Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy ezüst dénár alapján bizonyítom, hogy Géza fejedelem király volt, és pénzt veretett/III. Rész

 Egy ezüst dénár alapján bizonyítom, hogy Géza fejedelem király volt, és pénzt veretett/III. Rész

 

A KIRÁLYI LÁNDZSA

 

Ademarus szerint Ottó a magyarok urának “megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen (vagy: megengedte nagylelkűen, hogy királysága legyen), engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki”.

 

 hu.wikipedia.org/wiki/Nagyszentmikl%C3%B3si_kincs#/media/F%C3%A1jl:Nagyszentmiklos_2_korso_-_Hampel_1894.jpg

A Nagyszentmiklósi aranykincs 2.sz edényén látható „győztes fejedelem” vállán lévő zászlós lándzsa megegyezik a dénáron található lándzsaképpel. Ez azt jelenti, hogy a magyar uralkodó fejedelem felségjelei közé tartozott a zászlós lándzsa, már Ottó adományozása előtt is.

 

„Mindezeket a fentebbiekben ismertetett lehetőségeket és vonatkozásokat figyelembe véve, a merseburgi püspök krónikájában az István koronában és királyként való megáldásban részesüléséről szóló “imperatoris predicti … gratia et hortatu” részletet a legalkalmasabban, korábbi fordításunk pontosabbá tételével úgy javalljuk fordítani, hogy Vajk “az előbb említett (III. Ottó) császár kegyéből és késztettetésére (vagy: utasítására) … koronában és királyként való megáldásban részesült.”

A ,benedictio’-nak királyként való megáldás kifejezéssel való fordítását, a felkenés szinonimájaként való alkalmazását korabeli király, vagy császárkoronázási szertartások szóhasználatára alapítjuk, pl. “Incipit ordo romanus ad benedicendum imperatorem, quando coronam accipit”, vagy “Benedictio ad ordinandum imperatorem secundum occidentales.”

 

Lényegbe vágó a magyar király önállóságának és nem-hűbéres voltának császári, ottói szempontjából, hogy a dénár lándzsája a körirat szerint királyi lándzsa, s hogy Ademarus szerint regnumot és a császár szokása szerint maga előtt hordoztatható szent lándzsát kapott Ottótól, Theotmar szerint pedig püspökségeket alapít regnumában, s Ottó “kegyéből és késztettetésére (utasítására) részesült koronában és királyként való megáldásban.”

 

Ademarus szerint Ottó a magyarok urának “megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen (vagy: megengedte nagylelkűen, hogy királysága legyen), engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki”.

 

„István nagyharsányi dénárleletében a H2 dénáron a “király lándzsáját” enyhén ívelő, vízszintesen majdnem kinyújtott ujjú tenyérnek támasztva látjuk, amelyet csak a hüvelykujj simít a tenyérhez, vagyis a lándzsát a kézfej nem markolja meg, nem fogja, vagy szorítja. A lándzsát nem birtokban tartó, hanem átadó, átnyújtó mozdulat ez, függetlenül attól, vajon a veret ruhaujjból, vagy felhőkből kinyújtott kezet ábrázol-e. A “manus Dei” ábrázolások nem függenek attól, ruhaujjból vagy felhők közül nyúlik-e ki a kéz: II. Henrik 1002 és 1014 közt készült regensburgi szakramentáriumának egyik képe, amely a királyt koronával a fején, trónon ülve mutatja be, felette a magasban ruhaujjból kinyúlva ábrázolja az Isten kezét.

 

Ezt a H2 dénáron látható jelenetet, a király lándzsájának Isten kezéből való átnyújtását úgy tekintjük, mint István égi invesztitúrájának bemutatását, és elszakíthatatlan az Egbert szertartásrendben is visszatérő, ősi imádságtól: “Adj Uram a te szolgádnak, a mi fejedelmünknek égi fegyvert.” A mennyei fegyver a dénáron: a király lándzsája Isten kezében. Összhangban van ezzel a ténnyel, hogy a H2 dénár másik oldalán a térben ábrázolt, zárt korona abroncsán a REGI (“a király részére”) dativus olvasható, amely megmondja: a királynak készült uralkodói jelvényről van szó.” Gerics – Ladányi Források Szent István királlyá avatásának történetéhez Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 3.szám

