Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A génmódosított növények hatása a méhekre és más rovarokra

2015.05.15

 GM növények és a mézelő méhek kapcsolatának vizsgálata

 


A korábbiakban már többször is érveltünk a GMO-k alkalmazása ellen, hosszasan sorolva azok veszélyeit, kockázatát, szükségtelenségét. A most közölt interjú duplán érdekes. Egyrészt arra enged következtetni, hogy a génmódosított Bt kukorica közrejátszhat a méhek pusztulásában. Másrészt megerősíti azon aggodalmakat, hogy a biotech ipar és hívei túlságosan nagy befolyásra tettek szert a kutatások végzése és azok eredményeinek publikálása terén.

Egy vizsgálat során a génmódosított MON810 kukorica pollenjével etetett, nosemával fertőzött mézelő méhcsaládok sokkal hamarabb összeomlottak, mint azok a családok, amelyeket szokványos kukorica pollennel tápláltak.

 

Mit tapasztaltak a vizsgálat során?

        Az első évben a kísérletet 6 hetesre terveztük, de a Bt kukorica pollennel etetett méhcsaládok 3 hét után összeomlottak. Ez elég aggasztó volt, egyáltalán nem erre számítottunk, ugyanis a korábbi kutatások eredményei azt mutatták, hogy a Bt toxin nem hat a méhekre. Ekkor természetesen elgondolkoztunk azon, hogyan fordulhat ez elő. Elképzelhető, hogy az okot a módszereinkben kell keresnünk, ugyanis a Bt toxint a természetes környezetben, azaz a génmódosított növény pollenjében előforduló mennyiségnél tízszer nagyobb koncentrációban alkalmaztuk. Mivel arra számítottunk, hogy semmilyen hatása nem lesz, gondoltuk használjuk tízszeres koncentrációban, a biztonság kedvéért. Ezen kívül, ha tízszeres koncentrációban alkalmazzuk az anyagot, és nem találunk semmit, akkor nyugodtak lehetünk a növényben lévő alacsonyabb koncentrációt illetően.

     

 Az elhullott méhek vizsgálata során találtak egyéb nyomokat is?

        Elpusztult méhek voltak mindenütt. Megpróbáltunk rájönni, milyen tényezők okozhatták a pusztulásukat. Az egyik lehetséges tényező, hogy a méhcsaládokat viszonylag erősen megviselte a nosema. Erre akkor ősszel ilyen mértékben nem számítottunk. Alapvetően tisztában voltunk azzal, hogy a nosema előfordulása a stressz hatására növekedhet.

         

Ha az erősebb nosema fertőzöttség a stresszel függ össze, akkor a Bt toxinnal nem etetett családokban is mutatkoznia kellett volna.

        Igen, és ez így is volt. Megvizsgáltuk a kontroll családokat és nem találtunk különbséget. Azt azonban egyértelműen megfigyeltük, hogy először a kezelt családok omlottak össze és csak azután a kontroll családok. Megismétlem azonban, hogy nincs bizonyítékunk. Akár véletlen egybeesés is lehet.

         

 De statisztikailag alátámasztható?

        Igen, ez vitathatatlan, de az okot nem tudtuk tisztázni. A szakirodalomban írnak az emésztőrendszerben található mikroorganizmusok és a toxin célsejtjei közötti kapcsolatról. Ezt lepkékben megfigyelték. Úgyhogy érdemes volna ebben az irányba vizsgálódni.

A korábbi ilyen típusú vizsgálatokban figyelembe vették a társtényezőket?

        Nem, a társtényezőket nem igazán vették számításba. Egy olyan vizsgálat óriási vállalkozás volna. Egy növényvédőszer vizsgálata esetében az egyetlen vizsgált tényező a hatóanyag. Egyértelműen nagyon óvatosnak kell lennünk és a jövőben sokkal jobban kell figyelnünk erre a szempontra. Más kérdések is felmerülnek: például, hogy a jelenleg használt eljárás méreteit tekintve valóban alkalmas-e a társtényezők figyelembevételére? Ha valóban találunk bizonyítékot arra, hogy van összefüggés a társtényezők hatásai között, akkor komolyan munkához kell látnunk. Ez egy viszonylag új nézőpont.

