Mellár Mihály: A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai
Mellár Mihály: A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai
Összefoglalás helyett:
Nyelvészeink és történészeink előszeretettel származtatják idegenből a magyar alapszókincset. Ebben az öncsonkításban nincs rendszer, nincs módszer, csak hatalmi érdekeket szolgáló „tudományos érvek”. Bach Sándor idejében a legnyomósabb „tudományos érv” a Citadella helyőrsége volt, azt erősítette tovább a Szabadság téri szovjet emlékmű. A nyomás mára, a Tubessel új irányt vett. Alapszókincsünk megcsonkítása önkényes és ártalmas, ezért végső ideje valóságos rendszerbe rakni nyelvünket: olyan rendszerbe, mely tárgyilagosan eldönti, hogy egy szó a magyar nyelv szókincséhez tartozik-e.
A magyar nyelv gyökrendszerének formális megfogalmazása, a szavak és mondatok szerkezetének ésszerű és oksági összefüggéseit önti matematikai formába. A valós gyökrendszer egyszerűsége, természetessége azt sugallja, hogy őseink ismerték és tudatosan alkalmazták a szóalkotásban. Gyermekkorunkban mindannyian szabadon kísérleteztünk a „szó-rakás” tudományával, de nyelvtanunk leszoktat róla. Az értelmiség tagadja a gyökrendszer nyilvánvaló létét, pedig nélküle nyelvünk használhatatlan és értelmetlen szótömeg lenne.
A magyar nyelv formális rendszert alkot:
(1) Alapigazságait, alaptételeinek rendszerét az
(a) alapfogalmak és
(b) alaptételek (axiómák) képezik.
(2) A rendszer tételeit, a szavakat képezzük, a rendszer többi fogalmát a logika szabályai
szerint értelmezzük.
(3) Az alapigazságokból egyértelműen levezethető, hogy a szavak (a formális rendszer
tételei) a magyar nyelv alapszókincséhez tartoznak-e vagy sem.
1. Alapigazságok:
Alapfogalmak, melyekre a formális rendszer felépül:
• A gyök az emberi beszéd értelem teremtő, viszonyítási alapul szolgáló egysége, általában egy szótag (ő, éG, Hő, KöR, KeR). A gyököknek nincs valóság tartalmuk, valós gyök-tárgy viszony nem létezik.
• A szó gyökökből összeregasztással képzett értelmes egység.• A képzőhang önálló értelemmel nem rendelkező hang vagy hangadó, mely hangzásával, hangulatával mégis érzékelteti a szó értelmét.
• A tükörszó egy adott szó fordított hangrendű változata (rét | tér).
• A viszony tárgyak/fogalmak, jelenségek, tevékenységek közötti kapcsolat,
összefüggés.
• Az értelmezés valamely szó vagy kifejezés tárgyi/fogalmi jelentésének
meghatározása.
• Rokonértelmű az a szó, mely jelentését tekintve egy másik vagy több szóhoz,
kifejezéshez nagyon közelálló.
• A fogalomkör a fogalmaknak valamely általánosabb fogalom alá tartozó csoportja.
• A nyelv szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer, mint a gondolatok
kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek eszköze.
Az alaptételek meghatározása (gyökképzés), amely alapján a gyökhálózatok
felépíthetők:
Ha egy gyökben egy magán- vagy mássalhangzó megváltozik, illetve helyet cserél
(átvetés, tükrözés), akkor az így keletkezett új gyök, vagy ugyanazon értelmű, vagy
rokonértelmű, vagy pedig ellenkező értelmű szót képezhet.
Az elkülönítő hangváltozások lehetővé teszik az egy fogalomkörön belüli
tárgyak/fogalmak egyedi megnevezését, ugyanakkor a könnyen felismerhető
hasonlósággal érzékeltetve összetartozásukat is.
Példák:
- Az eredő köré görbülést jelentő GöR gyökből, mássalhangzó módosulással (G K), eljutunk a KöR szógyökig, mely a köret szóban az eredőhöz, ebben az esetben a főételhez való viszonyulást fejezi ki.
- A MaG (MaG, MaGzat, MaGló) gyök tükörszava a GaM (GaMó, GoMba, GöMböc).
A hangváltozás nem tévesztendő össze a szó értelmét egyáltalán nem befolyásoló hangilleszkedéssel (hangváltozás: kér kar, hangilleszkedés: -ban/-ben). A gyököket elképzelhetjük a tér-idő viszonyítási rendszer síkját többé-kevésbé lefedő, különböző formájú és nagyságú mozaikonként, a mozaikok közötti hézagokat hangok, hangadók törmeléke tölti ki. Amikor szót gyártunk, akkor gondolatban összekötjük a téridőnek ezeket a mozaikjait és törmelékeit, a gondolat egyik mozaikról/törmelékről a másikra ugrik. Ennek a pásztázásnak a viszonya, a már megélt más hasonlókhoz adja a szó, a mondanivaló értelmét. A gondolat elmozdulása, vagy mások gondolatmenetének (!) a követése a lényeges, nem az hogy a tér vagy az idő tengelye mentén történt-e az elmozdulás.
A magyar mondat ezért lehet értelmes ige (időbeni változás) nélkül is.
2. A szóképzés szabályai szerint a gyököket értelmes szavakká toldjuk, ragasztjuk össze:
A gyökből vagy közvetlenül (módosítás nélkül), vagy képzőhang illetve másik gyök hozzáragasztásával a gyök fogalomkörébe tartozó szót képezhetünk.
A beszéd egymást követő gyökök folyama. A gyököket egymás után rakva, vagy követve mások gondolatmenetét a tér-idő viszonyítási rendszerében, a könnyebb megértés érdekében, a beszéd folyamát tagoljuk, a gyökökből értelmes egységeket rakunk össze. Ezeket az értelmes gyöksorokat, gyökfüzéreket nevezzük szavaknak. A szavakhoz további értelempontosító gyököket, képzőket, ragokat is ragaszthatunk, ezért hívjuk nyelvünket agglutináló, ragasztó nyelvnek. Azért nem a szokásos RaGozó nyelv megnevezést használom – noha mind a két szó egy gyökből RüGyezett - mert a beszéd eleme elé is RaGaszthatunk újabb elemet.
Minden raggal egy újabb viszonyulási ponttal bővül gondolatunk tárgya. A tudás elvont fogalmait jelölő gyököktől így jutunk el a valós tárgyat/fogalmat jelölő szóig.
A szó értelmét a gyökök viszonylagos helyzete határozza meg.
A nyugati nyelvészet „veleszületett nyelvi képessége” (Innate Language Faculty) nem más, mint az emberi elme viszonyítási képessége, a beszéd jelrendszerére alkalmazva.
