Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sáfár István: A Geobitz lemez

2015.02.12

 ·                           Sáfár István

Message 1 of 1 , Jun 6, 2005 

A Geobitz-lemezen kék színben a következő felirat olvasható: Geobitz DC (dsz) pisztosz králész Turkiasz.(438) Moravcsik Gyula a dsz-t, amelyet régen egyértelműen deszpotész-nek (úr) olvastak,(439) elutasította és ehelyett a Geobitzász olvasatot vezette be.(240) Ez, eltekintve a despota (= úr!) szó(441) azon jelentésétől, hogy ez a cím közvetlenül a császár után következő királyi méltóságot jelentette,(442) igen súlyos következményekkel járt, hiszen így "megsemmisült" az a fontos történeti érv, hogy ti. kit neveztek a magyar történelemben magnus (senior) dominus-nak, nagyúrnak? Szent István király atyját, Géza nagyfejedelmet, aki, mint korábban tárgyaltuk, valóságos király volt. Ám bár maga a magnus és a supemus dux is úr-at jelenlett(443), s tudjuk, hogy I. Géza király másik neve Magnus volt, amely érméin is megjelent.(444) (Amennyiben valóban I. Géza képe volna a koronán, elvárható lenne, hogy ne Geobitz néven, hanem Magnusként szerepeljen- hiszen ez volt a keresztneve. Általános elnevezés volt ez a középkorban, a Martyrologium Romanum-ban nyolc Magnust sorolnak fel.) A szöveg tehát magyarul így hangzik: Gyevücsa nagyúr, Turkia hívő királya. Magyarországot Turkiának a bizánci források, Kedrénosz visszautaló részleteitől eltekintve, a X. század után elvétve nevezték, elsősorban egyházi vonatkozásoknál, például János, Turkia érseke (1028), Antal, Turkia püspöke egy 1010 körüli ólompecséten.(445) Vagyis: a korona Geobitz-lemeze csakis Géza nagyfejedelmet ábrázolhatja (972-997). Erre vonatkozóan nagyjelentőségű Károly Róbert király 1315. augusztus l-én Lippán kelt levele, amelyet Tamás esztergomi érseknek írt: Quía Corona Geízae Regís Stephaní progenitoris nostri, qua de more gentis Hungaricae Reges Hungariae solent coronari, per infideles - rapta detinebatur: nova corona - extitimus coronati,(446) azaz: Mivel István király atyjának, Gézának a koronáját, amellyel Magyarország magyar királyait nemzeti szokás szerint koronázni szokták, hűtlenek zsákmányként /illetéktelenül/ elragadták, új koronával koronázta meg (Tamás érsek Károly királyt).

Ebből következően helyénvalónak látszik, ha a Konsztantin-Iemez alakjában VII. Konsztantinosz császárt látjuk, aki 913 és 959 között uralkodott s gyermekként került a trónra. Ezek a fiatalkori vonások jól felismerhetők a képen.
Gyevücsa-Géza portréja feltűnően egyéni, egyben keleti típusú érett férfi keményvonású ábrázata, hosszan lecsüngő bajusszal, párthus-típusú kétágú nagy szakállal. Nem bizánci ruhában van, hiszen a nyakkivágás jól látszik. Jobbjában kormánypálca, bal kezével kétélű kardját tartja. (Lásd a kötet külső borítóját.)

