Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Retusált történelem, III.Béla király uralkodása

2015.01.24

 Retusált történelem

2013-01-23

Megszokott dolog a tudományban, hogy amit egyszer leírtak és tanulmány vagy könyv formájában megjelent, azt készpénznek veszik a következő generációk. Kétkedni csak akkor kezdenek, ha valamilyen nagyon átlátszó hamisításba vagy tévedésbe botlanak. gy történt ez III. Béla királyunkkal is, akinek életéről keveset írtak le történészeink, pedig mondhatni, az egyik legnagyobb, legműveltebb, legsikeresebb magyar király volt. Életét, munkásságát évtizedek óta kutatja a III. Béla Lovagrend magisztere, dr. Töpler László.

Mit tudunk III. Béláról?

– Meglepően sokat. III. (Görög) Béla lovagkirályról, Barbarossa Frigyes császár, Oroszlánszívű Richárd király és Szaladin szultán kortársáról hazai középkori krónikáink szűkszavúan emlékeznek meg. Ez legalábbis rendhagyó, hiszen személyi kvalitásai miatt 24 éves uralkodása (1172–1196) túlzás nélkül mondható, hogy valódi világítótoronyként emelkedik ki az európai és magyar középkor históriájából és kultúrtörténetéből. Gondoljunk csak arra, hogy az ő idejéből maradt fenn a legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a „Halotti beszéd és könyörgés”, vagy a legrégibb magyar uralkodói jövedelemösszeírás. Utóbbiból tárulhat elénk az a ma már meghökkentő összefüggés, hogy lovagkirályunknak egyedül több évi jövedelme volt, mint a kortárs francia királynak és vazallusának, az angol királynak együttvéve! Az ő kancelláriáján dolgozott a fennmaradt legrégibb magyar történeti munka, a Gesta Hunga(ro)rum szerzője, ama bizonyos „P.dictus magister”, akit az utókor csak „Névtelennek” mond. Ő használt először címert Magyarországon, a kelet-római császárok hatalmi jelvényét, a kettős keresztet, ő avatta szentté I. László királyunkat, kit azóta is a Haza Bajnokaként tisztelünk. Ő hozta létre az első magyar közfürdőt, ő veretett először hazánkban olyan pénzt, amelyen Szűz Mária körirat és ábrázolás látható és sorolhatnánk. A III. Béla lovagkirályunkról való emlékezés mikéntje annak ellenére sem változott lényegesen, hogy végakarat szerinti sírja és első hitvesének, Antiochiai Anna, azaz Agnes Châtillon királynénak a sírja Székesfehérváron, a királyi temetkezőhelyen egészen 1848-ig háborítatlanul fennmaradt. 

– Mi lehet az oka annak, hogy III. Béla király mindmáig legfeljebb lábjegyzet a történelemkönyvekben?

– Már az egyiptomiaknál is előfordult, de a császárkori Rómában vált igazán elterjedtté az úgynevezett damnatio memoriae, azaz „emlékezetből való törlés”: olyan személyiségek emlékének eltüntetése, akik nem illettek bele a jelen, a jövő és múlt felett is uralkodni vágyó, éppen aktuális hatalmak és ideológiák történelemképébe. A rómaiak ezt olyan precizitással hajtották végre, hogy a birodalom valamennyi mérföldkövét képesek voltak átvizsgálni és kivésni onnan a megbuktatott, vagy meggyilkolt császárelőd nevét. A „retusált történelem” persze a középkorban sem kímélte meg azok emlékét, akik puszta létükkel megtörhették, azaz megkérdőjelezhették volna az aktuális hatalmi-ideológiai folytonosságot. 

– III. Bélával mi volt a baj?