A természet nagyon gazdaságosan dolgozik: ami egyszer bevált azt újra és újra felhasználja. A légy szeme a szelvényeket érő fényerő viszonylagos változásait észleli. Az emberi szem hasonló elven dolgozik, de több és minőségibb adattal, mintával (pattern) látja el az agyat. Az érzékelés szerve ugyan más, de a hangok feldolgozása hasonló módon történik: a hallóidegeket érő viszonylagos változások mintáiról értesül az agy. A módszer magasabb szinten újra ismétlődik, az értelem viszonylagos összefüggések sora: a tapasztalatokon épült, kialakult rendszerhez viszonyítjuk az új tapasztalati benyomást (pattern recognation).
Egészen jól elvagyunk a virág viszonylagos alakja, színe, illata ismeretével (szebb, sárgább, illatosabb mint a másik), anélkül, hogy pontosan tudnánk fizikai, vegyi, biológiai felépítését.
A szavakkal ugyanígy vagyunk, a gyökök egymásközti viszonya elegendő, és szükséges is, a szavak értelmezéséhez.
Eukleidesz úgy írta le a pontot mint aminek nincs kiterjedése. A tételek azonban érvényben maradnak akkor is ha a pontok helyébe igencsak kiterjedt csillagokat(!) gondolunk. Az összefüggések ugyanazok maradnak. Nem a gyök pontos meghatározása, hanem a gyökök közötti összefüggések szükségesek a szavak megértéséhez.A gyököknek a szavakban elfoglalt viszonylagos helyzete határozza meg a szavak értelmét.
Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk beszélni, mivel anyánk nem tanított meg arra, hogy mi a hangok/gyökök/szavak teljes (abszolút) jelentése. Egymás közötti viszonyaikat anyánk tevékenységét és beszédét utánozva sajátítottuk el, nem Á-t, B-t (legfeljebb OÁÁÁ-t, magánszorgalomból!) tanultunk csecsemő korban, hanem tütű-t, papi-t, inni-enni-t stb. A megtanult szavakban észrevesszük a szabályosan ismétlődő szerkezeti sémákat, és megkísérlünk szavakat képezni létező vagy vélt gyökökből; több-kevesebb sikerrel. A felnőttek sokat mulatnak a néha nyakatekertre sikeredett szavakon, noha legtöbbször értik és ki is javítják a tévedést. Így elég gyorsan megtanulunk gyökökből értelmes szavakat építeni és milliónyi szót tudunk képezni, illetve a szabályosan, sőt a kissé hamiskásan képzetteket is, első hallásra képesek vagyunk megérteni.
A Magyar anyanyelvű beszéd közben tud, addig soha nem használt, szót alkotni, úgy, hogy azt beszélőtársa, szótár lapozása nélkül, megértse. (Lásd a miniszterelnökkel kapcsolatos többtucat, szótárban nem szereplő szót.) A magyarul beszélő értelmiség, valami bécsi eredetű rákfene folytán, noha él a nyelvnek ezzel a tulajdonságával, úgy tesz, mintha nem tudná, mintha tudati sárga foltja eltakarná anyanyelve gyökszerkezetét.
Minden nyelv formális rendszert alkot, hiszen a szavak jelentését csak más szavakkal lehet meghatározni: az értelmező szótár szavait kizárólagosan a szótár szavaival határozzuk meg! A legtöbb nyelv számára a szótár az egyetlen vagy a legtömörebb módja a szavak „alkotásának”. Szótári besorolás nélkül nincs új szó, ezeknél a nyelveknél a formális rendszernek nincs hozadéka. Chomsky szerint az angol nyelvnek nemcsak a szavai, hanem még a szavak nyelvtani esetei és többesszáma is, lexikális tétel.
A magyar nyelvvel nem ez a helyzet. Egy nem túl nagy gyökkészletből, néhány nem túl bonyolult leképzési eljárással, szótani szabállyal könnyen legyárthatók a tételek, a magyar nyelv teljes alapszókincse. Megjegyzendő, hogy a magyar szókincs, a gyökök összetételének (kombinációinak) száma, szinte végtelen.
A kölcsönvett szavak meghatározás, szótári magyarozat, magyarázat nélkül érthetetlenek. Az angol szókincs több mint 90%-a (latinból) kölcsönzött… Amikor Teller Ede kijelenti, hogy egy nyelv van, s az a magyar, akkor az érzelmek mellett a tudós éleslátása is beszél belőle. Nem lehet az, hogy egy magyarul beszélő ne vegye észre nyelvünk mély okszerű rendszerét: a KaNcsó és annak KaNyaruló, KoNyuló füle közötti összefüggést.
A gyökhálózat meghatározása:
A rokonértelmű szavakban szereplő gyökök gyökhálózatba kapcsolódnak össze. Két gyök akkor és csak akkor kapcsolható össze ha
(i) rokonértelmű szavakban szerepelnek és ha
(ii) csupán magánhanzójuk és/vagy
(iii) egyik alapmássalhangzójuk módosult.
MeGGY MaG MáK
BoGYó GuMó MáLna
BoRóka GaLagonyaegy-egy új alaptétellé váltak. Az első esetben hiperbolikus, a másodikban elliptikus mértanról beszélünk és mindkettőnek része az abszolút mértan, amelyik nem más mint a párhuzamossági tétel nélküli Eukleideszi mértan.)
A szóelemzés, amelyet az előbbi bekezdésben követtünk fentről lefelé történt, vagyis a szóból kiindulva jutottunk el (vagy nem) a gyökig, elemeire bontottuk a szavakat – szóelemzést (analízist) végeztünk. A gyakorlatban a formális rendszer lentről felfelé működik, azaz új szavakat építünk (szintetizálunk): a gyökökből a szóképzés szabályai szerint új szavakat képezünk.
Végeredményben, néhány gyökből kiindulva, két nagyon egyszerű eljárással:
1. a gyökök (és képzőhangok) összeragasztásával, illetve
2. a gyökök egyes hangjainak megváltoztatásával épült fel teljes szókincsünk.
A nyelvészek elvesztek tudományuk műszavainak rengetegében és nem látják ezt az előkelő egyszerűséget, vagy lenézik a kőkorszaki szakit aki ezekkel a ‘kezdetleges’ eszközökkel létrehozta a Nyelvet.
A rokonértelmű szavakban szereplő gyökök gyökhálózatokat alkotnak. Minden gyökhálózathoz tartozik egy szóbokor a gyökökből szabályosan leképzett szavakból. Egészen kis számú gyökből is felépíthető egy értelmes nyelv, de kifejező képességét segíti és rövidíti egy kényelmes számosságú gyökkészlet. Az emberi gyakorlat, a megismerés állandóan új szavak képzésére ösztönzi a nyelv használóit. A magyar nyelv minden használója hozzájárulhat a szókincs szaporításához.