Maga a Geobitz név különös, hiszen ez a név-forma, más, későbbi görög szövegben nem fordul elő (Jatza szerepel általában, bár Géza neve a következő alakokban szerepel a forrásokban: Geusa, Geuse, Gevva, Gieuso, Deuca, Deucha, Deuvix, Goutso, Goutsco, Ioitsco, Gouz, loias, Jesse, Giezo, Gyesse, Giecha, Yecha, Jonatsa, Jeovics, Geitzász(447), talán még nem kizáró ok. Hasonlóan a králész és a Turkia szavakhoz, amelyek még elfogadhatók a X. században (részben a XI. században is), ám a XII. századtól nem fordulnak elő, hiszen ekkortól már a görög szövegekben is a rex = király kifejezés található, Magyarország neve pedig Hungaria, Pannonia vagy Hunnia. Az abroncson elől a Pantokrator képe látható, amint a Mindenható Krisztus uralkodik a mennyei trónusán ülve. Jobb kezét különös ujjtartással áldásra emeli, baljában könyv van. A trónus mellett az élet fái,(448) a Mindenhatótól jobbra Mihály arkangyal, balra Gábor arkangyal.(449) Gábor arkangyal Isten főangyala, aki megjelent Szűz Máriának is az angyali üdvözlettel (Lukács ev. 119.) s ő az, aki a lengyel krónika szerint(450) megjelent a pápának is: pape per visum angelus Christi nuncius astitit. Mihály főangyal viszont az ördöggel harcolt s nyilván ezért lett a magyar seregek segítője is.(451) A főangyalok után következik két katonaszent: Szent György és Szent Döme (Demeter). Mindkettőnek jeles kultusza volt Magyarországon, amint a két orvos szentnek, Kozmának és Damjának is."' Ezek az alakok, szemállásukat tekintve, a mindenható Krisztus felé néznek.
A hátsó, ún. világi uralkodók képsorába Szűz Mária (Boldogasszony) sehogyan sem illeszkedik. Hiába igyekeznek ezt valószínűsiteni a korona-kutatók egyes csoportjai. Valójában ezt a feltevést Révay Péter megjegyzésén kívül az égvilágon semmi sem igazolja vagy indokolja! Révay Péter hibázott a Pantokrátor jellemzésénél, nem említi meg az arkangyalokat, a láncos csüngők köveit fehérnek mondja, tehát: meglehetősen megbízhatatlan leírást hagyott ránk!
Mit is keresett volna Szűz Mária Konsztantin császár és Gyevücsa között? Itt csakis egy világi 
alak lehetett eredetileg. Mégpedig egy magyar szent uralkodó és nagyon tisztelt jeles személyiség, akitől a későbbi magyar fejedelmek és királyok származtatták magukat.
A magyar Szent Korona készítési ideje és helye már most jelezhető: a X. századi magyar királyság udvari ötvösműhelye, ahol minden bizonnyal - különböző országokból származó ötvösmesterek dolgoztak, mintakönyvek alapján! Ezért fontos a Gizella-kereszt elemzése, mert biztosan és bizonyíthatóan 1006/8/-ban készült István király udvarában,(453) sőt rajta láthatjuk Gizella királynét és az édesanyja alakját is. A kereszt 403 mm hosszú és 32 mm széles, a fa keresztet arany 
lemezzel borították be. Az aranylemez azonban másodlagos felhasználású.(454) Előlapján a Megváltó öntött alakját láthatjuk, a feszület mellett a két félig térdeplő helyzetben ábrázolt királyné. A hátlapon Krisztus és a négy evangélista bekarcolt alakja. A kereszt szélén arany gyöngysor, ezen belül igazgyöngyökkel keretezett rombusz- és háromszög alakú rekesz-zománcos táblácskák, smaragd, zafir és rubin drágakövek, ugyanolyan befoglalással, mint a koronán. Ugyanakkor a kereszten hat, bekarcolt latin nyelvű felirat is olvasható;(445) mégpedig eléggé jó latinsággal fogalmazva, tehát a magyar király udvarában már 1000 körül kiváló és tudós mesterek dolgoztak. Gerevich Tibor 1938-ban elutasította, hogy ez a kereszt nem magyar munka. A Lothar-kereszt, a német császári ún. birodalmi kereszt ugyanis egészen más karakterű ötvösmű! Magyar ötvösök emlegetésével egyébként gyakran találkozunk az oklevelekben, például az 1075. évi garamszentbenedeki oklevélben egy Nesku (Nyeskü) nevű ötvöst adományoznak a bencés apátságnak, De biztosan magyar munka Szent László király feleségének, Adelhaidnak az ereklyetartó keresztje is, amely a XI. század végén készült, amely 1807-ben a Klagenfurt melletti Sankt Paul in Lavanttal bencés kolostorba került. Ez a kereszt más alakú, mert a végei négyzetesen kiszélesednek, de a díszítése ugyanolyan filigrán-technikás, mint a Gizella-keresztnél láttuk és ezen is drágakövek vannak (illetve voltak). A kereszt közepén, hegyikristály alatt Krisztus keresztfájának egy darabkája foglal helyet. Mielőtt a Dukász-lemez helyén egykor volt zománc-lemez képét nevesítenénk, vizsgáljuk meg a pántkorona lemezeit és jellegzetességeit.
