Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árpád vezér sírja Esztergomban

2014.12.28

 

ÁRPÁD VEZÉR SÍRJA ESZTERGOMBAN

 

1853-ban a Főszékesegyházi Könyvtár építése során az esztergomi Várhegy D-i lábánál fejedelmi sír leletei kerültek elő. Aranyozott ezüst lószerszám-véretek mellett aranyozott ezüst övveretek és egy gömbös végű réz ellenzővel ellátott szablya ma is megvan a Balassa Bálint Múzeum gyűjteményében. A fejedelmi sír feltárulkozása a magyarság számára igen nehéz történelmi időszakban történt. Az elbukott szabadságharc után, az elnyomó osztrák hatóságok ellenérdekeltek voltak a magyar dicsőséges nemzeti múlt emlékeinek nyilvános bemutatásában. Másodjára a Horn kormány idején kerülhetett volna elő a téma. Azonban az MSZP – SzDSZ pártszövetség szellemiségének ideje alatt megrendezett konferencia eredményei, ugyancsak érdektelenségre voltak kárhoztatva.

Vékony Gábor előadása a  „TUDOMÁNYOS FÜZETEK” 11. számában jelent meg. A konferencia címe: MAGYAROK TÉRBEN ÉS IDŐBEN. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya - Esztergom. 1996. május 28-31. Jellemző a nemzeti múlt ellenes légkörre, hogy az előadó témamegjelölésében meg sem merte említeni Árpád vezér nevét.

 

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

 (ELTE Régészettudományi Intézet, Budapest)

(részlet)

„Az egyetlen dunántúli tarsolylemezes sírról, Banáról, nem csupán a dózsakerti településsel való lehetséges kapcsolata miatt kell szólnunk.70 A leletek – természetesen - nem ásatás során kerültek elő, így elképzelésünk sem lehet arról, hogy valójában mi is volt a sírban. Azt mindenesetre a hitelesítő ásatás megállapította, hogy a lelőhelyen egy férfi és egy női lovassír volt (női lovassírt a megyében csak Almásfüzitőről és Esztergomban, a Bibliothekánál ismerünk). A banai férfisírt annak idején nemzetségfőnek vagy előkelő csatlósának gondolták meghatározni,71 Dienes István viszont a legtehetősebb honfoglaló magyar réteghez tartozónak, törzsi, nemzetségi előkelőnek tartotta.72 Szabó János Győző ugyanakkor kiemelkedő funkciót betöltő kavarnak sejtette a banai sír férfihalottját.73 Nem itt a helye annak, hogy részletesen elemezzük azt a tökéletes bizonytalanságot, amely régészeink között uralkodik 10. századi leleteink társadalmi besorolásakor.

A banai sírban mindenesetre volt egy szerkezetét tekintve teljesen egyedi ezüst tarsolylemez, egy ezüstbevakásos bronz ellenzőjű szablya, aranyozott ezüst véretekkel díszített öv, msmerevitos tegez, vas nyílhegy, arany szemfedőlemezek. Ezekhez társultak az aranyozott ezüst lószerszámveretek és az aranyberakásos vaskengyel. A női sírban arany ruhadísz, valamint aranyozott ezüst lószerszámveretek kerültek elő. A banai férfisír tehát tarsolyát tekintve egyedül áll a 10. századi leletek között. Egyedül áll azonban abban is, hogy a lószerszámveretek teljesen aranyozottak, sőt, kengyele aranyberakásos. Olyan kiemelkedő leletegyütteseink lószerszámveretei, mint a geszterédi74 vagy a zempléni,75 csak részben aranyozottak, mi több, ezekben az együttesekben csak egyszerű vaskengyelek vannak - a banai aranyozott, e vonatkozásban kivételes a korszak leletei között. Aranyozott ezüst díszítése van a rakamazi szórvány kengyelnek,76 amely viszont valószínűleg az itteni feldúlt „A” sírhoz tartozott, s ismerünk egy lelőhely nélküli ezüstborításos, aranyozott vörösrézzel berakott kengyelt.77 Ha tehát a gazdagságot, előkelőséget a nemesfém, illetve nemesfémmel díszített tárgyak alapján ítélnénk meg, akkor felszerszámozott lovát tekintve a banai sír előkelőbb, mint a geszterédi, zempléni vagy rakamazi sírok. Fettich Nándor szerint a tarcali, geszterédi és a bécsi szablyák a „magyarság előkelői számára" (für die ungarischen Grossen) készültek,78 1942-ben azonban a bécsi szablyát már 875 körül Álmos, vagy Árpád számára készítettnek tartja,79 nyilván ehhez viszonyítva értékelte a geszterédi sírt is. Erről később azt írta, hogy nem volt az egész honfoglaló magyarság fejedelme, akármilyen előkelő nemzetség- vagy törzsfő is lehetett.80 Kiss Lajos szerint a geszterédi a vezérek korszakának egyik legkimagaslóbb sírlelete, ugyanitt azonban a német szövegben „ein der hervorragendsten Grabfunde eines Führers" meghatározás szerepel,81 tehát kiemelkedő vezéri sír. László Gyula mindig is fejedelemnek tartotta a geszterédi sír halottját,82 őt pedig ebben követte Szőke Béla is,83 s ehhez másokat is fejedelmi, törzsfői sírként kapcsolt. Dienes István régebben a geszterédi sír halottját kérdőjelesen törzsfőnek,84 majd ugyancsak kérdőjelesen törzs- vagy nemzetségfőnek tartotta,85 Mesterházy Károly viszont régebben86 és ujabban is,87 Rakamazzal és Zemplénnel együtt nemzetségfőnek gondolja. Fentiekhez kapcsolhatnánk még a geszterédi sír halottjának Bugát rex vagy éppen valamelyik Árpád-fival való azonosítását.88

