Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szófejtés – ősi hangok nyomában

 Szófejtés – ősi hangok nyomában

Bécsi becs

 blogomról csársz kérését teljesítendőn most ismét kitekintünk, s Ausztria fővárosának nevét boncolgatjuk.

Csak néhány nyelven mondják a mi Bécs elnevezésünkhöz hasonlóan, történetesen: oszmanli (Beç /becs/), romani (Bech) valamint szerb, horvát, bosnyák és óbolgár nyelven (Беч /becs/). Ezeken kívül a szlovén Dunaj elnevezés sajátos még, de ennek eredete magától értetődő, hiszen az osztrák főváros a Duna két partján áll. Más népek a Wien ilyen-olyan alakváltozatait használják szerte a világban:

német, dán, svéd, norvég, finn Wien, holland Wenen, észt Viin, lett Vīne, ízlandi Vín v. Vínarborg, welsh Fienna, ír Vín, görög Βιέννη (Biénné), katalán, litván, portugál, román, spanyol Viena, angol, olasz Vienna, francia Vienne, orosz Вена (Vena), ukrán Вiдень (Videny), romani Vidnya, szlovák Viedeň, cseh Vídeň, fehérorosz, bolgár, macedón Виена (Vjena), lengyel Wiedeń, albán Vjenë, törökViyana, máltai Vjenna, azerbajdzsáni Vyana, arab فيينا (Fiyānā v. Viyānā), jiddis װין (Vin), héber וינה (Vina), afrikaans Wene, kínai 維也納 (Weiyena), koreai  (Bin v. Pin), japán ウィーン (Wīn), vietnámi Viên, indonéz Wina

A történészek többsége egyetért abban, hogy a rómaiak Vindobona alakban ismerték meg a Leopold hegyen lévő kelta kisváros (oppidium) nevét, amely a gall vindo- [fehér, fényes, világos; v.ö. óír find, ír-gael fionn v. bán, skót-gael v. bàn, manx bane, welsh gwyn, corni guyn, breton gwenn (ua.)], illetve bona [alap, fenerődített hely, város, kikötő; v.ö. Juliabona (Julius Ceasar kikötője), Bonn, Bononia stb. helységnevek] összetételéből alakult. A források „fehér birtok” vagy „fehér föld” jelentéssel hivatkoznak rá, de érdemes összevetni az alábbiakkal:

ír-gael, skót-gael bonn [alap], óír és ír bond [alap], bun [alap, alj, fenék; tönk, tuskó], szanszkrit budhna [fenék, padló, talaj, alap, fa tövem vmi legmélyebben fekvő része], latin fundus [fenék, alj; föld, földbirtok, telek]

A végső névváltozat kialakulását a következőképp vélik a nyelvészek: Vindovona, Vindovina, Vindomina, Videnica, Vidunji, Viden, Weinne, Wien.
Egy másik elmélet szerint a város neve a Kr. e. IV. századi kelta La-Téne-korszak Vedunia [erdei patak] elnevezésből vezethető le, és ennek bizonyítékaként a Wien folyó jobb partján a 3. kerületben elhelyezkedő településre hivatkoznak. Eszerint a Vedunia elnevezésből formálódott ki a Veidina név, és ebből a későbbi ófelnémetben VeniaWenia vagy Wennia (és középfelnémetül) Wienne, mely máig megőrződött a nyelvjárási Wean alakban. Megint másik vélekedés szerint a rómaiak előtti időben Vianomina volt a helység neve és csak később lett belőle Vindobona.

A Czuczor-Fogarasi szótár ekképp nyilatkozik az eredetelméletekről:

Eredetére nézve némelyek szerint a magyar becs szótól vette volna nevezetét. (Vienna Alkaidi, Adalberto Ostrichiae Comiti nuptae, a Stephano Rege in pretium dotiscollata). l. Berzeviczy: De industria et commercio Hungariae, Leutschoviae 1797. Mások Vend vagy vendisch névből alakultnak hiszik, a v b-vel könnyen felcseréltetvén, mint olyvá = olybá, s megfordítva Veszprém = Beszprém.