Mesterházy Zsolt ezt így fogalmazta meg:
„A ragozó nyelvűek egyéni szabadságra épített társadalmaiban különös dologra figyelhetünk fel. Népünk minden tagja – feltételezhetően a mágusokkal, tanítókkal, a szellemi életet vezetőkkel egyetemben – öröklött tudásának birtokában maga is teljes joggal elnevezhetett bármit, bármilyen fogalmat. Vagyis a szerves műveltséget bírók saját személyükben is alkalmasak kellett legyenek egyenként is a műveltség alakítására. Ettől szerves ez a műveltség. Nem volt szüksége szavakat átvenni sehonnan sem, mert nyelvét maga állította elő. Nem volt szüksége szóátvételekre. Ettől szellemi nép a ragozók népe és a miénk is, és ősi szerves műveltségének magas szintű, mindenkire kiterjedő, általános és termékeny birtoklása a kulcs a nyelv folytonosan zajló felépítéséhez.” (Mesterházy Zsolt A magyar bronzkor)
Néha egy-egy új felfedezéshez, amikor a szóragasztás már túl hosszú szót eredményezett volna, egy-egy új gyökkel bővült a nyelv. Ezek a bővülések törés nélkül épülnek be a nyelvbe: a köréjük kialakuló új szóbokorral párhuzamosan, a régebbiek is új rügyekkel gazdagodnak. A bővülés természetes és szerves, nincs szükség iktatásra, meghatározásra, értelmezésre.
Egy formális rendszer bármelyik tétele lehet alaptétel. Például “az adott egyenessel egy rajtakívüli pontból csak egy párhuzamos húzható” és “a háromszög belső szögeinek összege 180o “ tételek egyike lehet alaptétel, a másik pedig a rendszerben levezethető, bizonyítható tétel, és csupán ennyiben tér el egymástól a két tétel egyikével vagy másikával bővitett abszolut mértan. Hasonlóan ehhez a mértani példához, a gyökrendszer bármelyik (egyszerű) tétele lehet alaptétel. Következésképpen, minden magyarajkú személy saját gyökrendszert alkothat, egyénileg megválogatott gyökökkel.
A formális rendszer erőssége, hogy nem kell tudni ki, mikor, milyen értelemben, hogyan írva és ejtve (spell & pronounce) használt először egy gyököt, vagy egy szót. Nem kell ismerni a száz, ezer, ötezer év előtti nyelvet; mindenki saját anyjától tanulja el a gyökök lehetséges és megengedett viszonyait, a szó- és mondatképzés szabályait, és mint a szerves műveltség részesét, megilleti némi szabadság a nyelvtanban is.
Természetesen, beszédünkben nem csak gyököket használunk, hanem képzett és jövevény szavakat is. “Például font szavunk a középkorban érkezett, s hogy otthon érzi magát, mutatja népes családja: fontos, fontoskodik, fontolóra vesz, fontolva halad, stb.” (Czakó Gábor)
A saját gyökrendszeremben, -lehet, hogy nem teljesen szabályosan, - a fontolgató nekem, nemcsupán latolgató, mérlegelő, hanem olyan valaki aki fonja, fonogatja gondolatait, lehet, hogy fondorlatoskodik is, merthogy körmönfont. Tehát a fon-ból képzem a –t igeképzővel (úgy mint: öl>öl~t /mind a kettő szúr/ , ár>ár~t /árral sér~t, más a sér~ül/) a font igét. Az etimológizálók font~ol~gatásával szemben, azt fon~t~ol~gatom (fonom gondolataim fonatát), hogy ez az utóbbi szóbontás a gazdagabb, és magyarabb is. Különben is, ki emlékszik már a font nevű súlyegységre. Nem lehet azzal érvelni, hogy a font, mint ige nem létezik, mert a ker sem létezik önálló szóként, noha a kerül, kerít, keret, kert stb szavaknak félreérthetetlenül meghatározza jelentését.
Ma már teljesen természetes, hogy a ténylegesen nem létező negatív számok viszonyait minden ellenvetés nélkül elfogadjuk. Sőt lehet, hogy sokan épp ezen az állításomon lepődtek meg, annyira „természetesnek” veszik a csak vélelmezett negatív számokat. Ezért hozok egy másik példát is. A π egy végtelenül hosszú tizedes tört, magyarán: számjegyekkel pontosan leírni nem lehet: egy ész~szerűtlen (irracionális) szám. Ennek ellenére a kör és átmérőjének viszonya valós, nagyon is létező viszony.
Mivel a magyar nyelv egy műveltségteremtő nép nyelve, szókincsünk túlnyomó része az gyökökhöz kötődő szóbokrokban van, törtékes (fraktális) szerkezetet képez. Ennek a szerkezetnek a tagadása képtelenség. Leginkább ahhoz lenne hasonlítható, ha valaki a tagadná a törzsszámok létezését, mondjuk azért, mert azok kirekesztik a négyes számot.
A nyelv szerkezete, a szóbokor önmagában nem összeegyeztethetetlen a finnugrizmussal.
Kisebb szóbokrok minden nyelvben vannak, és tudtommal a világ egyetlen valamire való nyelvésze sem tiltakozik ellenük, a magyarokat kivéve. A szóbokor belsőépítkezéssel jön létre, a nyelv saját elemeiből rak össze új szavakat. Minél több és kiterjedtebb szóbokrok találhatók egy nyelvben, annál nyilvánvalóbb a nyelv eredetisége, ősisége. A teljes magyar alapszókincs szóbokrokban helyezkedik el!
Lássunk egy, a magyar nyelv gyökrendszeréhez hasonlatos, matematikai modellt:
A mel-rendszer mindössze ezzel a három jellel, betűvel rendelkezik:
m e l
A rendszernek számtalan alaptétele (axiómája) van, épp ezért nem tudjuk mind felsorolni, de szigorúan meghatározzuk, hogy melyik betűfüzér (“szó”) lehet alaptétele és melyik nem.Alaptétel meghatározás: xmlexl egy alaptétel, ha x csupán l-ekből áll. Példák: llmlelll egy alaptétél, melyet x=ll behelyettesítésével kaptunk a meghatározásból lmlmell nem lehet alaptétel, mivel m nem szerepelhet kétszer.
Tételképzési szabály: Ha x, y, z csupa l-ekből álló betűfűzérek és tudjuk, hogy xmyez
egy tétel, akkor xmylezl is egy tétel.
Példa: Ha x=ll, y=lll és z=l, feltételezve, hogy llmlllel egy tétel, akkor a szabályból következik, hogy llmllllell is egy tétel. De vajon llmlllel valóban egy tétel? A válasz nemleges. x egyetlen értékére sem lehet az alaptételből az llmlllel “tételt” legyártani, tehát nem is tétel.
Hogy ne vesztegessük az időt ilyen próbálgatásokkal, kezdjük el a legegyszerűbb esetnél és gyártsuk le sorban az összes tételt. Annyi időnk ugyan nincs, de azért fogjunk neki.
(1a) A legegyszerűbb alaptétel, amikor x=l: lmlell, egyben tétel is.
(1b) Az lmlell tételből a szabály szerint következik, hogy lmllelll is tétel.
(2a) A második legegyszerűbb alaptétel llmlelll, ismét egyben tétel is.
(2b) Az llmlelll tételből a szabály szerint szerint következik, hogy llmllellll is tétel.
(2c) Az llmllellll tételből a szabály szerint az llmlllelllll tétel következik.
És folytathatnánk tovább a sort, az idők végeztéig.