 Csak megjegyeznénk, hogy a zempléni sír halottja is a fejedelem és nemzetségfő meghatározás között ingadozik, az azonban nem kétséges, hogy az említett sírleletek jelenleg (a kétpói kinccsel együtt) a 10. század legkiemelkedőbb emlékei. Ha a banai sír fentebb részletezett jellemzőit tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy lószerszámait tekintve mindenképpen fölötte van az említetteknek. Érdemes itt ideiktatnunk két idézetet: „midőn a nagy kán halt meg, őt néhány ember elkísérte arra a helyre,ahová el kellett temettetnie. Miután ezt a helyet megtisztították, ott sátrat vertek, a holttestet fából készült trónfélére ültették, elébe egy finomművű asztalt helyeztek. Erre kancatejet tettek, s egy lovat állítottak oda csikajával. A lónak fehérnek kellett lennie, szépen felkantározva, bizonyos mennyiségű arannyal és ezüsttel borítva. Ezen sátornak a földjét csak szalma fedi. Ezután egy széles és mély gödröt ásnak, hogy az egész sátor mindazzal, ami benne van, beleszállhasson. Miután ez megtörtént, a földet kiegyengetik, s oda gyepet vetnek, hogy senki a helyet föl ne ismerhesse."89 Az idézet forrása Johannes de Montevilla, aki a 14. század elején 33 évig utazott Keleten.[…]

A mongol nagykánok temetkezésénél tehát - ez a leírásokból világosan kiderül - a lószerszám arany, illetve arany és ezüst, míg a halott öltözéke régészetileg megfoghatatlan (vagy csak szerencsés földtani körülmények között megfogható). A banai sír pedig éppen lószerszámokban rendkívül gazdag, azt is mondhatjuk, hogy a vele temetett ló szerszáma tiszta arany (hiszen az aranyozott ezüst is arany). Kiss Ákos a banai lószerszámveretek egy részét 91 övveretnek határozta meg, ezt teszi Fodor István is, egy újabb férfisír feltételezésével.92 Pedig Kiss Ákos már maga észrevette, hogy a nagyobb (3,8 cm széles) aranyozott ezüstveret a geszterécli nagyobb szíjveretek közeli rokona,93 ez utóbbiakat viszont László Gyula már 1942-ben lószerszámvereteknek határozta meg.94 Ezekhez kapcsolta Budinsky-Kricka is a zempléni lószerszámvereteket,95 mint formailag rokonokat - itt valóban a lószerszámokkal együtt kerültek elő ezek a veretek.9Í> Ugyancsak többnyire lószerszámot díszítenek a banai pikkelyes veretek97 párhuzamai.98 A veretek nagysága (4) és stílusa (3) miatt azonban legalább két kantár volt a banai férfi sírjában (ahogy Geszteréden a csatolós karikák minden bizonnyal kötőfékhez tartoznak), azaz a sírban legalább két ló maradványait (vagy legalább szerszámát) temették. Mindkettőt aranyos szerszámmal. A banai sír tehát minden vonatkozásában kiemelkedik a 10. századi leletek közül.