– Egészen nyilvánvaló, meghatározó történelmi jelentősége ellenére ő sem illett bele a középkor hivatalos hatalmi és ideológiai történelemképébe. Nem nehéz az összefüggéseket feltárni: uralkodik egy magyar király a nyugati kereszténység felvétele és az egyházszakadás után, aki az ellenség földjéről, az ortodox keresztény Keletrómai Császárságból (Bizánc) érkezik haza, hogy a kelet–nyugati ütközőzóna akkoriban meghatározó birodalmának, a magyarok államának királya legyen. Aki a császár vejeként, a számára létrehozott despotes rangban nemrégiben még együtt elnökölt a bizánci császárral és a konstantinápolyi patriarchával azon a zsinaton, amely lényeges keresztény hittételek ügyében döntött. „Itt van ez az ember”, akit esztergomi érsek nem koronázott meg, s az sem valószínű, hogy a kalocsai érsek tette fejére a koronát… Ez utóbbi tényállítás egyébként egy jóval III. Béla halála után III. Ince pápa által János esztergomi érsekhez intézett levélben szerepel, s így csupán közvetett bizonyítékon alapszik. Béla herceget, későbbi III. Béla lovagkirályunkat Konstantinápolyban a császári trón örököseként egy soknemzetiségű, hosszú évszázadokra visszanyúló római-hellén múltú, a továbbélő római jog alapján működő, fejlett írásbeliséggel, hadtudománnyal, diplomáciával rendelkező birodalom majdani irányítására képezték ki, s így később, immáron magyar királyként szükségszerűen múlt felül I. Károly király előtt minden őt megelőző és követő magyar uralkodót alkalmasságban és hozzáértésében. Így egyáltalán nem kell meglepődnünk azon, hogy az utókor emlékezetéből való törlése ellenére a már mondottakon kívül még számos, néhány esetben pedig egyenesen a nemzeti identitásunknak mindmáig kiemelkedő részét jelentő kulturális hagyaték létrejötte az ő személyéhez, uralkodásához kötődik. Bizánc hatásának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az európai középkor végét jelentő reneszánsz kibontakozásának anyagi és kulturális alapját a hellén-római kultúrát továbbéltető arabok Ibériai-félszigeten elszenvedett vereségén kívül a hellén-római folytonosság valódi letéteményesének, Konstantinápolynak az 1204-es nyugati kifosztása teremtette meg. Utóbbi esetben nemesfémből, drágakőből, kulturális javakból olyan irdatlan mennyiség jutott hadizsákmányként a Nyugat birtokába, melyhez csak évszázadokkal később, az amerikai kontinens kirablása során szerzett javak mennyisége fogható. 

– Legrégibb ismert nevű krónikaírónk, Kézai Simon 1282–85 között íródott Gesta Hungarorumában azt írja III. Béla királyról, hogy „…a római és a császári udvari mintára bevezette a petíciózást.” A jóval később, 1358-ban íródott bécsi Képes Krónika ugyanerről azt írja , hogy „…bevezette a kérvényezést, ahogyan ez a római és császári udvarban szokás.” Ennek van korabeli bizonyítéka?

– Csak közvetett bizonyítékok vannak, amelyek sem egyenként, sem együttesen nem képeznek olyan zárt logikai láncot, melyből az lehetne a megalapozott végkövetkeztetés, hogy ez így történt. Egyébként a közvetett bizonyítékok a következők: a már mondott hosszú, bizánci tanulóéveken kívül a kancellária létrehozásának ténye. Ilyen, közvetett bizonyíték egy, a király jelenlétében kötött magánjogi tárgyú jogügyletek kötelező írásba foglalására vonatkozó, 1181-es keltezésű, tehát korabeli oklevél, a XII. századi Admonti Kódexben fennmaradt két törvénykönyv, valamint a szintén kiemelkedően fontos Szent István királyhoz társított, bizánci császártükör mintáját követő Intelmek létrehozása. Röviden: a fentiek által körvonalazható jogi, államigazgatási szövegkörnyezet az, ami a krónikák állítását közvetett módon alátámaszthatja.

– Vagyis Szent István királyunk törvényei és intelmei valójában III. Béla király művei?