A pántkoronán nyolc apostol képe látható, egész s alig sérült, illetve erősen sérült állapotban: Péter, Pál, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás és Bertalan. A lemezek méretei: m = 47 mm, sz = 29-31 mm. Valamennyi lemez íves. Miért csak nyolc? Korábban az volt a magyarázat, hogy négyet levágtak róla. Az ötvösök alapos vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a korona keresztpántjáról apostolképeket nem vágtak le, tehát eredetileg is csak nyolc apostol képe volt rajta! 1984-ben Kovács József ikonológiai magyarázatot adott erre a kérdésre is,(456) valamint a kétnyelvűségre, a két Krisztus-képre és a kereszt ferdeségére is. Az apostolok névsorát régóta összekapcsolják az Apostoli Hitvallással, magyarán a Hiszekeggyel.
Péter és Pál -Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és Földnek teremtőjében,
András - És a Jézus Krisztusban, az ő egy Fiában, a mi Urunkban, 
Id. Jakab -aki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától,
János - kínzaték Pontius Pilatus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették,
Fülöp - szállt alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámadott, 
Bertalan -fölment a Mennyekbe s ül a Mindenható Atyaistennek jobbja felől,
Tamás - onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Máté, ifj. Jakab, Simon, Tádé és Mátyás apostol a Szentlélek rész megtestesítője (Hiszek Szentlélekben), míg Péter és Pál az Atyáé, a többiek pedig a Fiúé. A koronánk tehát csak az Atyát és a Fiút kívánták megjeleníteni, a Szentlelket nem.

Az Atyaistenhez közelebb találjuk Pétert, Pált, Jakabot és Jánost (belső kör), távolabb Andrást, Bertalant, Fülöpöt és Tamást (külső kör). Tehát Péter apostol az Úr jobbján, Pál a baloldalán látható a koronán, azaz éppen fordítva, mint az előírás s amint a pápai bullákon is szerepel. Ezért (is) vélik úgy, hogy valamikor a korona apostolképeit leszedték és más sorrendben rakták vissza. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert a Bertalan-lemez igen erősen eltér a többitől. Egyrészt azáltal, hogy más a felirata (ARTHOLO, scs nélkül!(457), másrészt azáltal, hogy a lemez rendkívül csonka s ezt valamiképpen el kellett takarni(458) Ha Pált tesszük jobbra, akkor a hátsó oromzat felé János és Bertalan kerül, ha a mai állapotot tekintjük eredetinek, akkor a hátsó oromzat felé Jakab és Tamás apostol tekint. Amikor a Dukász- lemezt felrakták, minden bizonnyal a Bertalan-lemez volt hátul s a zománc átfúrásakor roncsolódhatott annyira, amint most látható.(459) Az ószövetségi Habakuk próféta szerint az Isten Támán, azaz dél felől közeledik,(460) tehát e szerint a korona Pantokrátora a déli irányt jelentené. A Nap kelte irányát így most Fülöp képviseli, míg a keleti térítő apostol, a "szkíta" András van nyugaton. Elfordítás esetén e két hely megcserélődik. Van azonban olyan szabály is, hogy Krisztus mindig keletről néz nyugat felé, s ha ezt vesszük figyelembe, akkor a Pantokrátor képezi nyugatot és Tamás apostol a keletet. Ez esetben a világiak csoportja is a helyén van, természetesen nem Szűz Mária képét képzelve a Dukász-lemez helyére.