A Nemzetközi Újságíró Szövetség Üdülője, Orion bár. / Fotó: Fortepan.hu
A magyar szervezet Nagy testvére, a NÚSZ olyannyira hírhedt volt, hogy még az egykori pártlap, az önmagát szépen átmentő Népszabadság újságírója, Czingráber János is feltette a következő kérdést:
„A Nemzetközi Újságíró Szövetség meglehetősen bolsevik típusú és hagyományú szervezet. Sokakat meglepett, hogy ön ezt az alkalmat használta fel első protokolláris szereplésére.”
Önmagában már ez a hangnem is sokat sejtet, a „bolsevik” kifejezés egyfajta útkeresésnek tűnik a napilapnál annak múltját és későbbi korszakát ismerve.
GÖNCZ: A MEGTISZTÍTOTT NÚSZ ÉS A HARMADIK VILÁG
Göncz Árpád válasza ma már egyfajta üzenetként értékelhető: „A kérdés felvetését jogosnak és fontosnak tartom, s szeretném a következőket leszögezni. Egy olyan nagy hatású szervezetről van szó, amelynek különösen a harmadik világban óriási a súlya. Ugyanakkor éppen annyira az átalakulás stádiumában van, mint Kelet-Európa. Tény, hogy az eredeti tiszta célok az évek során meglehetősen háttérbe szorultak, de sokat jelenthet, ha segíteni tudunk a torzulások eltüntetésében. Egy megtisztított NÚSZ fontos eleme lehet baráti kapcsolataink rendezésének, s talán a nemzetközi együttműködés ügyének is szolgálatot tehet. Egyébként pedig fontosnak tartom, hogy a régi és használható értékeket – ide értve a baloldaliakat is – védjük, ápoljuk, hiszen ezek is segítségünkre lehetnek a Nyugathoz való gyorsabb kapcsolódásban.”
Göncz Árpád 1975-ben / Fotó: Fortepan.hu
Megtisztított NÚSZ? Mégis mire gondolt? Milyen tisztulási folyamatot láthatott? Már az is furcsa, hogy a tájékozott politikus a harmadik világot említette, hiszen világosan ismerhette Moszkva és az általa irányított kommunista diktatúrák arrafelé végzett aknamunkáját. Azt a számtalan, részben még ma is feltáratlan játszmát, amelyet a nyugati hatalmak (és elsősorban az Egyesült Államok) ellenében a világ e boldogtalanabb, de legalábbis szegényebb tájékain folytattak.
Emlékezzünk csak arra a Kalmár Györgyre és Bochkor Jenőre – valamint most még ismeretlen társaikra –, akik, illetve – Kalmárról biztosan tudjuk – vettek részt külföldi diákok beszervezésében. Akár itthon, akár – ahogyan Kalmár – Afrikában. Persze, hogy nagy volt a súlya, ha annyi embert beszerveztek.
Másrészt jól tudjuk, hogy a Göncz által emlegetett (és nem tudni, mire alapozott) megújulásról természetesen csak a szavakban volt szó, ahogyan az is világos, végül hova vezetett a baloldali „használható értékek” védelme.
De az igazán visszás nem ez, hanem az, hogy a papíron antikommunista politikus, akinek egykori pártját elsőként szalámizta le a diktatúra, ismert vezetőit megvásárolva, bebörtönözve, elüldözve vagy lejáratva, szóval ez az egykori forradalmár „eredeti tiszta célokat” emleget, ami megegyezik a legunalmasabb és leghazugabb kommunista propagandával. Eredeti tiszta célok? Tényleg erről szónokolt a kommunista diktatúra utáni szabad Magyarországon a köztársasági elnök?
A Népszava tudósítása szerint voltak még érdekes gondolatai. Göncz kiemelte a kommunista újságírók, hálózati tudósítok által ellepett sajtó szerepét a „békés átmenetben”, a forradalmi átalakulás elmaradásában: „Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke megnyitó beszédében, hangoztatta: a sajtó rendkívül fontos szerepét abban, hogy Magyarország vér nélkül, békésen jutott el a szabad parlament megválasztásához. A magyar példa nem kifejezetten modell, tanulmányozásra azonban érdemesnek mutatkozik – mondotta Göncz Árpád.”