Korábban más, méhekkel kapcsolatos kutatásokat is végzett. Mesélne ezekről?

        A BT növényekkel foglalkozó projekt előtt kutatásokat végeztem a genetikailag módosított herbicid rezisztens repce és kukorica méhek egészségére gyakorolt esetleges káros hatásaival kapcsolatban. Semmilyen negatív eredményt nem kaptunk. Emellett vizsgáltuk azt is, hogy vajon a pollenből származó gének bekerülhetnek-e a méhekbe. Ezt horizontális géntranszfernek nevezik. Először azt próbáltuk kideríteni, hogy a növényi gének bekerülhetnek-e a méhek emésztőrendszerében élő mikroorganizmusokba. Később megpróbáltuk meghatározni annak a valószínűségét, hogy a méhek magukat a géneket építik-e be. Tudni kell, hogy a génkicserélődés az evolúció egyik fő mechanizmusa. Az élőlények számos csoportjában előfordul. Ez nem is annyira gyakorlati probléma volt, inkább a tudományos elvek egy alapkérdése.

         

        A mikroorganizmusokat tenyésztésük során pollennel láttuk el, és kiderült, hogy tényleg felvették a pat gént (a pat gén a génmódosított növényekben a glüfozinát tartalmú növényvédőszerrel szembeni ellenálló képességet biztosítja). /kiemelés szerkeszőtől/

         

        A génmódosítással kapcsolatos vitákban mindig azt mondták, hogy egy dolog van, ami biztos, hogy soha nem fog megtörténni, mégpedig az újonnan beépített gének horizontális átvitele. Az eredményeinket elküldtük a Nature szakfolyóiratnak és két szakvéleményt kaptunk. Az egyik nagyon pozitív volt, és akár azonnal publikálhatónak tartotta a cikket. A másikban azt javasolták, hogy végezzünk el még egy, az úgynevezett Southern blot vizsgálatot, ami megerősíthetné az eredményeinket. Azt követően visszatérünk a publikációra. Elvégeztük a Southern blot analízist, és ismét beadtuk a cikket abban a hitben, hogy már semmi nem áll a megjelenés útjában. Ezután hosszú ideig semmi hír nem érkezett a Nature szerkesztőbizottságától, de közben megjelent nálunk a ZDF (német közszolgálati televízió) és a kutatásról kérdeztek minket. Akkor közöltük velük, hogy addig semmit nem hozhatnak nyilvánosságra, amíg a Nature-rel meg nem állapodtunk és a cikket nem publikáltuk. Ennek ellenére leadták, sőt, még a hírekben is szerepelt, még azelőtt, hogy a Nature részéről megkaptuk volna a végleges döntést. Ekkor közbeléptünk, mire a ZDF-től azt mondták, "Várjanak, nem tudják, hogy a cikküket elutasították?". Addig erről nem volt tudomásunk. Megkérdeztük, hogy honnan tudtak erről, mire azt felelték, hogy beszéltek valakivel a Monsantonál és tőle származik az információ. Természetesen megdöbbentett a dolog. Az jó, hogy megtudhatnak efféle dolgokat, viszont, hogy hamarabb, mint a cikk szerzői, az felháborító.

Milyen különös!

        Igen, tudja, amikor a döntést hozó személy, akinek kapcsolatai vannak a Monsantoval, mond valamit.... Jó. De hogy a szerkesztőbizottság – miután csak nekik volt meg mindkét jelentés – továbbadja ezeket, az számomra nagyon bosszantó. Egy ilyen neves szaklap. Nem kellett volna. Egy ilyen bírálati eljárásnál feltétlenül diszkrétnek kellene lenniük.