(461) Nagyon nehéz ugyanis elfogadható magyarázatot találni arra, hogy egy Szent István király által feltetetett Szűz Mária lemezt, az utódok bármelyike le merte volna vetetni, akkor, amikor teljesen közismert volt - s nemcsak a királyi udvar írástudói között! - hogy István király koronáját és országát felajánlotta a Boldogasszonynak, Szűz Máriának.(462) Ennek a ténynek a közismertségét bizonyítja, hogy III. Béla király az esztergomi Porta speciosa timpanonján márvány és fehér mészkőből készített berakással ezt a jelenetet örökíttette meg s ez a mű 1190 táján már készen volt.(463) A kaput, az átépítéskor, a Szent Adalbert székesegyházzal együtt elpusztították, ám a XVIII. században lefestették az ábrázolást. A Szent István által felajánlott Szent Koronát egy angyal viszi fel a Nagyboldogasszonynak, aki a timpanon csúcsában ül, ölében a kis Jézus. Balján István király, akinek a mondatszalagján ez állt: Suscipe virgo pia mea regna regenda Maria, azaz: Kegyes Szűz Mária, fogadd oltalmadba országomat és uralkodj rajta.(464) Szűz Mária térdén fekvő felirat szövege a következő: -Elfogadom tiéidnek gondozását s a szent dolgok jogait elvállalja Adalbert, amint kéred."(465) A Szent Korona joghatósága is általánosan ismert volt a korai időben is, amit igazol III. Ince pápa 1204. évi levele: terram Serviae (Szerbia) tuae coronae subjectam.(466) Ugyanakkor nagyon figyelemre méltó a kapuzat felső ívén elhelyezett nagybetűs felirat: Mentem sanctam spontaneam honorem Deo et Patria liberacionem, azaz: Szent és szabadakaratú elmét, tiszteletet Istennek és szabadságot a hazának!

MEGJEGYZÉSEM: A Korona hátoldalán, a szerző megállapításával szemben, szerepelhetett Szűz Mária képe. Ennek oka az, hogy a két mellette két cserélt kép szerepel. Lehoczky:” Ennek hátsó oromzatán, a mai Dukász Mihály kép helyén akkor eredetileg Szűz Mária, a bizánci birodalom védelmezőjének képe volt látható, két oldalán pedig Rafael és Tóbiás képe. Nélkülük a védőszentes koronát nem lehet elképzelni.” Ez a két lemez lett átcserélve  Konsztantin császár és Gyevücsa portréjára.Lehocszky írása szerintem az alsó abroncsot illetőleg téved, de ettől függetlenül jó meglátásai vannak.

438. Beliczay Jónás, Századok 21 (1887) 556. oldalon, Ipolyi 1886-os művének ismertetésekor felemlíti, hogy a Geobitz-lemezen a görög théta jelentése szent. Csakhogy ezen a lemezen théta nincs, ellenben van az abroncs szentképein. Berenik Anna id. mű ( 1999) 58: olvasata szerint a szöveg így hangoznék: "/G/Leó a bizánci, szövetsége a királyi törököknek." Ez az olvasat, számomra, egészen megalapozatlannak tűnik. E kérdésben helyes következtetésre jutott Pósfay Pongrácz, Adalékok a Szent Korona történetéhez. Cordoba, 1986, 97-98.
439. Henszlmann Imre, Pécsnek középkori régiségei. II. A pécsi székesegyháznak domborművei. Pest, Atheneum. 1870, 330-331: Geobitz a hű despota, török király. - Darkó lenő, A Dukász Mihály-féle korona célja es jelentűsége. Archívum Philologicum 60 (1936) I 14-I 16.