Vend nyelven valóban beszéltek osztrák területeken is, de ebből levezetni még a Wien városnevet is meglehetősen erőltetettnek tűnik – eltérően az idézettel alátámasztott másikkal, amely még hitelesebb lesz, ha szótörténeti és földrajzi vonatkozásait is bemutatjuk. 
A magyar alakhoz közeli változatot használó népekkel mind volt kapcsolatunk a történelem során, így mondhatnánk, hogy a magyarból is átvehették. Azonban az óbolgár (óegyházi szláv) és a régi török nyelv is kapcsolatban állt már a „magyar idők” előtt, mivel az óbolgár törzsek türk származásúak voltak, így valószínűleg török ősiségű a Bécs elnevezés is. 
Távolabbi, belső-ázsiai származást erősítenek meg a hajdan avarlakta településeink nevei: Óbecse, Becse, Becsehely, Becsvölgye, Becsfalva, Tiszabecs, Szamosbecs, (Nagy-)Becskerek. Körmendi Ferenc az Avar szavak a Tisza mente földrajzi neveiben c. írásában ezt a becse v. becs névrészt a magyar becs v. böcsbecses v. böcsöscsecsebecsebecsmérelbecsület stb. szavainkban továbbélő avar kifejezéssel azonosítja. A Zaicz-féle etimológiai szótár szerint ismeretlen eredetű a BECS alapszavunk, pedig ez a gyök szemmel láthatóan jól tükrözi a gyökhangok alapérteményeit, és a cikk végén jelentésben és szóalakban is ázsiai rokonságára lelünk. 
B gyökhangot tartalmazó szavaink jelentős része (és számtalan külföldi szó is) beltartalomra, valamilyen belső(ben zajló), esetleg belülről kifakadó dologra utal. A B hangot ugyanis összezárt ajkakkal, pofánkat bőre dagasztván, szándékosan benntartott levegővel képezzük. A CS gyökhangban pedig többnyire az összeérintés, összegyűlés, összesűrűsödés alapérteményét fedezhetjük fel, amely a testek találkozásakor (mondhatni csatlakozásakor, egymáshoz csapódásakor) adott hangra utal. Magát a CS hangot szájunkat csücsörítve, a nyelvünk csúcsát szájpadlásunkhoz érintve formáljuk, összesűrítve ott a levegőt.
Az említett cikkből kiderül, hogy az avarok kincseiket, értékeiket, háziállataikat sáncokkal körülvett őrzőhelyre gyűjtötték össze, és Bécs települése is ilyen hely lehetett a leletek alapján. Párhuzamként megemlíti a becskifejezésünk régebbi „páncélszekrény” illetve erdélyi „börtön” jelentését. Írja továbbá:

A bécsi, nevezzük így, őrzőhely (becs) avar eredete kétségtelen, hisz az avar történelmi források /2/ említik, hogy a mai Bécsi-erdő területe Avar-hegy név alatt volt ismert akkoriban. [...] Az avar leletek száma napról napra nő Bécs központi részében, ahol már nyolc belvárosi kerületben nemcsak egyes sírok, hanem egész avar temetők találhatók.

Az időnként felhangzó szláv eredetelméletet cáfolja, hogy Bécs területén olyan szláv népek éltek, akik nem a Бечalakot használták, hanem a latin változatot szlávosították (lásd Körmendi cikkét, amely tényekkel zárja ki a névadásból a többi szláv népet is). Továbbá:

Ha egy magyar–(ó)török összehasonlító szótárban /7/ megkeressük a becs szót, azt a belső-ázsiai török (fonetikusan írva) bedzs szónak megfelelőjeként találjuk meg, amely különben ékszert, díszt, átvitt értelemben kincset, értéket jelent. A magyarban ma is használt – eredetileg ótörök – csecsebecs, később csecsebecse kifejezés jelentése szép ékszer, ékes dísz.