– Igen. Úgy hiszem, ez a közvetlen bizonyítékon alapuló igazság. A két törvénykönyv kapcsán ugyan okkal merül fel a kérdés: miért írták volna le éppen a korabeli Európa legfejlettebb civilizációjából hazaérkező III. Béla királyunk korában az akkor már másfélszáz éve halott Szent István király állítólagos törvényeit, ahelyett, hogy mint említettem, III. Béla a bizánci állami-egyházi struktúra hazai adaptációjára törekedett volna, s megalkotta volna első hazai törvényeinket? Megjegyzem, a két törvénykönyvben egy szó sincs István királyról, vagy akár a törvények datálásáról. Bármily meglepő is lehet állításom, de ki kell mondanom: ez a két törvénykönyv valójában III. Béla lovagkirályunk műve, s az ő idején fennállt hazai társadalmi, gazdasági és kulturális állapotokat tükrözi. Ami pedig az Intelmeket illeti, valójában csupán állítás rangjára emelt hipotézisek vannak az Intelmek Szent István-i eredetére, valamint szerzőként Hartvik püspökhöz, illetve címzettként Imre herceghez való kötődésére. Ha az Intelmek valóban Szent István királyunktól, az ő korából, s nem pedig III. Béla lovagkirályunktól származnának, akkor fel kellene tennünk a kérdést: római birodalmi tapasztalat hiányában miért mondta volna a vendégek fontosságának alátámasztására Szent István a fiának, hogy: „…Hiszen kezdetben úgy növekedett a Római Birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá”. Vagy miért mondott tipikusan a bizánci birodalmon belüli hasonlatot Imre hercegnek a fiúk kötelességeire emlékeztetve, hogy: „Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra?” Korabeli oklevelek, korabeli krónikák bizonyítják, hogy a bizánciak III. Béla korában, azaz a XII. század második felében is „a rómaiak”-nak tartották magukat, míg Szent István király korában Róma központtal már nem létezett birodalom, s maga a város az egymást ekkoriban sűrűn váltó pápák és ellenpápák székhelyén túl nem bírt hatalmi jelentőséggel, ami miatt egyáltalán érdemes lehetett volna szolgai, vagy szabad minőségére példaként hivatkozni, ráadásul jelenidőben. Persze az említett két forrás Szent István-i eredete sokak számára hit, és bizonyos hatalmi kurzusok idején még presztízs-tabu kérdés is. Hitkérdésben nem illik, presztízstabu kérdésekben pedig nem bölcs dolog vitázni…

– Tud még további tabukról?

– Igen, ezek azonban természetes következményei a hajdani emlékezetből való törlésnek, s lássuk be, minél több idő telik el a hamis állítások szajkózásával, annál nehezebb szembesülni a valóban megtörtént valósággal. Itt van mindjárt lovagkirályunk egy, a magyar numizmatikában H72-es jelűként elhíresült, mindmáig egyedülálló rézpénze. Túl a korabeli, nyilvánvaló bizánci háttérösszefüggéseken, ez a poncolt technikával készült érme, domború oldalán a már bevezetőben említett első hazai Szűz Mária-ábrázolással és körirattal, homorú oldalán többszörösen meghökkentő képi információval szolgál. Az érmekép közepén ugyanis egy, mára eredendően pogány szimbólumnak számító életfa látható, mely felül már kereszt alakban végződik, de a fa két oldalán ugyanolyan trónon ülő, ugyanolyan uralkodói jelvényeket viselő, ugyanolyan, tehát azonos uralkodó melletti köriratok „REX” szavában az „X”-et az ősi szvasztika, az örökkévalóság jele helyettesíti. Maguk a köriratok pedig a következők: REX BELA, illetve REX STS. A korábban elmondottak okán csöppet sem meglepő, hogy ez utóbbi körirat „STS”-ét sokan mindmáig Stephanusnak próbálják beállítani. Holott az STS itt is ugyanazt jelenti, mint a Szent Korona latin részén, az apostolok nevénél látható STS: azaz SZENT. Csak számunkra, mai magyarok számára meghökkentő a felismerés, hogy III. Béla lovagkirályunk olyan pénzt veretett, melyen ő maga szentként és királyként látható. A XII. századi Bizáncban ez természetes volt az állam és az ortodox egyház vezetőinél, a császároknál. Egyáltalán nem meglepő, hogy lovagkirályunk szentté avatott, keresztelt, temetett, templomot épített, s bírta az úgynevezett királyi érintés gyógyító hatalmát. Ezek a keleti uralkodók nem egyszerűen, Isten kegyelméből voltak császárok és egyházfők, hanem maguk voltak a „szentségesek”. Ha valaha a keleti és nyugati rítusú kereszténység végre tényleg megbékül egymással, bizonyos, hogy az első, valóban közös magyarországi szentjükként rátalálnak majd elfelejtetett lovagkirályunkra, II. Géza és Eufroszina királyné másodszülött fiára. /Demokrata,
2013-01-23/

 

 

 


Korcsik Károly : III. Béla, a lovagkirály
2007. aug. 26.    
   