Figyeljük csak jól meg a tételeket, mondjuk a (2c)-t: llmlllelllll. Igen, az összeadás
modelljéről van szó:
2 gyufaszál m(eg) 3 gyufaszál e(gyenlő) 5 gyufaszál
Az llmlllelllll tétel egy furcsán leírt állítás, melynek az a jelentése, hogy 2+3=5. A melrendszer
az alaptételből, a Tételképzési szabályt alkalmazva legyártja a természetes számok összeadásának összes lehetséges tételeit.
A magyar nyelv gyökrendszere és a mel-rendszer azonos alakú (izomorf) rendszerek. Az egyik rendszer minden elemének megfelel a másik rendszer egy hasonló szerepet játszó
eleme:
x, (gyufaszá)l-füzér gyök m(eg), + ragasztás (ragozás)
e(gyenlő), = értelmezés
alaptételek gyártása gyökképzés
tétel szó
tételek, állandó x értékkel szóbokrok
Nézzük meg az utolsó megfeletetést közelebbről: Egy adott x értékre legyárthatjuk az összes többi hasonló tételt, úgy hogy állandóan megismételjük a szabály alkalmazását az új tételre. Mondjuk x=13 értékre a 13+1=14, 13+2=15, 13+3=16, stb gyufaszálakból kirakott megfelelőit kapnánk. Legyen a gyökrendszerben x értéke PöD, a gyökképzési szabály Marácz-féle megszigorítását alakalmazva kapjuk a PöDrés, FoDros, BoDor, SoDrás, stb szavakból álló szóbokrot.
A hasonlóság, az azonos alakúság kimutatásának legfontosabb következménye, hogy ezután a gyökrendszert kétségbe vonni annyit tesz, mint kétségbe vonni a 2+3=5 igazságát.
Kérdés: Mennyi az esélye annak, hogy az ‘xmlexl’ kifejezések különböző más rendszerekben jöttek létre és csak véletlenszerűen összedobálva hozták létre a teljes összaadási táblát?
Nos, aki erre a kérdésre megfontoltan válaszolt, az egyben arra is válaszolt, hogy lehet-e egy szóbokor bármelyik szava idegen eredetű. Ami a mel-rendszerben legyártható az a melrendszer tétele. Természetes, hogy a 2+3=5 állítás, kifejezés más rendszerekben is megfogalmazható, de kizárólag a mel-rendszer, vagy vele azonos alakú rendszer, tétele.
Következésképpen , a szóbokorba sorolható szavak a magyar nyelv alapszókincséhez tartoznak. Pont.
A mel-rendszernek adhatunk más tolmácsolást is:
2 gyufaszál marad, ha 3 gyufaszálat elveszünk 5 gyufaszálból.
Ez a kivonás modellje. Egy fonák világban, valószínűleg ezzel indulna az elsőosztályos számtantanítás. Ebben a fonák világban az a jó, ami nekünk rossz. A negatívok világában a szóalkotást a kivonással modellezik. A szavakból elvonással kapják a gyököt, vagy ahogy nevezik: a “szótőt” (kapál – l = kapa, példa a MÉKSz-ből) - építkezés helyett lebontás:
célzatos lerombolása a nyelvnek, s mivel nyelvében él a nemzet…
Összefoglaló a formális rendszerekről
Egyenes a természetben nem létezik. Ha egy vonalat látunk, akkor annak van szélessége.
Márpedig a mértan szélesség nélkülinek tételezi fel az egyenest. Az egyenes, tehát, egy- gondolati képződmény, a természetből elvonatkoztatott (absztrahált) fogalom. Az összefüggések, azonban, amelyeket a mértan tételei megfogalmaznak az egyenesről, a természet valós viszonyai. Gombfocizó, földmérő és csillágász a valós világra alkalmazza ezeket az összefüggéseket.
Számok a természetben nem léteznek. A természetben nincs egy, kettő, ⅓, -13.
Természetesnek vesszük a számláláshoz használt természetes számokat, pedig azok is csak a világ mennyiségi viszonyaiból elvonatkoztatott fogalmak. Elvonatkoztatások, melyekkel nagyon pontos és fontos mennyiségi viszonyokat fejezhetünk ki a valós világról. A gyököknek nincs valóság tartalmuk, csak lappangó lehetőségeket tartalmaznak. Nem létezik a valóságban semmi olyan ami benne van a körben, a köretben és a körözöttben is. A KöR, mint gyök, egy elvonatkoztatás, amely a KöRet szóban a főételhez viszonyítva adja meg egy másik étel helyét, szerepét. A kör, mint szó, valóságos viszonyt fejez ki: a síknak azokat pontjait határozza meg, amelyek “egyenlő távolságra lenni” viszonyban vannak az eredővel. A KeR gyök nem is létezik mint önálló szó, mégis ösztönösen értjük, hogy a KeRet szóban ugyanazt a viszonyt fejezi ki mint a kör a köretben. A KaRám KöRül-KaRolja az állatokat, a KáVa a kutat, a GöRgő a tengelyét. A GoLyó minden oldalról KöRülzárja a tér egy részét. Ha néhány szót értünk ezek a szavak közül, akkor a többit is könnyen megértjük, mivel hasonló viszonyulást fejeznek ki.
A magyar nyelv szavai valós viszonyok, a természettől elvonatkoztatott gyökök összefüggései.
A magyar nyelv szótana a gyökök összefüggéseivel foglakozik (majd). Nem azt várjuk a magyar nyelvtantól, hogy meghatározza a gyökök jelentését, csak azt, hogy feltárja milyen formális összefüggésben lehetnek egymással, milyen viszonyokat fejeznek ki. Ha a gyök ugyanolyan teljes (abszolút) jelentéssel bírna mint szó, akkor a kör valami ételféle jelentéssel is rendelkezne. Erről szó sincs. Nem a KöR gyök jelentéstartalma adja KöRet értelmét, hanem a “valamit körül venni” viszonyulás. KaRám: „valamit KaRokként körülölelni” KaRvastagságú szálfákkal viszony. A KeRék megmunkált fából készül. A KeRet: megmunkált fával (léccel) “valamit körül venni” viszonyt fejezi ki. A (léc)KeRítés KeRtet KeRít KöRül.
A KöR, KeR, KaR, KáV, GöR, GoLy gyökök gyökhálózatba kapcsolódnak össze, eleget téve a Marácz-i követelményeknek. A szavak, melyeket ezekből a gyökökből képezünk, egy szóbokorhoz vagy szócsaládhoz tartoznak.
A nem gyökrendszerre épülő nyelvekben a szavak maguk az elvonatkoztatások, melyek csak a kifejezésekben kapnak valós tartalmat. Ezekben a nyelvekben a szavak lexikális tételek, értelmüket a szótár más szavaival lehet csak meghatározni.