Hogy persze miként köthető fejedelemhez egy 10. századi sírlelet, arról jószerével semmit sem tudunk. Árpádot kazár szokás szerint emelték pajzsra, azonban kérdés, hogy ezért a pajzs fejedelmi jelvénnyé válhatott-e. Bíborbanszületett Konstantin óvja fiát, hogy az északi barbároknak, köztük a turkoknak, tehát magyaroknak is, ha netán a császári öltözéket (tehát a tunicát és a clamyst) és a félgömbös koronát kérnék szolgálataikért, odaadja azokat. Ilyen kérésre tehát volt példa, de akkor, amikor valamelyik barbár bizánci címet (s vele ruhát) kapott, mint példák alapján tudjuk, keresztény is lett, tehát a temetkezése is keresztény lett (ez már a 10. század közepe felé így van, ekkortól tehát aligha számolhatunk pogány fejedelmi sírokkal). Ha volt jelvénye a magyar fejedelemnek a 9. század végén, 10. század elején, az aligha volt más, mint a kazár kagántól kapott jelvény.

 A banai sír, a geszterécli, s azon keresztül a zempléni sírral való rokonsága miatt mindenképpen fejedelmi sírnak tartható (megjegyzem, ez ugyanazt jelenti, mintha nemzetségfői sír lenne: a turkok nemzetségeinek voltak arkhónjaik, egy megás arkhón tulajdonképpen e nemzetségek összességének főnöke, tehát mintegy törzsfő). A fentebbiekben világossá tettük, hogy az aranyos ló, vagy lovak miatt valójában a legkiemelkedőbb a 10. századi sírleletek között. A leletek keltezése egyértelmű, a 9- század végére, 10. század elejére kell helyeznünk őket. Azt a területet, ahol a banai sír (és párja) előkerült, a középkorban Árpa, illetve Árpád néven ismerték (pontosabban: a sírok a középkori Árpa-Árpád és Bana határán vannak). Erről, éppen a kétféle névalak miatt (szemben az egyszerűen 'árpás' jelentésű Árpád helynevekkel) már Gombocz Zoltán és Melich János kimondták, hogy csak személynévi eredetű lehet." Az összes többi így kezelt azonban nem vagy legalábbis nem bizonyíthatóan. Összekapcsolhatjuk-e azonban ezt a Komárom megyei helynevet Árpád fejedelem nevével. Hiszen amint azt a Csallóközi Árpádsoka helynév is mutatja, ilyen helynevek az Árpád (de az Árpád) személynévből még a 13. században is keletkeznek, másrészt meg, mint azt mindenki tudja és írja, Anonymustól ismert, hegy Árpád sírja az Óbudával szomszédos Fehéregyházán volt.100 Anonymus szerint Árpád sírjánál a „a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fehérnek hívnak". Fehéregyházát azonban egészen a 13/14. század fordulójáig Bana néven ismerik,101Árpád sírjának hagyománya - ha volt ilyen - tehát a 10 században nem a majdani Fehéregyházához kapcsolódik, hanem egy Bana nevű helységhez. Ez pedig éppen az, amely a Komárom megyei Árpa-Árpád szomszédosa, illetőleg, amelynek mai területén sírunk előkerült. Hogy Anonymus a 13- században, vagy már előtte a magyar hagyomány, miért helyezi ezt a banai sírt az Óbuda melletti Banához, annak bizonnyal az a magyarázata, hogy a 13- századra itt alakult ki az ország központja, s a honfoglaló vezér sírját kézenfekvőbb volt a kortársaknak ebbe a központba áttelepíteni. Ezt annál könnyebben tehették meg, mert itt is volt egy Bana, s az eredet temetkezés is Bana határában volt.