 
Lovagkirályunk III. Béla (uralkodott: 1172-1196) életútját és hatását mutatja be jelen cikk az akkori magyar politikára, gazdasági és kulturális életre. 

III. BélaSzületési ideje 1147-48-49 évek valamelyikére tehető, a legvalószínűbbnek az 1148-as év látszik, mivel a korabeli leírások alapján Béla 15 éves volt, amikor 1163-ban Bizáncba került. Apja II. Géza (1141-1162) magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő. Béla mivel második fiú volt a családban, ezért nem látszott valószínűnek, hogy valaha is magyar király lesz. Bátyja III. István volt a trón várományosa. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy III. István uralkodása alatt két ellenkirálya is volt az országnak. II. László 1162-63-ban, valamint IV. István 1163. Az 1163-dik év volt a magyar történelemben az egyetlen év amikor is három királya volt egy időben az országnak.


Bizánci évek

Béla herceget a kor politikai és hatalmi érdekeinek megfelelően Bizáncba küldték. Tulajdonképpen neki jutott osztályrészül, hogy Bizánc és Magyarország közötti kapcsolatot fenntartsa. Ez a szerep tekinthető volt zálognak is. Ennél azonban jóval nagyobb szerep jutott Bélának, még ha csak egy ideig is. I. Mánuel (1143-1180) Bélát mint a két ország szövetségének zálogát nem túszként tekintette, hanem utódjaként. Ennek megfelelően Alexios nevet kapta és eljegyezték a császár Mária nevű lányával. Az ő érdekében létrehoztak Bizáncban egy új méltóságot a deszpotészt, ami a császár után a második legmagasabb rang volt. 1165-ben a Bizánci császárság trónörökösének nyilvánították. Az udvar gondoskodott arról, hogy a leendő baszileusz megfelelő neveltetésben részesüljön. Ez a neveltetés nagymértékben hozzájárult Béla későbbi sikereihez és a "lovagkirály" cím elnyeréséhez. A bizánci udvarban nőtt fel Béla, ahol megtanult görögül, franciául, latinul elsajátította hadi tudományokat, politikát valamint etikát. Egy igazi daliás királynak felelt meg. Abban a korban meglepő körülbelül 190 cm magas rendkívül művelt fiatalember minden tekintetben megfelet arra, hogy átvegye a bizánci császári címet.

Életében azonban sorsfordulót jelentett, amikor 1169-ben I. Mánuel császárnak fia született, ekkor szinte minden méltóságától megfosztották, jegyességét felbontották. Feleségül vette Cathillon Ágnes Annát 1170-ben, akinek apja francia kereszteslovag, anyja egy antiochiai hercegnő volt. Ágnes a korabeli leírások alapján egy rendkívül szép nő volt, magassága 161 cm. Igazi keleti szépség volt. Boldog házasságuk 14 évig tartott, ezalatt Ágnes összesen hétszer szült. Ha Bélának nem születtek volna gyermekei akkor az Árpád-ház az ő halálával megszűnt volna. Mivel azonban Ágnes rendkívül termékenynek bizonyult így a következő száz évre őt tekinthetjük az Árpád-ház anyjának.

A házasságukból született hét gyermek: Imre (későbbi magyar király); II. András (szintén magyar király); Salamon, István (mind a ketten fiatalon meghaltak), Margit (II. Angelosz Izsák bizánci császár felesége), Konstancia (I. Ottokár cseh király felesége) és született még egy ismeretlen nevű lányuk.

"Szent királyok" nemzetsége az Árpád-ház, III. Béla három szentnek is az ősatya: Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent Kinga.

Béla odaadó szeretetét felesége iránt talán leginkább abból láthatjuk, hogy Ágnes 1184-ben bekövetkezett halála után Béla újra nősült, mégis az volt a kívánsága, hogy halála után Ágnes mellé temessék.