A formális rendszer hozadéka
Nos, miután bemutattuk, és a hasonló alakúsággal bizonyítottuk, hogy a magyar nyelv egy Post-féle formális rendszert alkot, vonjunk le ebből a tényből néhány következtetést. Először is, ez a termékek legyártására szolgáló zárt rendszerekhez hasonló modell nem helyettesíti és nem szorítja ki a gyökrendszer semmilyen más megközelítését, csak vonatkoztatási rendszerbe rakja a gyökökből levezethető szavakat. A modell nem adhat választ arra, hogy hol, mikor, milyen meggondolásból születtek az egyes gyökök illetve szavak, ellenben behatárolhatja a lehetséges gyökök, az y hangok, az yX, Xy hangadók és a számításba jöhető ZyX képletek/gyökök számának felső határát.Élő nyelvről lévén szó, a formális rendszer képletei csupán lehetőségek, melyekkel a nyelv
élhet(ett) más tényezőket is figyelembe véve, mint például a hangok ézelmi töltete (k: kő, kemény; gy: lágy, langyos).
A magyar nyelv ugyanolyan formális rendszert alkot mint a mértan, a számelmélet, a relativitás elmélete és a többi alaptudomány. Valójában ezeket kellene a nyelvhez hasonlítani és nem fordítva, hiszen a nyelv a megismerés, a gondolkodás egyik eszköze. Az emberi ismeretek rendszerbe rakása a nyelvvel kezdődik. Civilizáció csak a világgal, a természettel összhangban jöhet létre. Az ember tudását szavakba önti, hogy az ismereteket kicserélhesse a közösséggel, hogy átadhassa a következő nemzedéknek. Szükségszerűen a nyelv tükrözi a megismerés és tudás legelemibb formáját: a rendszerezést. A szóbokrok alkotják a magyar nyelv formális rendszerét: nyelvünk tételei, a szavak összefüggő hálózatokba csoportosulnak, egy-egy gyökből kiindulva.
A más formális rendszerekkel való hasonlóság ténye értelmet és jogszerűséget (legitimitást) ad a gyökrendszer létezésének. A magyar nyelv gyökrendszeren alapuló felépítményének előkelő egyszerűsége, a tételek bizonyíthatóságának játszi könnyedsége elegendő ok a régi nyelv- és szótan lecserélésére és egy új, nyelvünknek jobban megfelő megírására.
A formális rendszer tételei az alapigazságokból épülnek fel, következésképpen a magyar nyelv gyökrendszerének szavai gyökökből épülnek, tehát nyelvünk belsőleg építkező nyelv.
Minden szóról tárgyilagos (objektiv) mérce szerint eldönthető, hogy vagy alap- vagy jövevényszava nyelvünknek: a szóbokrokba sorolható szavak az alapszókincshez tartoznak. A rendszert meghatározó alapigazságok nem lehetnek a rendszertől idegen elemek. Nem csoda ha nyelvészeink kézzel lábbal tiltakoznak ez az elmélet ellen. Eddig ugyanis, mire az instant kávé elkészült, kész volt az “instant publikáció” is: csak a hasukra csaptak és levezzették a szlovák krcab szóból a KORondi KORong fölé GÖRbülő GÖRöncsér saját KEZüleg KÉSzített KORsó-ja nevét.
/Két hasonló szószármaztatást ajánlok egynek az árán (ingyen), sőt, még egy ráadást is: A tyúk és kapar szavaink az ausztráliai Nagy Homoksivatag benszülötteinek tjukarpa (= Dreamtime, dreaming: a legendákkal övezett út, melyet az őslakosok “végig kapirgálnak” élelem után kutatva) szavából származik. Tudva levő, hogy a tyúk kikaparja az álmot: tjukarpa tyúk-kapar . Ez jobb mint a krcab korsó, igaz? Vajon hol vettük át a benszülöttektől ezeket a szavakat, kérdezhetik? Együtt halászgattunk az Északi-tengerben, aztán megunva a szálkás halakat, mi nyugatnak vettük az irányt a tyúkokkal, ők pedig délre mentek maku-t (witchetty grub: mákos guba mák nélkül!) csemegézni. De lám a vér nem vállik vizzé: ma is egyformák vagyunk az alkohol fogyasztásban és a korai elhalálozásban, és hamarosan az éltszínvonalunk is kiegyenlítődik …/
Had mutassam be a finnugrista szószármaztatás egy mesterpéldányát: A RaG szó nyelvújítási szóalkotás, a ragad, ragaszték szavak lerövidítése. A MÉKSz szerint: ragad [?fgr tőből]. Melyik tőből? Minek ez a nyakatekerés, miért nem egyszerűen „rag [fgr]”, kérdezik? Jogosan, mivel a rág [?fgr] eredeztetése világosan utal arra, hogy a finnugor ősök is kezdetben önmaguk állították elő a ragasztót, például összeRáGva a meggyfa enyvét vagy valamilyen keményitő tartalmú magot? Erre a szószármaztatási csalafintaságra azért van szükség, mert valamelyik nyel-vész (le~NyeL~i és gyomrában el~VéSz nyelvünk) rájött, hogy a ragadással kapcsolatos szavak ugyan nem, de a háztetőt „leragasztó” rag gerenda neve levezethető egy szláv szóból. Ha már van egy rag szavunk, miért vennénk át egy másikat a szlávoktól? Hát azért kellett törölni, letagadni a rag-ot, hogy átvehessük a rag-ot és ’hállától duzzadó szívvel gondoljunk a testvéri szláv népekre, akik barbár, bőgatyás őseinket házépíteni megtanították’. Bocsánat, le a gatyával, az is szláv szó!
És le a bővel is (a barbár maradhat), mert a turkisták sem különbek. Kiszely István A magyar nemzet őstörtenete című munkájában A magyar nyelvről szóló fejezetben a törökből eredezteti
alapszókincsünket. Az 1750 “török eredetű alapszavunk” (micsoda fogalmi zavar?!) között van a bő szavunk. Ez egy hangutánzó szó (őseink tehát még hangutánozni sem tudtak!), a bőgés hangja. A bölény jellemzően bő hangja miatt kapta nevét, hangját bő szájnyillással ejti, elejtése bőséges táplálékot biztosított őseinknek, aki rendelkezett a szétosztás jogával az a bő volt. A kis bölömbika bölényt utánzó ugyancsak bő hangja miatt kapta nevét. A józan ész a hangutánzó szótól vezet az elvont értelemű szavak felé és nem fordítva! A magyar, vagy a török bő rangjelző szóból képezte a bőgés, bömbölés stb hangutánzó szavakat, vagy nem tudta a bőgő hangot hallató bő-húsú állatot összekötni a bőséggel. Mindkét eset képtelenség! És ezt jól tudják azok akik ilyeneket írnak, de céljuk a magyar nép lealacsonyítása. Hogy a két nyelvnek vannak közös szógyökei, az egészen más; rokonítást csak a közös gyökök és nyelvi szerkezet alapján lehet és szabad kimondani. A “bő” legfeljebb egy ilyen közös gyök, semmi esetre sem törökből átvett (alap?!) szó.