A magyar BECS gyökkel való alaki és jelentésbeni párhuzamokat tovább vizsgálva a következőket találhatjuk, megerősítvén a belső-ázsiai eredetet:

írott mongol ači, közép-mongol xači, halha , kalmük ačǝ, ordoszi, dagur ači [kegy, megbecsülés]; ótörök ačɨɣ [becses, drága ajándék]; török biçmek [felbecsül, megbecsül (szó szerint: megszab)], değer biçen [értékbecslő, becsüs; v.ö. değer (érték)]; szanszkritbhadzs [eloszt, osztozik; bír, birtokol, részt vesz, részt vállal; szolgál, tisztel, szeret, imád, űz, hajszol], bhadzsana [birtoklás; tisztelet, imádat, odaadás]; katui pɔ:j v. (nyj.) pâ:j [hozomány; kifizeti a hozományt]; kínai  băo [valódi kincs, becsesség; értékes, megbecsült; a piktogramm szó szerinti értelmezése: értékek (jáde, agyagedény és kagylóhéj) a tető alatt],  bāo [dícsér, jutalmaz; pikt.: „drága ruhák, amelyek a nagyrabecsültség jelképei”],  băo [védelmez, óv, őriz; pikt.: „ember takaróba bugyolált gyermekkel”],  băo [fallal körülvett település; pikt.: „védett hely”],  bào [átölel, karjaiba vesz; pikt.: „ölelő karok”]

A magyar gyökök közt a BŐCS v. BÖLCS gyöknél találhatunk rokonságra, amely a belső értékeket hangsúlyozó mély tudást, tiszteletreméltóságot fejez ki. Érdekesség, hogy a középfelnémet, középalnémet illetve közép-holland wīen szó jelentése „szent, megszentelt”, amely átvitt értelemben ugyancsak a tisztelethez és a megbecsüléshez köthető. 
Továbbá ismert a mondás: Magyarnak Pécs, németnek Bécs. Az avar sírokban szintén páratlanul gazdag Pécsvárosa (törökül: Peçuy, szerbül: Печуј, horvátul: Pečuh) is minden bizonnyal a körülkerített őrzőhelyről, a becsről kapta nevét.

FacebookTumblrTweetPinterestGoogle+

Szerző: Olman 2009.09.18. 15:5812 komment

Címkék: b cs helységnevek

 

Hirdetés

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/1390922 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lizocska 2009.09.18. 22:38:31

köszönjük:))
érdekes ez a gyökhangos dolog - ebből is lesz gyűjtés, esetleg egy link, ahol többet is meg lehet tudni erről?

Válasz erre 

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.09.19. 10:09:23

Már készülök az R gyökhang elemzésével, azért is forognak akörül a példák a "fő szálon". Persze nem mindegyik gyökhang adja az értelmét olyan világosan, van amivel már csak kevés hangutánzó maradt fenn, az is inkább rokon hangokkal, így nehéz meglátni az elvont jelentést.
A B-nél például az összes B-vel kezdődő gyökhöz képest viszonylag kevés az, ami a belsőségre utal, de a többségnél vagy valamely rokon hangzó tulajdonságát tükrözi, vagy hangsúlyozó, nyomatékosító szerepe van.

Íme egy lista a B gyökhanghoz:

-B/-BB (bővítés, fokozás jelei), -BA/-BE, BE- (beltartalom bővítése), BÁT/BÁTOR (belső tartás, erő, bizalom), BÉ v. BÉV (= bő régiesen), BECS/BÖCS (belső érték), BEL- (belsőre utaló tul.), BÉL (belsőség), BÉLYEG/BÉLYOG/BÍLYOG/BILLOG/BILLYEG (megkülönböztető jegy, bel-jegy?), -BAN, -BEN (beltartalomra utal), BENDŐ/BENDI/BÖNDŐ (nagybél, bő gyomor; bő szájú és hasú korsó), BERCE (bélfa), BESZ(él) (belülről szél által szálló szavak útján kifejeződik), BÓDOG/BOLDOG (bőségben élő), -BÓL/-BŐL (belülről kifelé), BŐ (nagy beltartalom), BŐCS/BELCS/BÖLCS (másokba belelátó, bő tudással rendelkező, belső, lelki dolgokhoz értő), BÖMHÉSZ (feneketlenül nagy gyomor/bél), BÚ/BÚV/BÚJ (szűk ill. mélyen fekvő helyre, vmi alá/mögé bejut v. onnan kijön)