Mivel, mint láttuk, a banai sír hierarchikusan kiemelkedik a legkiemelkedőbb honfoglaló leletek között, fentiek után nemigen lesz más választásunk, mint Árpád sírjának tartani. A választás, a lehetőség persze nem bizonyosság. Ebben az esetben talán az utóbbit is elérhetjük. Kürti Béla annak idején az algyői temető 11. sírjában egy íjközépcsontot talált, amelyet díszítettként közölt.102 Szívességből annak idején tanulmányozhattam ezt a két összetett jelből álló díszítést, s a Kárpát-medencei rovásfeliratokról írott munkámban röviden utaltam arra, hogy felirat lehet, mégpedig kazár írással, s a magyar győ (gyevi) előzményeként lenne olvasható.103 A halomi honfoglalás kori tegezfelirat 1993-as részletes feldolgozásában (máig közöletlen egy nagyobb részlet kivételével),104 korábbi bizonytalanságom akörül, hogy felirat vagy tamgá(k) van-e az algyői íjborításon, megszűnt. Az algyői felirat első jelénél (Kürti képén felül) egy U-alakú jelben egy Y-alakú jelet találunk, ahol az Y alak V-elemének szárai felül párhuzamossá törnek. Ez a két jel a kazáriai írásban a d/d' illetve az a/d jele, ott azonban ezek ligatúrájában a két jel fordítva kapcsolódik egymáshoz. Mindenesetre a liga túra olvasata d'a vagy d'd lehet. A másik jel (Kürti képén alul) egy egyenlőtlen szárú U-alak, amelyben egy fordított, ugyancsak egyenlőtlen szárú Y-alakot illesztettek. Nos, ugyanezt a két jelet találjuk a banai szablya ellenzőjének gombjain ezüst berakással, mégpedig a két gombon fordított sorban, ami biztosít bennünket arról, hogy valóban felirattal, s nem tamgával (s főleg nem díszítéssel) van dolgunk. A banai szablyaellenzőn a második jel belső tagja egyértelműbb, mint Algyőn, itt ugyanis egy fordított, szögletes görög pszí alakot találunk. Ez a jel a türk feliratok q+w jelével vethető össze, amely egyébként ebben a formában megvan a békési íjcsonton is.10í> Az egyenlőtlen szárú, íves U-alakú jel a kazáriai (és türk) b* jel megfelelője, tehát az algyői és a banai jelcsoport másik összetett eleme bqu ligatúraként (és természetesen e két jel más kombinációjaként is) olvasható. Az egész felirat tehát d'abqu vagy d'dbqu lenne, ez pedig a jabgu-tyiwu szó kazár írásképe.107 E szó valóban a magyar győ (helynév, személynév) előzménye, amely viszont eredetileg igen magas türk cím, több török nép királyát így nevezik, így az oguzokét, a karlukokét stb.108 A kazároknál e címre vonatkozóan nincs kései adatunk, noha a nyugati türk kagánok állandó címe volt 3. jabgu.109 Az Árpádok családjában biztosan megvolt ez a cím, hiszen Géza fejedelem neve ebből képzett személynév.110 Az a körülmény, hogy a jabgu cím a 10. században személynévvé vált, arra mutat, hogy már ebben az időben csökkent az értéke. Ezért is szerepel a cím (vagy itt már személynév) az algyői íjon, amelynek tulajdonosa azért még lehetett egy nemzetségfő. A banai szablya ellenzőjének ornamentizáló, heraldikus d'dbgu felirata azonban mindenképpen többre értékelendő: ilyen díszes fegyver felirattal ellátva aligha alkalmi készítmény, sőt jó okunk van feltételezni, hogy valamilyen beiktatás kelléke. Egy kazár feliratos fegyver azonban jelvényként egyetlen 9-10. századi magyar személlyel hozható kapcsolatba: a kazárok által beiktatott Árpáddal, aki ennél a beiktatásnál nyilván jelvényeket is kapott (s a szablya ezért is ezüsttel berakott: a jelvény a kazár hatalmi rendszer jelvényeinek hierarchiájában kell elhelyeznünk).

Mivel a 9/10. század fordulóján a honfoglaló magyarok között nem számolhatunk más jabguval, illetve a kazárok által beiktatott méltósággal, csak Árpáddal, a banai férfisírt Árpád sírjának kell tartanunk a korábban elmondottakkal is összefüggésben.”/Kiemelés tőlem/

 

/A hivatkozási számoknak megfelelő cikkelyek az eredeti dokumentumban megtalálhatóak/

 

Rovásírás

A közelmúltban nagy publicitást nyert az 1983-ban Szarvason talált VIII. századi avar tűtartó, amelyen 58 türk és "magyar" jel olvasható Vékony Gábor következő olvasatában: "Üngür démon ellen legyen itt ez a vas. E tű szúrja át a démont, tű, tű, aki a rosszat elvarrod. Aki elbontasz, egybeöltögetsz. Üngür démon, ne egyen meg engemet, űzd, emészd el őt Istenem!". Ezen olvasatból az avarok magyar nyelve nyert bizonyítást. /Kőbe vésett és fába írt történelem /kiszely.hu/

A szöveg még azt is bizonyítja, hogy az avaroknak Egy Isten hite volt, hittek a Biblia által is leírt démonvilágban és abban, hogy Istenhez fohászkodva ezeken a lényeken erőt lehet venni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.