Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hetek: Himnuszpszichológia

 2016-02-21 Himnuszpszichológia: A nemzeti indulók és a néplélek

Himnuszpszichológia: A nemzeti indulók és a néplélek
 
Az olasz „vidám”, a német „precíz”, a magyar „búskomor”, a francia „büszke”, a skót „fukar” – néhány sztereotípia, amely nem minden állampolgárra igaz, mégis beépült egyes népek kívülről történő, általános megítélésébe. Létezik-e néplélek, létezik-e nemzeti karakter? Ha igen, akkor miképpen definiálhatjuk? Akármilyen választ adjunk is a kérdésre, egy dolog bizonyos: a nemzeti himnusz sokat elárul az adott nép gondolkodásmódjáról, mentalitásáról, önképéről. Írásunkban néhány nemzet (brit, amerikai, orosz, német, magyar, izraeli) himnuszának sajátosságait vizsgáljuk, a teljesség igénye nélkül. A Hetek cikk
Himnuszpszichológia: A nemzeti indulók és a néplélek
 

A Biblia szerint Isten akarata, hogy nemzetek éljenek a Földön. Az első globális állam Bábelben jött volna létre, a Mindenható azonban személyesen akadályozta meg a torony felépítését, és zavarta meg az egynyelvű, egységes „világkormány” létrejöttét. (…mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére. 1 Mózes 11:9) 
A különböző etnikumok fokozatosan vették birtokba a számukra kijelölt lakóhelyet történelmük során, s alakítottak államot letelepedésük helyén. Pál apostol azt állítja az athéni polgárokhoz intézett beszédében, hogy az egyes nemzetek lakóhelyének, határainak kijelölése nem a véletlen műve, hanem isteni beavatkozás eredménye.

 

A Mindenható ugyanis …az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait. (Apostolok cselekedetei 17: 26)

Bizonyára az sem véletlen, hogy a legtöbb nemzet őstörténetében, honfoglalásában fontos szerepet kapnak a mitológiai elemek, himnuszuk pedig természetfeletti kontextusba helyezi létezésüket.

A nemzeti himnuszok a nemzethez való tartozást, annak egységét szimbolizálják. Egy világbanki tanulmány szerint minél erősebb egy nemzetben a társadalmi kohézió mértéke, annál sikeresebb lesz az élet több területén, beleértve a gazdaságot is. A himnuszok szövege a szimbolikus mellett konkrét jelentéssel is bír, amely sokszor tükrözi a nemzetek történelmét és azt a világfelfogást, amivel a legtöbben azonosulnak. Értelmezésük betekintést adhat a sikereik mögötti rejtett motivációikba.

Isten, óvd a királynőt!

Az egyik legismertebb nemzeti himnusz az Egyesült Királyságé, amelyet Anglián kívül Észak-Írországban, Új-Zélandban, némi változtatásokkal Kanadában, illetve a Brit Birodalomból létrejött független államokban (Brit Nemzetközösség) is énekelnek. 
A dal mai formáját az 1740-es években kapta God save Great George, Our King címmel, zenéjét vagy John Bull szerezte 1619-ben, vagy pedig Henry Carey 1715-ben.

 


A dal 1745-ben elhangzott a londoni Királyi Színházban, népszerűsége ettől kezdve egyre nőtt, s később hivatalos eseményeken is mind gyakrabban csendült fel. Dallama annyira népszerűvé vált, hogy több ország átvette saját szöveggel. A brit változat szövegének szerzője ismeretlen.

 

Az Egyesült Királyság himnusza áldáskívánások sorozata, olyan, mint egy nemzeti ima, amely a királyt (királynőt) elhalmozza jókívánságokkal, és hosszú, győzedelmes, áldott életet kíván számára: …Éljen soká nemes királynőnk, / Isten, óvd a királynőt: / Adj neki győzedelmes, Boldog és dicsőséges, / Hosszú uralmat… A himnusz második versszaka olyan, mint egy bibliai zsoltár – protestáns kultúrában ez teljesen érthető: Ó, Urunk, Istenünk, emelkedj fel, / Ijeszd el ellenségeit / És pusztítsd el őket! / Zavard össze terveiket, / Hiúsítsd meg aljas cselszövéseiket, / Benned bízunk: / Ments meg Urunk, minket! A harmadik versszak ismét az uralkodót áldja. Bizonyára nem véletlen, hogy II. Erzsébet 90 éves korában ma is jó egészségnek örvend, s eddig ő a leghosszabb ideje trónon lévő brit uralkodó.


Csillagos-sávos lobogó

Az Amerikai Egyesült Államok himnusza a sokat látott nemzeti lobogóról szól (The Star-Spangled Banner), amely erkölcsi alapon fogja egybe a különböző országokból ide érkező polgárokat. A himnusz szövegét Francis Scott Key ügyvéd és amatőr költő verse adja, amelyet a britek fölött aratott győzelem örömében szerzett 1814-ben – adott tehát a győzedelmes, lelkes hangulat, amelyet az eléneklése kivált. Dallamát John Stafford Smith ismert bordalából (To Anacreon in Heaven) származtatják.