hangutánzók:
BOCI/BACA/BECI/BECE (bőgő kis tehén), bagolya (tiltott szerelemben élő, buja), BAK (bőgő, bakkantó hímállat), BE/BEH (igazán, nagyon is, vagyis "bőven" igen), BE/BÉ (birkahang), BÉG (gyakori bé hangot ad), BŐG (gyakori bé/bő hangot ad), BÚG (gyakori bú hangot ad), BEK/BREK (bekegő/brekegő hangot ad a szájában a levegő felfúvásával), BÉKA (bekegő állat), BIKA (bőgő hímállat), BOM/BUM (kirobbanó mély hang), BOZ/BOSZ/BŐSZ/BUZ/BUSZ(ma)/BÜSZ (belsőt szétfeszítő erő, feszültség, gerjedés), BIS/BIZS/BES/BEZS/BOS/BOZS (belső, élénk mozgás)

Ezek a gyökök már biztosnak tűnnek, de van jó néhány, amit még kutatni kell...

 szofejto.blog.hu/2009/09/18/becsi_becs

 

1020 éve hunyt el Géza fejedelem – február 1., szerda

 

997. február 1-jén fejezte be életét Géza nagyfejedelem (ur. 972?-997), az utolsó uralkodó, aki pogány emberként került a magyar törzsszövetség élére. Géza érdemeit tekintve fia, Szent István király (ur. 1000-1038) mellett foglal helyet a nemzeti panteonban, ugyanis okos külpolitikájával, a kereszténység felvételével elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Királyság alapjainak lerakásában.

Géza Taksony (ur. 955-972?) és Tonuzoba besenyő fejedelem egyik nőrokonának gyermekeként látta meg a napvilágot, vélhetően a 950. esztendő táján. Feltehetően már édesapja is a törzsszövetség kötelékeinek szorosabbra fűzésén munkálkodott, fiát ugyanis az erdélyi gyula leányával, Sarolttal házasította össze. Géza 972 táján, sorsfordító időkben szerezte meg a főhatalmat, ugyanis a nomádállam a nyugati kalandozások beszüntetése után a 970-es arkadiopoliszi vereséggel a Bizánc elleni hadjáratokkal is kénytelen volt felhagyni. Ennél sokkal súlyosabb körülmény volt azonban, hogy a magyarok legfőbb szövetségese, a bolgár cár országa az ellentámadásba lendülő Tzimiszkész János bizánci császár (ur. 969-976) uralma alá került, vagyis a sokadik reneszánszát élő birodalom a törzsszövetség szomszédságába került. 

Ezzel egy időben a Német-Római Birodalmat 962-ben megalapító I. Ottó (ur. 936-973) igyekezett jó viszonyt kiépíteni a „másik császársággal”, amit 972-ben a későbbi II. Ottó (ur. 973-983) és Theophanu hercegnő házassága pecsételt meg. Bár a történészek vitatkoznak azon, hogy ez a szövetség milyen mértékben szigetelte el Magyarországot, és mennyiben jelentett reális veszélyt, az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a főhatalmat 972 körül megszerző Gézában megerősítette azt a szándékot, hogy csatlakoznia kell a keresztény uralkodók családjához, és elsősorban Rómával kell keresnie az együttműködést.