1186-ban újra nősült, feleségül vette a tőle két évvel idősebb Capet Margitot, Fülöp Ágost francia király testvérét. Ez a házasság Béla 1196. április 24-én bekövetkezett haláláig tartott. Margit ezután elzarándokolt a Szentföldre, de onnan már nem tért vissza.

Béla bizánci tartózkodása idejére esett bátyja III. István (1162-1172) uralkodása, aki ezt az időt leginkább Mánuel elleni háborúkra fordította. Bár a magyar érdekeket meg tudta védeni és megőrizte az ország függetlenségét, az 1167-es esztendőben nagy vereséget szenvedett el Bizánctól. Ennek az lett a következménye, hogy Dalmácia, Bosznia, és a Szemerség a császár kezében maradt. Béla többször is harcolt a bátya ellen a császár oldalán.



Újra Magyarországon

III. István 1172. március 4. én bekövetkezett halála (egyes feltevések szerint mérgezés miatt hunyt el) után Bélának ajánlották fel a koronát. Béla ugyan örömmel tért haza, de a császártól nem haraggal vált el. Fiatal lévén tele ambíciókkal valamint felesége biztatása is elősegítette, hogy elszakadjon Bizánctól. Bár uralkodását szinte azonnal megkezdte megkoronázására csak 1173. január 13. került sor. Ennek egyik oka az is volt, hogy az esztergomi érsek nem vállalta a koronázást, így Béla ügyesen taktikázva a pápától kért engedélyt, hogy a kalocsai érsek megkoronázhassa.

Hazaérkezésekor szembesült azzal a ténnyel, hogy bizánci neveltetése és kapcsolata miatt nem egységes a támogatottsága. Jelentős volt azok száma, akik öccsét Gézát látták volna szívesen a trónon, ezek közzé tartozott anyja is. Miután Géza fellázadt ellene, őt börtönbe csukatta, anyját Eufrozinát pedig száműzte. Géza azonban 1177-ben II. Sobeslav cseh herceghez szökött, aki kiszolgáltatta Bélának, így Géza ismét börtönbe került. Ezután csak Béla második feleségének Margitnak a közbejárására szabadul 1189-ben. Itt meg kell jegyezni, hogy az öccsével folytatott viszálya ettől lényegesen összetettebb, de itt nem áll módomban azt részletezni
 
 
Külpolitika
 
III. Béla külpolitikája két időszakra osztható, egy óvatos, csendesebb időszakra mely 1180-ig, vagyis Manuel császár haláláig tartott. Ezen időszak alatt ugyan Bizánccal szemben megvédte a magyar érdekeket, de amikor a normanok veszélyeztették nagyhatalmi törekvéseikkel a Balkánt, így Bizáncot is Béla király a császár oldalára állt. Magyarország nem vált Bizánc hűbéresévé.

Úgy gondolta Béla, hogy a Bizáncnak tett esküje Manuel halálával véget ér. Ekkor külpolitikája erős intenzív formát vett. Visszafoglalta Horvátországot, Dalmáciát, Boszniát és a Szemerséget, 1183-ban elfoglalta Nist és Szófiát. 1185-ben békét kötött Angelosz Izsák Bizánci Császárral, aki később Margit nevű lányát vette el feleségül. Mindössze két évre 1188-ban elfoglalta Halicsot is. Az 1186-ban Capet Margittal kötött házassága révén külpolitikája ismét intenzívvé vált.

Nagyon jelentősen fejlődött a magyar-francia kapcsolat, ami megmutatkozott politikai, kulturális és egyházi területeken is. Ekkor jelentek meg Magyarországon a cisztercita szerzetesek. Béla monostorokat alapított: Pásztó, Zirc, Pilis, Szentgotthárd helységekben.

III. Béla a pápának tett ígéretét, miszerint részt vesz a keresztes hadjáratokban nem tudta 
teljesíteni, halála megakadályozta ebben. Ezt a feladatott András fiára hagyta, a későbbi királyra.