 

 

Tekintve, hogy a zászlónak is van szimbolikus jelentése, a himnuszt a szimbólum szimbólumaként is értelmezhetjük: a zászló összefogja a rajta lévő csillagokat, vagyis az egyes államokat. A tizenhárom csík azokat az államokat jelöli, amelyek elsőként megalkották a szövetségi alkotmányos köztársaságot. A zászló egyben a szabadság, bátorság, győzelem szimbóluma is, amely …győztesen fog lobogni / A szabadság országa és a bátrak hona felett.

A kongresszus 1931-ben nyilvánította A csillagos-sávos lobogót az Egyesült Államok nemzeti himnuszává.

Dallama alapján egyébként a legnehezebben előadható himnuszok közé tartozik, 

amelynek nyilvános eseményen történő eléneklésébe többen belesültek már.  A nagy nyilvánosságnak örvendő rendezvényeken ezért gyakran előírják, hogy élőben nem, hanem csak felvételről hangozhat el.

A mi szent államunk

Oroszország és az egykori Szovjetunió himnuszának dallama – Alekszandr Alekszandrov szerzeménye – megegyezik egymással. A szövegíró a hosszú életet megélt Szergej Mihalkov (1913–2009), akit még Sztálin bízott meg az Internacionálét felváltó szovjet himnusz szövegének megfogalmazásával. Ez a verzió, amely 1944-ben vált hivatalossá, egészen a Szovjetunió 1989-es széteséséig volt érvényben. Jelcin tíz éven át a régi, cári himnuszt, Mihail Ivanovics Glinka hazafias dalát tette hivatalossá (Légy dicső, Oroszország), amelynek azonban nem volt szövege. Putyin elnököt felettébb zavarta, hogy az orosz sportolóknak nincs mit énekelniük a nemzetközi megmérettetések idején, és felkérte a 87. évében járó Mihalkovot, hogy írjon új szöveget a régi, szovjet érából ismeretes dallamra.

 

 

Mihalkov Sztálin idejében még a A Nagy Oroszország kovácsolta frigyet dicsőítette, amely (a szöveg szerint) Lenin útmutatásának megfelelően a kommunizmus győztes útján viszi a népeket. A 2000-ben beiktatott újabb strófákból kimaradt a kommunizmus felmagasztalása, Oroszországot pedig mint „szent államot” dicsőíti: Erős akarat, hatalmas dicsőség a tiéd, örök időkre. Később pedig: Egyedül vagy a világon! Egyedül te vagy ilyen, Isten védte szülőföld. A régi-új szerzeményt, amely politikai vitákat is gerjesztett, 2000. december 30-án tették hivatalossá az Oroszországi Föderációban.

Németország mindenek felett?

A német himnusz zenéjét Joseph Haydn szerezte 1797-ben, a dal akkor még Ferenc császárt magasztalta, Lorenz Leopold Haschka tollából.  (Gott erhalte Franz den Kaiser… azaz Isten óvja Ferenc császárt!) A dallamra August Heinrich Hoffmann von Fallersleben új szöveget írt 1841-ben Helgoland szigetének átvétele alkalmából, s megszületett A németek dala (Das Lied der Deutschen). Németország 1871. évi egyesítésekor a porosz király addigi himnusza (Heil Dir im Siegerkranz) lett a császári himnusz, amelynek dallama a már korábban említett God Save the Queen dallamára készült.

Az első világháború alatt elsősorban hazafias dalok hangzottak el szöveg nélkül vagy propagandaszöveggel. 

A világháborút követően, 1922-ben a weimari köztársaság első elnöke avatta nemzeti himnusszá Fallersleben versét, amely így kezdődik: Deutschland, Deutschland über alles, / Über alles in der Welt… (Németország mindenek felett / Mindenek felett a világon) A nemzetiszocialista Németország is ezt választotta nemzeti himnuszául, a második világháború után azonban az első versszakot betiltották, helyette a harmadik versszak vált hivatalossá 1952-től.

A nyolcvanas évektől többnyire csak a Haydn–mű szöveg nélküli zenekari változatát játszották, 1991-től azonban ismét a Das Lied der Deutschen harmadik versszakát vették elő, amely így szól: Egységet, jogot és szabadságot a német hazának!… (Einigkeit und Recht und Freiheit/ Für das deutsche Vaterland!) Refrénje áldást fogalmaz meg: Virágozz a boldogság csillogásában, / virágozz, német haza! (Blüh’ im Glanze dieses Glückes, Blühe, deutsches Vaterland!)

