Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Neparáczki Endre: Honfoglaló vezéreink vegyes szkíta-hun és kelet-ázsiai származásúak voltak

2018.11.26

 Neparáczki Endre: Honfoglaló vezéreink vegyes szkíta-hun és kelet-ázsiai származásúak voltak

A Tisza menti Karos falu mellett tártak fel az egyik leggazdagabb leletanyaggal egy honfoglalás kori sírt, ahol két hajdani vezérünk és szolgáik nyugszanak.  Azt nem tudjuk, hogy kik ők, nevüket nem ismerjük, de az biztos, hogy a haláluk ideje a 900-as évek elejére tehető. A magyarok ezen egykori vezérei és kíséretük az ősmagyar kutatás és ma már a genetikai vizsgálatok alfája és ómegája. Neparáczki Endre genetikus tagja volt annak tudóscsoportnak, amely ultramodern eszközökkel megvizsgálta hajdani nagyuraknak és kíséretük csontvázaiból kinyert örökítőanyagokat. A fiatal egyetemi oktató meglepő következtetésekre jutott, amit nyilvánosságra hozott a doktori értekezésében. Ebből többek közt az is kiderül, hogy a genetika igazolta az vérszerződés legendáját.

Mikor fogott neki a munkának? Mesélne a kezdeti évekről, ahogy hallottam elég viszontagságosak voltak?

Mikor elvégeztem a biológust képzést, olyan témára szerettem volna szánni a PhD-s éveimet, aminek lesz társadalmi haszna. Ezért kerestem meg Török Tibort, aki  az archeogenetikai kutatásokat akarta újraindítani Szegeden. Azért kellett ezt újra indítani, mert a Raskó István vezette kutatócsoport munkáját és forrásait áthelyezték Budapestre. Nagyon nehezen indult be a munka, mivel sokáig nem kaptunk forrást, viszont a Genetikai és Embertani Tanszék összefogásának eredményeként

2015-re sikerült létrehoznunk a Szegedi Tudományegyetem Archeogenetikai Laboratóriumát.

Ez  a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy sokszor mi magunk barkácsoltuk a bútorokat. Mivel egy labor felépítése nem felel meg egy doktori munkának, szerettünk volna eredményeket is felmutatni. Elsőként egy viszonylag kis sírszámú temető teljes leletanyagának vizsgálatát tűztük ki célul. Ez volt a Karos-Eperjeszögi 3. számú temető, amelyben a feltáró régész 19 sírt ásott ki. Amikor 2016-ban először jutottunk forráshoz kiterjesztettük vizsgálatainkat a népesebb sírszámú Karos-Eperjeszögi 2. és Karos-Eperjeszögi 1. számú temetőkre, valamint néhány további szállási temetőből (Kenézlő-Fazekaszug) és köznépi temetőből (pl. Sárrétudvari-Hízóföld, Szegvár-Oromdőlő) is vettünk mintát.

Legfontosabb eredményünk, hogy sikerült 102 honfoglalás kori lelet anyai vonalát meghatároznunk és ezek között a három karosi temető szinte teljes anyagát feldolgoznunk. Ez azért fontos, mert korábban több temető mindegyikéből csak néhány leletet vizsgáltak, így nem lehetett tudni, hogy az adatok mennyire reprezentálják a teljes népességet.

A karosi temetők adataiból a régészet számra is izgalmas, temetőn belüli rokoni viszonyokra is fény derült. A 3 karosi temető népessége között nem találtunk anyai ági rokonokat, kivéve a két vezért, akik mindketten a Kaukázus vidékéről származó azonos vonalba tartoztak.

Miként vethetők össze a honfoglalók adatai más leletekével?

A humángenetikának bevett módszerei vannak erre. Az egyének leszármazási vonalait a filogenetika vizsgálja, a teljes népességek hasonlóságát pedig populációgenetikai módszerekkel deríthetjük ki. Hasonlítási alapként pedig az összes ma élő eurázsiai népesség és az eddig ismertté vált archeogenetikai népességek adatait használtuk. A filogenetikai rokonság alapján megállapítottuk az összes vizsgált az honfoglaló anyai vonal legvalószínűbb származási helyét.