 

 

 Géza fejedelem.
A bécsi képes krónika 38. lapjának miniatureje után.
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Rajzolta Déry Béla

 A bécsi képes krónika 1350 körül keletkezett. Természetesen ekkorra már kevés adat állt rendelkezésre Géza koráról. A krónika rajzolója saját korának viseletét alkalmazta a képeken.  Noha ismerték, hogy Szent István volt az első magyar király, mégis koronával, országalmával és királyi lándzsával ábrázolták Géza fejedelmet. Ekkorát nem tévedhetett, vagy torzíthatott a rajzoló. Főként úgy nem, hogy Géza apját, Taksony fejedelmet harcosként, egyszerű lándzsával ábrázolta. Képeivel azt sugallta, hogy tényleges országalapítónak, abban a korban, Géza fejedelmet tartották. Ez még figyelemreméltóbb akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a királyság nem Géza öröklési vonalán, hanem testvére, Taksony családfáján haladt tovább. Ezért a rajzolónak nem állt érdekében saját királyának kedvében járni, felmagasztalni visszamenőleg, érdem nélkül Gézát. Ez megerősíti, hogy Géza valóban államalapító, koronás uralkodó lehetett.

 

 Taksony fejedelem.
A bécsi képes krónika 33. lapjának miniatureje után.
Rajzolta Déry Béla

 „Az első magyar pénz előlapján egy zászlós, szárnyas lándzsát találunk, felirata is

erre utal: LANCEA REGIS. A lándzsával, mint a királyi jelvénnyel itt nem kívánunk

foglalkozni, légyen elég István király képére hivatkozni a koronázási paláston és emlékeztetni a ménfői csatára, amikor kiemelték a források, hogy a császár elé hozták az elesett Aba Sámuel király aranyozott lándzsáját, aki ezt nem adta vissza a neki hűbért ígérő Péternek, hanem Rómába küldte. Bizonyára azért, mert az a lándzsa a magyar király szuverenitását fejezte ki. Györffy György véleménye szerint - amit igaznak fogadunk el - a pénzen levő zászlós lándzsa egy vexillum, amit a felhőből Isten keze ad át.

 Ez az átadás a Rómától való spirituális függőséget fejezi ki, hangsúlyozva ezzel a császárságtól --való függetlenséget. Györffy logikus következtetéseit mindössze Kovács László vonta kétségbe.”

 Gedai István: Román kori éremművészet Árpád – házi pénzeken Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. 1999.

 

Mivel semmilyen forrás sem támasztja alá, hogy a királyi lándzsát Rómából kapta volna I. István, ezért az érme lehet az egyébként bizánci keresztény, Géza pénze is. A lándzsa elismerten a magyar király szuverenitását bizonyította, és a vereten Isten nyújtja át, ezért a pénzt kizárólag független magyar uralkodó verethette.  Ha I. István Ottó “kegyéből és késztettetésére (utasítására) részesült koronában és királyként való megáldásban.”, akkor semmiképpen sem adhatott volna ki, független uralkodónak kijáró lándzsa képpel pénzt. Ezért a pénzérmét apja, Géza fejedelem(király) adhatta ki.

 

 Az előlapi éremkép

 „(felhőből kinyúló kéz zászlós lándzsát tart), valamint a körirat (lancea regis azaz

a király lándzsája) arra utal, hogy a magyar király nem vazallus fejedelem, mert

a német császárhoz hasonlóan neki is van a kortársak szemében legfontosabb

hatalmi jelvénynek számító uralkodói lándzsája. Ebben az időszakban ugyanis

bizonyos szempontból a lándzsa, a német-római császárok szent lándzsája, még

a koronát is felülmúló, nagyhatalmi jelkép volt. Ez a magyarázata annak, hogy

első pénzeinken nem a pápától kapott korona, és nem a császártól, hanem az

égből kapott lándzsa testesíti meg a magyar király hatalmát.”

Gyössy Márton,Magyar pénztörténet (1000–1526)