 

 

Noha Fallersleben szövegének csak a harmadik versszaka vált hivatalosan elfogadottá, mégis többször előfordult már, hogy nagy nyilvánosság előtt az első versszakot játszották le tévedésből. Ez történt például az osztrák–német labdarúgó Európa-bajnoki csoportmérkőzés előtt, amikor a svájci televízió a nácizmus időszakában használt strófákat idézte teletex oldalán, vagy például a Knorr–Niche női kajak kettes győzelme utáni eredményhirdetéskor a szegedi kajak-kenu világbajnokságon. A svájci televízió közleményben kért bocsánatot a tévedésért, a szegedi világbajnokság magyar szervezői azonban sokáig nem fogták fel, hogy mi történt. „Hatalmas blama ez a szervezőktől, értetlenül állunk az események előtt” – nyilatkozta akkor Reiner Kiessler német edző.

Isten, áldd meg a magyart!

Kölcsey Ferenc Hymnus-a, amely eredeti alcíme szerint „a magyar nép zivataros századai”-ról szól, 1823-ban született, zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző, karmester szerezte 1844-ben. Előtte, a 19. században a már említett császári himnusz (Gott erhalte Franz den Kaiser) volt érvényben – igaz, a szövegen többször változtattak. Egészen az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as megszűnéséig ez volt a dualizmus ideje alatti hivatalos himnusz. Kölcsey szerzeményének nemzeti himnuszként történő hivatalos elismerésére az 1903-as országgyűlés tett kísérletet, I. Ferenc József magyar király azonban a törvényjavaslatot nem szentesítette.

Jogi értelemben csak 1989-ben kapta meg a hivatalosan elismert státuszt: A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. 

(1989. évi XXXI. törvény 75.§.) A magyar nép azonban korábban is Kölcsey szerzeményével azonosult, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter például még azt is rendeletben szabályozta 1939-ben, hogy a könnyebb énekelhetőség kedvéért az eredeti szöveg helyett „hozz reá víg esztendőt” énekelendő.

Kölcsey műve előtt a katolikus és a protestáns magyarság más-más népi himnuszt választott magának. A katolikusok között a Boldogasszony Anyánk, illetve az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének terjedt el. Az előbbit a Mária-kultusz ihlette (Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, / nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk…), az utóbbi Szent István-kultuszához kapcsolódik (…Hol vagy István király? / Téged magyar kíván, / Gyászos öltözetben teelőtted sírván.)

 

 

A református magyarság népi himnuszként a 90. genfi zsoltárt preferálta (Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!…). A hagyomány szerint Bocskai István hajdúi is ezt énekelték a 17. században. Népszerű volt még a Rákóczi-nóta is, amelyet a Habsburg-hatalom többször betiltott (Jaj, régi szép magyar nép! / Az ellenség téged mikép / Szaggat és tép! / Mire jutott állapotod, / Romlandó cserép…).

A magyar himnusz egyes részei össznemzeti imának is felfoghatók, szövege azonban kívülről szemlélve sokszor önmarcangolónak tűnik. Hankiss Elemér A bűntudatról mint társadalmi jelenségről című tanulmányában így ír:

Nincs még egy ország, amelynek himnusza bűntudattal küszködnék, amely olyan komor s már-már reménytelen hangot ütne meg, mint a miénk.

Egy amerikai újságíró 196 nemzet himnusza közül találta a legszomorúbbnak a mienket. A sikerorientált amerikai kultúra kétségkívül nehezen tudja értelmezni a kudarcok sorozatos megemlítését (például Hányszor zengett ajkain / Ozman vad népének / Vert hadunk csonthalmain / Győzedelmi ének!), és az is tény: a nemzeti himnuszok többsége szereti az adott nemzet győzelmeit kiemelni.

A remény himnusza

Izrael himnusza, a Hatikva a reményről szól. Szövegét Naftali Herz Imber írta 1878-ban, zenéjét Samuel Cohen szerezte tíz évvel később. Viszontagságos sors után a Hatikva csak 2004. november 10-én vált Izrael hivatalos himnuszává.

A diaszpórában élő zsidó nép egészének reménye, hogy visszatérhetnek őseik földjére, évezredek óta jogosan épült az Ószövetség ide vonatkozó próféciáira. A Hatikva galíciai szerzője, Naftali Herz Imber azonban olyan földi sikerekben is reménykedett, amelyek nem mindig adattak meg a számára. Pedig szerzeménye, az 1878-as években papírra vetett Tikva­tenu (Reményünk) hamarosan népszerűvé vált, és a Jeruzsálemben kiadott verseskötetében, a Barkai-ban (Hajnalcsillag) is szerepel. A költemény egyre népszerűbbé vált, a cionisták himnuszukká választották.

 

 

A szerző személyével kapcsolatos egyik anekdota szerint Imbert az 1905-ös New York-i Cionista Kongresszuson az őr nem ismerte fel, így nem engedte be az épületbe. A költő erre bizonygatni kezdte, hogy annak a himnusznak a szövegét, amelyet a benn lévők énekelnek, nem más, mint ő írta. Az őr hajthatatlan maradt, mire a két férfi összeverekedett. Naftali Herz végül alaposan megtépázva, az épület előtt a hóban állva énekelte fennhangon a Hatikvát, a kihallatszó dallam alapján.

Hetek / Somorjai László