Ez a felismerés logikus magyarázatot ad arra, hogy a 973 húsvétján tartott nevezetes quedlinburgi birodalmi gyűlésre Európa számos keresztény és pogány uralkodója mellett Géza is menesztett egy 12 előkelőből álló követséget Ottó császárhoz. Ez a delegáció vélhetően előkészítette nagyfejedelem és családja megkeresztelkedését, illetve nyugalmat teremtett azáltal, hogy az Enns folyó jobb partján vonta meg a gyepű vonalát. Bár a fejedelemség hamarosan békét kötött az Ottókkal, ez az egyezmény önmagában még nem teremtett felhőtlen viszonyt a német területekkel, hiszen Civakodó Henrik bajor herceg (ur. 973-976/985-995) a következő két évtizedben számos alkalommal indított támadást a magyar szállásterületek ellen, aminek eredményeként a „határt” később a Lajta vonalánál vonták meg. 

A császári hatalommal ugyanakkor Géza mégis stabil partneri kapcsolatot épített ki, diplomáciai érzékét pedig kiválóan mutatja, hogy a nyugalmat azzal teremtette meg, hogy legelszántabb ellenségének leányát, Bajor Gizellát kérte meg fia számára. Ez a házasság kulcsfontosságúnak bizonyult a magyar állam jövője szempontjából, hiszen annak is köszönhetően hazánk a császári hatalom támogatásával, ám a függetlenség feladása nélkül csatlakozhatott a keresztény Európához.

Tekintve, hogy a Géza korabeli Magyarországról nem maradtak fenn források, a találgatásokon túl a külföldi évkönyvekből és beszámolókból, illetve későbbi utalásokból tájékozódhatunk a nagyfejedelem belpolitikájáról. Máig vitatott, hogy a fiához hasonlóan István névre keresztelt Géza és családja mikor és kitől vette fel a keresztséget; a nagyfejedelmet valószínűleg már a 970-es években Magyarországra küldött Sankt Gallen-i Szent Brúnó megkeresztelte, Vajk azonban vélhetően Szent Adalbert térítő munkájának köszönhetően csatlakozott az egyházhoz. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy valószínűleg már Géza is szembeszállt a szuverén törzsfőkkel a nomádállam egyesítése érdekében – hiszen több forrás is kiemeli, hogy „vér tapadt kezéhez” –, annyi azonban biztos, hogy az Ottókkal fenntartott kapcsolat komoly szerepet játszott a magyarság sikeres megtérítésében. 

Szent Brúnó és Adalbert mellett számos sváb területről származó lovag – például az Istvánt támogató Vecellin, illetve Pázmány – és kereskedő érkezett Géza nyugat-magyarországi szállásterületére, Vajk és Gizella 995 körüli eljegyzése pedig tovább erősítette a nyugathoz kapcsolódó szálakat. A nagyfejedelem országlásának utolsó éveiben már megkezdődött a veszprémi püspökség szervezése, ekkor alapították a pannonhalmi bencés apátságot, és valószínűleg Sarolt aktív közreműködésével épült fel a veszprémvölgyi görögkeleti apácakolostor is.

Géza nagyfejedelem uralkodásának legfontosabb momentuma azonban élete utolsó döntése volt, mellyel gyakorlatilag biztosította életművének fennmaradását: ezt úgy érte el, hogy fiát, Istvánt jelölte utódjának, ami ellenkezett a szeniorátus hagyományával, hiszen 997. február 1-je után „ősi szokás szerint” a család legidősebb férfitagját illette volna meg a főhatalom. Géza ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy a szóban forgó személy, Koppány lerombolta volna a nyugati típusú keresztény állam alapjait, ezért gyermekét, a keresztény szellemben nevelkedett Istvánt állította a törzsszövetség élére, aki a következő évtizedekben közvetlen uralma alatt egyesítette az országot, és beléptette a magyarságot az európai népek családjába.

joreggelt.blogstar.hu/2017/02/01/1020-eve-hunyt-el-geza-fejedelem-februar-1-szerda/33575/