A magyar nyelv szóbokrai, mint minden törték (fraktál), természetes képződmények. Kölcsönvett szavak, különösen képzett szavak köré nem alakul(hat) ki nagyobb szóbokor. A magyar nyelv eredeti, sem nem finnugor, sem nem török eredetű, noha fakadhatnak közös tőről (a kettő nem ugyanazt jelenti). A magyar nyelv annyira eredeti, és önmagából építkező (endogen), hogy formális rendszert alkot, a mértanhoz, számelmélethez hasonlót és kulcs lehet az értelmezhetőség teljes megfejtéséhez a legújabb, a tükör-idegsejetekkel kapcsolatos kutatások mintanyelveként.
Az ókori földmérési ismeretek bővülésével egyre határozottabban kibontakozott “egy már összefüggésekkel részben átszőtt rendszerféle, az addig egymás mellett, összefüggések nélkül álló fogások, eljárások gyüjteményéből. A gépiességre szoktató ‘csináld utána’ helyébe mind több és több ízben az értelemre alapított ‘azért mert’ lépett. Ez a rendszerféle is sok évszázadon át fejlődhetett, amíg végre a geometria tiszta s elméleti tudományává érlelődött: olyan nagyszabású és egységes deduktív rendszerré, amilyen Eukleidész Elemeiben maradt fönn.” (Dávid Lajos A két Bolyai élete és munkássága)
Nyelvünkkel ez a folyamat fordítva játszódott le: a nyilvánvaló, tagadhatatlan rendszerről, a szavak ésszerű összefüggéséről, melyet őseink ismertek, jelnenlegi nyelvtanunk semmit sem tud. Őseink ismerték a nyelv szóképző (szó-rakó) és rendszerező szabályait. Alapszókincsünk valós szerkezete arra utal, hogy ős szótanunk sokkal régibb eredetű bármely formális tudománynál, tehát a mértannál is. Kezdetben volt az ŐS-TaN … a gondolkodás rendszerezés is, épp a gondolkodás kifejező eszköze, a nyelv maradt volna ki a rendszerezésből? Ezt még Chomskynak sem hiszem el.
Az értelmes viszonyokra utaló gyökök egy külön mélyszerkezeti értelmet visznek a szóba. A magyar szavak nem “üresen kongók” mint a görög, ahogy azt még Aszklépiosz megállapította. (Bővebben erről Varga Csabánál)
A magyar szavak valójában két szinten értelmezhetők:• a gyök (teremtő gyök) a szó mél a gyök (teremtő gyök) a szó mélyszinti értelmét határozza meg,
• a szó a felszíni, jelentéstani értelem hordozója.
Lássuk most egy példán a fentieket: a GöR gyök azoknak a szavaknak az építőkockája
Tisztázzuk le még egyszer: A mennyiségtan alaptételei és képzési szabályai tetszőlegesek, egyedül a tételek valóságosak – az alapigazságok és alaptételek, a tételeknek csak egy magyarázatát adják a sok közül. (A mértan tételei bizonyíthatók, de a pont nem határozható meg, a tételekből következtetünk vissza jelentésére. A síkban két egyenes egy pontban metszik egymást – hangzik a tétel. Ebből következtethetünk arra, hogy mi is a pont. Az egyenest ellenben csak pontjaival tudjuk meghatározni.)
A szavak felszíni értelme a valóságos, a G_R gyökváz csak alaki (morphologiai) képlet, értelmét a szóban kapja. Ezért vigyázni kell amikor a G_R, K_R stb. gyökvázak létezéséből (már amennyire egy elvonatkoztatás létezik) azt a következtetést vonjuk le, hogy a magyarban a mássalhangzók az értelem hordozói. A mélyszinti értelem legtöbbször nem is nyilvánvaló (KeR), csak a szóból (KeR-et) következik. (Egy kormánykerék csak az összeszerelt gépjárműben használható rendeltetésének megfelelően, de nélküle a jármű nem vezethető.) Marátz “(i) rokon jelentésűek” feltételét, ezért így módositottam: “(i) rokon értelmű szavakban szerepelnek”.
Minden formális rendszerben megfogalmazható olyan tétel, amely nem bizonyítható (Gödel tétele). Ez egy új fogalomkör, melynek jelölésére bevezethetünk egy új gyököt, sőt ellentétes értelmű párját is, anélkül, hogy a fennálló rendszert megbolygatnánk. Őseink éltek is ezzel a lehetőséggel.
Ugyancsak bővül a gyökkészlet amikor két (vagy több) ilyen formális rendszert alkotó nyelv egyesül. Egyesülésük a gyökök szintjén történik: a gyökhalmazok egyesítése (uniója) képezi az új nyelv gyökeit. Mindkét nyelv saját folyamatos, alá- vagy fölérendelés nélküli, fejlődésként éli meg az egyesülést. Avarok, székelyek, kunok, jászok, palócok, stb, és magyarok úgy élték meg egybeolvadásukat a magyarságba mint saját természetes, kulturális előrelépésüket; nyelvét egyikük sem veszítette el, ellenkezőleg továbbfejlesztette azt az új gyökökkel és a rájuk épülő új szavakkal.
A mai magyar nyelv leszármazottja mindazoknak az óvilági ragasztó nyelveknek, melyek gyökei az évezredek során beleépültek a nyelvbe és egyben őse is azoknak a nyelveknek, hiszen a nagy földrajzi távolságok ellenére is voltak közös gyökeik. A nagy folyami és folyóközi civilizációk Mandzsúriától Magyarországig és Indiától Egyiptomig mind ragasztó nyelvűek voltak. Az őket követő beltengeri civilizációk belőlük fejlődtek ki. Közöttük a sztyeppei lovasság révén élénk kulturális, anyagi és technológiai cserekereskedelem folyt, mellyel együtt járt a javakhoz kapcsolódó szógyökök cseréje is. A közös szógyökök tették lehetővé ezeknek a nyelveknek az egymáshoz közeledését, esetleges teljes és megrázkódtatás nélküli egymásba forrását is.