1189. nyarán I. Barbarossa Frigyes (német-római császár 1152-1190), akit Rőtszakállú Frigyesként is ismerünk, hadával vonult át Magyarországon. Célja, hogy az 1187-ben elesett Jeruzsálemet felszabadítsa. Ekkor élte át, hogy milyen pazar ellátásban részesült és mennyire bőkezű Béla király. A császár elismerését leginkább az fejezi ki, hogy a fia később a palermói palotájának egyik freskóján is megemlékezett a Magyarországi látogatásról. Bizáncba érve a két császár közt háborús feszültség keletkezett, amit III. Béla határozott fellépése tudott csak elcsitítani. Európa két császárának egyszerre tudott megálljt parancsolni. Bár Béla ügyelt arra, hogy a meggyengült Bizánc ne kerüljön német vagy normann kézre, lényegében átvette a kelet-római birodalom szerepét. Ez az uralmi jelképeinkben mind a mai napig megtalálható, nevezetesen a kettős kereszt. A kettős kereszt használata és elterjedése is Béla király nevéhez kapcsolódik. Ezzel tulajdonképpen kinyilvánította, hogy átvette a hatalmat a kelet-római birodalom felett.

III. Béla külpolitikája példaértékű, hisz egyensúlyban tudta tartani a keleti és nyugati érdekeket.


Belpolitika

Uralkodása egyenes folytatása volt a Kálmán által megkezdettnek. Azonban a Bizáncban szerzett tapasztalatokat is felhasználta.
1181-től elrendelte az írásbeliséget, ami azt jelentette, hogy mindent írásba kellett rögzíteni, ennek intézményrendszere a kancellária lett. Minden elé kerülő ügyet írásba foglaltatott. Ebben az időben élt és dolgozott az udvarban Anonymus, ekkor foglalták írásba a Halotti beszédet. Később Anonymus írta meg a honfoglalás történetét: Magyarok tettei (Gesta
Hungarorum) címmel.


Egy igen jelentős gazdaságtörténeti írásunk 1185-86-ban készült, ebben III. Béla jövedelmeit tételesen sorolják fel ide értve a pénzbevételeit is. A lista alapján vagyona vetekedett az angol és a francia királyéval is. Nagy mértékben hozzájárult ezeknek az eredményeknek az eléréséhez Adorján az ország első magyar kancellár is. Tudnunk kell azonban azt is, hogy Béla akaratának megfelelően már akkor is "kozmetikázták" az adatokat. Az ország gazdasági helyzetén ez azonban nem változtatott jelentősebben.

Több külhoni krónikás is tudósít arról, hogy Magyarország minden földi jóval rendelkezik. Ez az jelentette abban az időben, hogy nemesfémen kívül, mindenben önellátó volt. Abban az időben természetesen leginkább a mezőgazdasági árukra volt ez igaz. Valószínű, hogy a külkereskedelmi mérleg aktív volt.

Második felesége Margitnak köszönhetően az udvarban Becket Szent Tamás (1118-1170) canterburyi érsek tanai hatottak. Mutatja ezt az is, hogy a király jövedelmeiből megépült az esztergomi palota és székesegyház is.

III. Béla igazi és méltó örököse a szentistváni műnek. Tökéletest viszonyt alakított ki az egyházzal, bár az egyház fölötti jogokat ő gyakorolta, a Szentszék mindenben támogatta.

1192-ben Béla kieszközölte III. Celesztin pápánál (1191-1198), hogy I. Lászlót szentté avassák./ lovagok.hu/ 

 

 

 

Miért éppen a kettős kereszt?
 
A kettős kereszttel kapcsolatosan több félreértés is van a köztudatban. Nem feltétlenül az „apostoliságnak a jelképe”, de biztosan nem valamifajta „továbbértelmezett napkereszt”, hiszen az emlékeink szerint Szent István királyunk nem ezt használta, hanem a crux latina-t, amely „egyes kereszt” volt csak (ld. pénzeit ezzel kapcsolatban). Egészen a XII. század végéig, egészen konkrétan III. Béla királyunkig nem jelenik meg a kettős kereszt, mint jól elkülönített állami címer, illetve pontosabban, mint királyi szimbólum. III. Béla minden jel szerint bizánci behatásra, de egyáltalán nem bizánci alávetettségének jeleként, ellenkezőleg azért, hogy királyi hatalmának potenciálját legalább ugyanolyannak tüntesse fel, mint a bizánci császár, kezdte el használni, az ősi Árpád-házi, Turul-vérű dinasztia vörösével és ezüsttel / fehérrel együttesen, az „árpádsávos” címer helyett, vagy éppen a mellett, de nagyobbrészt mégis a kettős keresztes megoldást alkalmazva.
 