440. Moravcsik Gyula id. mű ( 1938) 442-448. - vö. Fiók Károly, Géza fejedelem neve és az Árpádcsalád névlajstroma Konstantinos Porphyrogenétosnál. Századok 41 ( 1907) 585-617.
441 Kristó Gyula, A Xl. század története. Magyar Századok. Sorozatszerkesztő: Szvák Gyula. Budapest, Pannonica Kiadó. 1999, 43.: zsarnoknak értelmezi.
442. Henszlmann Imre, A székes-fehérvári ásatások eredménye. Pest, Heckenast Gusztáv. 1864, 216-222. A deszpota hatalmi jelvényére nézve lásd: Vajay Szabolcs, Der Kamelaukion-Charakter der heiligen Krone Ungarns. Die typologische Rechtfertigung einer Benennung. In: Insignia Regni Hungariae 1. Budapest 1983, 47.
443. Kiss István, Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban. Századok 62 (1928) 747
444. Luczenbacher János, Magyar pénztudományi ritkaság. Tudománytár 22 
(IR39) VII. 48-55. Kovács László, A kora-Árpád-kori pénzverésrőI. Éremtani és régészeti tanulmányok a Kárpát-medence 1. (Szent) István és II. (Vak) Béla uralkodása közötti időszakának ( 1000-1141) érméiről. Vana Archaeologica Hungarica VII. Szerkesztő: Bálint Csanád. Budapest MTA Régészeti Intézet. 1997, 224-226.
445. N. Oikonomides, Á propos des relations ecclésiastiques entre Byzance et la Hongrie au XI siécle: le métropolile de Turquie- Revue des Études Sud-Est Européennes 20 (1971 ) 527-533. 
446. Szombathy János id. mü (1821) 14. Anjou-kori oklevéltár IV. 1315-1317. Szerkesztette: Kristó Gyula. Budapest-Szeged. 1996, 56.-on Szent István király koronájáról beszélnek, holott a Geizae-t igen nehéz összetéveszteni a Sancti-val! A progenitor= atya szóról nem is beszélve. Vö. Fejér György, Codex Diplomacicus Vlll/2. 64.
330
447. Nagy Géza, Az Árpád-ház. Turul 10 (1891 ) 42-45. - 11 (1892) 140. - Karácsonyi János, Még egyszer a Geythsa név kiejtése. Turul l2 (1892) 20-23. - Czeglédy Károly, Géza nevünk eredete. Magyar Nyelv 52 (1956) 325-333. - vö. Vajay Szabolcs, Großfürst Geysa von Ungarn. Familie und Verwandtschaft. Südost- Forschungen 21 (1962) 45-101.
448. Újszövetségi Szentírás. Görög eredetiből fordította és magyarázta P. Békés Gellért és P. Dallas Patrik. Hatodik kiadás. Róma, 1971, 618-619.: Jelenések Könyve 22.1-2,: az élő vizek folyója az Isten és a Bárány trónjából fakadt ...a folyó két partján az élet fái álltak.
449. Érdemes megemlíteni, hogy a nagytekintélyű Gerevich Tibor, Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938, 237. oldalán megdöbbentő figyelmetlenséggel azt írta: Mihály és Ráfáel főangyal látható a koronán. Ezt az "adatot" Pauler Gyulától vette át, mindenfajta ellenőrzés nélkül. Pauler Gyula, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. 1. Budapest, MTA. 1893, 172. A négy főangyal a következő: Gábriel, Mihály, Ráfáel és Uriel. Vö. Zajti Ferenc, Zsidó volt-e Krisztus? A semititmus és a skythizmus nagy harca. /Reprint/ Budapest, Gede testvérek. 1999, 268.