Ön valószínűleg nem tudja a szerkesztők nevét, ugye?

        Nem.

És ők tudják az ön nevét?

        Igen, megkapták a cikket, és természetesen ismerik a szerzők nevét. Ez nem név nélkül megy, hacsak nem ragaszkodik hozzá valaki. Néha, kényes témák esetében névtelenül zajlik. Én nem gondolom, hogy a mi esetünkben erről lett volna szó. Megismételtük a vizsgálatot. Sikerült bebizonyítanunk, hogy a horizontális transzfer a különböző mikroorganizmusok egész soránál megtörténik.

Az eredményeit máshol publikálta?

        Nem, még nem. Mivel erről senki nem akar hallani, nehéz megfelelő helyet találni...

Fordította: Nagy Judit
Forrás: Risk Reloaded, az interjút Christof Potthof készítette prof. dr. Hans-Hinrich Kaatz kutatóval
(Halle-Wittenbergi Egyetem)

/A Monsanto egy amerikai eredetű, multinacionális mezőgazdasági és biotechnológia vállalat/

 

 

Klebercz Orsolya: Genetikailag módosított haszonnövények

 

 

Ami tény, az tény: több mint hatmilliárd ember él a Földön. Egyre súlyosabb kérdéssé válik, hogy hogyan tudunk mindenki számára elegendő élelmiszert termelni. És mivel a művelhető földek mennyisége korlátozott, ezért ez már csak a nagyipari mezőgazdaság eszközeivel sikerülhet. Gépesített termelés, műtrágyázás, növényvédő szerek, kártevőirtók... és ha ezek a módszerek már nem elegendőek, a következő lépést a génmódosított növények jelentik. Vagy mégsem?


A mezőgazdasági géntechnológia elkötelezett hívei azt vallják, hogy a genetikailag módosított haszonnövények (GMO-k) megoldást jelentenek a hozamok további növelésére. A GM fajok jobban teremnek, ellenállóbbak a kártevőkkel és az időjárás viszontagságaival szemben, ezért jobb termést eredményeznek, és nagyobb gazdasági hasznot hoznak a termelőnek.

A másik oldal, a „zöldek” évtizedek óta kongatják a vészharangot, és ökológiai katasztrófáról jövendölnek – sokszor ők is túlzásokba esve. Az azonban tény, hogy a génmódosított haszonnövények egyre terjednek, és lassan már az egész világon általánosan elfogadottá válnak, miközben tényleges hasznuk és / vagy káruk kapcsán még számos megválaszolatlan kérdés van

 

GMO világhelyzet

2002 és 2006 között a GMO-termelő földterületek aránya duplájára nőtt, jelenleg világszerte több mint 100 milliárd hektáron GM-növényeket termelnek. Bár elsősorban Észak- és Dél-Amerika a fő termőterület, 2004 óta bizonyos génmódosított növények termesztése már az Európai Unióban is engedélyezett.


A EU jelenlegi hivatalos álláspontja szerint a genetikailag módosított és a természetes növények egymás melletti termesztése nem biztonsági vagy környezeti, hanem gazdasági kérdés: a szabad piac elveinek érvényesülése érdekében a GMO-kat, megfelelő biztonsági ellenőrzés után be kell engedni a piacra. És csakugyan, a kérdés tényleg gazdasági alapon dőlt el: a szakértőkre és a döntéshozókra már régóta óriási nyomás nehezedik a GMO-termelő nagyvállalatok felől, hogy minél előbb szüntessék meg a korlátozásokat, és adják ki az engedélyeket. 

A legtöbb európai ország már megbékélt a rendelkezéssel. Magyarország és Görögország azonban egészen 2007 nyaráig moratóriummal védte a piacát a GM-kukorica ellen. 2009-ben a moratóriumot hosszas vita után meghosszabbították, a WTO és a nagy GM termelők azonban folyamatosan támadja az EU- ezen „szabad piacot és a korszerű technológia elterjedését” korlátozó intézkedéseket, bár a kukoricamoly ezidáig nem is volt jelentős kártevő Európában... 