Mi volt ennek az oka?
 
A kora középkori jog szerint minden hatalom a királyé az országban. A királyon kívül nincsen semmilyem más hatalom sem, amely legitim lenne az országban; ő a legfőbb földesúr, a legfőbb hadúr is, élet és halál ura. Minden hatalom egyetlen princípiumban egyesült, a felkent királyban. Nincsen semmilyen különbség még az államhatalom közjogi és magánjogi minősége között. A korona, a királyság (regnum) a királyé, akit az uralom gyakorlásában nem akadályoznak – elméletileg – a törvények, hiszen a törvények forrása is, Isten végtelen kegyelme által, ő maga egy személyben. Az Árpád-házi királyok alatt megerősödik az a szemlélet és szinte esszenciálisan jelen van a magyarok között, hogy az ország a király tulajdona, és ez nem egyfajta kultuszt jelent, hanem azt, hogy a királyé az ország, tehát az alattvalók (nemesek és nemtelenek, szolgák és szabadok), a „királyban vannak benne”, vagyis ő képviseli az országot Isten személye előtt elsősorban, de e mellett kifelé és befelé is, másokkal szemben is. A király szava, a király akarata, de személye is szent és sérthetetlen, nem „fizikai személye” okán elsősorban, hanem felkentsége, kiválasztottsága, legitimitása okán. Ő az, aki létezik egyáltalán, és aki jelenvaló, aki elszámoltatható Isten előtt. Jól jelzi ezt, hogy ekkor a királyi címer az ország címere is, sőt az ország embereinek a címere is egyben. Még a XIII. század elején a király utáni második ember, a nádor is a király címerét hordja, mert az, az egyetlen igazán létező címer, amely az országban van.
 

 

III. Béla királyunk neveltetése diplomáciai okok miatt Bizáncban történt, Alexios hercegként, a császári trón örököseként, ahol az uralkodó igazi összekötő kapocs volt Ég és Föld között. A bizánci császárok (ahogyan magukat hívták, és ez most esetünkben igazi perspektívákat ad; a római császárok) nem elsősorban vallási jelként használták a kettős keresztet, hiszen arra az ortodoxia az ún. „hármas keresztet” használja, hanem világi, uralkodói jelként és az uralkodók korlátlan hatalmát hirdette ezen a világon mindenhol és mindenkinek, aki az alattvalója volt vagy éppen országával bármilyen kapcsolatba került. Tehát III. Béla királyunk, aki uralkodóink közül is az egyik legkiválóbb és leghatalmasabb volt, minden tekintetben, tudatosan arra használta a kettős keresztet, hogy magát úgy definiálja, mint aki senkinek sem tartozik elszámolni valóval ezen a világon, Istenen kívül (ahogyan egy oklevelében említi) persze, legfőképpen nem a bizánci (római) császárnak, aki egyébként korábban az államválság alatt függésben tartotta uralkodónkat (IV. István). III. Béla fejébe vette egyébként azt is, hogy a világi és az egyházi hatalomnak egyképű szimbóluma lesz a kettős kereszt, hiszen közregnumportal.hu/tudott, hogy összetűzésbe került Lukács érsekkel, akivel szemben az isteni rend földi vetületének a hatalmát is ő birtokolta. Imre királyunknál, aki egyébként egy módosított „árpádsávos” címert használt, a nagypecsétjén már kettős keresztes az országalma, amely egy nagyon is tudatos használatot jelent; az ország, tehát a magyar király szuverenitásának és abszolút legitimációjának a szimbóluma lett a továbbiakban a királyainknál a kettős kereszt, amely a mai napig minden monarchista számára egy olyan szimbólum, mely önmagán túlmutató ideaként, egy eleven valóságként él. /regnumportal.hu/