Az anyai vonalak 30,4 százaléka Kelet-Belső Ázsiából, 58,8 százaléka pedig Európából eredeztethető, ezen belül a minták 6,9 százaléka mutatott nagy valószínűséggel kaukázusi, közép-keleti származást. Néhány esetben az adatok hiánya vagy ellentmondásos jellege miatt bizonytalanabb volt a földrajzi régió meghatározása és a minták 10,8 százalékánál ez nem is volt lehetséges a genetikai csoport általános eurázsiai elterjedettsége miatt, bár a legközelebbi egyezések ezek többségénél is ázsiai származást valószínűsítettek. 

Egyéni leszármazásokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a vizsgált honfoglaló népesség nem volt egységes eredetű, tagjai legalább két távoli régióból eredtek.

Ezt a soron következő populációgenetikai vizsgálatnál úgy vettük figyelembe, hogy az összes lehetséges csoportosításban megvizsgáltuk, hogy az egyes alcsoportok, valamint a teljes mintakészlet eloszlása mely népességekhez hasonlít legjobban.

Végeredményül azt kaptuk, hogy az ázsiai és eurázsiai komponens leginkább a mai közép ázsiai (kazah, üzbég, türkmén, kirgiz) tuvai (kazah, üzbég, türkmén, kirgiz) és burját népességre hasonlít, sajnos erről a területről igen kevés archaikus szekvencia ismert. Az európai komponens azonban egyértelműen a bronzkori szrubnaya kultúra népességéhez hasonlított legjobban, amely a kelet-európai sztyeppen letelepült félnomád életformát folytatott és jellegzetes gerendavázas halomsírokba temetkezett (lásd a térképet).

A szrubnaják elődei az Európa nagy részét is benépesítő jamnaják, míg legismertebb utódaik az európai szkíták és szarmaták. A teljes honfoglaló népesség (az európai és ázsiai komponenst egybevéve) a mai volgai tatárokkal mutatta a legnagyobb hasonlóságot, akik történetileg több népcsoport összeolvadásából származtathatók; a 8. századi volgai bolgárokból, akik a helyi szkíta-finnugor népekkel keveredtek, majd a 13. században az Arany Horda kipcsák tatárai olvasztották magukba őket.

Vizsgáltak-e Avar kori, vagy korábbi temetőket hasonló módszerrel?

Egyenlőre a fő csapásirányunk a honfoglalás kori temetők vizsgálata. Most folyó kutatásunk során a köznépi honfoglalás kori temetőket vizsgáljuk nagy mintaszámmal (például Sárrétudvari-Hízóföld, Magyarhomorog, Homokmégy Székes), de néhány Avar-kori és V. századi, Kárpát-medencéből származó leletet is belevettünk a vizsgálatainkba. Mivel a köznépi temetők többségét az Árpád-korban is használták, ezért a korai keresztény korszakra is lesz némi rálátásunk.

A keletről érkezettek mennyien lehettek, és ez miként viszonyult az itt lakók számához?

Az egész honfoglaló népesség keletről érkezett a Kárpát-medencébe. Összegzésként  hangsúlyoznunk kell, hogy adataink alapján a vizsgált honfoglalók összes szóba jöhető felmenője – kissé leegyszerűsített fogalommal – a sztyeppei nomád népek között található, ami tökéletesen megfelel régészeti hagyatékuknak.

A genetikai, antropológiai és régészeti adatok szerint azonban a honfoglalók kiemelkedő katonai és államalkotó jelentőségük ellenére csak elenyésző mértékben körülbelül 5 százalékban járultak hozzá a magyarság embertani képéhez és igen valószínű, hogy már megjelenésükkor kisebbségben voltak a Kárpát-medencében.

A genetikai adatok szerint valószínűsíthető, hogy eltérő származású  népességek keveredéséből származtak, ami megfelel a nomád társadalmakról és a vérszerződésről ismert történeti adatoknak. Ez alapján nem tartom elrugaszkodottnak megkockáztatni azt a hipotézist, hogy a magyar nyelv megjelenése a Kárpát-medencében esetleg nem vagy nem kizárólag a honfoglalókhoz köthető.

Fotó, illusztráció: Neparáczki Endre

pestisracok.hu/neparaczki-endre-honfoglalo-vezereink-vegyes-szkita-hun-es-kelet-azsiai-szarmazasuak-voltak/