Göncz Árpád és felesége a Balatonnál / Fotó: MTI
Hálózat rovatunk olvasói pontosan tudják, hogy a„békés átmenet” mantrázása az állambiztonság és az „M” betűtől éppen megszabaduló MSZMP nagy trükkje volt, ezzel lehetett elkerülni a felelősségre vonást és a számonkérést. Ennek hatását érezzük még ma is.
Mivel rengeteg állambiztonsági iratot eltüntettek – különösképp a veszélyes időszakról –, különösen fontossá váltak, amelyek megmaradtak. Ilyenek azok, amelyekbenNagy Imréék újratemetését szervezik. Néhány vonatkozó mondat az állambiztonsági iratokból: „Meglevő pozíciónkat fel kell használni olyan cikkek megjelentetésére, amelyek azt sugallják, hogy a nemzet érettségének bizonyítéka lesz ha a június 16-i események rendben zajlanak le”. Vagy: „Ha a kegyeleti, nemzeti megbékélés jelleg hangsúlyozása tovább terjed – ezt hálózati úton erősíteni kell – megakadályozhatók a különünnepségek”. Erről a játszmáról bővebben régebbi cikkemben írtam – Hankiss Ágnes munkafüzetét idézve. Ez volt a lényeg:
a békés újratemetés és a békés átmenet.
A KGB ÉS AZ Ő NEMES ESZMÉI
Ennél is különösebb, amit a köztársasági elnök a KGB által alapított, a megszállt keleti országokat sajtóját behálózó szervezetről mondott a Népszava szerint: „Göncz Árpád a Nemzetközi Újságíró Szervezetről szólva megállapította, hogy a második világháború után olyan nemes eszméket vállalt fel, mint például a faji egyenlőség, a béke szolgálata, a sajtó szabadsága, a hivatásnak tekintett újságírás értékeinek és érdekeinek védelme, ma már azonban ezek képviselete nem érvényesül egységesen a NÚSZ-ban.”
Béke és szeretet / Fotó: Commentarymagazine.com
Azért ez szürreális. Az ideiglenes köztársasági elnök, az egykori ötvenhatos fogoly első útja a papíron is csak 1991-ben átalakított KGB fedőszervéhez vezetett, ahol szemtől szembe megdicsérte a rendszerváltást minden gond nélkül megélt, a magyar közvéleményt addig a diktatúra nevében manipuláló újságírókat, akik megtartották pozícióikat, és azonnal a sajtószabadságot féltették, amint valaki szeletet szeretett volna az ő szocialista tortájukból.
Göncz beszéde szerint a szovjet KGB fedőszervezete a „sajtó szabadságáért”, a „hivatásnak tekintett újságírás értékeinek és érdekeinek védelme”, a „béke szolgálata” érdekében dolgozott.
Ha belegondolunk ezeknek a mondatoknak a jelentőségébe, akkor leírhatjuk:
Göncz Árpád már belépőjével üzent mindenkinek.
Fotók: MTI és Fortepan.hu
Vox populi
2018-02-28 at 15:34
Rosta Sándor már elhunyt egykori 56-os elítélt, akit barátomnak, és tanítómnak tartottam, mondta el nekem a következő történetet:
Nyolc évet kapott az SZDP ujjászervezéséért. Büntetését töltötte Márianosztrán, mikor meghalt édesapja. Kérvényezte a börtönparancsnokságon, hogy engedjék el a temetésre. A fordítóirodán dolgozott -kivételesen ez nem volt bepoloskázva – Krassó Györggyel, és Göncz Árpáddal hármasban egy kiadott munkán. Bejött egy smasszer, és közölte Sanyi bácsival, hogy nem mehet el a temetésre, nem engedélyezték, majd kiment.
A felgyűlt keserűség, a megaláztatás, a fájdalom kitört belőle. Ordítva szidta a rendszert, Kádárt, Münnichet, a kommunistákat.
Másnap hívatták a börtönigazgatóságra. “Tudjuk ám pontosan mit mondott Rosta! Vegye tudomásul, ha még egyszer így viselkedik, szigorított magánzárkába tesszük.”
Az eset híre elterjedt a börtönben. Krassóért mindenki tűzbe tette a kezét. Az elítéltek Gönczben sejtették a téglát. Elkezdtek erről suttogva beszélni.
Ezután minden elítélt magatartása megváltozott Gönczzel szemben