalizmusban, annak el kell fogadnia, s be kell őszintén vallania, hogy a kapitalizmusnak a munkanélküliség lényegi és megszüntethetetlen része. Kornai János – aki hisz a kapitalizmusban – úgy véli: míg a szocialista tervgazdaságra az áruhiány és a munkaerőhiány, addig a kapitalista piacgazdaságra ennek éppen ellenkezője, az áruk és a munkavállalók túlkínálata (azaz a munkanélküliség) a jellemző. Ezt a tényt csak olyan módszerekkel lehet megpróbálni időlegesen elfedni (lásd orbáni közmunka), amellyel egy libertárius, egy liberális aligha érthet egyet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elv a kapitalista termelési rendszerben, különösen a létező magyar kapitalizmusban, ahol egész régiókból vonult ki a tőke, munkahelyestül, egyszerűen nem értelmezhető.

Ha a munkanélkülieket a gazdaság tartalékseregének tekintjük – amint azt sok közgazdász teszi -, akkor eszünkbe kell jusson, hogy egy sereget is etetni kell. Ha a sereg semmilyen ellátást nem kap, elpusztul, nem lesz hadra fogható. Az egyéni tragédiákon túl ez tragédia a teljes gazdaságra nézve is. Az alapjövedelem egyértelműen javítja a foglalkoztathatóságot. (Ami nem összetévesztendő a foglalkoztatottsággal, de annak előfeltétele).

Bell posztja szerint azért nem is vitaképes a javaslatunk, mert „a legtöbb országban a jövedelmeket emberek keresik meg szorgalommal, kreativitással, tudással, erővel.” De ezt egy pillanatra sem vitatjuk. (Vagy ha igen, akkor majd Piketty nyomán, máskor). Az alapjövedelem nem tesz mást, mint hogy meghatároz (ha tetszik: Hayekot követve) egy viszonylag alacsony, 50 ezer forintos szintet, ami alá senkinek nem csökkenhet a jövedelme; de ezzel nemhogy csökkentené, ellenkezőleg: növeli a társadalom kreatív energiáit. Kutatások bizonyítják, hogy a kreativitást az anyagi motiváció nem növeli, hanem csökkenti; a kreativitáshoz más kell: kíváncsiság, belső motiváció és autonómia.

 

Visszatérve a morális szempontokra: társadalmunkban a pénznek olyannyira fontos szerepe van, hogy bizonyos mennyiség elengedhetetlen az emberi méltóság megőrzéséhez. Aki morálról beszél, annak aligha lehet közömbös az emberi méltóság. Nehezen képzelhető el olyan morál, amelyben semmilyen szerepe nincs az emberi méltóságnak. Ez alól a libertárius nézeteket vallók sem lehetnek kivételek. Javaslatunk az emberi méltóság, és az azzal elválaszthatatlanul összefüggő egyéni szabadság kiteljesedésére irányul. A Braun Róbert által is idézett Real Freedom for All What (if Anything) Can Justify Capitalism? című Van Parijs kötet az alapjövedelem erkölcsi alapjait is megteremti – pro-kapitalista nézőpontból! A szabadság elidegeníthetetlen érték kell hogy legyen: mindenkit megillet, kivétel nélkül, azokat is akiknek nincs munkájuk.

 

Ansinn posztja azonban más, egészen konkrét kritikákat is megfogalmaz. Perdöntő ellenvetésként értékeli, hogy

„mi a csuda garantálná, hogy a hazai gazdálkodók által kínált javakra, szolgáltatásokra költik el a többletjövedelmet azok, akik kapják? Magyarországon eddig minden lakossági keresletélénkítés az import elszaladásához vezetett”.

Ez valóban fontos kérdés. A válasz első része az, hogy az alacsonyabb jövedelműek fogyasztói kosarában, akiknél a jövedelemnövekedés jelentős, kisebb arányban vannak importtermékek, mint a magasabb jövedelműeknél, ritkábban utaznak külföldre is.

A válasz másik része, hogy a külkereskedelmi mérleg jelenleg annyira pozitívan áll, hogy – amint a koncepció bemutatóján Surányi is rámutatott – elbírja az import növekedését. Ansinn megemlíti a kereslet-alapú infláció veszélyét is, jelezve, hogy elmúlhat a jelenlegi deflációs időszak. Ez tiszteletre méltó óvatosság, de talán eltúlzott. Egy olyan gazdaságban, amelyre mégiscsak az árubőség jellemző, s azért van bizonyos területeken piaci verseny is, ráadásul nyitottnak is mondható, a kereslet-alapú infláció nem jelenthet igazán nagy kockázatot. Már ha egyáltalán hiszünk benne; a monetaristák szerint ilyen nem is létezik.” /kapitalizmus.hvg.hu/2015/05/08

A garantált alapjárandóság bevezetése következtében, minden olyan ma még döcögős folyamat megszűnik, amelyek túlterhelik a gazdaságot és a társadalmat feleslegesen.

 „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3,10). E Pál apostolnak tulajdonított bibliai mondatot sokan idézik mostanában előszeretettel – a forrást többnyire nem is jelezve, ám szinte sohasem irigység nélkül –, mondván: dolgozzanak meg azok is a pénzükért, akiknek „büdös a munka”.

 De vajon van-e ma bármiféle realitása ennek a szigorú követelésnek? A csaknem tízmilliós Magyarországon például három és félmillió ember számít aktív keresőnek, s közülük jó, ha 1,8 milliónak van legalább minimálbéren bejelentett munkaviszonya. Ők volnának, akik arcuk verítékével dolgoznak – még a többiek helyett is?” /kedvesseg.hu/nov. 30.