Tájszólás úgy alakulhat ki, hogy egy földrajzilag elszigetelt terület nyelvileg is elszigetelődik, leszakad a többség nyelvéről. Nem így a magyarban! Például, amíg a többség az ‘ë’-t ‘e’-nek addig egyes tájnyelvek ‘ö’-nek ejtik.„Fel-et ejtünk az e-ző tájszólásban, föl-t mondanak az ő-zők, de ez ezer év alatt sem vezetett nyelvhasadáshoz! Miért nem? Mert finom jelentéskülönbségek alakultak ki, amelyekre ezőnek, ő-zőnek egyaránt szüksége volt. Mindketten felezik az almát és fölözik a tejet, ráadásul a fölözött tejet együtt nevezik feles tejnek, és véletlenül sem fölösnek, mert éppenséggel föletlen és nem feletlen, ugyanakkor nem feltétlen fölösleges. Itt föl/fel határozók és igeirányítók pajkoskodnak egymással és a fél főnévvel. Ami Pesten csecs, az Kecskeméten csöcs, Tunyogmatolcson csics, sokfelé cici, ám aki emi, azaz szopja, az mindenütt csecsemő, és sehol sem csöcsemő, vagy cicimő. A bajuszomat pedrem Beregben, pödröm Sárközben, de itt is, ott is, perge helyett pörge lesz a bajuszom, akár a kalapom. A táncban viszont pöndörülés helyett penderülök. Ha megunnak a kocsmában, kipenderítenek, s nem kipöndörítenek, bár meglehet, tízet pördülök a lépcsőn. A gyök mindegyik esetben a sodrással forgató értelmű ped/pöd, utóbbi esetben n betoldással.” (Czakó Gábor A magyar nyelv lelkéről)
Az ezés-özés példái tökéletesen bizonyítják, hogy amikor két ragozó nyelv (nyelvjárás)
Két gyökrendszerre épülő, ragasztó nyelvben a közös képzett szavak száma legfeljebb azt
Képzett szavak átvételének semmi köze a nyelvek (és népek) rokonságához. A ma divatos
A nyelvek rokonítása annyira önkényes, hogy nem árt még egy (kitalált) példa: A kőkorszaki
Álljon itt a rokonítás egy példája a Dentu-Magyariából:
Ugyanilyen a szumir “ag, ak, aga, aka, agga, agu” csoport, a maga különböző
I. ag, aka. Szófejtése
1. nő, növekszik (növényi ért.). Magyarban ág(azik), agacs (régen erdő), akác
2. termel, tenyészt (növ. ért.) Magyarban ugar, eke, kapa,
3. arat, Magyarban kalász, kasza, kazal, kéve, kepe, mag
4. transzcendens (szellemi) lény. Magyar ük, (ős), Ukkó, Ukkon, ég (menny)
II. ag aka. Szófejtése tűz, (zárt helyen égő tűz). Magyarban ég (ige)
III. aga Szófejtése diadém, fejék, korona. Magyarban agancs, ék (dísz), ékes, ékszerű, (a
koronának ágai vannak)
IV. agga Szófejtése kártékony szellem, démon. Magyarban aggódik, aggodalom, agg, öreg
V. agu. Szófejtése én (első szem. névmás), etruszk eku latin ego és modern származékai.
Magyarban -k (első személyű igerag, pl. váro-k)
VI. ag, ak. Szófejtése tesz, intéz, csinál, rendel. Magyarban ige, igéz, akar, akarat, ok, okoz,
Meglepő egyezések ötezer év távlatából! Ennek ellenére ne mondjunk ki semmilyen
A németben “Ich liebe dich” egy szabályos mondat: alany+állítmány+tárgy. Ez csak így
A hangváltoztatás és összeragasztás a szóképzés legeredményesebb módja, sőt ha nincs kitől
Az összeragasztás x+y
x+y valójában egy önmagára utaló képlet, hiszen szavakhoz is toldhatunk gyököt/szót:
Szó - Szó + x
Sőt, a nyelvünkre jellemző hasonlót hasonló módon elve alapján, a képletet használhatjuk
Mondat - Mondat + x
és ezzel értelmét veszti a szófajokba sorolás; eddig is mesterséges volt. A várlak szó/mondat
például angolul alany, állítmány és tárgy is egyszerre: I wait for you vagy I’m waiting for you.
Mi ez a magyarban, pusztán állítmány? Adott a mondat alanya, állítmánya és tárgya is! Hiába
használ az angol öt szót, többet ő se mond. Nincs különbség szó és rag között. A ragozás és
képzés tulajdonképpen egyszerű szóösszetétel és csak a nyelvtani elemezések választják
el őket a szóösszetételtől.
Varga András az ősi magyar nyelvtant így foglalja össze:
Az elv ugyanaz marad, úgy a szó gyártásánál - a végére illeszteni az új gyökszót -, mint az
A magyar nyelv szóbokrai úgy alakultak ki, hogy őseink a hasonló dolgokat hasonló
A magyar nyelvészeket ez a felelősség nem terheli. Ők a teljes magyar szókincset
Egy formális rendszer úgy is meghatározható, hogy felsoroljuk minden elemét és azután a
A két nyelv tanának, tehát, homlokegyenest ellentétes a feladata:
- az első a megadott elemekhez alkot leképzési szabályokat,
- a másik az adott leképzési szabályokkal alkotja meg az elemeket.
A németek megfogalmazták a nyelvüknek megfelelő nyelvtant.
A világnyelvtan és a gyökrendszer
Noam Chomsky elég nagy nemzetközi tekintély ahhoz, hogy odafigyeljünk arra amit a
„Formal languages, for example, don’t have a designated syntax; they just have a set of wellformed
/A formális nyelveknek, például, nincs kimondott mondattanuk, csak egy készletük jólformált
Ha az idézetben, a számítógép számítás rendszerét behelyettesítjük az agy számítógépében az
„Furthermore, semantics of natural language and of formal languages seem to be totally
/Továbbá, véleményem szerint legalábbis, a természetes nyelv jelentéstana és a formális
Ha a word(=szó) helyébe gyököt teszünk a magyarban, akkor a Chomsky által nehéznek vélt
Chomskyt olvasva úgy tűnik, az indóeurópai csecsemő nem gügyög, nem megy végig a
/We may think of UG as an intricately structured system, but one that is only partially
A számitógép programozáshoz különböző szintű nyelveket használunk (Machine Language,
Vegyünk egy példát: előttem egy ViR~áG: egy ViR~uló áG, mely VeR~esen ViL~áG~lik ki
Angolul: I notice the flower, a notice nem bontható értelmes részekre. Ha perceive-t
Chomsky foglalkozik a szavak mély- és felszíni értelmével is (deep & surface semantics), ami a
Ugyanez az “eset” a zárt főnévragozási esetekkel is, melyek indóeurópáék szerint egyenesen
Végvári professzor ezt így mutatja be:
„Nemcsak a mi számunkra, akik – szerves jelrendszer vizsgálatában – valljuk a jel teljes körű
1. ige múlt idejében: írt, hoztál, stb., vagyis a múlt az, ami tárgyiasult.
2. a műveltető igékben: megírat, hozat, fürdet, stb., melyek természetesen kötelezően
tárggyal állnak, nagyon erős tárgyra irányultságot fejeznek ki.
3. tárgyatlan igék tárgyassá alakításában: épül – épít, javul – javít stb.
4. második melléknévi igenevünkbenben: használt (ruha), lejárt (jegy), riadt (állat), talált
(pénz), stb., melyekben folyamatból állapottá vált, azaz ismét tárgyiasult cselekvést vagy
(Végvári József Ragozó rügyező nyelvünk)/Meglepő véletlen(?), hogy az angol (és a német) is –t-vel, illetve zöngés párjával –d-vel
A magyartalan nyelvtanok rengeteg, a Wikipédia szerint 34 valódi és nem valódi (sic!),
„Bolyai kiemeli a kínai és a magyar nyelv közötti hasonlóságokat és arra a következtetésre
A magyar nyelvben a ragozás, mint azt a példákból láttuk, vagy az elméletből
következtethettünk rá, cselekvés, a szó beillesztése a mondatba, nem előre meghatározott és
bekötött “kapcsoló”, hanem élő “vezeték”. Az igazi magyar nyelvtan folyamatokról szól,
nem állapotokról. (Lásd Varga András Ősi magyar nyelvtanát)
A legújabb agykutatások azt bizonyítják, hogy ez a nyelvtan az eredeti, az ősi.