Nem mindenhol zajlik azonban ilyen békésen az átmenet. A 90-es években a gazdasági válságban lévő Argentína hagyományos mezőgazdaságát néhány év alatt alakították át szinte kizárólag takarmánynak szánt GM szóját termesztő nagyüzemi gazdasággá. Irak amerikai elfoglalását követően pedig – szintén a gazdasági versenyre és az irakiak jólétére hivatkozva – rendeletben határozták meg azokat a cégeket, amelyek az országban vetőmagot forgalmazhatnak. Természetesen korszerű, GMO gabonákat...

Pénz kérdése?

A GM-fajokban lévő módosított génszakaszok, mint szellemi tulajdon, szerzői jogvédelem alatt állnak. Hogy ezt megvédjék, a kívánt tulajdonságok mellett genetikailag kódolják a megtermett vetőmagok terméketlenségét is. Ennek, ha belegondolunk, az a riasztó következménye, hogy a vetőmag ugyanolyan árucikké válik, mint a nem termelő ember számára az élelmiszer. A jobb termés érdekében génmódosított vetőmagot vásárló gazda többé nem tudja megtermelni a saját vetőmagját, hanem függővé válik az azt árusító multinacionális cégtől. Ennek ismeretében érthető, hogy sokan gyanakodva fogadják azt a jóindulatú törekvést, hogy Európa is minél hamarabb részesülhessen e korszerű technológia áldásaiból. Főleg, mivel úgy tűnik, néhány szempontot még nem vizsgáltunk meg elég alaposan.

Környezeti - ökológiai szempontok

gmoAz egyik leggyakoribb és az Európában legnagyobb vihart kavart genetikailag módosított haszonnövény a kukoricamoly-rezisztens kukorica, amelynek levelei egy ízeltlábúakra mérgező anyagot termelnek. Magát a hatóanyagot már évtizedek óta használja a hagyományos növényvédelem mint permetezőszert. A különbség az, hogy a GM kukoricának a sejtjeibe van kódolva a toxintermelés, tehát minden része folyamatosan termeli azt, függetlenül attól, hogy szükség van-e rá, vagy nincs, és nem lehet „leállítani”, ha esetleges káros hatásaira fény derül.

Hogy milyen káros hatásokról lehet szó? A toxin természetesen nemcsak a kukoricamolyra, hanem más rovarfajokra is hatással van. Köztük kiemelten a lepkefajok veszélyeztetettek, de a kutatások azt mutatják, hogy a begyűjtött toxintartalmú kukoricapollen a méhek immunrendszerét is legyengíti, és így kapcsolatba hozható az Amerikában a méhek tömeges pusztulását okozó „kaptárelhagyás” jelenséggel is. 

Arról is szólnak tanulmányok, hogy a kukoricamoly igen hamar, körülbelül tíz generáció alatt rezisztenssé válik a ma használt GM-kukorica toxinjára, tehát a drágán vett technológia hatástalanná válik. Kérdés, hogy vajon a gazdák vissza tudnak-e térni a hagyományos termesztésre, vagy megveszik a következő évi slágerterméket... A dolog külön érdekessége, hogy a kukoricamoly a mi vidékünkön csak most kezd elterjedni, holott a rezisztens MON810 bevezetéséért folyó kampány már egy bő évtizede folyik.