450. SRH II. Budapest, 1938, 308.
451. Thuróczy János, A magyarok krónikája. Bibliotheca Historica. Szerkesztette: Katona Tamás. Fordította: Horváth János. Budapest, 1978, 355: Zsigmond korában az egyik ütközetben a magyarkatonák ezt a jelszót kiáltozták: Isten, Szent Mihály!
452. Vida Mária, Szent Kozma és Damján magyarországi tiszteletének eredete és értelmezése (11-1l4.század) Századok 115 (1981) 340-367.
453 Gerevich Tibor, Magyarország románkori emlékei. Magyarország művészeti emlékei 1. Budapest, M. kir. Egy. Nyomda. 1938, 238: .,a királyi udvar szolgálatában álló ötvös készítette..." Legújabb feldolgozása: Trogmayer Ottó, Crux aurea reginae Giselae. (Talányok és bizonyosságok). Archaeologica. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 5 (1999) 431-452.
454. Csomor Lajos id. mű (1996) 67-68.
455. Ecce satus vite, p/er/ qua/m/ mors mortua morte (Íme az élet üdve, amely által a halál halállal halt) - Unde suae matrisque animae poscendo salute/m/ (ahonnan saját és atyja lelki üdvét kérve)- Hanc regina cruce/m/ fabricari Gisila iussit (e. keresztet Gizella királyné készíttette) Quamsiquis demit hinc damnetur morte p/er/enni (amelyet, ha valaki innen elvesz, bűnhődjék örök halállal). - A hátlapon: Hanc crucem Gisilia devota regina ad tumulum sue matris Gisile donare curavit (E keresztet Gizella ájtatos királyné, édesanyja Gizella sírjára ajándékozta) /Cruc/em Domini Xpt sub honore sacratam angelici cives quam Xpt co/luut/ glorificant stipant venerantur adorant (Krisztus tiszteletével megszentelt kereszt, amelyet az angyalok dicsöítenek, követnek, tisztelnek és imádnak). Lásd: Czobor Béla, Egyházi szerelvények Szent István korában. In: Szent István király emlékezete. Szerkesztette: Nagy Gyula. Budapest, Atheneum. 1901. 154-156. -Gerevich Tibor id. mű (1938) 238 és CCLIII. tábla. -Trogmayer Ottó id. mű (1999)433-435.
456. Kovács József, A Magyar Szent Korona. Ikonológíaí megjegyzések. Életünk 21 (1984] 885-904.
457. Ipolyi és Moravcsik ezt nem vette észre!
458. Ezt a képcserét ma már a "mérvadó kutatók" is elismerik: Tóth Endre id. mű (1996) 16. 
459. Csomor Lajos id. mű (1986) 72-73.
460. Biblia. Ószövetségi és újszövetségí Szentírás. Budapest, Szent István Társulat. 1976, 1069. Ugyanakkor Mani tanaiban a Dél a Sötétség, a gonosz Sátán birodalma. Vö. History of civilisations of Central Asia. 111. The crossroads of cívilisations A. D. 250 to 750. Editor B. A. Litvinsky. Paris, Unesco. 1998, 423.: In the south it borders on the kingdom of Ihe Prince of Darkness.
461. Csomor Lajos id. mű (1986) 89-90.-uö (1996) 40., 159-163., 293-310.
462. Bakay Kornél, Szent István király. Torán Új folyam I (1998) 4. szám, 3. - vá. Csordás Eörs, Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk. In: Magyar egyháztörténeti vázlatok. I. Budapest, 1989, 209-219.
463. Marosi Ernő, Einige stilistische Probleme der Inkrustationen von Gran (Esztergom). Acta Archaeologica ASH 17(1971) 172-173.
464. Bogyay Tamás, l' iconographie de la porta speciosa d' Esztergom et sus sources d'inspiration. Revue des Études Byzantines 8 (1950) 88-89.
465. Gerevich Tibor id. mű (1938) 55.
466. Fejér György, Codex Diplomacitus II. Budae, 1829, 437.