A nyelv mímelés!
A pármai egyetem idegsejtkutatója, Giacomo Rizzolatti és munkatársai által elindított
„Mirror neurons can also enable you to imitate the movements of others thereby setting the
/A tükör-idegsejtek lehetővé teszik mások mozgásának utánzását előkészítve a talajt a
A mímelés, a mozgás utánzása, egy korábbi állapothoz való viszonylagos (hely)változás és az
Rizzolatti és Arbib így válaszol:
„Our suggestion, by contrast, is that natural selection yielded a set of generic structures for
/ Az idézet az idézetben A. M.
/A mi ellenjavaslatunk: a természetes kiválasztódás meghozta a cselekvés megfigyelésének és
Befejezésül, a tükör-idegrendszer felfedezése azt sugallja, hogy erős kapcsolat van a beszéd
Kezdetben volt az ige! Az ige cselekvést kifejező szó. A fejlődés szempontjából
Más megközelítésben: A mímelés tanulás, új ismeret, új gyakorlat elsajátítása. Alvaro
„An object or event described gesturally (such as, large object – large gesture of the arms, and
/A taglejtésekkel leírt tárgy vagy esemény (például nagy tárgy – nagy karlejtés, kis tárgy – az
Nem tudni Rizzolatti-nak melyik nyelv modellje járt a fejében amikor leírta a fenti
A természeti népek tánca nem csupán szórakozás. Az ausztráliai benszülöttek egy eredményes
Néptánc, népdal, anyanyelv még egyetlen szerves egységet képez – egy igazán általános
A magyarban már eltávolodott egymástól a beszéd, az ének és a tánc. Szépek a betanult
Bábel – kívül és belül
Az elmúlt századokban sokan kísérleteztek mesterséges nyelvek szerkesztésével. Umberto
A modern nyelvkutatás a formális rendszerek felé irányítja a kutatókat. A. Belletti és L. Rizzi
/magától értetődő tudásunk a
Igazi hungarikumként „a szerző (Benkő Samu, a Bolyai hagyaték feldolgozója!) A nyelv c.
Bolyai semmiből teremtett új világát, a nem-euklideszi mértant, természettudomány lévén
A magyar géniusz bölcsészeti és nyelvi munkásságát, egy-két
Mostanság, a „délibábos” hírközlő eszközök tele vannak szakállas Bowring idézetekkel
Amíg nyelvünk (és a nemzet) felmagasztalása csupán „délibáb”, addig rendben is lenne, de
Biológiai ősanyánk Éva mintájára a kutatók egy ősnyelv után kutatnak. Előbb-utóbb rá fognak
The Definitions Of Hermes Trismegistus to Asclepius, The way of Hermes, page 110:
/Az ész a láthatatlan jóság, a lélek a testre szabott szükséges mozgás. A test négyrétű, egy jóerényű összetétele a melegnek, a hidegnek, (a száraznak?) és a nedvesnek: a tűz melegének, a levegő hidegségének, a föld szárazságának, a víz nedvességének. A lélegzet a lélek teste vagy a lélek támasza./
Mind a négy tulajdonság a “hé” gyök különböző hangzókkal: hő/hé, hű/hí, ha/há, hú/hó.
A tűz melege: hő/hév
A levegő hidegsége: hül/hűvös/hideg
A föld szárazsága: (el)hal(=elszárad)/hámlik(a kiszáradt
bőrréteg)/hamu/hant/hasadék(a szárazságtól megrepedezett talajban)/homok/aszik(h-vesztés)
A víz nedvessége: harmat/húgy/hurut(=fokozott nyálkatermelés)/hó-havazik/(izzad)
Nem lehet véletlen ennyi egybeesés. Íme tehát, egy újabb bizonyíték (lásd Varga Csabát),
A formális rendszer, akármilyen “formális”-nak is hangzik, a legtermészetesebb rendszer.
Umberto Eco az arab Ibn Hazm gondolataival fejezi be könyvét:
„In the beginng there existed a single language given by God, a language thanks to which
/Kezdetben egyetlen Istentől adatott nyelv létezett, melynek köszönve Ádám megérthette a
A bábeli zűrzavar bizonyítható:
Egy formális rendszer bármelyik tétele lehet alaptétel, következésképpen ugyanaz a rendszer
Az ősnyelvek térben és időben szétszórva, önállóan fejlődtek. Amig e nyelvek belsőleg
A nyelvek közötti szétágazás (divergencia) Babilonnal kezdődött, ugyanis ott települt rá egy
A matematika nyelvén Babilon (Bábel) egy különleges pontja a nyelvek fejlődési vonalainak:
Tömeges szóátvételnél, amikor kész technológiák, anyagi, gazdasági és társadalmi
A gyökrendszerekre épülő nyelvek, mint egy fa gyökerei összefutnak a törzsbe, a legnagyobb
(Aki nem tudná: Paul Hunsdorfer arról lett hírhedt, hogy elégette a Szentkatolnai Bálint
Kár, hogy Czuczor és Fogarasi nem tudott vagy nem vett tudomást Bolyai nyelvi
A magyar nyelv különleges helyet fog kapni a jövő nyelvi vonatkozású kutatásaiban, mivel
Érdekes és jellegzetes Neumann János szerepe a számítógépek kifejlesztésében. Az első
„In a special purpose machine the computational procedure could be part of the hardware. In a
Figyeljünk csak a szavakra: szám, számolás. Angolul: number/figure,
Neumann János, végeredményben ugyanazt a nyelvtant alkalmazta a számítógépek
Bábel öröksége feladat mindanyiunk számára, de azért a nemzeti érzelmű értelmiségiek (talán
„The … sequence looks random unless one has developed through a process of abstraction a kind of filter which sees a simple structure behind the apparent randomness.
/A sorozat véletlenszerűnek látszik amig az ember nem fejleszt ki egy elvonatkoztatási
Pontosan így fedezték fel a természet törvényeit. A természet jelenségek sorát tárja elénk,
A gyökök szűrője a magyar szókincs egy csodálatos, az agyvelőhöz hasonó szerkezetét tárta
Irodalom:
Douglas R. Hofstadter Gödel, Escher, Bach: an Eternal Golden Braid
Varga Csaba A magyar szókincs titka
Varga András: Ősi magyar nyelvtan
Czakó Gábor A magyar nyelv lelkéről
Kiss Dénes Bábel után
Magyar Adorján Az Ősműveltség
Mesterházy Zsolt A magyar bronzkor, Kr. e. 2800-800
Marácz László és Montvai Attila A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és
jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése
Dr. Padányi Viktor Dentu-Magyaria
Borbola János A Magyarok Istene
Molnos Angéla Bólyai János üzeni
Dávid Lajos A két Bolyai élete és munkássága