Biztonsági szempontok

Itt az a kérdés, hogy mennyire tudjuk kézben tartani a módosított génállomány terjedését. Meg tudjuk-e akadályozni, hogy a génmódosítások hatásai megjelenjenek a természetes haszonnövény-állományban, illetve a vadon élő rokonfajokban. Az EU-ban csak a késztermékre van határérték a GMO-kra: akkor árusíthatja egy gazda a terményét GMO-mentesként, ha abban a módosult génállományú növények 0,9%-nál kisebb hányadban vannak jelen. Ezt a kutatások alapján javasolt 20 méteres védőtávolság a termőföldek között valóban szavatolja. Legalábbis a szél által megporzott kukorica esetében, mert a méhek által porzott pillangós virágúaknál nem kell tudományos fokozat annak belátásához, hogy nem lehet megakadályozni a nagymértékű keveredést. Így az évek múltával egyre nehezebben lehet majd elkülöníteni a GM és nem-GM növényeket. Ennek következményeit már láthatjuk: ma a piacon lehetetlen garantáltan GMO-mentes szóját kapni.

Az, hogy a módosított gének elterjedésének milyen hatása lehet, nehéz megjósolni. Lehetséges, hogy a természet „szelektálja” őket, és ez meggátolja a terjedésüket. Ám az is előfordulhat, hogy az agresszíven terjedő ún. özönnövényekhez (pl. a parlagfűhöz), vagy az Ausztráliába betelepített üregi nyúlhoz vagy dingóhoz hasonló ökológiai gondokat okozunk velük.


A már említett kukoricamoly-rezisztens MON810-es kukorica ökológiai és egészségügyi kockázatát már több kutatócsoportok – köztük magyarok is vizsgálták. Egy magyar kutatás például kimutatta a MON810 káros hatását a méhekre, és egy másik a talajban lakó, annak minőségét javító ugróvillás állatkákra. Ám még mielőtt bizonyító erejű eredmények születhettek volna, a kutatást le kellett állítani – a gyártó ugyanis nem adott több vetőmagot a kísérletekhez. 

A legfrissebb hír

Ugyanerről a kukoricafajtáról – mely az EU-ban is engedélyezett – időközben kimutatta a Bécsi Egyetem egyik kutatója, hogy az állatkísérletek tanúsága szerint szaporodóképességet csökkentő hatása van. /ujakropolisz.hu/cikk/ 

 

Figyelem! A következő cikk a génmódosított vetőmagot pártolja!

 

A genetikailag módosított növények jelenlegi generációjának pollenje nem ártalmas a méhek számára

 

Helyretesszük a dolgokat – VIB

Hírek, 2013-03-20

 

Gent, 2013. február 4. 
Az összes haszonnövénynek legalább az egyharmadát a méhek porozzák be, és ezen belül a munka akár 50%-át a mézelő méhek végzik. Ezért a méheket jogosan tartják a mezőgazdaság legfontosabb beporzóinak. A méhpopulációk azonban az egész világon hanyatlóban vannak.A tudományos vizsgálatok összefüggést mutattak ki a méhek pusztulása és a neonikotinoid rovarirtók csoportjába tartozó peszticidek használata között. A Zöldek/EFA csoport riadót fújt, és jogosan szólított fel a neonikotinoidok betiltására az „Adj esélyt a méheknek” kampányban. Kifogásolható azonban, hogy ugyanez a csoport a genetikailag módosított (GM) növényeket kapcsolatba hozta a méhek jelenlegi problémáival. Semmilyen ésszerű érvvel nem bizonyítható, hogy a GM növények ártalmasak lennének a méhek számára.


Szóval mi is ez a zűrzavar, hogy a GM növények ártalmasak a méhek számára?

A genetikailag módosított növények jelenlegi nemzedékét egy sor multinacionális vállalat fejlesztette ki és vitte piacra. E vállalatok egy része sokkal a GM technológia bevezetése előtt, rovar- és féregirtó szerek (peszticidek) kifejlesztése céljával alakult. Például a tiametoxam és az imidokloprid nevű peszticidek a neonikotinoidok csoportjához tartoznak. Ezekről az anyagokról ismételten kimutatták, hogy mind a mézelő méheknél, mind a poszméheknél csökkentik a méhek aktivitását, károsítják az egészségüket, tájékozódási problémákat és a felnevelt királynők számának csökkenését okozzák (Henry és mtsi., 2012; Whitehornés mtsi., 2012; Gil és mtsi., 2012). Ezeknek a peszticideknek semmi közük nincs sem a GM technológiához, sem a GM növények jelenlegi nemzedékéhez, csupán olyan vállalatoknak a termékei, amelyek GM növényeket is fejlesztenek. Ez szerencsétlen egybeesés, és mindössze azt bizonyítja, hogy a multinacionális vállalatok a mezőgazdasági ipar sok különböző szintjén tevékenykednek.

Az egyesült államokbeli méhészek, látva a méhpopulációk hanyatlását, helytelenül a GM növények bevezetésében látták a jelenség egyik lehetséges okát. Azonban Észak-Európában (pl. Belgiumban) is megfigyelhető volt a méhek állapotának hasonló általános romlása és abnormálisan magas mortalitása, pedig Belgiumban és a környező országokban nem folyik kereskedelmi célú GM növénytermesztés.

 

Ebben az esetben tehát a GM növények nem lehetnek a méhpopulációk hanyatlásának okai. Jó példa ez arra, hogyan keletkeznek azok a mítoszok, amelyek rossz hírét keltik a GM növényeknek.

Mik azok a GM növények, és milyen GM növényeket termesztenek Európában?

A GM növények tárgyalásánál két nagyon fontos szempontot kell szem előtt tartani: az alkalmazást, vagyis azt, hogy milyen genetikai információt vittek be a növénybe, valamint magát a GM technológiát. A GM technológia lehetővé teszi, hogy egy vagy több kívánatos tulajdonságot célzottabb módon vihessünk be egy adott növénybe. Ha a növény genetikai információját egy szoftvercsomaghoz hasonlítjuk, akkor a GM módszer a szoftver frissítésének felel meg: bizonyos tulajdonságok genetikai kódját juttatjuk be a növénybe.

A GM növények termesztése Európában nagyon korlátozott. GM kukoricát (rovarrezisztens MON810 kukoricát) csak Spanyolországban, Portugáliában, a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában termesztenek; az Amflora burgonyafajtát pedig Svédországban termesztették 2011-ig.

Az Európában termesztett, rovarrezisztens MON810 kukorica egy Cry1Ab nevű fehérjét termel, amely a Bacillus thuringiensistalajbaktériumból származik. Ez a Bt fehérje csak bizonyos rovarokra van hatással, és permet formájában az organikus gazdálkodásban is alkalmazható. Ha a Bt fehérjét permetezéssel juttatják ki, azok a Bt-re érzékeny rovarok is elpusztulnak, amelyek nem rágták meg a növényeket. Ha a Bt-t magukkal a növényekkel termeltetjük, csak azok a rovarok pusztulnak el, amelyek ezeket a növényeket rágták.

 

A Bt fehérje a pollenben is termelődik, ezért a méhek érintkezésbe kerülnek vele. Azonban a Bt hatásmechanizmusa méhekben nem működik*, ezért nincs ésszerű ok annak feltételezésére, hogy a Bt fehérjét termelő növények ártalmasak a méhek számára. Különféle laboratóriumi és szabadföldi kísérletekben valóban kimutatták, hogy – a hagyományos pollennel összehasonlítva – a Bt fehérjét termelő növények pollenjének nincs hatása a méhek testsúlyára, tájékozódására, a gyűjtött pollen mennyiségére, a pollengyűjtők tevékenységére, a méhcsalád egészségére és az utódok testsúlyára és fejlődésére (Rose és mtsi., 2007; Duan és mtsi., 2008; Hendriksma és mtsi., 2011).

*Fordítói megjegyzés: A Bt toxin azért nem működik méhekben, mert a méhek belében nincsen olyan specifikus receptor, amely megköti a toxint./zoldbiotech.hu/cikk/128/